Façon d’Espagne burnót 2.

A századfordulón már kezdett kimenni a divatból a burnótozás, csak öregemberek élvezete volt, de kegyeletképpen mégis gyártották. Orrlyukba kellett felszívni a vörösbarna, illatos port, mely csiklandozva tüsszentésre ingerelt.

Még akik élvezték ezt a terméket, azok sem tudták, hogy mennyi mindenből van összeállítva, azt hitték, hogy csupán porrá zúzott dohány. Pedig nagyon sok minden került bele, hosszadalmas eljáráson ment keresztül, míg forgalomba került. Volt benne só, vörös föld, mazsolaszőlő, dútkóróliszt, rózsaolaj, violagyökér-liszt, 1 %-os borecet, cukorszörp, méz, 82,5 %-os sziksó, meggylevél-liszt, szénsavas ammóniák, korianderliszt, calmus gyökérliszt, tonkababliszt, cassia vera, szegfű, szegfűszegolaj, bergamot olaj, víz és ezek mellett különféle dohánylisztek. Persze a vegyítés aránya eltért az egyes márkáknál, de mindegyiket keverni, erjeszteni, pácolni kellett.

Pléhszelencébe csak a legfinomabb Façon d’Espagne került, a többi papírcsomagolást kapott.