Hírek 1895-1919.

A degradált Virginiák. Jóravaló szivarokhoz nem méltó sorsa van annak a rokonszenves szivarfajnak, amelynek képviselőit köznyelven Virginiáknak ismerjük, s amelyeknek egyebek közt az a különös tulajdonságuk is megvan, hogy vagy szelelnek, vagy nem szelelnek. Minthogy legnagyobbrészt nem szelelnek, különös fátum üldözi a Virginiák nemzetségét: maga a finánc-kormány is sokallja azt az árat, amibe kerülnek s már rég idő óta azon töri a fejét – egyelőre csak osztrák részen,– hogy miképpen lehetne olcsóbbá tenni a Virginiáknak nevezett szivarokat.

Az osztrák kormány határozatából ez a megalázás már legközelebb érni fogja a rokonszenves szivarfajt s így el lehetünk már előre készülve arra, hogy néhány hét leforgása alatt ugyanaz a Virginia, amely eddig 5 1/2 krajcárért nem szelelt, ezután 5 krajcárért lesz kapható. Tekintve azonban, hogy az ilyen kérdésekbe a magyar fináncnak, a magyar pénzügyminisztériumnak is van beleszólása, egyelőre még nem egészen bizonyos, vajjon megtörténik-e a Virginiák megalázása, ami akármennyire kellemetlen legyen is a tiszteletreméltó szivarokra, kétségkívül minden szivarozó embernél rokonszenves fogadásra számíthat.

(Pesti Napló, 1895. január 24.)

Uj virginiaszivar. A virginiaszivar kedvelői bizonyára örvendeni fognak a hírnek, hogy jövő év márcziustól egy uj fajta virgniaszivar fog forgalomba jönni: a Brazil-virginia. Az uj szivar körülbelől 19 1/2 czentiméter hosszu lesz és kubadohánylevélből készül. Állítólag az uj szivar gyengébb lesz mint az eddigi virginiák.

(Fővárosi Lapok, 1895. november 14.)

Uj cigaretta különlegességek. A m. kir. dohányjövedék a valódi havanna, manila és mexikói szivarok, valamint a valódi török szivarka különlegességek árulására jogosított m. kir. dohánykülönlegességi árudák utján f. évi május hó 1-tõl kezdve a következő tiz faj valódi egyiptomi szivarka különlegességeket fogja eredeti (100 darabonkinti) csomagolásban a következő árak mellett forgalomba bocsátani:

Nestor Gianaclis kairói gyárából: 1. tétel. Sultana (szopóka nélkül), arany véggel, 100 drb 8 frt. 2. tétel. King (szopóka nélkül) arany véggel 100 drb 5 frt 20 kr. 3. tétel. Surfine (szopóka nélkül) 100 drb 4 frt 50 kr. 4. tétel. Extra fina (szopóka nélkül) 100 drb. 4 frt. – Kyriazi Fréres kairói gyárából: 5. tétel. Jockey-Club (szopóka nélkül) 100 drb 7 frt 50 kr. 6. tétel. Imperatore (szopóka nélkül) parafa véggel 100 drb 5 frt. 7. tétel. Elite (szopóka nélkül) parafa véggel 100 drb 4 frt 50 kr. – Dimitrino et Co. kairói gyárából: 8. tétel. Shepheart's Hotel (szopóka nélkül) arany véggel 100 drb 6 frt, 9. tétel. Pour les Princes (szopókával) 100 drb 4 frt. 10. tétel. Luxor (szopóka nélkül) 100 drb 3 frt 50 kr.

(Magyar Estilap, 1896. április)

Magyar dohány a spanyoloknál. A spanyol-amerikai háboru alatt a spanyol kormány 12 millió kilogramm magyar dohányt vásárolt. Ezen mennyiség szállítása még két évig tart. Miután pedig Spanyolország amerikai gyarmatai elvesztése óta dohányszükségletét saját termeléséből nem fedezheti, a magyar dohánynak jövőre is vevője marad a spanyol piacz.

(1900. november)

Mennyit füstölünk el?

Bizony sok füstbe megy a dohányos embernél, de maga sem sejti, mily nagy tömeget tehetne az még együtt, egy csomóban.

Nos, tehát íme itt van egy rajz, mely azt teszi szemlélhetővé, milyen nagyságu szivart lehetne abból a dohányból készíteni, a mit egy szivaros ember életének ötven esztendeje alatt elfüstöl. Ez pedig csak olyan emberre van számítva, aki naponta két-két szivart füstöl el ötven éven keresztül.

De hányan elszívnak nem két, hanem nyolcz-tiz szivart is naponként, bár ötven évig már kevesen.
Ha a képen levő emberi alakot a szivarral összehasonlítjuk, akkor tünik csak ki a szivar nagysága.

Hiszen van az vagy háromszor olyan hosszu, mint az ember, vastagsága pedig lóderékkal vetekszik. A sulya pedig akkora , hogy bizony csak valami óriási tudná a vállán elcipelni, mert hát az ilyen szivar épen 275 kilogrammot nyomna.

(1901. január)

Magyarországon az állami dohányjövedék igazgatósának kimutatása szerint az 1901-iki esztendőben januártól október végéig a következő mennyiségű szivar, szivarka, dohány és burnót fogyott el.

Szivarokból 424.183,076, szivarkákból 946.586,357, dohányból 456.096,490 csomagot adtak el; burnótból elkelt 37,156 kilogramm.

Különlegességi külföldi gyártmányokból elkelt még szivar 8.606, 958 drb, szivarka 34 millió 303,880 darab és dohány 209,813 kilogramm. Mindezeknek a pénzértéke összesen 86. 839,194 koronát tesz.

(1902. január)

Uralkodók szivarjairól

Általában azt hiszik, hogy az uralkodók mind méregdrága szivarokat szívnak. Pedig ez tévedés. Igaz ugyan, hogy VII. Edvárd angol király tíz-tizenkét koronás szivarnál olcsóbbat nem igen szí, hanem a mi királyunk már csak a legritkább esetben gyujt külföldi szivarra s különös előszeretettel a tíz filléres Virginiai-szivarokhoz nyul, melyet Déltirolban, a saccói kincstári dohánygyárakban készítenek részére.

Vilmos császár 1 korona 20 fillérnél drágább szivarokat nem igen füstöl, sőt a lényegesen olcsóbb hollandi szivarokkal is megelégszik. Hogy Vilmos császár udvarában mennyire érdekes példa a következő kis történet, melyet egy majna- frankfurti gyáros beszélt el néhány évvel ezelőtt.

A császár egyszer kiváló finomnak talált bizonyos szivart, melyet nagyon megdicsért. Felesége azt hitte, hogy nagy örömet fog okozni a császárnak, ha vesz neki belőle egy jó csomót; de midőn megtudta, hogy a kérdéses szivar darabja négy koronába kerül, lemondott a megrendelésről, nem ugyan takarékosságból, mert ezt elbírta volna még a bugyellárisa, hanem azért, mert a császár személyes igénytelen életmódjával ez kirívó ellentétben állott volna.

(1902. október)

Szivarszívó gép

Az ember azt hihetné, hogy olyan gépre, a mely a szivart helyettünk elszívja, nincs szükség, miután ezt a kellemes munkát magunk is szivesen elvégezzük.
Csakhogy ez a gép arra szolgál, hogy a különböző dohányfajokat a szivargyártás szempontjából kipróbálja és azokat a fajokat, amelyekből készült szivarok ferdén égnek, vagy más kellemetlen tulajdonságokkal birnak, a szivargyártásból kivonja.

Egy jó minőségű szivarnak különböző részei: a töltelék, a takaró és a födő-levél olyan dohányfajokból készülnek, melyeknek elégési időtartama ugyanaz. Az a szivar, amelynek belső része például hamarabb ég el, mint a külső burka, használhatatlan. Épenugy élvezhetetlen az a szivar is, amelynek takarója gyorsabban ég el, mint a belső része.

Ez nem azért történik, mintha a felhasznált dohány rossz minõségű lenne, hanem azért, mert a különböző részekhez használt dohányfajok nincsenek egymáshoz hangolva. A gép épen arra szolgál, hogy kipróbálja, mely dohányfajok illenek leginkább egymáshoz. A szivarszivó gép müködését mai számunkban közölt képünkben mutatjuk be.

A szivarokat (képünkön négyet) üvegszipkákba teszik, amelyek egy szivókészülékkel vannak kapcsolatban és ez egyenletes gyorsasággal mintegy fél óra alatt szivja el a szivarokat. A füstöt üvegedénybe vezetik, ugy, hogy szinét, mennyiségét kényelmesen megvizsgálhassák.

Ilyenformán határozzák aztán meg, milyen fajtáju dohánylevelet lehet bizonyos szivarfajok burkolata gyanánt használni. A füst alkotórészeit megvizsgálva pedig megállapíthatják a szivar nikotin tartalmát is.

Másik képünk a gép által elszivott szivarok csutkáit ábrázolja, amelyekböl a szakértő pontosan megitélheti a szivarok minőségét.

(1907. május)

A dohányzásról

Egyszer már írtam e tárgyról az Urániában (1908. évi 5. szám), a mikor a dohányzáskor, jobban mondva a dohány elégetésekor keletkező szilárd és illó anyagok különféleségeiről és káros hatásairól szóltam. Hogy ez a thema nem érdektelen és hogy a tudományos világ előkelő helyein is jelentőséget tulajdonítanak neki, leginkább azok a praecis és exact dolgozatok igazolják, a melyek elég gyakori időközökben megjelenve, folyton egy-egy újabb adattal bizonyítják a dohányzás nem közömbös voltát.

Csak nem régen jelent meg Lehmann K. B. terjedelmes dohánytanulmánya a Hygienische Rundschau-ban. legújabban pedig magyar buvárt foglalkoztatott a dohányzás kérdése. Liebermann Leó vizsgálatait különösen azon kérdés tisztázása czéljából végezte, vajjon a dohányzás hygieniai jelentőségében van-e szerepe a szivás gyorsaságának. Már előre is feltehető volt, hogy gyorsa és lassú dohányzás mellett az égési és az ú. n. száraz lepárlási termékek mennyisége és minősége tekintetében oly különbségek mutatkozhatnak, a melyek esetleg tudományos alapot adhatnak azon általánosan elterjedt felfogásnak, hogy a gyors dohányzás ártalmasabb, mint a lassú.

Egyúttal pedig feleletet keresett arra a kérdésre is, vajjon a nedves szivar-e az ártalmasabb, vagy pedig a száraz kisérleteknek egy részét úgy rendezte be, hogy a megszakitott, szakaszokban történő szivást figyelhesse meg; ezért a szivar elégetése alatt nagyobb közöket tartott, a mikor a szivás teljesen szünetelt. A kapott eredmény meglepő, de teljesen fedi a tapasztalati tényeket. Azt találta ugyanis, hogy ugyanazon dohánymennyiségből annál több kátrányos termék képződik, minél rövidebb az elszívás ideje.

Úgy hogy ötperczes elszívás mellett majdnem háromszor annyi kátrányos termék képződik, mint 15 perczes, tehát háromszor hosszabb égés mellett. Tudományosan is beigazolást nyert tehát az a gyakorlati tapasztalati tény, hogy az egyszer kialudt szivar meggyújtva mindig erősebb (azt mondják: megbagósodott). Ha folytonos szivás mellett figyelte meg az égési termékek viszonylagos mennyiségét, akkor azt találta, hogy a szivar gyorsabb elégésekor sokkal több kátrányos termék képződött, mint lassú szívás alkalmával.

De ezen kisérletekben az égés ideje és a kátrányos anyagok mennyisége között nem mutatkozott oly arányosság, mint a szakaszos szívással végzett kisérletekben. A megejtett kisérletek folyamán még egy érdekes eredményre jutott Liebermann, a mi pedig éppen ellenkezője az általános hiedelemnek. Úgy hallottuk ugyanis eddig mindenkitől, hogy a dohányt jól ki kell szárítani, mert a nedves szivar mindig erősebb.

Liebermann kisérletei pedig azt mutatták, hogy a szárított szivarokból több kátrányszerű anyag képződik, mint a nedvesekből, vagy a csupán kénsav felett szárítottakból. E kisérletek, melyek berendezésüknél fogva elég jól megközelítették a gyakorlati viszonyokat, mindenesetre érdekes tanulsággal szolgálnak azok részére, a kik semmi áron sem akarnak lemondani a dohányzásról.

Csupán curiosum gyanánt emlitem meg, hogy elődeink és nagyapáink egész pipa-hygieniát alkottak maguknak, a mire a nagy mérvben elterjedt dohányzás mellett bizonyára szükség is volt. Így azt tartották, hogy tájaknak nagy befolyásuk van a termelt dohányra. Lapályos, nedves és ködös tartományokból ártalom nélkül lehet erősebb dohányt is szívni, ellenben magas helyeken fekvő, vagy száraz és szeles tartományokban gyenge dohányt kell választani, de tekintetbe veendő a testalkat és az eledel is

„Ivás nélkül a sok dohányzás nagyon árt a testnek és ezét azokra nézve, a kik ülve dolgoznak, a dohányzás csak a nyugvás óráiban tanácsos.” – „A ki sokat szokott pipázni, válaszszon magának gyenge dohányt, mert ez a velőt nem tüzesíti annyira és nem is olyan ártalmas a tüdőre és gyomorra nézve.” Majd a dohányzás hasznáról azt tartották, hogy „a pipázás legegészségesebb reggel, a felkelés után fél órával, délután ha az emésztés már megtörtént és estve, a lefekvés előtt egy órával.”

A délutáni dohányzásnak az a haszna vagyon, hogy az mésztőerőt ujonnan feléleszti és a gyomrot megtisztítja minden ebéd-maradéktól. A pipának tulajdonítják a víg, jó kedély, a nyugodt éjszakákat stb. De ezek a „jó” tulajdonságok csak akkor kisérik a dohányzást, ha az ember józan fejjel kel fel és csak egy pipácskával szi, ha ebéd után nem mindjárt dohányzik és ha lefekvés előtt sem nem későn, sem nem sokat pipázik.

Dohányzáskor a mennyire lehetséges, kevés füstöt kell ereszteni, mivel a füst bevevén magát a fejbe, annak minden részeibe sebesen elfut, kábulást okoz, végtére pedig megtámadja a mellett és a tüdőt. „Egy pipa dohány sokkal egészségesebb, ha az ember szabad levegőben vagy valami magas szobában szívja. Az alacsony szobákban való dohányzás, főkép ha az ember sokat pipázik és nagyon füstöt, a tüdőre nézve nagyon ártalmas.”

Egész sora van a hasonló jó tanácsoknak, melyeket az érdekeltek annak idején a „Hasznos Mulatságok” lapjain találtak feljegyezve.

Dr. D-i

(1909. április)

Füstbe ment milliók

A magyar királyi dohányjövedék középponti igazgatósága most állította össze a dohányzás január elsejétől április végéig terjedő statisztikáját.

A statisztika adatai szerint ez alatt a négy hónap alatt 8753 kilogramm burnót és 178.998,322 csomag pipadohány fogyott el. A szivarok közül 1.137,900 regalitász, 945,300 trabukó, 5.675,700 britanika, 404,400 míláresz, 1.045,400 operász, 26.695,500 kuba, 2.543,400 rozita, 32.943,000 portorikó, 3.027,600 finom virzsinia, 295,700 brazilvirzsinia, 87.057,480 vegyes külföldi (köznyelven rövid) szivar és 8.189,500 darab rövid (köznyelven hosszú) szivar kel el.

A czigaretták közül szopóka nélküli nilusból százas dobozokban 5500, huszas dobozokban 158,180 fogyott, szopókával százas dobozokban 16,700 és 20-as dobozokban 372,660 darabot adtak el. A stambulból 1.827,250 darabot, szultánból 5.301,045, királyból 8.450,890, hunniából 1.461,135, memfiszbõl 5.689,900, hölgybõl 260.093,850, herczegovinából 21.559,350, sportból 37.760,450, dunából 2.637,690, jenidgébõl 2.677,900, drámából 266.494,100, virzsiniából 64.048,800 és magyar czigarettából 82.020,300 darabot adtak el. Valódi havanna szivar 11,300 darab kelt el. Lugviz-kivonatból 5527 darabot adtak el.

Pénzértékben az általános forgalomban levő gyártmányok után összesen 39.984,341 korona folyt be az államkincstárba, a múlt év hasonló időszakában befolyt 39.085,031 koronával szemben. Belföldi különlegességi gyártmányok összesen 4.595,703, a külföldi különlegességek pedig 957,371 koronát jövedelmeztek a múlt évi 4.270,994, illetve 849,673 koronával szemben. A dohányzás a négy hónap alatt összesen 45.536,417 koronát jövedelmezett, míg a múlt év hasonló időszakában 44.205,699 koronányi forgalmat értek el. Az emelkedés háromszázaléknak felel meg.

(1911. június)

Drágább lesz a dohány

Ismeretes, hogy a kincstár – és pedig a magyar és osztrák is egyidőben – a különböző dohánytermékek árát még az idén föl akarja emelni. Az új tarifa állítólag julius 1-én lép életbe.

Az új árak egy bécsi ujság értesülése szerint a következők lesznek:
Dráma szivarka 2 fillér (eddig 1 fillér). Magyar szivarka 2 fillér (eddig 1 fillér). Sport szivarka 2 fillér (eddig 2 fillér. Hölgy szivarka 4 fillér (eddig három fillér). Herczegovina 4 fillér (eddig 3 fillér). Memphis 5 fillér (eddig 4 fillér). Szultán 5 fillér (eddig 4 fillér). Sztambul 6 fillér (eddig 5 fillér). Princzessas 5 fillér (eddig 4 fillér). Hosszú szivar 5 fillér (eddig 3 fillér). Rövid szivar 6 fillér (eddig 5 fillér). Portoriko 8 fillér (eddig 7 fillér). Virginia 12 fillér (eddig 10 fillér). Kuba 11 fillér (eddig 10 fillér). Trabukko 18 fillér (eddig 16 fillér). Britannika 16 fillér (eddig 14 fillér). Regalia Media 18 fillér (eddig 16 fillér).

A fölsorolt fajokon kívül az összes többi szivar és szivarka árát is fölemelik, kivéve a burnótot. A közönséges pipadohány árát nem emelik ugyan, de viszont a csomagok súlya lesz ezentúl kisebb. A különlegességi szivar, úgymint a valódi havanna szivar és egyéb külföldről behozott dohánytermék ára is tetemesen emelkedni fog.

A szomorú ujságot csupán az enyhíti, hogy az áremeléssel párhuzamban a dohánytermékek minőségét javítani akarják és pedig főeg a legkedveltebb szivarfajtákét. A csomagolás szintén jobb lesz s a kincstár a nagyközönség izlésére egyéb tekintetben is több figyelemmel akar lenni.

(1911. június)

Emelik a külföldi dohány engedélyilletékét

A külföldi dohánygyártmányok megdrágitása végett a pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjeszt be a képviselőházba. E szerint az engedélyilleték a vámvonalon behozott dohánygyártmányok minden kilogramm tiszta sulya után szivarkákért 60, szivarokért 65, egyéb dohánygyártmányok és nyers dohány után 30 koronára emeltetik föl.

Az indokolás szerint az engedélyilleték felemelésének egyrészt az a célja, hogy a kincstár által forgalomba bocsátott dohánygyártmányok fogyasztásánál elért jövedéki haszon a vámvonalon át behozott dohánygyártmányok után is biztosittassék, másrészt pedig az, hogy a belföldi dohánygyártmányok a vámvonalon át behozott dohánygyártmányok versenyével szemben sikeresen megvédessenek.

A belföldi dohánygyártmányok árai most felemeltetvén, ezzel kapcsolatban szükségesnek mutatkozik a vámvonalon át behozott külföldi dohány és dohánygyártmányok után fizetendő engedélyilleték megfelelő felemelése is, ha csak nem akarjuk illetéktelen előnyben részesiteni a külföldről behozott dohányt és dohánygyártmányokat a belföldi terményekkel szemben.

(1911. augusztus)

Trafikhiénák

Bemegyek a trafikba. Jól öltözött öreges ur áll mellettem, ki trabuccot kér. Nagy szivarértelemmel, valósággal műgonddal válogat a félig tele skatulyában, míg végre a legropogósabbakat és legvilágosabbakat kikutatta. Fizet és megy.
- Sz’ szolgája! – köszönt a trafikosnő. Alig hogy pedig az ur betette maga után az ajtót, kiönti a szivarskatulya tartalmát és megszámlálja a trabuccot.
- Ne tessék csodálkozni! – magyarázza erre szaporán a trafikosnő. Nem is tetszik hinni, hogy milyen világot élünk.  Ma már a legszebb ruhába se lehet bizni. Miért?

Éppen a fáintoskodó uri ember a legszivesebb szivarbliccelő és szivartolvaj. Válogat, válogat…kivesz hatot, bemond és fizet ötöt. Az embernek közbe más vevőkkel van dolga, nem ér rá figyelni. Hej, ha az a sok szivar együtt lenne, amit a kundschaftok elbicceltek, meg a kabátujjba csusztattak… Baj, baj! Ha meg rajta kapom olyik törzsvevőt, vagy elrestelkedik és elkotródik, vagy neki áll fennebb és szidja az embert. De a vége mindegyiknél az, hogy aztán be nem teszi többé a lábát ebbe a boltba.

Trafikos asszonynak igaza van. Nagyon sok ilyen álurifajta jár-kel ebben a svindlihájjal megkent városban, aki belebetegednék abba, ha a kávéházban legalább is egy kiflivel kevesebbet be nem mondhatna, vagy oda van a boldogságtól, ha egy szakaszjegy erejéig a kalauz éberségét kijátszva ingyen utazott a villamoson. És ha már mindenkit becsapunk, ha lehet, miért ne csapjuk be a trafikos asszonyt vagy lányt, mikor lehet?!

A rablógyilkosságok krónikáiban nagyon sokszori szinhely a trafik. Öreg anyókáké a trafik, vagy jámbor lányka árusítgat benne: a trafik nem egyszer véres, erőszakos gonosztettre sarkalta már azokat, kiknek nincs veszteni valójuk.

Pozsonyban a mult évben egy magával tehetetlen öreg anyókát megfojtottak a trafikban, s utána kirabolták a boltot. Friss emlékezetben lehet azután az Andrássy-uti öreg trafikosnak az esete, kire csak két héttel ezelőtt revolverrel támadt két elkeseredett gézenguz. Kirámolták a pénzesfiókot és azután uccu szaladásnak. Az öreg emberben volt azonban annyi lélekjelenlét, hogy lármázva, kiabálva üldözőbe vette a trafikusrablókat. Egyiket mindjárt el is csipték.

A trafikdézsmálást ennél jobban értik a – gyerekek, akik raffináltan, kidolgozott haditerv szerint csinálják, végül pedig, akár sikerült, akár nem sikerült, fiatal, jól iramodó lábuk gyorsaságára bizzák magukat. Három-négy szokott egy-egy kiszemelt trafikba beállítani. Az egyik cigarettát, a másik képeslapot vagy bélyeget kér, a harmadiknak olyasmire van szüksége, amit hátul a pultról le kell emelni. A trafikos sietve kiszolgálja a csemetéket … most pedig hátat fordit a vevőknek s a pultról leemel egy skatulyát. Ebben a pillanatban belemarkol mind a pénzesfiókba, egyik ráadásul hóna alá csapja a bélyegkönyvet és hajrá futásnak ered.

A mult nyáron a rendőrség egy öttagu ilyen gyermektolvaj szövetkezetet csipett el, akik egyre járták a trafikokat és egy-két hölgycigaretta fejében pénzt, váltót, bélyeget loptak nagy tömegben. Mindegyiknél egy-egy nagyobb játékpisztoly is volt, mellyel a párisi autórablók mintájára halálra rémitgették a kültelkeken a trafikos lányokat és asszonyokat. Mert ott, ahol férfi volt a boltban, oda elvből be sem mentek.

(1913. április)

A méregmentes szivar

A dohányzó emberiség a dohány élvezetével állandóan mérgezi szervezetét. Évek óta tartó kisérletekkel különösen külföldön ma már kivonják a szivarokból a nikotint, de az eljárások mindegyikének az a hátránya, hogy mig egyrészt nem tudják a nikotint teljesen kivonni, az eltávolitott nikotinnal együtt viszik el a dohányból az előnyös alkotórészeket, ugymint az alma- és citromsavakat.

A képünkön bemutatott készülék egy magyar ember találmánya, amelynek segélyével a készülékbe helyezett dohányárukat telitett vízgőz segélyével olyan állapotba hozzuk, hogy a vizgőzkezelés utáni centrifugálás teljesen eltávolitja a nikotint. Ezután tulhevitett vizgőzzel, amelybe kellemes izü és illatu szerves anyagokat tartalmazó vizgőzt eresztünk, nem csak hogy megőrizzük a nikotintól mentesitett dohány előnyös alkotórészeit, hanem a szerves anyagokkal telitett vizgőz lecsapódásai révén az áru lényegesen javítható. Delsinyi Frigyes szabadalma ez a készülék, amely nagy érdeklődésre tarthat számot.

(1913. június)

Tilos a szivarokat válogatni

A hivatalos lap egyik közelebbi száma közölte a pénzügyminiszter rendeletét, a melyben a darabonként eladásra kerülő szivaroknak és szivarkáknak a vevők részéről való válogatását megtiltja. A ragadós betegségek elterjedése veszélyének elháritása czéljából elrendeli, hogy a dohányárudákban a rendes viszonyok helyreálltáig a szivarokat és czigarettákat maga az elárusitó vegye ki a dobozokból és minden válogatás nélkül szolgáltassa ki a vevőknek.

(1915.április)

Semmiféle dohány nincs

A trafikokban mindig kinn a stereotip mosolyú tábla: "Czigaretta, szivar, semmiféle dohány nincs."

Nincs asszongya a tábla, ám zseniális halandó, ha kijelölsz magadnak egy rendes trafikot, ahova mindennap belépsz és bizonyos vicczek kiséretében veszed tudomásul, hogy nincs czigaretta, végre is annyira megszokják a képedet, hogy pénteken délután négy és öt között számot tarthatsz négy darab „Dunára”.

Okosnak kell lenni, ravasznak, kitartónak, aminthogy a háboruban ilyennek kell lennie mindenkinek, aki boldogulni akar. Négy darab Duna, milyen óriási boldogság ez. Kék, nagy, tarajos hullámu boldogság, amelyen tág tüdővel evezhetsz, s sziván a Dunát, elkábulván a büdösségétől, akár mindjárt belé is dobhatod magad.

(1916. november)

Cigarettatömőgép

Az uj találmányu gép valósággal rekord munkát végez. Csak egy nő és egy gépész kell hozzá s a tiz órai munkaidő alatt kétszázhuszonötezer cigarettát is képes megtömni. Egyik részén bemegy a dohány és a cigerettapapir, a másikon pedig kijön a kész cigaretta.

(1917. június)

Dohány a hadimunkásoknak

A dohányjövedék központi igazgatósága tájékozódást fog szerezni, hogy Budapesten az egyes gyárakban és vállalatoknál hol dolgoznak hadimunkások. A hol hadimunkások vannak foglalkoztatva, a dohányjövedékek központi igazgatósága külön dohányt és szivart fog kiutalni minden egyes gyár részére.

(1917. szeptember)

Felemelték a dohányneműek árát

Felemelték a dohányneműek árát és pedig hallatlanul furcsa arányban. A czigarettaügyekben most már a fene ismeri ki magát. Hogy miért az ördögbe kerül egy czigaretta öt és egy kilenczed fillérbe, egy szivar negyvennégy ötheted fillérbe, mindezt nem lehessen tudni. Csinálni kéne valami ötletes kiegészítést. Például úgy, hogy a hölgyczigaretta árát húsz fillérbe, az ötös kubáét pedig egy koronára emelnék.

(1918. január)

Kétféle dohány van

Kétféle dohány van mindössze, leveles és bankjegyalakú. Míg a leveles egyre drágább lesz, addig a bankjegyalakú egyre olcsóbb. Már megint emelik a szívnivaló árát. Már megint több kiadnivalót kell adni érte. Egy Princzesszasz czigaretta maholnap olyan drága lesz, mint annakidején egy tuczat Hyksos vagy Luxor. A szivar, a közönséges rövid például, nemsokára annyiba fog kerülni, mint azelőtt egy Bock, vagy Uppmann, amit staniolpapirosba csomagoltan, üvegskatulyában árultak a Kontiné boltjában. Hogy segít magán az ember, kevesebbet szí talán? Nem. Hanem igyekszik hadiszállító lenni. Mert leszokni a dohányzásról nehezebb, mint hadiszállítóra szert tenni.

(1918. január)

A rokkantak ismét árusíthatnak

November 1-én eltűntek a pesti utcákról, a pályaudvarokról és az EMKE sarokról a rokkant cigarettaárusok, akik lármájukkal és gyenge cigerettájukkal már annyira belenőttek Budapest utcai életébe, hogy most jelenlétük nélkül szinte árva, kihalt az utca.

A Rokkant Bajtársak Országos Szövetsége szerezte meg a pénzügyminisztertől tagjai részére a dohányneműek utcai árusítására vonatkozó engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a dohányjövedék gyártmányait nem árusíthatják, ellenben gyenge albánt, gyenge szovjetet, fű, falevelekből készült dohányt árusíthatnak.

Az engedély október 31-ikével lejárt s a rokkantak, hogy a rendelet iránti tiszteletőrzésüket dokumentálják, szombaton november 1-én már nem álltak ki az utcákra. Hiányoztak is a forradalom után feltűnt utcai alakok, mert a dohányjegyi szelvényre kapott semmi már régen elfogyott a november szelvényt pedig csak hét vége felé kezdik beváltani.

A rokkantak titkára Szerző Jenő tárgyalásokat kezdett az utcai cigarettaárusítás további engedélyezése ügyében a pénzügyminiszteriummal tekintettel arra, hogy a tél küszöbén munkaalkalom nincs s a rokkantak csak importált dohányt hoznak árusítani a miniszterium előzékenységét kérte a rokkantakkal szemben.

Mint értesültünk az erre vonatkozó tárgyalások eredményesek voltak és a rokkantak 1920. március 1-éig ismét árusíthatnak az utcán. A rendelet holnap, hétfőn fog megjelenni és kedden reggel ismét szerencsénk lesz a gyenge cigarettákhoz.

(1919. november)

Az utcasarki trafik

A vasárnap reggeli lapokban az a hír olvasható, hogy a rokkantak utcai dohányárusítása a mai napon megszűnik és ezentul csak a kávéházakban, vendéglőkben árusíthatnak az igazolványos rokkantak. Ez a hír nem először repül szét, de még eddig egyszer sem bizonyult valónak.

A gyenge albán megcsökönyösödött árusítói el-eltűntek már egy-két napra a főváros utcáiról, de azután ujból megjelentek és az Emkesarok, mint egy bevehetetlen vár tovább is uralkodik és irányítja a pesti dohánybörzét.

Már ott tartunk, hogy a legtermészetesebb egyszerűséggel megyünk dohányt vásárolni az utcasarokra és a trafikot csak mint letűnt idők emlékét ismerjük, valahogy ugy, mint az óriás kiflit vagy a tejes kávét. Holnap tehát – ha igaz a hír – megszűnik a fővárosnak egy érdekes, mindenesetre egészségtelen specialitása, de nem tudjuk, vajjon jobb lesz e azzal a dohányzás vigasztalan helyzete.

Mert annyi bizonyos, hogy az EMKE sarkában mégis csak lehet mindenfajta dohányt kapni, ha méregdrágán is. És még mindig jobb, ha drágán bár, de be tudjuk szerezni a  dohányszükségletünket, minthogy egyáltalán ne kapjunk szívni valót.

(1919. december)