A dohány Magyarországon

Az európai dohánytermesztés több mint ötszáz éves múltra tekint vissza.
A Kárpát-medencében először a XVI. században, Erdélyben kezdődött el e nemes növénynek a termesztése. A dohányzás szélesebb körű elterjedésével új termesztési körzetek jelentek meg és szinte az egész akkori Magyarország területén megtalálhatók voltak a dohánykertészek és ültetvényeik.

Magyarországon, a pestisjárvány idején a nagyszebeni orvosok megelőző módszerként a dohányzást javasolták.

A Debreceni Kalendárium a május havi teendők között megemlíti, hogy „ez a hónap a házasodás, a feredés, és a dohányzás ideje.”

1801-ben megjelent egy orvosi könyv „Falusi emberek patikája” címmel. Benedeki Enyedi Ó János, szerző egyik regulájában kitér a dohányzásra is:

„31. regula. A bőv nedvességű Emberek dohányozhatnak, mértékletesen de se nyálokat, se annak füstit el-ne nyellyék, se pedig reá semmit se igyanak. - A'száraz, sovány, Hecticus Emberek éppen ne dohányozzanak, mert az által még apasztják Testekben lévő kevés nedvességeket”

A sok korabeli tiltással ellentétben II. József már egyenesen pártolta a dohányzást és a dohánytermesztést. Bánsági községekbe eredeti amerikai dohánymagokat hozatott, ennek termése lett a nevezetes „császárdohány”. Az 1848-49-es szabadságharc előtt 55.000 holdnyi területről 50.000 mázsa dohányt értékesítetek.

Az 1830-as években, amikor a szivarkereslet nagyobb mértéket öltött, a magánvállalkozók száma is szaporodott. Nagyobb gondot kezdtek fordítani a gyárak berendezésére. Pesten sok gyár keletkezett, pl. a Fuchs, Philipps és Comp. cégé, mely a Síp utcában álló magyar királyi dohánygyárnak volt az elődje. Ebben a gyárban állandóan 3-400 munkást foglalkoztattak és évente körülbelül 25-30 millió különböző szivart állítottak elő. Ilyen magán gyárak voltak a Medecz József, Künig József, Gschwindt Mihály, Rottenbiller Fülöp és még többek gyárai, ahol a szivarkészítést már szorgalmasan űzték. Vidéken is keletkeztek gyárak, így Nagykanizsán a Spanier-féle, Pápán a Bruck-féle gyár. A fiumei dohánygyárak e század első felében különösen hírnevesek voltak az előállított jó minőségű szivarokról. A szivar szót amúgy Vörösmarty Mihály ajánlotta a Figyelmező 1837. II. félévi 7. számában, a nálunk addig használatos cigarro és szipa helyett.


A dohány termesztése, feldolgozása és árusítása 1850-ig szabad keretek között folyt, majd 1851. március 1-én az osztrák császár nyílt parancsával kiterjesztette a dohány állami egyedáruságát. Innentől közös igazgatás alatt állt a magyar az osztrák jövedékkel. A kiegyezést követően, 1867. augusztus 21-től a magyar királyi pénzügyminiszter irányításával különvált a Magyar Királyi Dohányjövedék, melytől datálható a dohány-termesztés központi termelésszervezése. Az ekkor kialakult termelésirányítási modellt alkalmazza az ipar, természetesen mindig a kor elvárásainak és társadalmi környezetének megfelelően.


Hamarosan megjelent a dohányzásnak egy új formája: a cigaretta. Magyarországon az első szivarkagyártmányok forgalomba hozása 1865-ben kezdődött, a fiumei gyár termelésének beindításával. Ekkor jelent meg a Közönséges kettős szivarka, melynek ára 2 krajcár volt. Egy év múlva már 8 fajta szivarka közül válogathattak a dohányosok. Az első évben mindössze 600.000 darab fogyott, de egy év alatt ez a szám 13 millióra ugrott. Eleinte csak közönséges fajták készültek, de 1871-től a különlegességi gyártmányok is megjelentek.


A növekvő igények kielégítésére sorra hozták létre a hatalmas állami dohánygyárakat. 1911-ben indult meg a Ferencvárosból áttelepült Lágymányosi Dohánygyár termelése. Az ezer munkást foglalkoztató gyár a kor legnagyobb üzeme lett ezen a területen. 1915-ben összesen 22 dohánygyár működött az országban: Erzsébetváros, Lágymányos, Óbuda, Debrecen, Eger, Fiume, Kassa, Kolozsvár, Munkács, Pápa, Pécs, Pozsony, Sátoraljaújhely, Selmecbánya, Sepsiszentgyörgy, Szeged, Szentgotthárd, Szepesbéla, Szomolnok, Temesvár, Zágráb, Zengg.


A Millenniumi Kiállításon külön pavilon épült a Magyar Királyi Dohányjövedéknek. A kor lapjai így írtak erről: „Minden dohányzó embert bizonyára nagymértékben fogja érdekelni az ezredéves kiállításnak ez a csarnoka. Az állam külön pavillont építtetett a kiállítás területén, hogy a dohánygyártás sok mindenféle válfajait bemutassa a nagyközönségnek. A publikum szemeláttára fogják itt a gyártani az összes szivarfajokat az úgynevezett speczialításokkal együtt. A dohány nemesítés módozatait, a páczolást, a dohány vágását és feldolgozását szintén be fogják mutatni. De nemcsak a dohánygyártás mindenféle nemét, hanem a Magyarországban termő összes dohányfajokat is kiállítják. A csarnokban dohányelárusító bódé is lesz, ahol a dohányfüst után vágyódó látogató azonnal kielégítheti kívánságát.” Ma ez az egyetlen olyan épület, ami megmaradt az 1896-os kiállításról, eredeti formájában ismét felépítették Zebegényben.


1882-ben már 19 millió, egy év múlva 38 millió cigarettát gyártottak az országban. 1889-ben közel félmilliárd, 1894-ben csaknem 700 millió cigarettát füstölt el az ország. 1927-ben „csak” 2 milliárd darab fogyott, mert ebben az időben kezdtek megjelenni a dohányzás ártalmairól szóló iratok. 1952-ben 8 milliárd, 1958-ban 15 milliárd, 1967-ben 20 milliárd, 1974-ben 25 milliárd szál volt az éves fogyasztás.

A cigaretták károsanyag tartalmát folyamatosan igyekeztek csökkenteni, erre már a századfordulón is tettek kísérleteket úgynevezett Deniko-gyártmányokkal, de ezek kellemetlen ízűek voltak, s gyártásukat hamarosan abbahagyták. A nikotincsökkentésre két eljárás adódik: vagy különböző szűrőket alkalmaznak, vagy a dohány nikotintartalmát próbálják csökkenteni.


Persze a csökkentés csak bizonyos mértékig lehetséges, tehát a korabeli reklámok „nikotinmentes” jelzője a legkevésbé sem fedte a valóságot. Ezeknél a termékeknél a nikotin és más káros anyagok mintegy 40-60%-át tudták eltávolítani. A dohányt eleinte vízgőzzel átpárolták, úgy, hogy először gyenge lúggal felszabadították sóiból a nikotint. Aztán vízgőzt áramoltattak át rajta. Ez az eljárás ugyan eltávolította a nikotin egy részét, de ugyanakkor nagy károkat okozott a dohányban. Később a száraz desztillációs eljárás mellett döntöttek: a leveleket 100-150 Celsius-fokon különböző nyomáson kezelték, ami a nikotin sókat bontja, majd az így felszabaduló nikotint párás levegővel szellőztették ki.

Az első ilyen „nikotinmentes” cigaretták nálunk már az I. világháború után megjelentek, hazai gyártmány viszont csak jóval később került forgalomba, s Nikotex néven vált hamarosan népszerűvé. Gyártására 1930. április 1-jével külön részvénytársaság alakult a fővárosban 200.000 Pengő alaptőkével.


Megfelelő reklámhadjárat is készült a termékhez. Neves grafikusokat (Végh Gusztáv, Bortnyik Sándor, Bíró Mihály, Berény Róbert) kértek fel plakáttervezésre, és ezek a reklámok számolócédulákon is megjelentek, melyek miniatűr reklámként szolgáltak. A számolócédulákat a vendéglátóipar és a kereskedelem a negyvenes évek végéig általánosan használta, és mondani sem kell, hogy majdnem minden iskolás gyerek gyűjtötte. A legkevésbé sem zavarta a dohánygyárakat, hogy ez a gyűjtőkör a fiatal korosztályból kerül ki, hiszen jól tudták: a fogyasztók leendő nemzedékéről van szó. A Nikotex, mint egészségkímélő, sőt védő(!) termék egészen az 50-es végéig népszerű maradt, és ezt főleg annak köszönhette, hogy ára alig volt magasabb a hagyományos dohányárunál.

Jelentős előrelépés volt a hazai dohánygyártásban az első filteres cigaretták bevezetése. 1961-ben jelent meg a Luna, mely nem lett sikeres, gyártását leállították. Ezt követte 1962-ben a Fecske, mely két évtiezeden át az egyik vezető márka volt. Igaz, kezdetleges füstszűrőjük miatt ezek is méregerősek voltak. Azóta hatalmas az etéren elért fejlődés, hiszen ma már felső korlátja van a cigaretták kátrány –és nikotintartalmának. Az ötvenes években forgalomban lévő cigaretták még 40 mg kátrányt és 3 mg nikotint tartalmaztak. Ezek az értékek a 80-as évekre 20-26, illetve 1,3-1,6 mg-ra csökkentek. Manapság minden fontosabb márkának van 1 mg kátrányt és 0,1 mg nikotint tartalmazó variánsa.


A korabeli telefonkönyvek azonban jól mutatják, hogy a dohánygyártás temérdek embernek nyújtott megélhetést. Az 1943-as távbeszélőnévsor például három dohánynagyárudát, tizennégy dohányelosztót és négy és fél oldalon legalább ezer dohánykisárudát sorol fel. Csak ízelítőül: trafikjoggal rendelkezett például özvegy Akontz Ernőné, Orkonyi Lajos ny. őrnagy és báró Szentkereszty Pálné szül. Nyegre Rózsi is.

Nem sokáig tartott azonban az a virágkor, amikor még saját közlönyt is megjelentettek a dohányárusok. (Kiadó: Dohányárusok Országos Szövetsége) 1954-ben már a korábbinál lényegesen kevesebb trafik működött a Délpesti és az Északpesti Dohánybolt Vállalat égisze alatt.


Akkorra egyébként már csak a lágymányosi maradt a budapesti dohánygyárak közül - nem sokáig: 1965. szeptember 12-én nyúlfarknyi hírben tudatták az újságok, hogy a szalagról lekerülők immár "Az utolsó Fecskék Lágymányoson”, hiszen a következő héten végleg befejeződik a cigarettagyártás a fővárosban.


Mérföldkövek a hazai dohányipar történetében


1846-ban az osztrák dohányjövedék állami dohánygyárat nyit Temesváron. Mivel az osztrák termékekkel szemben nagy az ellenállás Magyarországon, hamarosan bezárják az üzemet.

1850-ig a dohány termesztése, dohánytermékek gyártása, eladása szabad volt, semmilyen feltételhez vagy engedélyhez nem volt kötve. Megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb, manufakturális jellegű magán-dohánygyár működött az országban – Pesten és vidéken egyaránt.

1850. november 29-én császári nyílt parancs dönt a dohányegyedáruság magyarországi bevezetéséről. Hosszas vita és évekig tartó ellenállás előzte meg ezt a változást. A kis magán-dohánygyárakat felszámolják, a legnagyobb és legmodernebb Fuchs, Philips & Comp. cég Síp utcai üzeme állami irányítás alatt, Erzsébetvárosi Dohánygyárként kezdi újra munkáját.

1851. március 1-től életbe lép a dohánymonopólium intézménye, akkor még az osztrákkal jövedékkel közösen kezelve. Ekkor alakulnak ki azok a közös, osztrák-magyar dohánytermék márkanevek, melyek közül több, közel száz évig fennmarad mindkét ország területén.

1865-ben, az országban elsőként, megkezdődik a papírszivarka (cigaretta) gyártás a fiumei dohánygyárban.

 

1867-ben, a kiegyezést követően a magyar dohánymonopólium különválik az osztrákról, létrejön a Magyar Királyi Dohányjövedék, mely ekkor még a Pénzügyminisztérium irányítása alá tartozik.

1882. április 1-én megalakul a Magyar Királyi Dohányjövedéki Központi Igazgatóság. (Budapest II. ker. Iskola utca 13.)

1910-1920. A magyar dohánygyártás „virágkora” – 22 gyár működik Nagy-Magyarország területén. Az 1920-as területvesztések miatt ezek számra tízre csökken, ez az állapot fennmarad a II. világháború végéig.

1929 augusztusában – jóval megelőzve korát - megjelenik az első, füstszűrő vattabetéttel ellátott magyar cigaretta Gellért néven, melyet 1930-ban az Árpád, 1932-ben a Délibáb, 1933-ban a Gerle követ.

1930. április 1. Megalakul a Nikotex Rt., amely – hőkezeléses eljárással – megkezdi a kevésbé káros gyártmányok kifejlesztését, azaz korabeli szóhasználattal a „nikotin-mentesítést” végzi. A legnépszerűbb cigaretták, szivarok, dohányok Nikotex-változatai október 1-én kerültek forgalomba, és rövid időn belül nagy népszerűségre tettek szert.

1945-1949 között a Magyar Dohányjövedéki Központi Igazgatóság irányítja a háború utáni újjáépítést, a gyártás újraindítását.

1949. január 1. A gyárakat átszervezik, megszűnik a jövedéki forma, Nemzeti Vállalatok jönnek létre. A kormány 105/1948. számú határozatával megszűnteti a Dohányjövedék pénzügyminisztériumi igazgatását. Az átalakítás során az 1948-ban még működő tíz gyár közül ötöt felszámolnak: 1948-ban a szentgotthárdit, 1949-ben a kőbányait, 1950-ben az óbudait, pápait és a szegedit.

1950-től a Könnyűipari Minisztérium,

1951-től az Élelmezési Minisztérium,

1952-től az Élelmiszeripari Minisztérium felügyelete alá tartozik a Dohányipari Igazgatóság.

1954-ben forgalomba kerül az első magyar mentolos cigaretta, Mentha néven, 5,20 Ft-ért.

1960-ban érte el forgalmi maximumát a Kossuth márka, amelyből 10,2 milliárd darab készült, és ezzel az éves fogyasztás 62,5%-át adta. Korábban egyik márka gyártása sem haladta meg a 10 milliárdot.

1961-ben bevezetik az „első” magyar (mai értelemben vett) filteres cigarettát Luna néven, mely a kezdetleges gyártási tapasztalatok miatt nem arat nagy sikert, így hamarosan megszüntetik.

1962. február 21-én került a boltokba a füstszűrős Fecske cigaretta, mely már beváltotta a hozzáfűzött reményeket, így ez a márka tekinthető igazából az első hazai filteres cigarettának. Az első évben gyártott 300 millió szállal szemben 1963-ban már egymilliárdot készítettek belőle!

1963-ban a Dohányipari Igazgatóság kikerül a minisztérium közvetlen szervezetéből, és ipari nagyvállalattá alakul Magyar Dohányipar néven.

1964 áprilisában bevezetik az első hosszú méretű (king size), 80 mm-es cigarettát Velence néven.

1965. szeptember végén bezár a Lágymányosi Dohánygyár, termelését a vidéki üzemek között osztják el. Ezzel az utolsó dohánygyár is megszűnik a fővárosban. Innentől csak négy vidéki üzem maradt az országban: Debrecen, Eger, Pécs és Sátoraljaújhely.

1967-ben a MÉM (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) lesz az ágazat felügyelő szerve. Ebben az évben ünnepli 100. évfordulóját az önálló magyar dohányipar, ebből az alkalomból megjelenik a hazai piacon az első két keménydobozos cigaretta, MD (Magyar Dohányipar) és 100 (…éves a Magyar Dohányipar) elnevezéssel.

1971. január 1. Megalakul a Magyar Dohányipari Vállalatok Trösztje, melynek székhelye az egykori lágymányosi gyár épülete (XI. ker. Budafoki út 59.)

1972-ben megjelenik a filteres Symphonia, mely közel 30 évig vezető márka volt; az Egri Dohánygyár licenc-engedélyt kap az osztrák Golden Smart cigaretta gyártására.

1973-ban a pécsi gyár fejlesztéseként forgalomba kerül a Sopianae, mely a mai napig a legnépszerűbb magyar márka.Ez volt az első év a magyar dohánygyártásban, amikor több cigaretta készült füstszűrővel, mint anélkül.

1976-tól volt kapható az egri gyár új, alacsony károsanyag-tartalmú cigarettája, a Helikon.

1978 óta kötelező feltüntetni a dohánytermékek csomagolásán, hogy „A dohányzás káros az egészségre”. Akkor azonban még nem szabták meg, hogy ez a szöveg pontosan hol szerepeljen, így legtöbbször a dobozok keskeny oldalán, vagy legalján kapott helyet. Az amerikai Philip Morris cég licence alapján megkezdődik a Marlboro márka magyarországi gyártása Egerben.

1980-ban a tröszti irányító szervezet megszűnik, de Dohányipari Irodaként, gazdasági funkciók nélküli irányító-ellenőrző szervként még tovább működik.

1981-ben megkezdik Egerben a Multifilter cigaretta gyártását.

1984-ben 11,3 milliárd szál fogyott csak a filteres Syphoniábaól!

1985-ben a magyar dohányosok 72%-a Sopianae vagy Symponia cigarettát szívott.

1982. január 1-től a dohányipari vállalatok teljesen önállósodtak.

1991-ben elsőként privatizálják az egri gyárat, tulajdonosa a Philip Morris International lesz.

1992-ben a debreceni gyárat megvásárolja a Reemtsma Cigarettenfabriken GmbH, a pécsit a British American Tobacco, a sátoraljaújhelyit a RJ Reynolds.

1996 márciusában megalakul a V. Tabac Hódmezővásárhelyi Dohánygyár, mint az első és egyetlen belföldi magántulajdonban lévő dohánygyár. Első saját márkájával, a Pannónia cigarettával egy év alatt 6 %-os piaci részesedést ér el.

1998-tól több jelentős változás is életbe lép a 36/1996. (XII. 11.) FM-NM-IKIM együttes rendelet a dohánytermékek előállításáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről – alapján.
• Bevezetik a dobozok első és hátsó oldalának 4%-án kötelezően elhelyezendő egészségvédő figyelmeztetéseket.
• Megszűnik a szabad árazás, a fix fogyasztói árak innentől a zárjegyen, gyárilag rányomtatva szerepelnek. (Sopianae 177 Ft)
• A rendelet 6. §-a alapján egy szál cigaretta kátránytartalma cigarettánként nem lehet több, mint:
- 20 mg 1998, december 31-ig,
- 18 mg 1998. december 31-től,
- 15 mg 2000. december 31-től,
- 12 mg 2006. december 31-től.

A sátoraljaújhelyi gyár új tulajdonosa a Continental Dohányipari Zrt. lesz.

2001-ben a Continental Zrt. felvásárolja és megszűnteti a hódmezővásárhelyi gyárat, illetve egybeolvasztja a tulajdonában álló sátoraljaújhelyi üzemmel.

2003. szeptember 30-tól kötelező a csomagolásokon a nagyobb területet elfoglaló, fekete keretbe foglalt egészségvédő figyelmeztetés. A továbbiakban nem használhatók a megtévesztőnek titulált lights, super lights, stb. kifejezések.

2004-ben az Imperial Tobacco felszámolja az akkor 117 éve működő Debreceni Dohánygyárat. Sátoraljaújhelyen megszűnik az 59 éves múltú Munkás cigaretta gyártása.

2005-ben a Philip Morris bezárja a 111 éves Egri Dohánygyárat.

2008-tól tilos a dohánytermékek közvetlen és közvetett reklámja.

2012-től tilos a dohányzás zárt légterű közterületeken, illetve közintézményekben.

2012. szeptember 1-től csak kombinált, azaz a doboz elején szöveges, a hátoldalán képes-szöveges figyelmeztetéssel ellátott dohánytermék gyártható, 2013. január 1-től csak ilyen forgalmazható.

2013-ban megszűnik a 65 éves Kossuth cigarettamárka. A dohánytermékek árusításának kizárólagos színhelyei innentől az újonnan létrehozott Nemzeti Dohányboltok lesznek.

2014-ben megszűnik a filter nélküli Symphonia, mely ebben az eredeti formájában 93 éve, 1921 óta volt kapható. (1945 és 1957 között 12 év kihagyással.) Maga a márkanév még megmaradt, de azóta Magyarországon nem készül és nem kapható füstszűrő nélküli cigarettafajta.

2016. május 20-tól a cigarettadobozok felső felére kerül az egészségügyi figyelmeztetés, melynek szöveget és képet is tartalmaznia kell, és a doboz mindkét oldalán, egyforma méretben kell szerepelnie, elfoglalva a csomagolás felületének 65%-át. A cigaretták károsanyag tartalma (kátrány, nikotin, szén-monoxid) a továbbiakban már nem tüntethető fel a csomagoláson. A mentol kivételével semmilyen más íz-anyagot nem tartalmazhatnak a cigaretták és a cigarettadohányok. Az augusztus 20-a után bevezetésre kerülő új márkák, illetve meglévő márkán belüli új változatok már csak egységes csomagolásban hozhatók forgalomba. A már forgalomban lévő típusok átmeneti mentességet kaptak 2019. május 20-ig, amiből valójában 2022 januárja lett.

2017 májusától nem forgalmazhatóak a hamar nagy népszerűségre szert tett úgynevezett kapszulás cigaretták, melyek a legkülönfélébb gyümölcs ízekben voltak kaphatók.

2020. május 20-tól nem árusítható mentolos ízesítésű cigaretta és cigarettadohány. Az ilyen ízesítés már kizárólag a szivarkáknál és pipadohányoknál megengedett.

2021. július 1-től újabb képi figyelmeztetés került a cigarettadobozokra. Innentől egy EU-s környezetvédelmi szabályozás miatt kis piktogram hívja fel a figyelmet arra, hogy a cigaretta filtere egyszer használatos műanyagot tartalmaz, így azt csak a megfelelő hulladéktárolóba javasolt eldobni.

2022 januárjától – a már készleten lévő árukészlet kifutásával párhuzamosan – bevezetésre került a cigaretták, cigarettadohányok egységes csomagolása. Minden cigaretta doboza és fogyasztási dohány tasakja csak egyforma olajzöld színnel készülhet, semmilyen szín-jelölés, logó, a termék könnyebbségére utaló kifejezés nem használható rajta. A márkanév és az azon belüli fajta elnevezése (piros, kék, gold, stb.) csak azonos típusú és méretű betűvel szerepelhet. A doboz nem lehet lekerekített élű, csak téglatest formájú, és mindkét oldalának 70 %-át kell, hogy elfoglalja a képes-szöveges egészségi figyelmeztetés. A cigarettaszálak sem lehetnek már díszítettek, mandzsettapapírjuk csak fehér vagy parafaszínű lehet, és ezen is csak a márkanév – de a fajta már nem – tüntethető fel, szintén azonos betűvel írva. Januári cigarettaárak: Sopianae 1710 Ft, Symphonia 1599 Ft, Marlboro 1799 Ft.