Budapest-Kőbányai Dohánygyár

Budapest-Kőbányai Dohánygyár

1922-1949.
1087 Budapest, Kőbányai út 22/B

______________________________________________________________________________________


Térképen - 1937.

A Kőbányai út és a Könyves Kálmán körút kereszteződése még ma is ipari benyomást kelt. Sivár, sokemeletes tömbház áll az egyik sarkon: az egykori Kőbányai Dohánygyár. Csupán 27 évig működött, és a háború után négy évvel be is zárták. Épületeinek egy részét lebontották, más részeit erősen átépítették.


Az épület - még a Posta járműtelepeként az 1910-es években. A Kőbányai út felőli középső részre a dohánygyár bezárása után három szintet ráépítettek. A vasúti aluljáró kiszélesítésekor a jobb oldali díszes épületrészt elontották.

Az első világháború végére hatalmas dohányáru-hiány lett az országban, ráadásul a trianoni szerződés miatt Magyarország dohánygyárainak többségét elveszítette. A helyzet rendezésére egy új üzem létrehozását határozták el, és hamarosan meg is kezdték a munkálatokat Hugel Albert, miniszteri tanácsos tervei szerint, aki a Dohányjövedék gyártási osztályának vezetője volt.


Waizer Béla - igazgató - 1929.

A Kőbányai úti – már meglévő – dohányraktár épületét először is kiürítették, az ott tárolt nyersanyagot szétosztották a fővárosi gyárak között, így megkezdődhetett az átalakítás, amelyen száznegyven munkás dolgozott folyamatosan. Nem csak az épület belsejét alakították át, de külsejét is rendbe hozták. A leendő munkások szociális igényeit is figyelembe vették, így még orvosi rendelőt is létrehoztak az üzemen belül. A gyár felszerelése már a legújabb követelményeknek megfelelően készült, Angliából és Németországból érkeztek a szükséges berendezések. A százhúsz gép mellé csupán hatszáz munkásra volt szükség, akik a gépeket kezelték. Negyven töltőgép állt munkába, amelyek önállóan végezték a cigarettagyártást, naponta 60-80 ezer hüvelyt voltak képesek megtölteni dohánnyal. Emellett a hüvelyek is a helyszínen készültek huszonöt gépen, továbbá több vágó- és csomagológép is segítette a munkát.  


Cigarettahüvely készítése - Tolnai Világlapja, 1927.03.09.

A havi 60 millió cigarettán kívül még 25 000 kg különféle török dohányt is készítettek itt. Már az építkezés ideje alatt bekészítve állt a raktárban 9500 bála külföldi és 4000 bála belföldi dohány. A működés megkezdéséhez ez a mennyiség és a raktárépület átalakítása is elegendő volt, a későbbiekben az épület másik szárnyát, ami akkor még a posta járműtelepe volt, szintén a gyárhoz csatolták. Megnyitásakor a kőbányai a főváros negyedik dohánygyára lett, a megmaradt kilenc vidéki gyár mellett, berendezésére és termelőképességére nézve viszont a legnagyobb. Első igazgatója Werner Samu lett, aki korábban a fiumei és szentgotthárdi gyárat is vezette.  


Kézi cigarettatöltés - Tolnai Világlapja, 1927.03.09.

1922 márciusában már húszezer doboz 100 grammos Kir és Pursicsan márkájú dohányt, ötszázezer csomag 25 grammos Középfinom Török és Finom Hercegovinai dohányt, valamint összesen 15 millió Memphis, Nilus, Király, Hölgy, Hercegovinai és Princesas cigarettát készítettek, így áprilisra a gyár már fedezte a szükségleteket és megszűnt a világháború miatti korábbi áruhiány. Sőt, az időközben felszabadult és újraindított pécsi üzem termelésével együtt ismét lehetőség nyílt a magyar dohányáruk exportjára is.  


Cigarettatöltő gép - Tolnai Világlapja, 1927.03.09.

1930-ban nagy mennyiségű dohányáru hiányára lettek figyelmesek a gyárban. A munkások nem csempészhették ki, hiszen – a régi módszer szerint – távozáskor megmotozták őket, és csomagjaikat is ellenőrizték. Hivatalos vizsgálat indult, mely során a nyomozók ott találták az első problémát, hogy a belső ellenőrzés során a tisztviselők közt nem is gyanították a tetteseket, „hiszen mind érettségizett, intelligens ember”, akikről ilyesmi nem is feltételezhető. Ezzel párhuzamosan az is kiderült, hogy jól öltözött fiatalemberek kerestek fel trafikokat, és a beszerzési árnál jóval olcsóbban kínáltak eladásra dohányárut. Ezen a nyomon indultak a detektívek, majd a személyleírások alapján hamarosan gyanúba került tisztviselőket elkezdték megfigyelni. Természetesen a sejtés beigazolódott, és kiderült, hogy kivétel nélkül vezető tisztviselők álltak a lopások mögött, akik aktatáskáikban nap nap után hordták ki a cigarettákat. Közel 30.000 pengő értékű árut csempésztek ki ily módon. Őket hivatali sikkasztás és lopás vádjával letartóztatták. Az is kiderült, hogy az egyik legfőbb bizalmi állást betöltő motozónő is a csempészek közé tartozott.  

Az egyik legrövidebb életű dohánygyár nem a dohányról vált ismertté: épületéből hazánk egyik nemzeti kisebbségének lett meghatározó helye. 1946-tól polgárháború dúlt Görögországban, ahonnan az első menekülteket szállító vonat 1948 áprilisában érkezett Magyarországra 840 gyermekkel és anyával. A menekültek többségét vidéken helyezték el, Budapesten pedig az éppen bezárt dohánygyár épületét jelölték ki számukra, ami így a görögök központjává vált, itt tartották nemzeti ünnepeiket, még iskolájuk is volt. Nem csak a menekültlét miatt nem lehetett idillinek nevezni az itteni életet. A családok az egykori gyártási termekből kapkodva kialakított 6-12 négyzetméteres, komfort nélküli szobákban zsúfolódtak össze. Nagyjából 25 családra jutott egy fürdőszoba és egy konyha, és ez ma sincs másképp. De az egykori gyárépület legalább megmaradt, még ha átépített és kissé leromlott állapotban is.


A gyár vezetősége


A dohánylevelek osztályozása, 1947. június 25.


A finomra vágott dohánylvelek gépi osztályozása, 1947. június 25.


Fiatal munkásnő a kész cigaretták minőségét ellenőrzi, 1947. június 25.


A kész cigaretták csomagolása, 1947. június 25.


Cigarettára gyújt egy látogató, 1947. június 25.


Cigarettatöltő gépsor, 1947. június 25.


Csomagolják a "Pajtás" cigarettákat, 1947. június 25.


Ládákban áll a kész cigaretta a Kőbányai Dohánygyár áruraktárában, 1947. június 25.

A gyár Kőbányai úti oldala, 1946.

A töltőgépek ontják a cigaretták ezreit, 1946.

Munkásünnepség a gyár udvarán, 1946.

Képek a görög kolónia életéből (Dohánygyári emlékek Facebook-csoport)


A gyárudvaron


1951.


1959.


A 2003-ban elhelyezett emléktábla az épület falán: "Emlékül mindazoknak a görög menekülteknek, akik 1949-től 1966-ig e helyen találtak új otthonra és lehetőséget egy békésebb és boldogabb életre."

Az épület



1961. A gyár épülete jobbra, a még keskeny aluljáró felől. Az 1-es villamos átvezetésekor az aluljárót kiszélesítették, és a "belógó" épület útban lévő részét lebontották.
Forrás: Fortepan, Nr. 104261


1963. - Fortepan Nr. 252006


1963. Fortepan Nr. 252007


A 28-as villamos a gyár előtt, 1966. - Forrás: Fortepan, Nr. 65349. Jól elkülönül az eredeti épületrész és a dísztelen ráépítés



A gyár Könyves Kálmán körút felöli vége - ma az aluljáró megy itt