Kálmán Jenő - Leszoktam a cigarettázásról
A doktor kopogtatott a hátamon. Én erre azt mondtam: szabad!
- Pardon! – válaszolta a doktor – nem szabad!
Nem szabad cigarettáznom. Illetve, miután ez nem megy olyan egyszerűen, fokonként kell leszoknom. Tegnap még hatvanat szívtam, ma csak ötvenet, holnap negyvenet és így tovább. Egy hét múlva már mínuszban leszek.
A doktor klasszikus példákkal tette plauzíbilissé a dohányzás káros hatását. Azt mondta, Matuzsálem azért élt nyolcszáz évig, mert nem dohányzott. Azt feleltem, Akhilleusz fiatalon halt el, pedig szintén nem dohányzott. Viszont a sonka füstölt állapotban tovább áll el, mint füstöletlenül. Erre az orvos dühbe gurult és rám kiáltott:
- Rendben van, de én nem felelek többé az életedért!
Kénytelen voltam beadni a derekamat.
Az első két nap viszonylag könnyen telt el. Ugyanis hazudtam a doktornak, amikor azt mondtam, hogy naponként hatvan cigarettát szívok. A tény az, hogy nem szívok többet negyvennél. A kúra első napján tehát tíz cigaretta nyereségem volt, amit lelkiismeretesen el is füstöltem.
Mit meg nem tesz az ember az életéért!
A harmadik napon már komoly bonyodalmat okozott, hogyan szívjam el az engedélyezett harminc cigarettát. Megvallom, eddig minden rendszer és tervszerűség nélkül dohányoztam. De most már vigyáznom kellett. Kiszámítottam, ha nyolc órát alszom, a fennmaradó tizenhat órára marad harminc cigarettám. Tehát óránként majdnem kettő. Mivel nem vagyok jó számtanista, harminckettőre emeltem az elszívandó cigaretták számát, azután kitettem magam elé az órámat, és félóránként rágyújtottam egy cigarettára.
Aznap minden kötelességemet elmulasztottam. Vigyáztam, hogy minden fél órában pontosan elszívjam az engedélyezett cigarettát.
Negyednap referálnom kellett az orvosnak.
- No, hogy megy a dohányböjt?
- Köszönöm kérdésedet, jól. Ma már csak húszat szívok.
- No és nem haltál bele?
- Idáig még nem.
- Hát ha nagyon rád jön a dohányzás, egyél rágógumit.
Lementem egy drogériába, és vettem negyed kiló rágógumit. Aránylag alig került többe, mint a cigaretta, és mennyivel egészségesebb!
Igazán semmi ez a dohányzásról való leszokás. Ma már csak röhögök azokon, akik minden pénzüket a trafikba viszik, vagy drága pénzen direkt Egyiptomból hozatnak maguknak cigarettát.
Igaz, hogy az állkapcsom ma már két ízben kiugrott. Tudniillik folyton ezt a rágógumit szívom, akarom mondani, rágom. A mára engedélyezett tíz cigarettát is csak azért szívtam el, mert meg akartam állapítani, mennyivel jobb a rágógumi, mint a cigaretta.
Vettem valami cukrot, amiről azt mondják, hogy megutáltatja az emberrel a cigarettát. Tudniillik nem cigarettázom ugyan, de nekem ez nem elég. Az a fontos, hogy utáljam is.
Az eljárás úgy történik, hogy az ember előbb megeszi a cukrot, aztán rágyújt egy cigarettára. A második szippantás után már el kell dobni a cigarettát.
Lehet, hogy nekem különleges természetem van. A tízedik szippantás után sem éreztem azt az émelygést, amelynek következtében el kellett volna dobnom a cigarettát. Biztos, hogy kevés volt a cukoradag. Két cukrot nyeltem le és új cigarettára gyújtottam. A hatás ezúttal sem jelentkezett. Ilyen kísérletek közepette fogyasztottam el egy doboz cukrot és egy doboz trombitás Figarót. Valami más módszerhez kell folyamodnom.
Én tudom, hogy a cukor jó, a cigaretta pedig rossz. A rosszról lemondani a jó javára egyáltalán nem mutat sem áldozatkészségre, sem jellemerőre. A jóról lemondani, az már igen!
És én megtettem a legnagyobb áldozatot.
Lemondtam a cukorkáról.
