A dohány

A dohány (Nicotiana) a burgonyafélék családjának nemzetsége. Egyéves vagy évelő, dudvaszerű növény. Levelei ép szélűek, ellipszis alakúak. Virága bögre alakú, vagy hosszú csövű, a végén laposan szétterül. Magjai nagyon aprók. Egyes fajtáit színes és illatos virágaiért, nagy termetéért dísznövényként termesztik. A növény átlagosan 80-90 cm magasra nő, de fajtától függően léteznek 1,5 – 2 méter magas példányok is. Levelei a száron felfelé kisebbednek, legalul találhatók a nagy, korán beérő, durva erezetű levelek. Minél kisebbek a levelek, és minél későbbre esik érésük ideje, annál finomabbak és keresettebbek. A növény tetején egészen apró, szinte áttetsző finomságú levélkék vannak, ebből származik a legnemesebb és legdrágább dohány.

Őshazája Közép –és Dél-Amerika. Régebben nagyobb gazdasági jelentősége csak a kerti, a közönséges és a kapadohánynak volt. Az utóbbit később már csak nikotingyártásra használták. Közismert fajta nálunk a Virginia, melynek őshazája Virginia állam. A göndör dohány termőterülete az Égei-tenger szigetein van. A havannai dohány a legkeresettebb, de híres a Szumátra és Jáva szigetéről származó is, melyből a szivarok külső burka készül. Cigaretta készítésére legalkalmasabb a török dohány, amely Macedóniában terem, de ilyennek számít a Görögországban és a Krím-félszigeten termesztett is. A török dohánynak apró levelei vannak, és színük a sötétbarnától a legszebb aranysárgáig változik.

Ma már szinte mindenütt termesztenek dohányt. Bár a növény a meleg éghajlatot kedveli, a termelés céltudatos fejlesztésével sikerült elérni, hogy a mérsékelt égöv alatt, így nálunk is megterem. Külföldön a magyar dohányfajták közül legnagyobb hírnévnek a Virginia örvend, melynek élvezeti értéke a szakemberek szerint megközelíti az amerikai és kanadai fajtáét. Nagy cukortartalma különösen jó ízt és zamatot kölcsönöz ennek a dohánynak. Főleg a szabolcsi homokon és Verpeléten termesztik „Hevesi zöld dohány” néven. A zöld jelzőt onnan kapta, hogy még zölden törik, és úgy szállítják a mesterséges szállítótelepre. Kitűnő szagos dohány a csetneki és a tarkányi. Speciális magyar fajta a muskotály és a kerti.

Egymagában a legnemesebb dohány is élvezhetetlen. A cigaretta íze és zamata az egyes dohányfajták keverési arányától függ. A mi dohányfajtáinkat keletiekkel keverik. Számtalan szabály és recept szerint elvégezhető ez a művelet, de a keverési módszer egy-egy gyár féltett titka. A dohány különleges talajt nem igényel, de mint termelési tényező, természetesen ez is hatással van a terméshozamra és a minőségre. A kiváló dohánytermelő vidékek a meleg és párás területeken találhatók. A dohány munkaigényes növény, jól előkészített, porhanyósra megmunkált és gyommentes talajt igényel. Az előkészítés fontos művelete az őszi mélyszántás, mert a növény rövid idő alatt fejleszt hatalmas gyökereket. A palántákat május közepéig ki kell ültetni. A növény jelentős mennyiségű káliumot, foszfort és nitrogént használ fel, ha ezek nincsenek meg a talajban kellő mennyiségben, műtrágyával pótolni kell.

A dohányültetvényt annyiszor kell kapálni, ahányszor a talaj állapota, gyomossága megkívánja. A levelek fejlesztése érdekében tetejezni (bugázni) és kacsozni (hónaljazni) kell. A bugázás a dohány virágzatának eltávolítása, a kacsozás a hónaljrügyekből növő oldalhajtások leszedése. Amint a levél eléri fajta szerinti nagyságát, megérik. Ez azonban korántsem kész kereskedelmi áru. A zöld leveleket letörik, érlelik és szárítják. Ezt a munkát nagy körültekintéssel kell végezni, nehogy a dohány „befulladjon”. Szárítás közben a dohány vegyi alkotórészei bomlásnak indulnak és a bomlás során különböző kémiai anyagok keletkeznek.

Az átalakulási folyamat attól függ, hogy gyorsan, lassan, magas, vagy alacsony hőmérsékleten történik -e a szárítás. Függ a levegő páratartalmától is, mert a dohány erősen vízszívó növény. A szárítás után a fermentálás következik, amely az élvezhető íz –és illatanyagok kialakulása szempontjából fontos művelet. A fermentálás igen kényes munka, kivitelezése nagy szakértelmet kíván. Lényege, hogy a már megszárított dohányleveleket asztagokba rakják. Ilyenkor a dohány melegszik, súlya csökken, baktériumok és enzimek okozta elváltozások mennek végbe. Nikotintartalma csökken, viszont aromát adó illóolajok keletkeznek benne. Nagyrészt az illóolajok mennyisége és minősége adja a dohány értékét. Ezek után kerül a gyárakba, ahol aztán egyedi kezelés után szivar, cigaretta, vagy fogyasztási dohány készül belőle.

A kertészkedést kedvelők ismerhetik a dísznövénykereskedések kínálatából is a dohányt, illetve annak kifejezetten dekoratívvá nemesített változatait (Nicotiana alata). Sokféle színben és méretben kapható, egész nyáron át virágzó növény, melynél inkább a virágok és nem a levelek méretén van a hangsúly. Fehér, halvány és sötétebb rózsaszínű, bordó, sőt sárgászöld virágú változatai is léteznek. A virágok a nagy melegben kókadtan csüngenek összecsukódva és csak estefelé kezdenek nyílni, amikor az egész kertet betölti fantasztikus, máshoz nem hasonlítható illatuk. Hatalmasra nő a hófehér és rendkívül hosszú virágú Nicotiana sylvestris.


A nagyméretű Nicotiana sylvestris


A
kapadohány virága apró, zöldessárga, levelei nem hegyes, hanem kerek végűek