1850 előtti dohánygyárosok

1850 előtti dohánygyárosok

Magyarországon az 1820-30-as években már több kisebb-nagyobb magán-szivargyár működött, nem csak a fővárosban, hanem vidéken is. A leghíresebb volt köztük a Fuchs, Philips és Társai gyára, ahol állandóan 3-400 munkást foglalkoztattak és évi 25-30 millió szivart készítettek.



 

Szinte konkurenciának számított Medetz József gyára. Az 1847. május 27-én keltezett, Walzel Ágost Frigyes pesti kőnyomdájában készült, allegorikus képekkel díszített dekoratív oklevél szerint a harmadik országos iparműkiállításon Medetz szivarjai a "nagy ezüst érdempénz"-t nyerték el. Az oklevelet Wargha István választmányi aligazgató és Kossuth bizalmasa, Csanády Ferenc jegyző is kézjegyével látta el. Érdekesség, hogy Kossuth egy, 1846. november 27-i, Csanádynak szóló leveléből kiderül, ő maga is Medetz vevői közé tartozott.

 


Nevezetesek voltak még Staffenberger János, Gschwindt Mihály, Hirsch Ignác, Báron Jakab, Brück Móric és Singer Leopold gyárai, valamint a szentandrási (ma Liptószentandrás, Szlovákia) és a rigyácsi üzem (ma Rigyica, Szerbia). Kiváló termékei miatt nagyhírű volt még a fiumei gyár is.


Akkoriban a szivarok nevei nemzeti nagyjainkhoz vagy neves eseményekhez fűződtek. Mihelyst a közélet egy-egy alakja kimagaslott vagy valami fontos történt, arról rögvest szivart neveztek el. A Fuchs-gyár készített Adószivart, mely neve miatt nem lett túl népszerű. Emellett gyártottak Árpád, Csillag, Engedje, István, Kör, Magyar Korona, Nagyságos, Posta, Rákóczy, Remény, Roffi, V. Ferdinánd nevű; a szabadságharc idején Gránátos és Nemzetőrségi szivart is.  


A Medetz-gyárból került ki a Deák és a Tisztújítási márka. Gschwindt a vevőit Csárdás, Honvéd, István nádor, Makk és Nemzeti elnevezésű dohányrudakkal csábította. Nagy dolog volt a hazafias kiállás és a nemzeti felbuzdulás! Olyannyira, hogy a Gschwindt-gyár alkalmi, „Magyaroknak Marcz 15kén 1848” szivart is gyártott, hiszen a forradalmárok szinte kivétel nélkül szivaroztak, még Petőfi felesége, Szendrey Júlia is!

 


Hazánkban a - mai Corvin mozi helyén álló - Gschwindt-gyár vezette be, hogy termékei csomagolását ízléses címkékkel lássa el. Staffenberger népszerű márkája volt a Pannónia, Hirsch pedig Király, Vasút és Ipar-szivarokat gyártott, utóbbi címkéit Kossuth és Széchenyi álló alakjának színes képe díszítette. Báron Jakab szegedi gyára „helyiérdekű” szivarokat készített: Szegedi Hölgy, Szegedi Őrsereg, Szegedi Halász, Szegedi Csikós és Szeged-Pesti Csatorna néven. Utóbbi megvalósításáról ugyanis akkoriban született terv, a leleményes gyáros pedig hamar szivart nevezett el róla. A pápai Bruck-gyár három minőségben Kör-szivart gyártott, a Ljubibratics-féle pedig Hölgy és Nemzetiségi márkát.


A számos gyárból ezek mellett rengeteg magyar nevű szivar került még ki: Jurista, Korona, Kossuth, Kubinyi, Munkás, Unio, Vadász, Vigadó, Zrínyi, stb., és persze végtelen a sora azoknak az elnevezéseknek, melyeket nagy horderejű események hívtak életre, majd azok varázsának elmúltával maguk a márkanevek is eltűntek.

 


A szivarozás nagy vitákat keltett neves irodalmáraink körében is, ugyanis megjelenésének kezdetén magyar szó még nem létezett rá, a köznyelv cigarro, szopó, szívó néven emlegette. A „hivatalosnak elfogadott” elnevezést jól mutatja az 1830 körül gyártott Nádor-szípák (szípa, többes számban) csomagolása. Ez a kifejezés valószínűleg a szipákolásból eredhet, de hamar elvetették, mert a szipa Erdélyben szipogó vénasszonyt jelent.


A szivar szót az Athenaeum folyóirat Figyelmező című kritikai szemléjének 1837. II. félévi 7. számában maga Vörösmarty Mihály ajánlotta, mivel a füst a göngyölt levelek közt szivárogva jön. Az irodalmi vita több évig folyt. Ábrándos költők a fuvola mintájára ajánlották a szivola elnevezést, de végül Vörösmarty ajánlatát fogadták el, és ez épült be a köznyelvbe.

 


1851-től császári parancsra bevezették a dohányegyedáruságot. A kincstár megváltotta a jelentősebb magán-gyárakat és beszüntette a kis műhelyeket. Budapesten, a Síp utca 23. alatt álló Fuchs-féle gyárért a család 135.000 forintot kapott, melyből új vállalkozásba kezdtek.  Hogy milyen fejlettségű és jelentős méretű is lehetett az általuk létrehozott üzem, arról tanúskodik a kincstári átvételkor készített leltár, mely szerint készleten maradt összesen 173 különböző fajtájú gyártmány: közel 8 millió darab szivar, és 116 tonna összsúlyú egyéb dohányáru! 

 

MEDETZ József /1808.12.25.-1869.08.03/ sírja - Kerepesi temető

 


 

 

 


 

 

KUNIG József /1785-1858.10.27/ sírja - Kerepesi temető

 


 

 

STAFFENBERGER János /1807-1849/ sírja - Kerepesi temető

 

 

 

GSCHWINDT Mihály /1817-1897/ sírja - Kerepesi temető 


 

1848-ban további dohánykereskedők voltak Pesten