Budapest-Erzsébetvárosi Dohánygyár

Budapest-Erzsébetvárosi Dohánygyár

1832-1850. Fuchs-féle gyár
1851-1927.
Erzsébetvárosi (másképp Terézvárosi) Magyar Királyi Dohánygyár
1927-1934.
A Dohányjövedék dobozgyára
1075 Budapest, Síp utca 23.

_______________________________________________________________________________________

Nyitókép: Eddig az egyetlen fellelt kép, amelyen látható a dohánygyár épülete. A felvétel 1911-ben készült, amikor "báró Rotschild Albert 100.000 koronát hagyott Budapest szegényeinek. Ennek az összegnek a felét a Pesti Izraelita Hitközség siputczai épületében osztották ki a szegények között. (...) a Sip-utczában olyan óriási nagy tömeg csoportosult, hogy órákon át szünetelt ugy a kocsi- mint a gyalogközlekedés." (Tolnai Világlapja)


Térképen - 1854. Tabak fabrik

Az 1775-ben Lőcsén született, cipszer (szepességi szász) származású Fuchs Keresztély a Türelmi rendelet után – mint evangélikus – a számukra addig tiltott városba, Pestre vándorolt. Itt kezdte meg dohány kis-, majd később nagykereskedői tevékenységét. Forgalmas Színház téri üzletének cégére egy indiánszobor volt. A jól végzett munka meghozta gyümölcsét, mert hamarosan gyári privilégiumot kapott.

1825-ben, Hajó utcai (Schiffgasse) üzemében Dalmatiner, Kópallaker (Kóspallagi), Véker (Véki), Vichnéder (Vittnyédi), Debrőer, Holländer, 3 König, Krull, és tekercsben kapható Canaster dohányokat gyártott, és ezek mellett az alábbi burnótokat: Gallizier, Cashauer (Kassai), Naturell Wiener Beiße (Bécsi csípős), Rappée façon de Robeillard, Marocco, St. Omer, Rappée de Ibris, Spaniol, Bresill, Rappée d'etrennes, Gelbe Schnupftabak (sárga tubák).

1832-ben kezdte meg működését saját dohánygyára a VII. kerület, Síp utca 23. alatti telken. Nyáron dohányt gyártott, télen lisztet őrölt, ami ellen a molnár céh azonnal tiltakozott is, így a pesti tanács eltiltotta Fuchsot a bérőrléstől. Pénzét ezután városi ingatlanokba és más haszonbérletekbe fektette. Más gyárosokkal ellentétben nem vett részt a városigazgatásban, és nem lett választott polgár sem.

1838-ban a termelés fokozása érdekében felszerelte üzemét egy hat lóerős gőzgéppel, amely állítólag az első ilyen volt a városban. 1842-re gyára – a fiumei mellett – már Magyarország legnagyobb dohánygyárának számított.

Ekkor a vezetést már a fiai látták el: Fuchs Rudolf (1809–1892) a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar Általános Hitelbank alelnöke, a Lipótvárosi Takarékpénztár, a Hotel Rt., a Pesti Hengermalom Társaság és az Alföldi Vasút igazgatóságának tagja és Fuchs Gusztáv (1816–1888) termény- és borkereskedő, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Hengermalom, a Nyugati Vasút és a Pécsi Brikettgyár vezetőségi tagja.

1850-ben, a dohánymonopólium bevezetésekor a gyárat és annak raktárkészletét az állam 135.000 forintért felvásárolta, melyből a család új vállalkozásba kezdett.  Hogy milyen fejlettségű és jelentős méretű is lehetett az általuk létrehozott üzem, arról tanúskodik a kincstári átvételkor készített leltár, mely szerint készleten maradt összesen 173 különböző fajtájú gyártmány: közel 8 millió darab szivar, és 116 tonna összsúlyú egyéb dohányáru!

1851-ben 750 munkással kezdték meg ismét a termelést, akkor már Erzsébetvárosi Magyar Királyi Dohánygyár néven. Nem zajlott azonban zökkenőmentesen az átállás: 1851. július 3-án reggel a dohánygyári munkásnők megtagadták a munkát, amikor megtudták, hogy attól a héttől kezdve száz darab szivar elkészítéséért már nem 11, hanem csak 10 krajcárt kapnak. „Az ellenőr ezzel kapcsolatban célzást tett arra, hogy a csinos munkásnők milyen módon tehetnek szert külön keresetre, és kijelentette, hogy aki ezért a bérért nem hajlandó dolgozni, azt elbocsájtják.” (Protmann pestbudai városkapitány jelentései a helytartósághoz) A munkásnők erre sztrájkba léptek, majd közel kétszázan átvonultak a ferencvárosi gyárhoz, hogy az ottani dolgozókat is sztrájkra buzdítsák. A rendőrség a tömeget katonai segítséggel oszlatta szét. A tizennégy letartóztatott munkásnőt a katonai törvényszéknek adták át, ahol háromheti fogságra ítélték őket. A hadsereg parancsnoka arra való tekintettel, hogy Klamerus Adalbert gyári ellenőr ízléstelen megjegyzésével a kedélyeket még jobban felizgatta, a büntetéseket egy-egy heti fogságra szállította le. A többi asszony másnap reggel ismét felvette a munkát.  

 



1865-ben kezdett bele az állam az első jelentősebb fejlesztésbe, aminek köszönhetően az addig csak pipadohányt és szivart előállító gyár palettája kibővült egy akkor még újdonságnak számító dohánytermékkel: a cigarettával. Ekkor napi 700 ezer cigarettát, évi 30 millió darab szivart, 100 mázsa burnótot és 150 mázsa pipadohányt készítettek.



1866-ban már nyolcféle cigarettát gyártottak, annak ellenére, hogy ezek a kezdeti években egyáltalán nem örvendtek nagy népszerűségnek, a pipához és szivarhoz szokott dohányzóközönség nehezen békélt meg a dohányzásnak eme új formájával.  


1871-ben, Stigler Antal igazgató vezetése alatt kezdődtek ismét nagyobb fejlesztések. Benkó Károly és Illés Antal építészek tervei alapján ekkor építették fel azt a hatemeletes épületmonstrumot a Síp utca 23. és a Kazinczy utca 24. között, mely egészen 1997-ig meghatározta a környék látképét. Utóbbi telken egy 1845-ben átadott, háromemeletes lakóház állt, melyet ekkor alakítottak át a dohánygyár raktárává. Budapest ostromakor, 1944-ben ezt az épületrészt egy bombatalálat teljesen elpusztította.

 


1903. 

A Népszavából tudható, hogy 1882. május 10-én kirobbant a gyárban egy tüntetés, mely már jó ideje folyamatosan érlelődött. Ugyanis a munkásnők minden műszak kezdetén kaptak egy bizonyos dohánymennyiséget, melyből a nap végére meghatározott számú szivart kellett készíteniük. Egy ideje viszont már olyan silány minőségű dohányleveleket kaptak, melyekből az előírt számú szivart nem tudták elkészíteni, ezer darab helyett a legnagyobb igyekezettel is csak maximum hatszázat. Amikor egyikük ezt jelezte az igazgatóságon, durván elzavarták. Ettől a többiek is csak jobban felháborodtak, majd eldöntötték, hogy így nem dolgoznak tovább. Mire a gyárkapuhoz értek, már rendőrök tartóztatták fel őket, akik lökdösni és verni kezdték a védtelen asszonyokat. Kénytelenek voltak visszatérni munkájukhoz, a földről szedték fel a törmeléket és szemetet, valamint rongy- és madzagdarabokat tömtek a szivarokba, hogy az elvárt darabszámot teljesíteni tudják. A lázongás miatt többüket elbocsájtották. Valószínűleg az egyik pórul járt asszony férje lehetett az a „merénylő”, aki két nappal később, a reggel a gyárba tartó igazgató szemébe paprikát szórt. Több újság is valótlanul tudósított az esetről, mondván, a telhetetlen munkásnők motivációja béremelés kikövetelése volt, mi több, az igazgatót a paprikás támadás megvakította. Egyik állítás sem volt igaz.  

 

 

1887-ben, a Pénzügyminisztérium 28 000 forintos hozzájárulásával lebontották a gyár udvarában lévő roskatag földszintes épületeket, helyükre szintén földszintes, de teljesen új helyiségeket emeltek.

1896-ban, a kerület már akkor is sűrű beépítettsége miatt a gyár akkori vezetője, Tillmann Lajos (1842–1917) királyi tanácsos felvetette, hogy az üzemet telepítsék ki a pesti belvárosból, a Hungária (kör)úton túlra. Ezt a javaslatot anyagi okok miatt sem akkor, sem később nem tudta az állam megvalósítani.

 

1927-ben az üzem dobozgyárrá alakult, innentől itt készültek a szivarok 25, 50, és 100 darabos kis cédrusfa-ládái. A Pénzügyi Közlöny szerint a gyár működését 1934. október 22-vel szüntették be. A bezárás ellenére maradt még dohánygyár a fővárosban, három is: az óbudai, lágymányosi, kőbányai. A folyamatos gépesítésnek köszönhetősen már kevesebb gyár is el tudta látni az egyre növekvő igényeket. 1963-ban a Villanyszerelő Ipari Vállalat alakította ki a központját az egykori gyárépületben.

 

 



Térképen - 1908.

 


Térképen - 1937.



A Síp utca a Rákóczi út felől nézve 1956-ban. Jobb szélen az Árkád Bazár, szemközt az egykori dohánygyár épülete

 


Fuchs Gusztáv 

 

„Fuchs Gusztáv a Szepességről Budapestre telepedett család ivadéka. 1816. július 21-én született, mint fia Fuchs Keresztély tekintélyes dohánygyárosnak. Iskoláit Budapesten kezdé, Lőcsén folytatá s hazatérve, a filozófiai előadásokat a budapesti egyetemen hallgatá és pedig azon czélból, hogy irodalmi látkörü könyvkereskedőnek képezze ki magát. Ez elhatározása atyjának akaratával is találkozván, sógorának, Kilián György akkori egyetemi könyvkereskedőnek üzletébe lépett. Közbejött körülmények azonban nem engedték a könyvárusi pályán maradnia. Az atyja által a negyvenes évek elején alapított s ma is köztiszteletben élő testvérbátyja, Fuchs Rudolf által átvett és vezetett dohánygyár oly lendületet vett, hogy az üzlet vezetésében szükségessé vált az erő szaporítása s igy Fuchs Gusztáv, mint társ, bátyja üzletébe lépett s ekkor indult meg a két testvér nagyobb tevékenysége az anyagiak terén.

Csakhamar az egyesülés után, szövetkezve a Philipps-testvérek hollandi kereskedőkkel, megalapították a Fuchs-testvérek Magyarországnak első nagy szivargyárát, ugyanazt, mely a terézvárosi sip- és Kazinczy-utczák közötti nagy telken máig is fönnáll s melyet egész a monopólium behozataláig a Fuchs-testvérek közösen vezettek. A dohánymonopolium behozatalakor úgy a dohányüzletet, mint a szivargyárat át kellvén adniok, annak megváltásául jelentékeny összeggel kárpótoltattak s dohány-nagytőzsdét is kaptak. Fuchs Gusztáv akkor földbirtokot vásárolt Tolnamegyében s azon néhány évet visszavonultságban töltött, csupán a gazdálkodásnak élvén.” (Forrás: Vasárnapi Újság, 1889. január 6.)

 


Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1908.

 


 

Tervrajz a dohánygyár helyreállításához, 1871.

NAGYÍTÁS

Új illemhely tervrajza, 1871.


NAGYÍTÁS

NAGYÍTÁS