DOHÁNYMÚZEUM | 2017.30.09 - 21:36

1949 áprilisában a Magyar Dolgozók Pártja határozatot hozott az első ötéves tervről, melynek fő célkitűzése a nehéz- és gépipar gyors felfejlesztése volt. Eltökélték: „a vas és acél országa leszünk!” – igaz, se vas, se acél… Ekkor még az ország új, gigantikus kohászati bázisát Mohácsra tervezték, ahol már folytak is az előkészítő munkák, azonban a kegyvesztett Jugoszlávia közelsége miatt új helyszínt kellett keresni. A választás a négyezer lelkes mezőföldi falura, Dunapentelére esett. Az addig maximum csak vízimalmairól ismert település akarva, akaratlanul a magyar kohászat fellegvára lett. A községtől délre eső löszfennsíkon 1200 kat. hold mezőgazdasági terület – kártérítés nélküli – kisajátításával vette kezdetét a szép új kor.

DOHÁNYMÚZEUM | 2017.30.08 - 20:34

A Dohánymúzeum eddigi részeitől kissé eltérően ez a cikk nem kifejezetten egykori dohánytermékekkel foglalkozik, hanem egy nagy múltú hazai cég érdekes története kerül bemutatásra. A vállalat neve részben mégis kapcsolódik a dohányzáshoz, mert évtizedeken át annyira kiemelkedő volt, hogy még saját reklámcigarettákat is gyártatott. Ez a gyáróriás nem más, mint a Weiss Manfréd által alapított Csepel Művek, melynek értékét 1917-ben, a Monarchia második legnagyobb üzemeként 100 millió Koronára becsülték, és amely fénykorában egymaga a teljes magyar GDP 10 %-át megtermelte.

DOHÁNYMÚZEUM | 2017.31.07 - 14:07

Az egykoron létezett bőséges dohány-kínálat a fogyasztási szokások változásának eredményeként a rendszerváltás idejére minimálisra zsugorodott. A gyári cigaretta relatív olcsósága miatt az emberek felhagytak a cigarettakészítéssel járó szöszmötöléssel, és a rohanó élettempó már a nyugodt pipázásra sem hagyott elegendő időt. 1990. január 1-én csupán a Tiszai cigarettadohány, valamint a Club, Jacht Club, Magyar, Óbester és Sztár pipadohány jelentette a hazai kínálatot.

DOHÁNYMÚZEUM | 2015.12.01 - 18:44
Brazil szivar
DOHÁNYMÚZEUM | 2016.08.03 - 22:07
Vértes szivar

Ajánló

Select  - üres
1930.09.18. Nikostop Ipari és Keresk. Rt.
Argir
Sphinx 06.
Gallwitz pipaszaküzlet 09.
1903.01.01. Janina papír és hüvely

KÖSZÖNTÖM AZ OLDALON!

1998 óta tartó gyűjtőmunka után úgy éreztem, meg kell osztanom másokkal is azokat a kincseket, amikre ráakadtam.
A hobbi üres cigarettás dobozok gyűjtésével kezdődött, ezekből rövid idő alatt elég sokat sikerült összeszednem, így már nem volt olyan érdekes, másrészt végeláthatatlannak tűnt a küldetés, hiszen évente többszáz új márka jelenik meg a boltokban.
Egyszercsak azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon szüleink idejében milyen cigaretták lehettek. Végigkérdeztem mindenkit, ki mire emlékszik, de ezzel nem mentem sokra (nálunk senki nem dohányzik, éljen az egészség!).
Egyik nap teljesen véletlenül vettem észre egy csomag Fecskét egy belvárosi régiségbolt kirakatában. 1998-ban 1200 Ft volt, de nem is próbáltam ellenállni. Így kezdődött minden. Onnantól kezdve minden hétvégén jártam a bolhapiacokat, régiségboltokat, hirdetéseket adtam fel, de így sem volt könnyű dolgom, hiszen a cigaretta nem műtárgy, nem festmény, porcelán, ami azért készül, hogy gyűjtsék és féltve őrizzék, hanem egy használati tárgy, ami célja végeztével megsemmisül. Pont ez teszi érdekessé számomra ezt a területet. Mennyi esély van arra, hogy egy cigaretta ne fogyjon el, és megmaradjon évtizedeken keresztül, háborúkat is átvészelve?
Nem sok, de mint kiderült, mégis van remény. Molyok ellen, bunda zsebeibe dugdosva, fiók mögé leesve megmenekülhet egy-egy csomag. Gyűjteményemben az egyik legfantasztikusabb története egy 1918-ban, Kolozsvárott gyártott "Magyar" pipadohánynak van. Egy ház bontásánál találtak rá, az ács véletlenül az egyik gerendán felejtette és bedeszkázták. Ott várt 90 éven keresztül. Ilyen és ehhez hasonló történetek és számtalan érdekesség rejlik a dohány hazai történetében. Szeretném röviden bemutatni a dohányzás történetét, a hozzá kapcsolódó humort, írói véleményeket, néhány illemszabályt a múltból, s azt az időszakot, amikor a dohányzásnak még volt eleganciája és kultúrája, nem csak egy üldözendő és elítélendő rossz szokás volt, mint napjainkban. A Magyar Királyi Dohányjövedék időszakát, mikor még a cigaretták és dobozaik mesterművek voltak, aprólékos grafikákkal, szép színekkel, dús aranyozással készültek és persze még híre sem volt a gyászkeretes figyelmeztetésnek. Az ötvenes éveket, amikor a politika beférkőzött még a cigaretták világába is, amikor csak Pajtás, Béke, Kossuth és Terv volt minden mennyiségben, félrenyomtatott grafikával, egy színnel, a legócskább, barna papíron... Az alkalmi cigaretták sokszínű világát, amikor a KÖZÉRT, a Gelka, a Tiszai Vegyi Kombinát, de még a Szénsavtermelő Vállalat alkalmazottai is saját márkát szívhattak, és persze politikusaink is privát MSZMP-s füstöt eregethettek.

Ez egy átfogó dohányzástörténeti oldal. Az volt a célom, hogy minél több márkát tudjak bemutatni, akkor is, ha nem saját darabról van szó. Jelenleg több mint 8000 képen keresztül mutatom be a dohányzás múltját, történetét. Az eddig felkutatott 4500 féle, egykoron Magyarországon gyártott  vagy forgalmazott márkából közel 3000 féle szerepel az oldalon, melyek közül 2782 db a saját gyűjteményem. Az oldalt folyamatosan frissítem, ahogy a gyűjtemény gyarapodik vagy újabb adatokra bukkanok.

Egy percre tegyük félre a tüdőrákot és tekintsünk a dohányra úgy, mint a történelem egy eddig nem igen ismert tükrére. Remélem, mindenki örömét leli ebben az oldalban, szívesen fogadom a javaslatokat, hozzászólásokat, valamint megkérek mindenkit, hogy keressen fel, ha bármivel gyarapítani tudná a gyűjteményt. Jó emlékezést kívánok!

Hornyák Balázs