1851 előtti dohánygyárosok
A dohánymonopólium 1851-es beveztése előtt a dohánytermesztést, -gyártást, és -kereskedést bárki szabadon művelhette. Magyarországon az 1820-30-as években már több kisebb-nagyobb magán-szivargyár működött, nem csak a fővárosban, hanem vidéken is. A leghíresebb volt köztük a Fuchs, Philips és Társai gyára, ahol állandóan 3-400 munkást foglalkoztattak és évi 25-30 millió szivart készítettek.
Händels- und Gewerbs-Almanach, 1842.
Szinte konkurenciának számított Medetz József gyára. Az 1847. május 27-én keltezett, Walzel Ágost Frigyes pesti kőnyomdájában készült, allegorikus képekkel díszített dekoratív oklevél szerint a harmadik országos iparműkiállításon Medetz szivarjai a "nagy ezüst érdempénz"-t nyerték el. Az oklevelet Wargha István választmányi aligazgató és Kossuth bizalmasa, Csanády Ferenc jegyző is kézjegyével látta el. Érdekesség, hogy Kossuth egy, 1846. november 27-i, Csanádynak szóló leveléből kiderül, ő maga is Medetz vevői közé tartozott.
Nevezetesek voltak még Staffenberger János, Gschwindt Mihály, Hirsch Ignác, Báron Jakab, Brück Móric és Singer Leopold gyárai, valamint a szentandrási (ma Liptószentandrás, Szlovákia) és a rigyácsi üzem (ma Rigyica, Szerbia). Kiváló termékei miatt nagyhírű volt még a fiumei gyár is.
Akkoriban a szivarok nevei nemzeti nagyjainkhoz vagy neves eseményekhez fűződtek. Mihelyst a közélet egy-egy alakja kimagaslott vagy valami fontos történt, arról rögvest szivart neveztek el. A Fuchs-gyár készített Adószivart, mely neve miatt nem lett túl népszerű. Emellett gyártottak Árpád, Csillag, Engedje, István, Kör, Magyar Korona, Nagyságos, Posta, Rákóczy, Remény, Roffi, V. Ferdinánd nevű; a szabadságharc idején Gránátos és Nemzetőrségi szivart is.
A Medetz-gyárból került ki a Deák és a Tisztújítási márka. Gschwindt a vevőit Csárdás, Honvéd, István nádor, Makk és Nemzeti elnevezésű dohányrudakkal csábította. Nagy dolog volt a hazafias kiállás és a nemzeti felbuzdulás! Olyannyira, hogy a Gschwindt-gyár alkalmi, „Magyaroknak Marcz 15kén 1848” szivart is gyártott, hiszen a forradalmárok szinte kivétel nélkül szivaroztak, még Petőfi felesége, Szendrey Júlia is!
Hazánkban a Gschwindt-gyár vezette be, hogy termékei csomagolását ízléses címkékkel lássa el. Staffenberger népszerű márkája volt a Pannónia, Hirsch pedig Király, Vasút és Ipar-szivarokat gyártott, utóbbi címkéit Kossuth és Széchenyi álló alakjának színes képe díszítette. Báron Jakab szegedi gyára „helyiérdekű” szivarokat készített: Szegedi Hölgy, Szegedi Őrsereg, Szegedi Halász, Szegedi Csikós és Szeged-Pesti Csatorna néven. Utóbbi megvalósításáról ugyanis akkoriban született terv, a leleményes gyáros pedig hamar szivart nevezett el róla. A pápai Bruck-gyár három minőségben Kör-szivart gyártott, a Ljubibratics-féle pedig Hölgy és Nemzetiségi márkát.
A számos gyárból ezek mellett rengeteg magyar nevű szivar került még ki: Jurista, Korona, Kossuth, Kubinyi, Munkás, Unio, Vadász, Vigadó, Zrínyi, stb., és persze végtelen a sora azoknak az elnevezéseknek, melyeket nagy horderejű események hívtak életre, majd azok varázsának elmúltával maguk a márkanevek is eltűntek.
A szivarozás nagy vitákat keltett neves irodalmáraink körében is, ugyanis megjelenésének kezdetén magyar szó még nem létezett rá, a köznyelv cigarro, szopó, szívó néven emlegette. A „hivatalosnak elfogadott” elnevezést jól mutatja az 1830 körül gyártott Nádor-szípák (szípa, többes számban) csomagolása. Ez a kifejezés valószínűleg a szipákolásból eredhet, de hamar elvetették, mert a szipa Erdélyben szipogó vénasszonyt jelent.
A szivar szót az Athenaeum folyóirat Figyelmező című kritikai szemléjének 1837. II. félévi 7. számában maga Vörösmarty Mihály ajánlotta, mivel a füst a göngyölt levelek közt szivárogva jön. Az irodalmi vita több évig folyt. Ábrándos költők a fuvola mintájára ajánlották a szivola elnevezést, de végül Vörösmarty ajánlatát fogadták el, és ez épült be a köznyelvbe.
1851-től császári parancsra bevezették a dohányegyedáruságot. A kincstár a kis műhelyeket beszüntette, a legnagyobb, a pesti a Síp utcában álló Fuchs-féle gyárat pedig 135.000 forintért felvásárolta, melyből a család új vállalkozásba kezdett. Hogy milyen fejlettségű és jelentős méretű is lehetett az általuk létrehozott üzem, arról tanúskodik a kincstári átvételkor készített leltár, mely szerint készleten maradt összesen 173 különböző fajtájú gyártmány: közel 8 millió darab szivar, és 116 tonna összsúlyú egyéb dohányáru!
1851 előtti dohánygyárak és gyárosok listája
- az eddig fellelt adatok alapján -
Bellovár (ma Bjelovar, Horvátország) – 2 gyártó, összesen 8 munkással évi 500.000 szivart készített.
Buccari (ma Bakar, Horvátország) – 7 gyártó, összesen 50-60 munkással évi 4 millió szivart, 6000 mázsa burnótot és 15.000 mázsa pipadohányt készített.
Debrecen – Lobmayer M. J. 1845-ben eladásra kínálta gyárát. A Társalkodó című lap szerint 1837-ben van Debrecenben egy dohánygyár, mely „a’ kijavítás’ hiánya miatt naponként roszabb állapotba süllyed.” Tíz évvel később Fényes Elek: Magyarország leírása című művében is említ dohánygyárat Debrecenben, mint nevezetesebb épületet. 1849 áprilisában dr. Obonyai törzsorvos, a debreceni katonai kórházak igazgatója „egy állandó nagyobb katonai kórház alakításának szükségét [látja], ’s arra legczélszerűbbnek, a’ már eddig ideiglenes kórodaképp használt dohánygyár épületét találtam, az ország kormányzó elnöke meghatalmazásából, ki a’ szenvedők iránt mindég forró részvéttel ’s különös gyöngédséggel viseltetik , szándékom a’ nevezett épületet czélszerű felszerelés által olly kórházzá alakítani, hogy abban mindenkor pár száz beteg kényelmes helyet, ’s ápolást találjon. Tehát a dohánygyár 1849-ben már nem üzemelt.
Pesti Hírlap, 1845. június 26.
Eszék (ma Osijek, Horvátország) – A burnótgyár tulajdonosát (?) az állami monopólium bevezetése után a temesvári dohánygyárban ügyelőként alkalmazták.
Esztergom – 1845 végén kezdte meg működését az „Esztergami szivargyár-társaság”. A gyártáshoz kétéves dohányokat használtak fel, így „egészen kiszáradt” szivarjaikat „legjutányos áron” kínáltak. Az üzem 1847-ben még létezett.
Pesti Hírlap, 1847. március 2.
Fiume (ma Rijeka, Horvátország) – A városban már 1790 előtt is működtek kis üzemek, amelyek főként fekete burnótot készítettek. 1818-22 között egy Császári, Királyi Osztrák kincstári dohánygyár is működött itt, utána több kisebb dohánygyár is keletkezett, melyek főleg szivargyártással foglalkoztak. A magyar levelekből előállított fiumei szivarok az 1800-as évek első felében nagyon híresek voltak. 50 gyártó, összesen 250-300 munkással évente 21 millió szivart, 40.000 mázsa burnótot, 28.000 mázsa pipadohányt állított elő. Ezek a gyártmányok a helyi igények kielégítése mellett tengeri úton Isztriába, Triesztbe, Krajnába is „csempésztettek”. A monopólium 1851-es bevezetésekor a korábbi cukorfinomító - 100.000 forintért megvásárolt - épületében indult meg az állami gyártás.
Füzes-Gyarmath – A „szerzetesrendűek” állítottak elő sárga porburnótot.
Gyöngyös – Hanisz Imre 1845-ben indított szivargyára 1846-ban még biztosan működött. Az Életképek 1844. szeptembe 18-i cikke szerint Hanisz sokat tett a városért: „Előbbi levelemben elhallgattam, kinek fogja leginkább köszönhetni Gyöngyös a’ járdát? Ugyanannak, ki a’ kisdedóvó-intézet, a’ kórház ’s állandó török-zene alapítása, úgy szinte taval a’ casino-kerti fürdő létrehozása körül annyi érdemeket szerzett magának: Hanisz Imre ügyvéd urnak. Isten áldja városunk virágoztatására szentelt minden lépteit!”
Ipolyság – Sághi Tóni (Antal?) zeneszerző-zenész készített sárga porburnótot.
Kapuvár – kb. 1830 és kb. 1836 között működött itt burnótgyár (tobák fabrika). Fényes Elek szerint 1836-ban Kapuvár „lakosai közt számos dohány kertész találtatik, kik jó ugyan, de a’ vittnyédinél sokkal erősebb dohányt termesztenek, melly inkább por tobáknak használtatik; a’ minthogy helyben is van egy illyen tobák fabrika.”
Károlyváros (ma Karlovac, Horvátország) – 3 gyártó, összesen 100 munkással évi 9 millió szivart készített.
Kassa (ma Košice, Szlovákia) – Már 1790 előtt is működtek kis üzemek, melyek fekete burnótot készítettek.
Kassa (ma Košice, Szlovákia) – Laszgalner ? gyárost 1830-ban említik.
Kassa (ma Košice, Szlovákia) – Schmidl János 1844 körül évi 100 mázsa jobb minőségű burnótot állított elő, gyártmányai általánosan kedveltek voltak. 1851-től működött a városban az állami dohánygyár, melynek épülete korábban, a forradalom alatt fegyvergyár volt, később katonai szállító intézetként működött.
Királyháza (Ugocsa vm., ma Королево, Ukrajna) – Dull István sárga burnótot készítő üzemét 1800-ban említik. A gyár (tobák fabrika) halála után is tovább üzemelt.
Magyar Kurir, 1800. február 7.
Királytelek (ma Nyírtelek, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) – Dessewffy Sámuel gróf burnótgyáráról 1825-1827 között esik említés. Gyártmányait árulta Pesten, az Uri-utcai Keglevich-házban, Kassán és Eperjesen is.
Ismert márkái 1825-ből: Rapée, Kassai, Bétsi páczolású,1827-ből: Santoma-, Carada-, Franczia Rapé, Bolongari páczoltak.
Nemzeti Ujság, 1827. augusztus 1.
Kis-Marton (ma Eisenstadt, Ausztria) – Szivarok, rosszul fonott tekercs-dohányok, kapa levelekből vágott pipadohányok készültek itt. Utóbbi kettőt "Letenyei" néven, a stájer határon keresztül a birodalom többi részébe csempészték át. 1848-ban itt működött Permayer József dohány és szivargyára is.
Kolozsvár (ma Cluj-Napoca, Románia) – Már az 1800-as évek elején léteztek kis üzemek. A szerzetesek terjesztették el a sárga vagy spanyol burnót (szent-péteri) készítését.
Kolozsvár (ma Cluj-Napoca, Románia) – 1846-ban kezdte meg működését egy szivargyár, 24 munkással. A gyártmányok érlelési ideje miatt az eladást csak 1848-tól kezdték meg.
Kolozsvár (ma Cluj-Napoca, Románia) – Tauffer Ferenc szivargyára 1847-ben kezdte működését: 17 munkással, heti 14.000 szivart készített. 1851-től állami dohánygyár létesült a Seminarium épületében.
Lippa (ma Lipova, Románia) – 1847-ben említenek itt burnótgyárat.
Lőcse (ma Levoča, Szlovákia) – Gebauer ? özvegye működtetett itt kis üzemet, jó minőségű burnótot gyártott kis mennyiségben.
Miskolcz – Az 1800-as évek elején alakult a Kőhalmy-féle burnótgyár. Évente több száz mázsa burnótot készített, még Erdélybe is szállított.
Nagy-Kaizsa – Spanier Ferdinánd szivargyáráról 1845-1850 között van említés. Mindig újabb és újabb különlegességeket hozott forgalomba. Spanier Hollandiában tanult, állítólag a szivarkészítés minden titkát ismerte. 1850-ben gyárában „a tetemes gépek mellett 100 embernél több foglalkozik”. Ekkor rajta kívül még „számos” szivargyártók voltak a városban.
Nagy-Kaizsa – Schlick Rudolf szivargyárát 1846-ban említik.
Pesti Hírlap, 1846. november 29.
Nagykőrös – 1845 novemberében kezdte meg működését egy szivargyár.
Nagy-Szeben (ma Sibiu, Románia) – 8 helyen, összesen 30 munkással évente 100.000 szivar készült. Erdélyben valóságos gyárak nemigen keletkeztek, főként egyes személyek foglalkoztak gyártmányok előállításával.
Nagy-Szombath (ma Trnava, Szlovákia) – Siebenfreund János gyógyszerárus 1845 júniusában nyitott szivargyárat. A Hetilap 1845. augusztus 1-én írta róla: „derék erővel dolgoztat két hónapos szivargyárában. Eddig is 100.000 darabot készítetett egy hónap alatt, ez ezután pedig 200.000-et állítat ki havonkint. Forgalomba azonban csak majd egy éves árut bocsátand, tehát szivarjai még nem árultatnak, de ócsárlóik már meg is vannak, persze csak ab invisis [láthatatlanul], ’s így méltó, hogy rágalmaikkal együtt megvetessenek. Siebenfreund úr ez idén cubai és havannai dohánymagot is vetett el kísérletül.”
Nagy-Szöllős (ma Виноградів , Ukrajna) – A „szerzetesrendűek” állítottak elő sárga porburnótot.
Nagy-Várad (ma Oradea, Románia) – 1847-ben említenek itt dohánygyárat.
Nyitra (ma Nitra, Szlovákia) – A pozsonyiaknál kisebb gyárak üzemeltek itt.
Ó-Arad (ma Arad, Románia) – 1847-ben említenek itt pipadohány-készítő üzemet.
Ó-Gyalla (ma Hurbanovo, Szlovákia) – 1845-1846-ban az ismeretlen nevű gyáros "Sok ezerre menő, jó minőségű, közkedvességet nyert szivarokat készít".
Pápa - Bruck Móricz szivargyáráról 1845-1846-ban esik említés. 1846. július 25-én írja az Életképek: „Mielőtt bővebben szólhatnánk róla, előre figyelmeztetjük a’ t. közönséget Bruck Móricz, pápai gyárnok urnak az iparműkiállításra küldött igen jeles honi szivaraira. Különösen kiemelendő e’ derék gyámok azon áldozata is, hogy mindaddig, míg éldelhető száraz szivart nem adhatott, gyárát meg nem nyitá ’s rendeléseket el nem fogadott; azonfelül pedig a’ borítékokat költséges metszetekkel (jobb honfiaink arczképeivel) díszesítve, a’ honi művészeket is elősegíté. A’ kik hozzá értenek (mi nem vagyunk dohányozók) ’s a’ gyárnok úr által nekünk is küldött szivarokból egypárt megkóstolának, egy értelemmel azok jelességét dicsérik ’s így mivel azok igen olcsók is, bízvást ajánlhatjuk őket a’ szivarozó közönségnek.”
Márkái: 3 féle Kör-szivar, Jurista, Kubinyi, Vigadó, Munkás, Zrínyi, Csárdás, Kossuth, Korona, Unio, Vadász márka.
Pécel - Makk Ferenc üzeme kb. 1845-1847 között működött. Eredeti amerikai magokból termesztett dohányt. A szivarok nyersanyagát nem lúgozta, nem pácolta, száradásukat mesterségesen nem befolyásolta. 1847-ben raktárt nyitott Pesten is, 1847. április 24-én nyílt meg üzlete a Serviták terén, a gróf Teleki-féle házban. Makk nevű szivarját eleinte Gschwindt Mihály forgalmazta Pesten.
Pesti Hírlap, 1847. április 11.
Pesti Hírlap, 1847. május 30.
Pécs – Stern-féle szivargyár ismert.
Pest – Bátky János szivargyára 1843-1844-ben biztosan működött. Ekkori márkái: Takarék, Apaffy.
Üzlet: Gránátos utca, a megye házával átellenben
Nemzeti Ujság, 1843. június 21.
Pest – Buresch György üzeme kb. 1839 és kb. 1848 között főként szivarokat készített.
Gyár: Leopold-város, Holdvilág utcza 313.
Üzlet: Aranykéz-utcza (1848)
Pest – Ebenführer Mátyás szivargyára 1846-ból ismert. 1843-ban még fűszerárusként említik.
Pest – Enderes Kristóf és Ferenc kb. 1844 és kb. 1848 között főként szivarokat készített.
Gyár: Uri u. 446.
Üzlet: Wurm-udvar, Feldunasor (1843-44). 1845-től Uri-utcza 446, Szupp- (korábban Troll-féle) ház.
Budapesti Hiradó, 1845. május 6.
Pest – Frankendorfer János kb. 1846 és 1847 között szivargyáros.
Üzlete: "Az Eszterházy herczeghez" - Kígyó-utcza 452.
Márkái: Eszterházy, Főrangu, Non plus ultra, Kör, Ipar.
Pesti Hirlap, 1847. augusztus 27.
Pest – Friedmann S. Tevékenységéről nincs információ.
Pest – Fuchs, Philips & Comp. A cipszer (szepességi szász) származású Fuchs Keresztély /Lőcse, 1775 – Pest, 1854/ a Türelmi rendelet után – mint evangélikus – a számukra addig tiltott városba, Pestre vándorolt. Itt kezdte meg dohány kis-, majd később nagykereskedői tevékenységét, a Nemzeti Ujság már 1810-ben említi: üzlete "a fehér hajóval által ellenbe" található. Fuchs több lábon állt, kereskedése viaszt és stearin-gyertyákat is árult. A jól végzett munka meghozta gyümölcsét, mert hamarosan gyári privilégiumot kapott és valószínűleg már 1822 körül saját gyárat létesített.
1825-ben, Hajó utcai (Schiffgasse) üzemében Dalmatiner, Kópallaker (Kóspallagi), Véker (Véki), Vichnéder (Vittnyédi), Debrőer, Holländer, 3 König, Krull, és tekercsben kapható Canaster dohányokat, Gallizier, Cashauer (Kassai), Naturell Wiener Beiße (Bécsi csípős), Rappée façon de Robeillard, Marocco, St. Omer, Rappée de Ibris, Spaniol, Bresill, Rappée d'etrennes, Gelbe Schnupftabak (sárga tubák) burnótokat gyártott. Az 1830-as évekre burnótjai olyan jó minőségűek és kelendőek lettek, hogy sok másik gyár kénytelen volt a gyártását beszüntetni, vagy csökkenteni.
Fuchs a nyereségét városi ingatlanokba és egyéb haszonbérletekbe fektette. Más gyárosokkal ellentétben nem vett részt a városigazgatásban, és nem lett választott polgár sem.
1838-ban a termelés fokozása érdekében felszerelte üzemét egy hat lóerős gőzgéppel, amely állítólag az első ilyen volt a városban. 1842-re gyára – a fiumei mellett – már Magyarország legnagyobb dohánygyárának számított. Állandóan 300-400 munkást foglalkoztatott, a jobb módú pesti polgárok is szívesen küldték oda lányaikat dolgozni, mert tisztességes fizetést kaptak. Évi 25-30 millió szivart, 1500 mázsa pipadohányt és 1000 mázsa burnótot készítettek. Kizárólag itt használtak a szivargyártáshoz külföldi (eredeti amerikai) dohányleveleket, emiatt meglehetősen magas önköltséggel és csupán 17-20%-os nyereséggel termeltek.
1839. január 10-én írta a Rajzolatok a társas élet és divatvilágból: „A’ pesti közönségnek különös figyelmét vonta most magára az igen érdemes és köztiszteletű dohánygyárnok, Fuchs Keresztyél, és Társa dohány kereskedése a’ német színház’ szögletén, a’ nagy híd utczában. Maga a’ bolt díszesen és pompásan van elrendezve, kívül pedig két festvény, egyik egy amerikai dohánytermesztő, másik egy tubákoló, Lacatari művészi ecsetére mutatnak.” Ezek mellett a forgalmas, Színház téri üzlet cégére egy indiánszobor volt.
Az 1840-es évek elejétől az üzemet már az alapítói fiai vezették: Fuchs Rudolf /Pest, 1809.02.23. - Budapest, 1892.11.22./ a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar Általános Hitelbank alelnöke, a Lipótvárosi Takarékpénztár, a Hotel Rt., a Pesti Hengermalom Társaság és az Alföldi Vasút igazgatóságának tagja és Fuchs Gusztáv (Pest, 1816.07.21. - Budapest, 1888.12.12.) termény- és borkereskedő, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Hengermalom, a Nyugati Vasút és a Pécsi Brikettgyár vezetőségi tagja.
Egyre nagyobb igény mutatkozott olcsó, de jó minőségű, hazai szivarok előállítására, és a drága, külföldi áru visszaszorítására. A Magyar Gazda 1845. május 6-i száma szerint „Fuchs urak megérték önmaguk ’s a’ haza érdekét, midőn e’ tavasz kezdetén Philipps hollandiai dohánygyáros urak társaságában, egy nagyszerű három emeletes hollandiai szivargyár talpkövét veték meg, melly még e’ nyár folytában elkezdendi működését.” A Síp utca (Pfeiffergasse) 359-360. (ma VII. Síp utca 23.) alatti telken zajló építkezésről így írt ugyanez a lap 1845. szeptember 13-án: „Egy háromemeletes, hol a’ szivarok készülnek, majdnem kész, ’s jövő septemberben elkezdendi működését; a’ másik egyemeletes, hol a’ szárítók és raktárak lesznek, még most épül.”
1850-ben, a dohánymonopólium bevezetésekor a gyárat és annak raktárkészletét az állam 135.000 forintért felvásárolta, melyből a család új vállalkozásba kezdett.Hogy milyen fejlettségű és jelentős méretű is lehetett az általuk létrehozott üzem, arról tanúskodik a kincstári átvételkor készített leltár, mely szerint készleten maradt összesen 173 különböző fajtájú gyártmány: közel 8 millió darab szivar és 116 tonna összsúlyú egyéb dohányáru! Kisebb átalakítások után 1851-től már állami irányítás alatt folytatta munkáját a Pest-Terézvárosi (később Erzsébetvárosi) dohánygyár.
Gyár: Síp-utcza 359-360.
Üzletei: "Marokkóihoz" - Szervita-tér 420. (1822), Pesten a Német-szinház szegletén, Nagy híd utcza (1839) és Pozsony, Hosszu-utcza, Keglevics-ház (1839)
Márkái: Igen finom három király dohányok (zöld és fekete czimképpel), Tiroli burnót (1847) Szivarok: Csillag, Engedje, Árpád, Rákóczy, Roffi, Névtelen, István, Magyar Korona, Adó, Remény, Nagyságos, Gránátos, Nemzetőrségi (1848)
Rajzolatok, 1839. január 10.
Hírnök, 1839. május 20.
Pesti Hírlap, 1843. március 16.
Pesti Hírlap, 1844. szeptember 5.
Pesti Hírlap, 1847. június 20.
Pest – Gärtner József (majd özvegye) üzemét már 1830-ban említik és 1848-ban még biztosan működött, igaz, 1841 óta már G. J. "özvegye" megnevezéssel.
Üzlet: "A Magyar czimerhez" - Serviták tere (1835-44), Leopold-város 168. (1848)
Márkái: Lettingi (3 és 4 éves), Nemzeti, Uracs, Vegyes, Verpeléti, Rátkai, Ribai, Valódi Csetneki, Végi, Ardánti, Malomsoki dohányok (1842), 3 féle Rákóczy-szivar (1843)
Nemzeti Ujság, 1837. február 22.
Pesti Hírlap, 1841. június 5.
Pesti Hírlap, 1842. március 3.
Nemzeti Ujság, 1843. szeptember 27.
Pest – Gschwindt Mihály üzeme 1845 és kb. 1848 között működött. Eleinte csak dohánykereskedő, majd 1845-ben saját gyárat nyitott. Főként szivarokat készített, nagy gondot fordított a csomagok külső megjelenésére, nemzeti irányultságú elnevezéseket használt. A szivardobozok belső oldalán az üzlethelyiség kis képe volt látható. 1847-ben „Gschwindt országgyűlési szivarokat ajánl, még pedig a legdíszesebb kőnyomaton, mellyre szivarozó angyalok is rajzolvák. Tehát a divatos szivarozás már a túlvilágra is elhatott, s mind ide lent, mind oda fent már gyermekek is élnek vele.” A monopólium bevezetése utána likőrgyáráról volt ismert.
Gyár: Uri-utcza, Teleki- (korábban Bruder-) ház
Üzlet: "A Dohányzóhoz" - Uri és Párisi utczák szegletén, a postának átellenében, majd 1844-től új helyen: Belváros 452.
Márkái: 1845-től: Makk, Honvéd, István nádor, Kör, Ipar, Nemzeti, Tisztújítás, 1847-től Országgyűlési. 1848-ban: 1-ső és 2-ik számu Gschwindt, Minister, Követ erős és gyenge, Király, Őrsereg, Szabadság, Hortensia, Toborzás, Unio, Sz. Andrási, Ministerium, Nemzetőrség, Nemzetgyülés, Magyaroknak Márcz 15kén, Kossuth
Pesti Hírlap, 1844. szptember 19.
Budapesti Híradó, 1845. május 6.
Pesti Hírlap, 1846. június 28.
Kossuth Hírlapja, 1848. július 23.
Pest – Hirsch Ignác 1848 környékén főként szivarokat készített. Feltehetően nevét 1848-ban Szarvasy-ra változtatta. A monopólium bevezetése után Hirsch dohánykereskedőként dolgozott. 1851-től a Király utca 42. alatti dohánytőzsdéje a legnagyobb forgalmat bonyolította az országban. 1893-tól fia, Jakab vette át a vezetést, november 18-tól fényűzően berendezett új üzletet nyitott az Andrássy út 19-ben.
Üzlet: Király utca 42. (1848-1893), majd Andrássy út 19. (1893-)
Márkái: Ipar (Kossuth és Széchenyi álló alakjával), Király, Vasút
Pest – Horn 's Társa Így hangzott egy újsághirdetés 1842-ben: „Költséges kísérletek és nagy áldozatok, valamint a’ külföldi legjelesebb gyárak chemicusai és kezelőivel több évig ’s még most is tartó levelezéseik által alulírottak kedvező helyzetbe jutottak ollyan cigarrokat készíteni, mellyek mind jóságuk, kellemes szaguk, mind pedig egyforma szenesedésük, megmaradó hamvok, valamint könnyen gyulhatóságok és tartóságokra nézve is a’ külföldiek bármelly nemének semmi tekintetben sem engednek. Nevezetes mennyiségű szállítmányok által alulírt gyártulajdonosok külföldön kivívták magoknak mindenfelől a’legbecsesb elösmerést és a’ tökéletes megelégedésnek megnyugtatását, mellyben mind minőség mind pedig jutányos ár tekintetéből részesíttettek. Ezekre hivatkozva kecsegteti őket a remény, hogy belföldön is minden tekintetben megelégedést nyerendnek annál is inkább, mivel több mint 50 féle az erősség kívánható fokozata szerint, legnagyobb részint valódi finom amerikai dohányfajokból készített, illően kiszárított ó szipáik nagy mennyiségben szíves választásra ajánltatnak, mellyek vásárlására a’ n. é. közönség legalázatosabban meghívatik. Ezen jutányos árú gyártmány árultatik Horn ’s Társa szipa és dohárnygyárnokok saját gyárhelyén, Tereziaváros, hajos-utcza 1143 sz. Pesten.”
Pest – Hönig Mátyás szivargyárát 1844 és 1848 között említik. 1845. augusztus 21-én megjelentetett hirdetésében „Hönig Mátyás, „Mátyás királyhoz“ czimzett boltjában, hatvani-utczában Pesten, ajánlja önmaga által készített, mindennemű magyar szivarainak raktárát, mellyek már is különös tetszést nyertek, nevezetesen az annyira kedvelt, ’s már hevert nemeket, millyenek a’ Wesselényi-, Rákóczi-, Ipar-, Szent-Andrássi-, Kör-, Károlyi-, Mátyás-királyi-első számú barna-, pesti divat-, honi-, hölgyi és nemzeti szivarok, mellyek mind kitűnő illatuak, ’s a’ lehető legolcsóbb áron kaphatók. Méltóztassék a’ t. cz. közönség e’ szivaroknak, mellyek a’ külföldiekkel minden tekintetben versenyeznek, jelességéről önmaga magát meggyőzni.”
Üzlet: "Mátyás királyhoz" - Hatvani u. 526. (1844-1848)
Márkái: Batthyányi, Károlyi, Ipar (1844), Veselényi, Rákóczy, Mátyás király, 1ső számu barna, Pesti Divat, Honi, Hölgyi (1845), Csuda, Szilvai, Korona, Kör, Károlyi, Nemzeti, Szent-Andrási (1846)
Nemzeti Ujság, 1844. november 12.
Pesti Hírlap, 1844. november 14.
Pesti Hírlap, 1845. augusztus 21.
Pest – Hulka Vince és Antal 1846 és 1848 között főként szivarokat készített Király-utczai üzemben.
Üzlet: "A Törökhöz" - Budavár, Szentháromság tér
Márkái: Török-mag, Országgyűlési, Panatelas, Kossuth, I. számu (1846), Batthyány, Deák, Minister, Őrsereg, Szemere (1848) és 15 féle „krajcáros szivar”
Budapesti Híradó, 1846. május 14.
Kossuth Hírlapja, 1848. július 29.
Pest – Kecskés József kb. 1845 és kb. 1848 között készített szivarokat.
Üzlet: "A Körhez" - Hatvani utcza 585. Jankovich-féle ház, Landerer és Heckenast urak könyvnyomdájuk átellenében (1846. május 3.-1848)
Márkái: Virág (muskatályzamatu) (1846), Kör, Izletes, Névtelen, Egészségi, Tulipán, Apafy, Tuhutum, Vadász, Magyar, Szentandrási (1847)
Budapesti Híradó, 1846. május 3.
Budapesti Híradó, 1847. április 9.
Pest – Krenner Károly kb. 1845 és kb. 1848 között vezetett burnót és szivargyárat.
Üzlete: "Mehmed-Alihoz" - Dorottya-utcza 20. (1845-1848)
Pest – Kunig József és fia talán már 1830-ban, de 1841-ben már biztosan dohánygyártással foglalkozott. Szabályszerű gyári jogosítványt kértek és kaptak. Gyárukban 1845-46-ban már 82 munkás dolgozott, emellett egy molnár bedolgozójuk burnótlisztet őrölt, és a szükséges karbantartást is saját munkásaikkal végeztették el. Évi forgalmunk értéke 63.000 frt. felett volt, évente 4000 mázsa burnótot készítettek. 1846-tól szivar-részleggel bővült az üzem, ebből hamarosan évi 6 millió darab készült. Kunig József a szintén dohánygyáros Medetz József apósa volt, és dohány mellett edényekkel is kereskedett.
Gyár: Terézváros 1366.
Üzlet: Váczi-utcza
Pesti Hírlap, 1847. júlis 25.
Pest – Kutscher K. gyárost 1842 és 1848 között említik. Üzlete 1848 októberéig a Kiskáposzta-utczában, novembertől a Kiskereszt-utczában volt.
Kossuth Hírlapja, 1848. október 31.
Pest – Malecsko Anasztáz 1848-ban említik, mint szivar- és dohánygyárost. Ebben az évben üzlete: "Sz. István királyhoz" - Hajó-utcza 658.
Pesti Hírlap, 1848. március 28.
Pest – Martiny Kristóf és fia kb. 1822 és kb. 1848 között főként szivarokat készített.
Üzleteik: 1822-ben: "zum Holländer" Váczi-utcza 38., 1825-től: "Zrínyi" Kishid-utcza, a vasbunkó átellenében, 1842-től: Váczi-utca, Gróf Nákó-ház, 1848-tól: Sebestyén-tér 285.
Pesti Hírlap, 1842. augusztus 4.
Pest – Medetz József /Unterdeutschen Illyria, Krajna, 1808.10.25. - Pest, 1869.08.03./ Talán már 1835-ben saját dohánygyára volt, bár 1837-ben még „Medetz és Riga dohány és burnótkereskedők”-ként említik. Polgárjogot vásárolt 50 forintért, ekkor, 1838. január 20-án „nőtlen, dohánykereskedő”. Kezdetben csak pipadohányt gyártott, de 1844-ben már 40 munkása heti 80.000 szivart készített. Kereskedésében, a házon kívül gyártatottakkal együtt összesen 10 millió szivart adott el évente, de kínálatában megtalálhatóak voltak saját készítésű faragott pipák is. 1845-ben jelentősen bővítette a gyárát, és hamarosan már száznál is több munkást foglalkoztatott. 1847-ben gyári kiváltságot kapott.
Üzlet: "A Török császárhoz" - Váczi utcza, a nagy Kristóf átellenében (1835-1845)
Márkái: Deák, Tisztújítási
Jelenkor, 1842. június 22.
Pest – Munkásy János üzlete 1846-ban: "Honi szivar gyárnok" - Egyetem-utcza 491. Szirmay-féle ház
Márkái: Kör, Csárdás, Egészségi, Apaffy, Szent-Andrási, Nemzeti, Tisztújitási, Csikós, Vadász
Pesti Hírlap, 1846. május 22.
Pest – Rottenbiller Fülöp és Károly kb. 1837 és kb. 1848 között főként szivarokat készített.
Gyár: a ref. Templom mellett, Széna (Kálvin tér) 98.
Üzlet: Rottenbiller Károly - Ferencváros 1291. (1848)
Márkáik: 1837 - Dohányok: Juhász, Vadász, Gőzhajó, Magyar vitéz, Bányász, Király-fodor középfinom, Király-fodor finom, Király-fodor igen finom, Basa, Varinas-Kanaszter erős, Kanaszter-Sveszent, Porto-Rico 1ső, Porto-Rico 2dik, Amerikai finom és gyenge, Egészség dohány mellgyengéknek. Szipák (szivarok): Havannai, Amerikai, Kanaszter erős fajta. Természeti dohányok: Debrői, Faddi, Verpeléthi, Csetneki, Ribai, Rátkai, Véki, Muskatály, Vichnédi, Török. Burnótok: Barna-pácz csekélyebb, Fekete-pácz csekélyebb, Fekete-pácz finom, Marinoi csekélyebb, Barna narancs, Fekete narancs, Barna tonya csekélyebb, Fekete tonya csekélyebb, Rózsa-pácz csekélyebb, Valódi kassai, Szegedi természetes, Pécsi természetes, Debreczeni természetes, Külön pácz valódi bécsi módra, Hollandi Rappé, Viola Rappé, Párisi Rappé 1ső és 2 dik faj, Bolongároi Rappé, Virginiai Rappé, Szt. Omeri Rappé 1ső és 2dik faj, Tonya-Rappé, Finom marokkói rappé, Finom marionoi rappé, Finom makkóbai rappé, Finom rózsa rappé, Spanyol vagy sevillai. Jószagu burnótok: Néroli, Czitrom, Jazmin, Szegfü, Fabcy, Vanille, Ezervirágu, Vegyes
Hírnök, 1837. december 8.
Pest – Sauer Ferenc kb. 1830 és kb. 1833 között főként kereskedő volt, de saját készítésű szivarokat és dohányokat is árult.
Üzlet: 1830-ig Szerviták piaca, utána "Majom" - Váci utca 25.
Pest – Sellner János nevét 1822 és 1840 között említik, mint dohnygyárost.
Üzlete: "A fekete bárányhoz" - Kishid-utcza 6. (1822)
Pest – Singer Lipót főként szivarokat készített.
Üzlete: Terézváros 1378.
Pest – Staffenberger János kb. 1845 és kb. 1846 között főként szivarokat készített.
Üzlete: "A magyar mágnáshoz" - Uri-utcza, Laffert-ház (1846)
Márkái: Pannonia
Pesti Hírlap, 1846. január 8.
Pest – Szentkirályi Móricz és társai 1845-ben nyitottak szivargyárat, melyről még 1846-ban található említés. Szentkirályi Móricz /Pest, 1807.03.07. – Budapest, 1882.01.07./ Pest megyei első alispán volt, így sok cinikus kritika érte a szivargyára miatt. A Hetilap nem tartozott becsmérlői közé, 1845. szeptember 19-én így írt gyáráról: „ősz utczai 464. szám alatt már fenáll ’s tetemesebb erővel dolgozik. A’ vállalkozók iparos kezdeményükhöz korszerű czélt is tudtak kapcsolni, mellyet, dohányiparunk nagy hasznára bizonyosan valósítandanak is. Szándékuk van minden dohányt származásának neve alatt bocsátani áruba, miszerint különféle dohányainknak szivargyártási alkalmazhatóságát közönségünk mielőbb megítélhetendi. Szívesen kívánunk óhajtott sikert a’ hazafias vállalkozóknak.”
Gyár: Ősz utcza 464.
Üzlet: "A Veres rákhoz" - Váczi utcza (1845)
Márkái: 1ső, 2ik, 3ik, 4ik számu szivar
Pesti Hírlap, 1845. október 16.
Jelenkor, 1845. október 23.
Pest – Trenner Károly szivar és burnótgyáros.
Pest – Wilfinger Péter kb. 1813 és kb. 1822 között foglalkozott dohánygyártással.
Üzlet: "A Naphoz" – 1813-tól: Kígyó-utcza 433., 1818-tól: Servita-tér, Pleyer-ház
Nemzeti Ujság, 1813. december 29.
Pétervárad (ma Петроварадин, Szerbia) – Ismeretlen nevű és/vagy számú dohánygyáros működött a településen.
Pozsega (ma Požega, Horvátország) – Már 1790 előtt is működtek itt kis üzemek, melyek fekete burnótot készítettek.
Pozsony (ma Bratislava, Szlovákia) – Már 1790 előtt is működtek itt kis üzemek, melyek fekete burnótot készítettek. 1790-től 15 dohánygyártási engedélyt adtak ki, melyek örökölhetőek, eladhatóak voltak. 1810-ben ezeket újabb 5, de már személyhez kötődő engedély követte. A városi adó a céh-testületre volt kiróva, évenként 200-300 pengő forint értékben. Ezt az egyes iparágakat űzők között bizonyos arányban felosztották. A városon kívül fekvő Pálffy-féle telkeken egyes személyeknek évi 10-12 pengő forintnyi illetékért adtak engedélyt dohánygyártmányok készítésére. Kisebb gyárakban összesen 3-8 munkás évi 50-100 mázsa dohányt dolgozott fel burnótnak, pipadohánynak, szivarnak. A kincstári dohánygyár 1851-ben kezdte meg működését, ehhez Régen Ignácz papírgyáros malátaszárítónak használt épületét vásárolta meg az állam 28.000 forintért.
Pozsony – Eckstein János /sz: Győr, 1815.07.15./ „sok munkást” foglalkoztató szivargyáráról 1846-1847 között találunk említést. Eckstein nem csak a szivarok minőségre, de a külső megjelenésükre is sok gondot fordított. Részt vett az 1846. augusztusi iparműkiállításon, az ott szerzett ismertsége annyira megnövelte forgalmát, hogy munkási számát bővíteni kellett. Valószínűleg gyára 1847-ben már Pesten működött. A Hetilap 1846. június 9-i cikke így írt róla: „Eckstein János pozsonyi szivargyárnok a Pannóniában dicsértetik az élénkségért, mellyel szivargyárát foglalkoztatja. Derék számmal vannak gyárában munkások és jeles árut készít. Augustusi iparműkiállításunkat meglátogatandja, s olly gondot forditand a külső kikészítésre is, melly meglepő leend. Szívesen fogadandjuk.”
Ugyanez a lap írta november 3-án: „Az iparműkiállítás jó hatását, mint a Pannónia írja, pozsonyi szivargyárnok Eckstein János már kedvesen érzi. Olly keresettek szivarjai, miszerint munkásait már szaporítani kényszerült, hogy a beérkezett megrendeléseket annak idejében jó, állott jószággal teljesíthesse. De Eckstein urat nem is szükség a „páczolt österreicherrel” versenyre ösztökélni, becsületesen, jól megszolgálja vevőit.”
Gyár: Szövetség u. 110.
Üzlet: Váczi-utcza, Nákó-ház udvarán (1847-től)
Márkái: Honderű (1846), Erdélyi, Zichy, Jogász, Sajtó, Honfi, István herczeg, Verseny, Szövetség, Szili (1847)
Pesti Hírlap, 1847. január 29.
Pozsony – Schauer György gyáráról nincs információ
Rigyicza (ma Regőce, Риђица, Szerbia) – Kovács József szivargyáráról 1845-1846-ban találunk említést. A Hetilap 1846. január 2-i cikke szerint „Baja mellett (Bács vármegyében) a szivar gyár a nyár dereka óta folytonosan nagy szorgalommal dolgozik, készítményei feltűnő jó dohányból s mesterileg vannak előállítva. Mindeddig keveset adott el azon szándékból, hogy vevőinek állandóan jól kiszáradt szivarokkal szolgálhasson. És e szándék amilly szilárdságot igér a gyárnak, ollyan haszonnal kecsekteti a vevőt. Most már több ezerekben történhetnek megrendelések és szállítványok. Kitűnően jeles szivarnemei ezen nevezetűek: Király, Nádor, Árpád, Nemzeti, Kossuth. E gyár nevezetesebb rakhelyeket szándékozik telepíteni, s leginkább gyártmányának jelességén kívül az igen jutányos ár miatt ajánlható.”
Márkái: Király, Nádor, Árpád, Nemzeti, Kossuth
Roff (Tiszaroff, Jász-nagykun-Szolnok megye) – 1846-1847-ből ismert a helyi dohánygyár.
Sarud (Heves megye) – Sárga, más néven spanyol burnót készült a településen.
Segesvár (ma Sighișoara, Románia) – Bolder ? gyáros 3 munkással évi 30-100 mázsa jó kelendőségű burnótot készített. Erdélyben valóságos gyárak nem nagyon keletkeztek, inkább egyes személyek foglalkoztak gyártmányok előállításával.
Sopron – ifj. Cavallar Antal burnót és szivargyárát 1843-1846 között említik. Rosszul fonott tekercs-dohányok, kapa levelekből vágott pipadohányok készültek itt, utóbbi kettőt "Letenyei" néven, a stájer határon keresztül a birodalom többi részébe csempészték át.
Szeged – Baron Jakab szivargyáráról 1846-ban találunk említést, újsághirdetése szerint: „Régebb időtől óta fölállított szivargyárom, mellynek kiállításánál sem költséget sem fáradságot nem kíméllék, annyival inkább: mivel piarczunk kedvező fekvésénél fogva, a’ legjelesebb dohányokat használám föl, — jelenleg életbe lépett annyira, hogy mostantól kezdve bármelly kívánatnak úgy a’ minőség, mint mennyiség tekintetében megfelelni képes vagyok. Mindennemű megrendeléseknek, mellyek helybeli fűszerkereskedö Aigner József úrhoz, vagy egyenesen alulírthoz intézendők, jutányos árért, ’s legpontosabban eleget teendek. — Költ Szegeden, julius 10kén 1846. Baron Jakab, szivargyár-tulajdonos.„
Baron „helyiérdekű” szivarokat készített.
Márkái: Szegedi hölgy, Szegedi őrsereg, Szegedi halász, Szegedi csikós, Szeged-Pesti csatorna
Pesti Hírlap, 1846. július 26.
Szeged – Deutsch ? gyáros 8-10 munkással, közönségesebb szivarokat készített.
Szeged – Tót ? 8-10 munkással, közönségesebb szivarokat készített.
Szegszárd – Piszter István szivargyáros 9 éven át szerzett tapasztalatokat az USÁ-ban, New Yorkban, Philadelphiában, Cincinnati-ben.
Szent-András (ma Liptovský Ondrej, Szlovákia) – Az itt készített szivarok nagy népszerűségnek örvendtek.
Szill (Somogyszil, Somogy megye) – 1844-ben gróf Hunyady Ferencz somogyi ispánságának gyára erős, de jó minőségű szivarokat gyártott.
Pesti Hírlap, 1844. szeptember 1.
Szombathely – Pachhoffer Gyula szivargyárában a Hetilap szerint 1845-ben „11 személy készíti a’szivarokat, a mikből Szombathely vidékén, mint mondatik , a’ csárdás nevezetűek nagy kedvességre kaptak.”
Pesti Hírlap, 1845. október 9.
Temesvár (ma Timișoara, Románia) – Az egyre növekvő fogyasztással az osztrák gyárak már nem tudtak lépést tartani, ezért 1845-ben elhatározták egy új osztrák kincstári dohánygyár felállítását Temesváron. 1846-ban részletes javaslat készült és döntés született a gyár felállításáról. Az új gyár 1847 végére készült el 19.984 frt. 27,5 kr. költséggel és 1848 elején kezdte meg működést. 1 kezelő, 1 ellenőr, 1 gazdász, 1 irodatiszt és 4 ügyelő irányítása mellett 200 munkással kezdődött a szivargyártás. Az osztrák dohányjövedék (Abaldo) termékeit Magyarországon is árusították, de a politikai légkör miatt nem voltak népszerűek, a lakosság azzal tüntetett, hogy nem vásárolta az osztrák árut. E sikertelenség miatt a forradalom után bezárták a gyárat és a katonaság kórháznak használta az épületet. 1850 első felében ismét üzembe állt, ekkor 4-5 millió szivar előállítása volt a cél 100 munkással. A berendezés megléte ellenére burnótgyártás ekkor már nem volt, a növekvő szivarfogyasztás miatt a burnótra berendezett termekben is szivargyártásba kezdtek. Pipadohányt csak 1850 második felétől gyártottak, főként Erdélyi eladásra. A monopólium 1851-es bevezetése után állami dohánygyárként működött tovább.
Temesvár – Kraul és Ehrlich szivargyára leginkább arról vált ismertté 1846-ban, hogy az országos népszerűségű pesti Fuchs-gyár szivarjait is hamisították.
Újvidék (ma Нови Сад, Szerbia) – a Sopron-féle szivargyár működött a településen.
Várad-Olaszi (ma Olosig, Románia) – Grünfeld Dávid 1850-1851 körül pipadohányt és szivarokat készített.
Debreczen-Nagyváradi Értesítő, 1850. augusztus 16.
Warazsd (ma Varaždin , Horvátország) – 11 különálló gyáros, 80-90 munkással évente összesen 2 millió szivart, 2.000 mázsa különféle burnótot, 30.000 mázsa pipadohányt készített.
A településen működött az egyik legrövidebb életű állami dohánygyárunk. A korábban katonai kórházként használt jezsuita kollégiumban 1857-ben, 200 munkással kezdték meg a gyártást, ám a folyamatosan csökkenő munkáslétszám miatt 1860-ban feloszlatták az üzemet.
Warazsd (ma Varaždin , Horvátország) – Baraschko ? és Puszt ? gyára évente 198.000 mázsa Warazsdi mártásolt burnótot készített.
Zágráb (ma Zagreb, Horvátország) – 6 különálló gyártó, összesen 50 munkással 4 millió szivart készített.
Zengg (ma Senj, Horvátország) – 5 különálló gyártó, összesen 7 munkással évi 600.000 szivart készített.
MEDETZ József /1808.10.25.-1869.08.03./ sírja - Kerepesi temető
KUNIG József /1785-1858.10.27./ sírja - Kerepesi temető
STAFFENBERGER János /1807-1849/ sírja - Kerepesi temető
GSCHWINDT Mihály /1817.06.13-1897.02.27./ sírja - Kerepesi temető
1848-ban további dohánykereskedők voltak Pesten:
A dohánymonopólium bevezetésekor az üzletüket megszüntetni kényszerülő gyárosok kárpótlást kaphattak:
A dohánygyárosok kárpótlása - Pesti Napló, 1851. január 15.
Az 1850. nov. 29-ki legf[elsőbb] nyilt parancs által azoknak, kik Magyar-, Horvát-, Szlavón-, Erdélyországban, és a szerb Vajdaságban a temesi Bánsággal együtt dohánykészítéssel foglalkoztak, a különböző jövedelmeknek megfelelő kárpótlás biztosíttatott, ha az említett nyílt parancsban annak elnyerése végett előírt föltételek reájuk nézve fönforgóknak találtatnak.
E legk. akaratnyilatkozat végrehajtására nézve következő határozmányok tetetnek közzé:
1. §. Kárpótlásra az tarthat igényt, ki bebizonyítja, hogy
1) a legfelsőbb nyílt parancs napjától visszaszámítva, legalább öt évig a dohánykészítést gyárszerűleg, az (eddig fennállott szabályok szerint) ahhoz szükséges hatósági engedelem mellett megszakítás nélkül űzte, hogy továbbá
2) az érte járó adót rendesen fizette.
2. §. Ki ilynemű igényt érvényessé kíván tenni, annak 1851. jul. 1-éig a kerületi finánczigazgatóságnál, melynek hivatali körében azon helység fekszik, melyben a dohánygyártást űzte - írásbeli kérvényét beadni, s abban kimutatni tartozik:
1) az 1. §-ban elősorolt a kárpótlási igényt alapító feltételek létezését;
2) a dohánygyártási üzletben forgatott üzleti tőkét;
3) az 1846, 47, 48, 49 és 50-ben volt tiszta jövedelmet.
E kimutatásnak rendesen vezetett üzletkönyvek által kell történni.
3. §. Kárpótlási kérvények, melyek a 2. §-ban megállapított három havi határidő után érkeznek, nem fognak figyelembe vetetni.
4. §. A kárpótlási kérvények a kerületi financzigazgatóság által, melyhez beadatnak, (2. §.) megvizsgáltatnak, s ha a mellékelt bizonyítványok tökéleteseknek nem találtatnak, a kérvényző azok kiegészítésére fölszólítatik. A kellőleg indokolt kérvények az országos finánczigazgatósághoz határozat végett felküldetnek.
5. §. A kárpótlás rendesen évi javadalom utalványozása által történik. E javadalom élvezete a dohány-monopólium behozatalának napjától fogva kezdődik, s az illetők élte hoszszáig tart. Ha özvegy hátrahagyásával hal meg, úgy a javadalom erre száll. A finánczigazgatóság föntartja magának a jogot, e kárpótlást tőke által eszközölni, s az iránt a kárpótlandó féllel egyességre lépni.
6. §. Ha az, kinek kárpótlási igénye elismertetik, fizetvénynyel összekapcsolt státusszolgálati állást, vagy dohányárulói alkalmazást nyert, melyből az illető oly tiszta jövedelmet húz, mely az adott javadalom egyharmadánál többet tesz ki , úgy az utolsóból azon öszszeg levonatik, mely a nyert jövedelemből a javadalom harmadát meghaladja. A dohányárulói helyek betöltésénél a hatóság azokra, kik 1. §. szerint kárpótlásra igényt tarthatnak, különös gonddal leend.
7. §. Az 1850-ki március 1-én a dohánygyárakban létező dohánylevél, fél és teljes gyártmánykészletek a készletek kezelése iránti külön utasitás szerint tárgyalandók.
M. H.
