Budapest-Lágymányosi Dohánygyár

Budapest-Lágymányosi Dohánygyár

1911-1965. szeptember 12.
1111 Budapest, Budafoki út 59.

______________________________________________________________________________________


Térképen - 1937.

Áll Budán egy hatalmas épületegyüttes. Az ipari építményekre egykor oly jellemző külső formája a felületes szemlélő elől rejtve van, a másik, jobban látható, Budafoki úti oldala viszont mára jellegtelenné és lepusztulttá vált. Manapság, még aki mellette lakik, az sem valószínű, hogy tudja, mi is ez a hatalmas háztömb. Egykoron az ország legújabb, legnagyobb és egyben legmodernebb dohánygyára volt: a Budapest–Lágymányosi.  


Vasárnapi Újság, 1910. augusztus 7.

Története a századfordulóig nyúlik vissza, amikorra a főváros rohamtempóban, csupán néhány évtized alatt kiépült, mondhatni, világvárossá fejlődött. Egymás után nőttek ki a földből a bérpaloták, emelkedett a lakosságszám, és értelemszerűen ezzel együtt fogyott a hely a szűkebb értelemben vett belvárosban. A nemrég még peremkerületnek számító, így temérdek gyárnak is otthont adó Ferencváros egyszerre a város közepén találta magát. Már az 1870-es években felmerült, hogy az ipari létesítményeket ki kell szorítani a belső területekről, de ezt végrehajtani nem volt olyan egyszerű. Felkerült a száműzetési listára a szintén a IX. kerületben szorgoskodó, és hatalmas (Üllői út – Köztelek – Ráday (akkor Soroksári) és Kinizsi utca által határolt) területet elfoglaló Ferencvárosi Dohánygyár is.  


1911.

A több mint fél évszázada ott működő üzemet többször modernizálták, bővítették, de még így is elavultnak és kicsinek számított. Megkezdődött a tervezgetés arról, hogy hová lehetne áthelyezni a gyármonstrumot. A választás egy jó távoli helyre, az akkor még jóformán lakatlan Lágymányosra esett, mely még a legkevésbé sem hasonlított ma ismert formájára. A legszembetűnőbb különbség, hogy az akkor még nem létező Horthy Miklós (ma Petőfi) híd és a Déli összekötő vasúti híd közötti területet a Lágymányosi-tó foglalta el – közepén kis szigettel –, fürödtek benne, csónakáztak is rajta akkoriban. A Duna kotrásával kinyert kaviccsal folyamatosan feltöltötték a tavat, így juttatva újabb értékes területekhez a fővárost. Lassan eltűntek a névadó lágy földrészek, és megkezdték a leendő utcák kijelölését, a terület felparcellázását. Gondolták, ezen a helyen bőven elfér majd az áttelepítendő dohánygyár is, csak azzal nem számoltak, hogy Budapest fejlődése olyan ütemben zajlik, hogy a megnyitás után ötven évvel már megint a „belvárosba” kerül az üzem. Zolnay Vilmos emlékirata szolgál a leghitelesebb adatokkal a gyár kezdeti éveiről, hiszen testközelből figyelhetett meg mindent, mondhatni egész ifjúságát a gyárban töltötte, mialatt apja vezette az üzemet. Nem csak a munkás hétköznapokról számol be, hanem az új gyár felépítésének körülményeiről is.  

Az építkezések 1908-ban kezdődtek. Akkoriban az árnyas Budafoki utat kétoldalt ősi gesztenyefák szegélyzeték, és az út még mélyen lent feküdt, az építési területre emelkedő hídon kellett felhajtani. A telek a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) úton kívül esett, egészen pontosan a Budafoki út 59-63. szám alatt volt. Vele szemben még állt az 1896. évi rendezvényekre felállított Konstantinápoly nevű egykori mulatóhely rozoga fakapuja, s kétes figurák lézengtek mindenütt. Igen veszedelmes világ volt ez még éjjelente. Nem volt célszerű a körtéri villamostól egyedül lesétálni, mert könnyen leütötték az embert, aki örülhetett, ha „csak” kifosztották.


1912. Az egykori Lágymányosi-tó, a jobb oldalon a dohánygyár
(Fortepan, Nr. 189.939)

Leginkább háborús övezetre hasonlíthatott a környék itt-ott feltöltött, máshol még a mélyben futó útjaival, lovaskocsival nem is lehetett járni rajtuk. Zobel Lajos építész (1854–1926) tervei szerint, rohamtempóban épült a rendkívül modernnek számító, vasbeton szerkezetű gyár. Elsőként a lakóépületek készültek el, mert átmenetileg ezekben kaptak helyet az építési irodák. Ezeket követte sorban a gyártási- majd a raktárépület, végül a nagy és a kisebb melléképületek. 

Tér és Forma, 1929.

1911. május 1-re költözött át teljesen a ferencvárosi üzem az új gyárépületbe. A költözés részletekben történt, az egyes osztályok különböző időpontokban vonultak át, hogy a munka folyamatos legyen. Utolsóként az idősebb Zolnay Vilmos által vezetett igazgatóság érkezett. Az új, villamosított gyárban a sokat megélt, régi gőzgépre már nem volt szükség, így azt a Műegyetem kertjében állították ki a hallgatók okulására, de sajnos az első világháború alatt eltűnt, valószínűleg ágyút öntöttek belőle.

Az igazgatói épület valóságos villa volt, első emeletén nyolc szobával, nagy hallal, üvegezett, zárt verandával, konyhával, kamrával, fürdőszobával. A földszinten voltak a vezetőség irodái és a nagy igazgatói dolgozó- és fogadószoba. A toronyszerűen kiképzett második emeleten lakott a szakácsnő, a szobalány és az inas.

A ragyogó új gyár szinte teljes elszigeteltségben állt a nagy kietlenségben: körülötte üres telkek, félig feltöltött utcák, szemetet lerakó kocsik agyonkínzott lovaikkal, törmelék és téglakupacok mindenütt. Egy évet kellett várni, mire az első lakóház felépült a közvetlen szomszédságban, de persze ez a gyár működését nem befolyásolta.

Készült itt mindenféle dohánytermék: burnót, pipadohány, cigaretta és szivar. Több, mint ezer munkással indult meg a termelés, így készülhetett kézi munkával évi 15 millió szivar és 2000 tonna vágott dohány. Szociális vonatkozásban első osztályú volt az új üzem: külön orvosi rendelő állt a munkások rendelkezésére, emellett fürdő-mosdó, hatalmas és patyolattiszta közös ebédlő, ahol gázfőzőkön melegíthették ebédjüket.

Az új gyár természetesen azonnal új termékeket is forgalomba hozott. 1911-ben jelent meg a trafikokban öt, egységes csomagolással tervezett szivarfaj, melyek cédrusládáinak fedlapjain művészi kivitelezésű rézkarcok örökítettek meg nevezetes magyar helyszíneket.

Az Aromaticos a Lánczhidat, az Entreactos Dévény várát, a Graciosas a Csorba-tavat, az Ideales az Országházat, az Imperatores Fiume kikötőjét népszerűsítette. A 25 darabos dobozok tartalma között jelentős minőségbeli különbségek is voltak, melyet legjobban 10-től 22,50 koronáig terjedő áruk jelzett. Dobozaik fedelének belső oldalát az új lágymányosi gyárépület madártávlati képe díszítette. Feltehetőleg ezekből állítottak össze egy hatalmas méretű, műremeknek is beillő díszdobozt, mellyel az új termékeket reklámozták – valószínűleg nem az egyszerű fogyasztóknak, hanem talán kiállításon, vásáron, vagy külföldi partnerek felé.

A lágymányosi csupán egy évig, a pécsi üzem 1912-es megnyitásáig élvezhette az „ország legújabb dohánygyára” címet, de mivel a fővárosban volt, kiemelt szerepe továbbra is megmaradt, amolyan központként is szolgált.

A Nagy Háború (1914–1918) alatti dohányínség után, 1919-ben rablók fosztogatták a gyárat. A Budapesti Hírlap december 16-i tudósítása szerint „kilencedikén este, a lágymányosi dohánygyár igazgatójának fia, a ki főhadnagy, észrevette, hogy a dohánygyár nyugati oldalán gyanús emberek dohánybálakat raknak ki. Azonnal értesítette a gyári őrséget, de mire az őrség megérkezett a bálokat kirakó öt ember futásnak eredt. Az őrség utánuk lőtt, de nem talált. A lövések zajára figyelmessé lett egy rendőr, a ki elmenekült embereket keresni kezdte s az egyik mélyedésben elbújva egy fiatalkorút talált, a ki beismerte, hogy a gyárból lopni akartak. (…) beismerték, hogy augusztus óta körülbelül száztizenhat zsák dohányt loptak el a dohánygyárból és tizenötezer koronáért eladták utcai dohányárus rokkant katonáknak.”

A háború után még sokáig nem rendeződött vissza az élet a korábbi, normális medrébe. A folyamatos drágulást természetesen nem követték a munkásfizetések. Szintén a Budapesti Hírlap írja 1922. június 18-án, hogy „a lágymányosi dohánygyár munkásai a gyárigazgatóságtól heti fizetésük százszázalékos felemelését kérték. A munkásnők háromszáz, a férfiak négyszáz koronát keresnek hetenkint. A munkások tegnap reggel beszüntették a munkát és kijelentették, hogy csakis követelésük teljesitése esetén kezdik meg újra az üzemet. A dohányjövedéki igazgatóság a sztrájk megszüntetésére hívta föl a munkásokat s megígérte követelésük méltányos elintézését. A munkások a sztrájkot ma reggel ez ígéret ellenére is folytatták, mire a dohányjövedéki igazgatóság intézkedésére ezerhétszáz munkást kizártak a gyárból.”

Az ilyen esetek ellenére is folyamatos volt a fejlődés, és 1930-ban, az üzemen belül alakult meg a Nikotex Rt., melynek feladata az egészségre kevésbé káros dohánytermékek kikísérletezése volt. Rövid időn belül hatalmas sikere lett az új gyártmányoknak.

A jó és rossz időszakok a gyár életében is folyamatosan váltakoztak. 1937. június 15-én „kedden éjszaka 12 óra tájban eddig meg nem állapított okból veszedelmes tűz támadt a Budafoki út 59. szám alatt lévő dohánygyár egyik elsőemeleti raktárában, ahol a dohánylevélkötegeket tartják. Mire kivonult az I., IV., IX. kerületi és a központi tűzőrség, addigra az egész raktár lángokban állott. A tűzoltóknak megfeszített munkával fél óra alatt sikerült a tüzet eloltani. A kár nagyságát még nem tudták megállapítani. A tűz okát a szerdai tűzvizsgálaton igyekeznek kideríteni” – számolt be a Népszava.


(Dohányárusok Évkönyve az 1929. évre)

A termelés területén elért egyre nagyobb sikerek kellős közepébe csapott bele a második világháború, mely a gyártást is teljesen átalakította. Elsősorban a hadsereg igényeit kellett kiszolgálni, így sorra szűntek meg a luxus-kategóriás márkák. Mivel a finom, külföldi dohányok szinte beszerezhetetlenné váltak, a nyersanyaghiány is közrejátszott abban, hogy 1944–1945-re már csak olcsó, kommersz termékek készültek.  

1946 augusztusában a többi magyar dohánygyárral együtt a lágymányosi is már újra teljes kapacitással működött. Hamarosan az egész iparágat érintő változás következett. A háború utáni újjászervezéssel – jövedéki helyett – már nemzeti vállalati formában üzemelt tovább a gyár, igazgatója az elvitathatatlan szakértelmű, varrónő (!) végzettségű Mező Imréné (1909-1995) lett. Nála rátermettebb embert keresve sem találtak volna... Meg is érdemelte ezt a kiemelt posztot, hiszen munkáscsaládba született, és már 1930 óta párttag volt, ráadásul „szakirányú” végzettségét a Vörös Akadémián szerezte. Mindenesetre a nép leánya, ez az ízig-vérig munkásnő kiemelkedett az elnyomásból, és 1948-tól nyugdíjazásáig vezette a lágymányosi gyárat.


Robert Capa - A Postás Zenekar a Budafoki úton, 1948.

1949-ben megszűnt az önálló Nikotex Rt., pontosabban szólva, a cég beleolvadt a lágymányosi gyárba, hiszen amúgy is annak telephelyén működött. Nikotex-gyártmányok így a továbbiakban is készültek, egészen 1963-ig, amikorra forgalmuk már minimálisra csökkent, és szerepüket kezdték átvenni az újonnan bevezetett filteres cigaretták. Az ötvenes évek beköszöntével a gyár korábbi színvonalas termékei végleg eltűntek a trafikokból, mert helyet kellett adniuk az új kor propagandamárkáinak. Milliárd szám készült itt a Munkás, a Kossuth és a Terv, és fővárosi lévén, az üzem kiemeltsége továbbra is megmaradt.  

1950. február 1-jén megkezdődött az 5 éves Terv cigaretta gyártása. Marosán György könnyűipari miniszter (korábbi péksegéd) személyesen látogatott el a lágymányosi gyárba, ahol az igazgatónő büszkén kalauzolta a gyártósorok között. A nagy eseményről még filmhíradó rész (Magyar Filmhíradó 7.) is készült, mely szerint „a gyártást gondos kísérletek előzték meg. Az új cigaretta a legjobb minőségű dohánylevelekből készült, amelyeket vágás előtt teljesen kocsánytalanítanak. Az 5 éves terv az első olcsó cigaretta, amelynél ezt az eljárást bevezették. Az új cigaretta feladata az, hogy a dohányosok megnövekedett igényeit kielégítse. Az automata sodrógép száz és száz cigarettát készít el percenként. Az új cigaretta hamarosan népszerű lesz dolgozóink körében.” Valóban az lett, de sokkal inkább olcsósága, mint jó minősége miatt.  


1948. május 6.

A fogyasztók minőségi panaszai egymást érték, Kovács Gáspár gyári munkás a Népszavának küldött levelében elmesélte: „az általam vásárolt Harmónia cigaretta éghetőségét a Lágymányosi Dohánygyár dolgozói még jobb módszerrel oldották meg. Az én Harmóniámat ugyanis – tömör kanóc helyett – sokkal jobban égő kenderkóccal töltötték meg Lágymányoson, ami amellett, hogy az éghetőséget javítja (tán még lángol is!) komoly takarékosságot is jelent, mert – mint az itt mellékelt cigaretta bizonyítja – alig kell bele dohány…”  


1953. május 21.

1953 őszén új dohányvágó gépek érkeztek, amelyek megoldották a dohány egyenletes vágását. Ez lehetővé tette azt is, hogy megkezdjék egy jobb minőségű cigaretta, a kartondobozokba csomagolt Budapest gyártását is, amelyet 200 darabonként csomagolva exportáltak is. A gyár többi export-terméke (Aroma, Karavan, mentolos Mistral, Moni) néhány alkalom kivételével itthon nem volt kaphatóak. Csak néha, például karácsony előtt bukkantak fel a magyar trafikokban, korlátozott mennyiségben.

1955-ben a Budapestet követte a szintén kartondobozos, de aranyvégű Budavár, melynek 12 forintos ára a legmagasabb volt az összes hazai gyártmány között.


1953. május 21.

1956 decemberére hatalmas lett a dohányhiány a fővárosban. Ezt egyrészt a stresszhelyzet okozta fogyasztásnövekedés okozta, amit csak súlyosbított, hogy a forradalmi események óta a lágymányosi gyár termelése szinte teljesen szünetelt. A főként a peremkerületekben lakó dolgozók a rossz közlekedési viszonyok miatt nem tudtak bejárni a gyárba. Ráadásul még élénken élt az emberekben a II. világháború alatti áruhiány emléke is, így sokan ezerszámra vásároltak össze cigarettákat, amíg még volt mit. Ettől azonban nem csak a trafikok, de a raktárak is hamar kiürültek. Olcsóbb fajta cigarettákat egyáltalán nem lehetett kapni.  

1963.
A kémény körül látható a gyár, a háttérben a Szabadság-híd

Az Esti Hírlap december 28-i cikkében Kovács Jenő, a lágymányosi gyár vezetője elmondta, hogy a helyzet hamarosan javulni fog, mert négy teherautójukat a munkások szállítására állították be, így meg tudták kezdeni a nyolc órás nappali műszakot. Ígérete szerint újév után ezt megnövelik a 12 órás éjszakai műszakkal is. 1957 januárjában az Élelmiszeripari Minisztérium közölte, hogy a lágymányosi gyár egyetlen nap alatt 15,6 millió cigarettát készített, ami már alig marad el az október 23-a előtti termelési mennyiségtől. A hatvanas évektől egyre több kutatási eredmény hívta fel a figyelmet a dohányzás veszélyeire, ezért a gyártók elkerülhetetlennek tartották „kevésbé káros” gyártmányok kifejlesztését. Az igaz, hogy nálunk ez is csak amolyan magyarosan sikerült, de a törekvés és a megkezdett út ebben az esetben fontosabbnak bizonyult, mint a kezdeti sikertelenség.


Térkép 1928-ból

1960. szeptember 21-én már arról ír az Esti Hírlap, hogy „a Lágymányosi Dohánygyár ma megkezdte a füstszűrös Luna cigaretta gyártását. A Daruhoz hasonló csomagolású cigaretta darabonként 17 filléres áron 20-as dobozban 3 forint 40 fillérért kerül hamarosan forgalomba. A nagy érdeklődéssel várt cigarettát az egész országban egyszerre hozzák majd forgalomba, amint elegendő mennyiség lesz belőle. Ez a közeli hetekben várható.”  


Sportpálya a mai Allle helyén, 1925.

Az ígért hetekből hónapok lettek. 1961 márciusában több újság is foglalkozott a témával, hogy megnyugtassa a kedélyeket: már gyártják a cigarettát, de az majd csak későbbi időpontban fog forgalomba kerülni. Hiába volt a hosszas várakozás, mikor végre kipróbálhatták, a dohányosok tetszését nem nyerte meg az új Luna, így gyártását leállították. A füstszűrő tökéletesítése érdekében további kutatásokat folytattak az üzemben, ami megint csak hónapokig eltartott.


Háttérben a dohánygyár, 1940. - Fortepan, Nr. 52477

1962. február 21-én végre megindult elsöprő diadalútján az „első” magyar filteres cigaretta, ami valójában már a második volt: a Fecske. Dohánykeveréke megegyezett a Terv cigarettáéval, viszont füstszűrője a nikotin 20-25 százalékát volt képes megkötni. 4,40 forintos csomagonkénti árával a középkategóriába tartozott, így közel három évtizeden keresztül az egyik legnépszerűbb márka volt. Kifejlesztését a lágymányosi gyár főmérnöke, Somogyi Lajos irányította, sőt a címjelzék (csomagolás) grafikáját is ő tervezte. A várt sikert elérte, de ebből is kudarc lett: a gyártás évtizedekig nem volt képes követni a fogyasztást, még úgy sem, hogy naponta 1,2 millió szál Fecske készült Lágymányoson, ez azonban még a budapesti igényeket sem fedezte.  


Háttérben a dohánygyár, 1940. - Forrás: Fortepan, Nr. 92320

1964-ben bevezették a Toto névre keresztelt, 4 forintos filteres cigarettát, amellyel egyrészt a szerencsejátékot, másrészt az olimpiai évet kívánták népszerűsíteni. Keveréke teljes mértékben hazai alapanyagokból állt, a Kossuth dohányához hasonló, de annál valamivel gyengébb ízű volt.  


1940. - Fortepan, Nr. 92321

További újdonságként április 4-én jelent meg az első magyar hosszú, 79 milliméteres cigaretta, a filteres Velence. Bár ez a méret külföldön már igen népszerű volt, hazánkban addig csak a rövidebb, 67 milliméteres fajtákat gyártották. A 8 forintos új márka a Fecskénél lényegesen jobb minőségű volt, annál könnyedebb, aromásabb, tartalmasabb. Keverékét 40 százalék finom hazai Virginia és 60 százalék finom török és bolgár dohány alkotta. Két változatban is készült: a férfiaknak barna, a nőknek pedig „előrúzsozott”, azaz förtelmes ciklámen színben pompázó filterrel, hogy a kor divatos rúzsai ne hagyjanak csúf nyomot a cigarettavégen.


Sportpálya, háttérben a dohánygyár, 1951. Forrás: Fortepan, Nr. 17911

Mint ahogy a századfordulón, az 1960-as évek közepére ismét problémát jelentettek a város zsúfolt részeiben álló gyárak, így a lágymányosi üzem sorsa megpecsételődött. A környék még üresen maradt telkeit benőtték az újabb és újabb háztömbök: kiépült a lágymányosi lakótelep – közepén a hatalmas teherforgalmat lebonyolító dohánygyárral.

1965 augusztusában már előkészületek folytak Egerben az aromásított, illatosított cigaretták gyártásának megkezdése érdekében. A Lágymányoson készített márkákat szét kellett osztani a négy vidéki üzem között. Így a továbbiakban Eger vette át a Balaton, a Daru, az Ezüst Kossuth, a Fecske, a Harmonia, a Mentha, a Tihany, a Toto, a Tulipán és a Turist gyártását. Sátoraljaújhelyre kerültek a finom és drága Budavár, Luxus és Opera márkák, a Kossuth, a Munkás, a Symphonia és a Terv fajtákat pedig Pécsre és Debrecenbe csoportosították.


1955. - Fortepan, Nr. 251.020

1965. szeptember 12-én nyúlfarknyi hírben adta közre a Népszabadság, hogy a szalagról lekerülők immár "az utolsó Fecskék Lágymányoson”, hiszen a következő héten végleg befejeződik a cigarettagyártás a fővárosban. A Szolnokmegyei Néplap kis visszaemlékezéssel búcsúzott a lágymányosi üzemtől, ahol ötvenöt éves működése alatt hozzávetőlegesen húszezer vagon dohányt dolgoztak fel, ebből pedig 500 millió szivart és 120 milliárd cigarettát (nyolcmillió kilométernyit) készítettek!

Ambivalens dolog, hogy a gyár a létrejöttét és egyben a végzetét is ugyanannak a törekvésnek köszönhette, miszerint ipari létesítménynek a belsőbb városrészekben nincs helye. Szerencsére az épületei azért megmaradtak az utókornak, mi több, különösen értékes és érdekes, kerületi védettségű ipari műemlékek.


Légifelvételen, 1944. Jobb oldalt felül a mai Karinthy Frigyes út, függőlegesen lefelé a Budafoki út.


Jobb szélen a gyár, 1960 körül


A már bezárt gyár az Október huszonharmadika utca felől nézve, 1966.


Még nem takarja el a MOL-székház, 1968. - Fortepan Nr. 207.821


Budafoki út, bal oldalon a gyárépülettel, 1969. Forrás: Fortepan, Nr. 119123


É L E T K É P E K   A   G Y Á R B Ó L


Uzony Zoltán - igazgató - 1929.


Vasárnapi Újság, 1911. július 30.


Vasárnapi Újság, 1911. július 30.


Vasárnapi Újság, 1911. július 30.


Vasárnapi Újság, 1911. július 30.


Vasárnapi Újság, 1911. július 30.

Vasárnapi Újság, 1911. július 30.


Szivarborítéklevelek simítása, Természettudományi Közlöny, 1916. szeptember 1.


A nyers dohány nedvesítése, Természettudományi Közlöny, 1916. szeptember 1.


Szivarok válogatása és csomagolása, Természettudományi Közlöny, 1916. szeptember 1.


Szivarbél készítés, Természettudományi Közlöny, 1916. szeptember 1.


Szivarkészítő asztalok, Természettudományi Közlöny, 1916. szeptember 1.


A szivarládácskák összeállítása, Természettudományi Közlöny, 1916. szeptember 1.

Szivarszárító terem, Természettudományi Közlöny, 1916. szeptember 1.


Pipadohány csomagolás - Tolnai Világlapja, 1927.03.09.


Szivarcsomagoló nő - Tolnai Világlapja, 1927.03.09.

Szivarsodró nő - Tolnai Világlapja, 1927.03.09.


1930.


1947. június 22. A kész szivarok tapintással történő ellenőrzése


1947. június 25. A dohánylevelek apírtása


1947. június 22. Cigarettacsomagoló gyártósor


1947. június 22. Cigarettadohány csomagolása


1947. június 20. Kész cigaretták kötege


1947. június 22. Cigarettapapír csomagoló gépsor


1947. június 22. A dohány mérése


1947. június 22. Dohánykeverő gépsor


1947. június 22. Szivarok kézi sodrása


1947. június 22. Szivarok kézi sodrása



A minőségellenőrző állomás laboratóriuma, 1949.


Bálabontás - Vogt Gézáné élmunkás, 1949.


A vágott dohány mérése, 1949.


Cigarettadohány csomagolása, 1949.


Nikotincsökkentő (Nikotex) gépterem, 1949.


1950. január 29. A gyár igazgatója munkavégzés közben telefonál
Mező Imréné 1909-ben, munkáscsaládba született. Végzettséget a Vörös Akadémián szerzett, szakmája varrónő (!). 1930 óta párttag, 1948-tól nyugdíjazásáig volt a gyár igazgatója...


1950. január 31. Marosán György, könnyűipari miniszter az "5 éves Terv" cigaretta gyártásával ismerkedik a gyárban, mellette Mező Imréné, gyárigazgató



1953. május 21. A munkásnő levágja a dohányszárakat


1953. október 21. Dohányleveleket válogató asszonyok a gőzölőgép mellett


1953. október 21. Csomagolják a >Moni< export-cigarettát


1953. október 21. Mayer Paula a 200 darabos >Budapest< export-cigarettát csomagolja




Élelmezési Ipar, 1954.


1955. március 2. Csernik Jánosné sztahanovista csomagolja az újonnan forgalomba kerülő >Budavár< cigarettát. A nő, munkáját állandóan 140-142%-ra teljesíti


1956. Forrás: Fortepan, Nr. 127890


Sport cigaretták dobozolása, 1956. Forrás: Fortepan, Nr. 127891


Turist cigaretták csomagolása, 1957. Forrás: Fortepan, Nr. 117077


Cigaretta gyártósor, 1957. Forrás: Fortepan, Nr. 117078


1957. A kész cigaretták elszedése a szalagról - Fortepan, Nr. 119011


1957. október 7. Az október 15-re forgalomba kerülő kék csomagolású, régről ismert >Daru< cigarettát szortírozzák


1957. október 7. A >Daru< cigarettát csomagolják


1957. december 19. Modellek reklámozzák a Lágymányosi Dohánygyár új termékeét, a karácsony előtt forgalomba kerülő, nők részére gyártott Mirjam cigarettát. Parafás és szopókás véggel, 20 darabonként csomagolva 5,60 Ft-ért lesz kapható.



1959. április 30. A gyár dolgozói tréfás ötlettel mutatják be a szivarkagyártó gépből végtelen hosszú darabban kijövő cigarettát. A gyárban a legmodernebb automatagépekkel gyártják és csomagolják a szivarkákat.


1960. március 24. Simon Istvánné és Gimpl Ferencné kartondobozokba rakja az új >Kossuth< cigarettákat.  A cigarettában lévő dohány összetétele a korábbihoz képest nem változott, a cigarettaszálban lévő dohánytartalom viszont nőt azáltal, hogy a cigaretta formája a korábbi lapos helyett gömbölyű lett. Az új, tetszetős, celofán csomagolású, 20 darab cigarettát tartalmazó doboz 2,80 Forintos áron kerül majd forgalomba április 4-én.


1960. március 24. Munkásasszony felügyeli a celofánozó autómatát, mely az új Kossuth cigarettát csomagolja.


1960. március 24.


1960. március 24. Gimpl Ferencné újfajta Kossuth cigarettát csomagol


1962. február 21. Fiatal nő kivesz egy szál Fecske cigarettát a dobozából


1962. február 21. Fiatal munkásnő egy doboz füstszűrős Fecske cigarettát mutat


1963. október 25. Egymilliárd darab Fecske cigaretta készült már a lágymányosi gyárban.


1963. október 25. Szalai Gyuláné és Bogó Mária a Fecske cigaretta gyártósoron, a csomagológépnél dolgozik


1963. október 25. A Fecske cigaretta gyártósorán dolgozik egy asszony


1964. január 23. Tatár Józsefné és Gurics Jánosné csomagolja az új Toto cigarettát


1964. január 28. Székely Györgyi a gyár új termékével, mely hamarosan a boltokba kerül


Cigaretták égőképességének vizsgálata


1964. április 3. Pozsonyi Imréné és Zrubkó Kató az újfajta, füstszűrős Velence cigarettát csomagolja, mely április 4-én kerül forgalomba


1964. április 3. Újfajta Velence cigaretta



A dohány válogatása


A dohány keverése


Gyártósor


A készgyártmányok raktárba szállítása csillékkel


Áruraktár



Mosdó

Május 1. felvonulás

 

N A P J A I N K B A N

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A Karinthy Frigyes út felől, 2020.