1. Magyar Dohányújság

1. Magyar Dohányújság

A MAGYAR DOHÁNYÚJSÁG AZ AGRÁRINNOVÁCIÓ SZOLGÁLATÁBAN
Dr. Kővári Viktorné AGROTAB Kft.

A Magyar Dohányújság 112 évfolyamán keresztül minden tudományos felismerés, eredmény első közlési helye volt, forrása könyveinknek, kiadványainknak, sok-sok diploma és tudományos diákköri dolgozatnak. Itt kerültek nyilvánosságra a tudományos előadások, viták, s mintegy társadalmi fórum publikálta a dohánygazdaság változásait, átalakulását. A lap profiljához tartozott átfogó képet nyújtani a dohánytermesztés aktuális kérdéseiről, tájékoztatni az olvasókat a terület technikai és technológiai újdonságairól, kapcsolódó eseményekről, gazdasági és jogi kérdésekről.

A lap rovatai beszámoltak az új eljárásokról, a vetés, palántanevelés, termesztés, agrotechnika, nemesítés, fajtaválaszték, gépesítés, dohánybetegségek, növényvédelem, termesztési eredmények, termesztés gazdaságossága, önköltség, ár, szárítás, fermentálás, szakképzés aktuális kérdéseiről, a magyar dohányipart érintő, nem csak termesztéssel kapcsolatos hírekről, friss információkról. Beszámoltak szakmai kongresszusokról, ülésekről, kiállításokról, majd később az Európai Unió dohánytermesztéssel kapcsolatos híreiről, rendeleteiről, támogatásokról és tapasztalatcserékről.

A lap olvasói voltak a dohánytermelők, a dohányfeldolgozók, a technikusok, a diplomások, a közép és felsőfokú oktatásban résztvevő tanárok és hallgatók, de a határon túli magyar ajkú dohánytermelők és feldolgozók is haszonnal forgatták lapunkat.

A Magyar Dohányújság fennállásának 100. évfordulójára megjelent ünnepi számban Dr. Gáti György (1992) a felelős szerkesztők működési idejét véve alapul 9 szakaszra bontotta a lap történetét:

Magyar Dohányújság
I. szakasz Daróczi Vilmos lapalapító és felelős szerk. 1884-1912. 29 évf.
II. szakasz Dr. Bányász László szerkesztő 1913-1923. 11 évf.
III. szakasz Csoór Lajos szerkesztő 1924-1926.VI.30. 2 1/2 évf.
IV. szakasz Papp Szász Tamás szerkesztő 1926.VII.1.-1944. 18 1/2évf.

Dohányipar
V. szakasz Balogh György szerkesztő 1954-1957. 4 évf.
VI. szakasz Laczkó B. László szerkesztő 1958-1964. 7 évf.
VII. szakasz Bordács István szerkesztő 1965-1998. 23 évf.
VIII. szakasz Dr. Borsos János szerkesztő 1988/2-1988. 1 évf.

Magyar Dohányújság
IX. szakasz Dr. Borsos János felelős szerkesztő 1989-2004. 16 évf.

Összesen: 112 évfolyam

A folyóirat történetére való rövid visszatekintést célszerű a vázolt 9 szakaszra bontva átnézni.

Az I. szakasz története (1884-1912)
A múlt század első felének szülötte (1836. április) Daróczi Vilmos hírlapíró, közgazdasági publicista, dohánytermesztési szakíró 1884. február 16-án alapította a Magyar Dohányújság című országos szaklapot, melynek nemcsak alapítója, hanem laptulajdonosa és felelős szerkesztője, valamint 29 éven át a lap dohánytermesztési szakcikkeinek 80 %-ban írója is volt. Nem anyagi haszonért fogott Daróczi a szaklap szerkesztésébe, hanem a dohányügy szeretete buzdította erre a nagy alapító munkára. Ha bepillantunk a sárga lapokba, meglepődve tapasztaljuk, hogy különösen kezdetben, jóformán az egész újságot Daróczi Vilmos írja. Szakcikkei bámulatos tudásról és tapasztaltról árulkodnak. Véleményét a saját kísérleti telepén végzett dohány kísérletei alapján közli. Sürgette a debreceni dohánykísérleti állomás felállítását, amely 1898-ban valósult meg. Daróczi Vilmos szakírói, szerkesztői tevékenységét szinte életének utolsó pillanatáig folytatta és ennek csak 1912. november 11-én bekövetkezett halála vetett véget.

A II. szakasz ismertetése (1913-1923)
A felelős szerkesztő munkáját Dr. Bányász László kiadótulajdonos, pénzügyi főtanácsos, termelési osztályvezető helyettes vette át. Az előző időszak a lapalapítás korszaka volt, míg az új időben a fejlesztés kérdése került előtérbe. Az új szerkesztő sok szakembert toborzott maga köré, akikkel sikerült megküzdeni a háborús nehézségekkel. Fő feladatuknak a termelési kedv fellendítését, a termelők útbaigazítását, új eszközök, gondolatok ismertetését tartották. 1923. év végén 11 évi szerkesztői működés után Bányász nem tudott megbirkózni a nehézségekkel és ezért beszüntette a Magyar Dohányújságot.

A III. szakasz összefoglalása (1924-1926.VI.30.)
A monopolisztikus szellem hanyatlása következtében megalakult a Dohánytermelők Országos Egyesülete, amelynek Bányász átadta a lapot és Csoór Lajos lett a szerkesztő. Eddig a dohányjövedék félhivatalos orgánuma volt a lap, de 1924. január 1-tõl, amikor a dohánytermelők kiadásába ment át az újság, a dohánytermelők érdekképviseleti lapja lett és nagy szolgálatot tett a termelők tájékoztatása és érdekeinek védelmében. Az újság a termelés szakszerűségét, a jobb termést szolgálta és összeköttetést teremtett az európai dohánytermelési és értékesítési szervekkel.

A IV. szakasz áttekintése (1926 VII.1.-1944)
1926. június 30-án nagy elfoglaltságára hivatkozva Csoór Lajos Papp Szász Tamás földbirtokosnak adta át a Dohánytermelők Országos Egyesületének tulajdonában lévő szaklap szerkesztését. Ezek az évfolyamok a következő témavázlat alapján épültek fel: aktuális dohánytermelési kérdések, dohánytermelési politika, elméleti dohánytermelés, gyakorlati dohánytermelés, jegyzőkönyvek, hírek, tárcák, gazdatársadalmi mozgalmak, a termelők köréből, a jövedék köréből, irodalom, hivatalos rész, meghívók. Minden évfolyam első számában „Évforduló” címen a szerkesztő foglalkozik az elmúlt év dohánytermelési eseményeivel, majd vázolja a jövő év feladatait. Ebben a szakaszban már a dohánykémia köréből is jelennek meg cikkek, valamint megindul a dohánykertész képzés Pallagon. 1944. évben az utolsó szám december 1-én hagyja el a nyomdát. A háború és az utána következő évek zűrzavarában nem jelenik meg többé a Magyar Dohányújság.

Az V. szakasz jellemzése (1954-1957)
A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Dohányipari Szakosztályának keretében tíz év után 1954. január 1-jén látott napvilágot a Magyar Dohányújság jogutódjaként a Dohányipar című szaklap. Felelős szerkesztő Balogh György lett. Nagy szó volt abban az időben, hogy az ipar szakembereinek lehetőségük nyílt a legszélesebb nyilvánosság előtti szakmai értekezésekre, véleménycserékre és a fiatal szakemberek ismereteinek bővítésére. A lapban kiváló szakemberek tolmácsolásában megtalálhatók a hasznosabbnál hasznosabb szakmai tanulmányok. Segítette a lap az új technológiák és technikai eszközök megismerését, tájékoztatást nyújtott a dohányipar vállalatainak életéről és az őket foglalkoztató legfontosabb feladatokról. Megtalálhatók a Dohányipar lapjain a dohány-tápanyagellátásával, ökológiai vizsgálati eredményekkel, kórtani tanulmányokkal, a dohánytermesztés gyakorlati kérdéseivel, dohánykémiai ismeretekkel kapcsolatos cikkek, sőt 1957-tõl „Dohányhírek a nagyvilágból” című fejezettel bővül a lap.

A VI. szakasz összefoglalása (1958-1964)
1958-ban Laczkó B. László a Dohányipari Igazgatóság főmérnökének szerkesztésében megújult a Dohányipar. Lassan megjelennek a gyártással kapcsolatos hírek, és a lap beszámol a gyárak közötti minőségi verseny eredményeiről. A lap szakmai színvonala egyre jobban emelkedik, egyre nagyobb számban jelennek meg Dr. Gulyás Antal széleskörű ismereteket nyújtó dohánykórtani dolgozatai. Ebben a szakaszban a dohánytermelők speciális problémáival alig találkozunk a lap hasábjain, a „Dohányipar inkább a termesztés elméleti és az ipar kérdéseivel foglakozó újság lett. A peronoszpóra magyarországi katasztrofális terjedése tette indokolttá, hogy 1961-ben Tuboly László megkezdte a peronoszpóra terjedésével és kártételével, valamint az ellene való védekezés módszereivel foglalkozó cikkek ismertetését. Laczkó B. László szerkesztői munkássága következtében a lap színvonalában jelentős fejlődés volt tapasztalható.

A VII. szakasz leírása (1965-1988)
1965. január 1-tõl a Dohányipar szerkesztését Bordács István veszi át, aki az ipar vezetésében betöltött munkaköréből eredően is hivatásának érezte, hogy a műszaki tudományos ismeretek, tapasztalatok az ipar szakembereinek minél szélesebb körében közkinccsé váljanak és e törekvésében szaklapunk színvonalának fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet fordított. Sokak véleménye szerint a Dohányipar az élelmiszeripar ágazatának egyik legjobban szerkesztett szaklapja lett, amely iránt szakmai körökben világszerte nagy és egyre fokozódó érdeklődés nyilvánult meg. Ebben a szakaszban a leggyakrabban publikáló szakemberek között tűnik fel Dr. Borsos János neve. Az 1987. 4. számból tudomást szerezhetünk arról, hogy Dr. Borsos János a későbbi főszerkesztő belépett a szerkesztőbizottságba. Az 1988. évfolyam 1. számát még Bordács István szerkesztette, majd nyugdíjba vonulása miatt lemondott a további szerkesztési munkáról.

A VIII. szakasz rövid ismertetése (1988/2-1988)
Az 1988. évfolyam 2. számát Dr. Borsos János felelős szerkesztő vezetése alatt állította össze a szerkesztőbizottság. A szerkesztő bevezetőjében javasolja, hogy a szaklapot – feltámasztva a tradicionális címet – a jövőben Magyar Dohányújság címen adják ki. Ez a cím kifejezi a szerkesztőség azon törekvését, hogy a hazai dohánygazdaság művelőihez kíván szólni, ugyanakkor a nemzetközi megjelenésben is kifejezésre akarja juttatni – ebben a kérdésben is – nemzetközi ügyünket, ami a dohányvilág munkájába való erőteljes bekapcsolódást jelenti. A Dohányipar című szaklap 1988. évfolyam 4. számának megjelenésével megszűnt és a szerkesztő előbbiekben vázolt javaslatának megfelelően átadta szerepkörét a Magyar Dohányújság című lapnak.

A IX. szakasz története (1989-2004)
1989. január 1-jén a Dohányipar című lap jogutódjaként megjelent a Magyar Dohányújság, Dr. Borsos Jánosnak a Dohánykutató Intézet igazgatójának, mint felelős szerkesztőnek az irányításával. Az újság tartalmában és külalakjában is megújult, igényes, aktuális cikkek közlésére vállalkozott és ehhez megfelelő szakíró kollektívát szervezett. A dohánygazdaság minden résztvevőjéhez, munkásához és irányítójához kíván szólni. A dohánytermesztés és feldolgozás, valamint a kereskedelem korszerűsítése érdekében erősíti az idekapcsolódó hazai és nemzetközi gazdasági, oktatási és tudományos szervezetekkel az információcserét, a gazdasági célkitűzések eredményes megvalósítása érdekében. 1992. május 7.-én a Magyar Dohányújság századik évfolyamának kiadása alkalmából Debrecenben, a Déri Múzeumban nagyszabású Centenáriumi Ünnepségre és Dohánytörténeti Kiállításra került sor, nagyszámú dohányipari szakember, újságíró és a külföldi társlapok szerkesztőinek részvételével. 1992-1993-ban végbement a dohányipari vállalatok privatizációja. A külföldi tulajdonosok már nem akartak részt venni a lap szerkesztésében és megjelentetésében. Az, hogy az újság a továbbiakban is megjelent minden túlzás nélkül a lap felelős szerkesztőjének Dr. Borsos Jánosnak köszönhető, akinek szakmai elhívatottsága, a dohányügy és a Magyar Dohányújság iránti szeretete buzdított arra a munkára, hogy a lapot életben tartsa, sőt a lap leggyakrabban publikáló írója legyen. Most is az anyagi források megteremtése jelentette a legnagyobb gondot, de a lap iránt igen nagy volt az érdeklődés, főleg a termelők köréből. 1993-1994. évben összevont szám jelent meg fajtabemutató címmel. Én magam az újság sok évtizedes olvasójából ekkor váltam a lap szerkesztőjévé.

Az újság a Dohány Terméktanács megalakulása után annak információs szolgálataként jelent meg. Sajnos ebben az időszakban is, hasonlóan az 1934. évi példányokban látottakhoz, legtöbbet a dohánytermelés válságáról olvashatunk. Legnagyobb kérdés, fenntartható-e a dohánytermelés Magyarországon? A főszerkesztő legtöbb írása a hazai dohánytermesztés stabilitásának esélyeit, a magyar dohánytermesztés helyzetét és várható versenyképességét elemezte az EU csatlakozás után, de foglakozott a dohánytermesztés jelentőségével a vidék fejlesztésében. Felvállalta a dohányzás és egészség nem éppen hálás témáját, hírt adott a dohánykertész szakképzés 1999. évi újra élesztéséről.

A lap kitüntetett módon adott helyt minden tudományos közleménynek, arról írt, hogy a magyar gazdák, a dohányiparosok milyen módon fejleszthetik, hogyan tehetik gazdaságosabbá a dohánykultúrát.

A 112. évfolyamával megjelenő Magyar Dohányújságot is elérte az „információs forradalom”, és 2004. év végén megjelent utolsó nyomtatott száma. A jövőben elektronikus (www.madosz.hu) formában jelenik meg gyors hírekkel, naprakészen tájékoztatva olvasóit a dohánygazdaság aktuális kérdéseiről.

Reméljük, a Magyar Dohányújságot egy évszázadnál hosszabb időn át kiadó szerkesztők, írók munkájának tisztessége nem múlik el nyomtalanul, lesznek követõink a magyar dohánykultúra fennmaradása érdekében.