Nagy Lajos - Az oroszlánvadász (részlet)

...Szóval tetszett nekünk végtelenül ez az ember, az oroszlánvadász. Elhallgattuk volna reggelig. (No hiszen, majdnem addig hallgattuk.) Valósággal büszkék voltunk mindannyian, hogy a körünkben időzik, és velünk beszélget. A nők szerelmes tekintettel néztek rá, annál is inkább, mert még csinos is volt. Az a sebhely az arcán semmit sem rontott rajta, s mivelhogy ismertük az eredetét, még fokozta is külsejének érdekességét. Nem is tudtuk, hogy megbecsülésünkkel, szeretetünkkel hogyan árasszuk el.
- Akar még egy csésze feketét? - kérdezte a háziasszony, s fogta a feketekávés ibriket, hogy öntsön.
- Köszönöm.
- Barackpálinkát vagy konyakot? - kérdezte a házigazda.
- Köszönöm, nem kérek.
- Parancsolj! - nyújtotta felé a házigazda már vagy tizedszer a cigarettadobozt, mely még félig volt "Sztambul"-okkal. Kivett egy cigarettát, a szájába tette, és rá akart gyújtani.
- Fordítva van a cigaretta! - próbált mindannyiunkat túlszárnyalni az udvariasságban Pista, egy húszéves fiatalember.
Mert a cigarettát fordítva vette a szájába az oroszlánvadász, úgyhogy nem az a vége került az ajkai közé, amelyiken a kéknyomásos felirat látható.
Az oroszlánvadász kivette a szájából a cigarettát, megnézte, s visszatette a szájába, de ugyanúgy. És rágyújtott.
- Nálam ez már a rendes - mondta. - Így szoktam meg. Éppen akkor vagyok ideges, ha nem így csinálom.
Enyhe csodálkozással mosolyogtunk. Amire õ megmagyarázta az apró furcsaságot. Mégpedig egyszerűen, érthetően, őszintén. És oroszlánvadászhoz méltó rettenthetetlen bátorsággal.
- Nálunk ugyanis a feleségem kezeli a pénzt. És nagyon haragszik az olyan, szerinte haszontalan pénzpocsékolásért, mint a dohányzás. Nem engedi meg, hogy mást szívjak, mint olcsó cigarettát. Titokban kell rágyújtanom, ha gusztusom támad néha egy-egy jobb cigarettára, például Sztambulra. Akkor is reszketnem kell, mert a feleségem rajtakaphat. Jaj nekem, ha észreveszi a kéknyomásos áruló szót, hogy "Sztambul". Én tehát úgy csinálom, hogy fordítva gyújtok rá, így a veszély jelentékenyen kisebb, mert ugyebár néhány szippantás után a "Sztambul" szó szépen elég, és nyugodtan szívhatom a cigarettát tovább, s a feleségem kíváncsiskodására: "Mondd, fiam, mit szívsz már megint?" - szemrebbenés nélkül állíthatom, hogy "Leventé"-t.