Érdekességek

„A burnót-vevés’ ’s kínálásának csak megbízott körben van helye, ’s itt is csak ritkán. Orrát burnóttal teletömni, szipákolás közben suhogni, a’ pixist veregetni, nyitogatni, orra’ tisztításával rekedt vagy elfojtó lármát tenni igen illetlen. Az Előkelők előtt tiszta orral szükség megjelenni, ’s ha volna is vele bajunk, végezzünk csendesen. Az orrkendőn végignézni, a kifujt takonyt eldörzsölni, ’s effélét tenni nem szabad."

(Bilkei Pap Ferenc: A világi ember, vagy az illendőség, kecsesség, finom életmód, ’s nyájas udvariasság regulái, 1816.)

„Kijelentem, hogy kéz nélkül talán tudnék dolgozni, de szivar nélkül nem. Ugyan pár hónapja, mióta súlyos betegen nem igen élek, de muszájból elvégzem a dolgomat, a szivar meg a pipa sokszor a fejet is pótolja nálam. Veszett dohányos vagyok, de dohányszakértő nem. Nekem minden erős szivar jó, ha szelel.”

(Móra Ferenc)

 



Vallomások a dohányzásról

„A legújabb civilizációs betegség a cigarettázás.”
(Glasner)

„Kiadós állatkísérletek bizonyítják, hogy a cigarettázás tüdõrákot okozhat. Erre a kísérletre ugyanis a legalkalmasabb állatot, az embert használták fel.”
(Platt)

Az egri dohánygyárban már félórája nézem Szabó néni kezét. Szabó néni a gyár legöregebb munkása. Életében közel tízmillió szivart font. Mennyi füst! Hány elszállt gondolat...
Mikor első szivarját fonta, még Ferenc József volt a király, s az újságokban Némó dr. hirdetett, aki becsületszóra megnövesztette a gazdag emberek és kopasz emberek haját.

Műhelye olyan, mint egy raktár. Színes betűkkel teleírt paravánok, táblák, dobozok sokasága mindenütt. Középen hosszú asztal, rajta ezernyi papír, ecset, festék, meg ceruzával kihúzott vázlatok.A délutáni csendben új mintát tervez a "mester". Körszakállas arcát, szikár, magas termetét nem csak a dohánygyárban ismerik, hanem a megyeszékhelyen is sokan. Munkásságáról azonban tudnak az országban, pedig Pók Pál nem hivatásos művész, mégis mindennap kiállít. Tárgyai ugyan nem keretbe foglalt képek vagy szobrok, hanem cigarettadobozokra rajzolt grafikák.

 

- Harminchét évig voltam a dohánygyárban és nagyon szerettem itt dolgozni – emlékezik Pók Pál, a cég nyugalmazott grafikusa, akinek alkotásaival az ebédlőben rendezett kamarakiállításon ismerkedhetünk meg.

Tartalom átvétel