1998 óta tartó gyűjtőmunka után úgy érzem, meg kell osztanom másokkal is azokat a kincseket, amikre ráakadtam.
A hobbi üres cigarettás dobozok gyűjtésével kezdődött, ezekből rövid idő alatt elég sokat sikerült összeszednem, így nem volt olyan érdekes, másrészt végeláthatatlannak tűnt a küldetés, hiszen évente többszáz új márka jelenik meg a boltokban.
Egyszercsak azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon szüleink idejében milyen cigaretták lehettek. Végigkérdeztem mindenkit, mire emlékszik, de ezzel nem mentem sokra (nálunk senki nem dohányzik, éljen az egészség!).
Egyik nap teljesen véletlenül vettem észre egy csomag Fecskét egy belvárosi régiségbolt kirakatában. 1998-ban 1200 Ft volt, de nem is próbáltam ellenállni. Így kezdődött minden. Onnantól kezdve minden hétvégén jártam a bolhapiacokat, régiségboltokat, hirdetéseket adtam fel, de így sem volt könnyű dolgom, hiszen a cigaretta nem műtárgy, nem festmény, porcelán, ami azért készül, hogy gyűjtsék és féltve őrizzék, hanem egy használati tárgy, ami célja végeztével megsemmisül. Pont ez teszi érdekessé számomra ezt a területet. Mennyi esély van arra, hogy egy cigaretta ne fogyjon el, és megmaradjon évtizedeken keresztül, háborúkat is átvészelve?
Nem sok, de mint kiderült, mégis van remény. Molyok ellen, bunda zsebeibe dugdosva, fiók mögé leesve megmenekülhet egy-egy csomag. Gyűjteményemben az egyik legfantasztikusabb története egy 1918-ban, Kolozsvárott gyártott "Magyar" pipadohánynak van. Egy ház bontásánál találtak rá, az ács véletlenül az egyik gerendán felejtette és bedeszkázták. Ott várt rám 90 éven keresztül. Ilyen és ehhez hasonló történetek és számtalan érdekesség rejlik a dohány hazai történétében. Szeretném röviden bemutatni a dohányzás történetét, a hozzá kapcsolódó humort, írói véleményeket, néhány illemszabályt a múltból, s azt az időszakot, amikor a dohányzásnak még volt eleganciája és kultúrája, nem csak egy üldözendő és elitélendő rossz szokás volt, mint napjainkban. A Magyar Királyi Dohányjövedék időszakát, mikor még a cigaretták és dobozaik mesterművek voltak, aprólékos grafikákkal, szép színekkel, dús aranyozással készültek és persze még híre sem volt a gyászkeretes figyelmeztetésnek. Az ötvenes éveket, amikor a politika beférkőzött még a cigaretták világába is, amikor csak Pajtás, Béke, Kossuth és Terv volt minden mennyiségben, félrenyomtatott grafikával, egy színnel, a legócskább, barna papíron... Az alkalmi cigaretták sokszínű világát, amikor a KÖZÉRT, a Gelka, a Tiszai Vegyi Kombinát, de még a Szénsavtermelő Vállalat alkalmazottai is saját márkát szívhattak, és persze politikusaink is privát MSZMP-s füstöt eregethettek.

Ez egy átfogó dohányzástörténeti oldal. Az volt a célom, hogy minél több márkát tudjak bemutatni, akkor is, ha nekem még olyan nincs. Tehát nem minden darab való a saját gyűjteményemből, ezeknél a forrást természetesen jelöltem. Jelenleg több mint 6000 képen keresztül mutatok be közel 2000 féle egykori dohánygyártmányt, melyek közül 1718 db a saját gyűjteményem. Az oldalt folyamatosan frissítem, ahogy a gyűjtemény gyarapodik vagy újabb adatokra bukkanok.

Egy percre tegyük félre a tüdőrákot és tekintsünk a dohányra úgy, mint a történelem egy eddig nem igen ismert tükrére. Remélem, mindenki örömét leli ebben az oldalban, szívesen fogadom a javaslatokat, hozzászólásokat, valamint megkérek mindenkit, hogy keressen meg a balage51@hotmail.com címen, ha bármivel gyarapítani tudná gyűjteményemet. Jó emlékezést kívánok!

Hornyák Balázs

A hozzászólás a sok levélszemét miatt regisztrációhoz kötött, de személyes adatokat nem kell megadni, hírlevelet nem küldözgetek senkinek!