Debreceni dohány

A Debreceni dohány a magyar dohánytermesztés zömét tette ki igen hosszú ideig. Régi híres fajtaelemei a szamosháti, tatárfalvi, barnaszamos. A későbbi fajtaváltozatok - debreceni, Beregi-piros, sárgaházai minőségileg gyengébbek voltak már. Egyaránt köztermesztésben volt a Nyírségben, Borsodban és a Dunántúlon.

Levelei nagyok, de kevesebbek, levélállása hibás. Levélerezete durva, emiatt nehezen ég. Tenyészideje hosszabb, emiatt színesedése tökéletlen és bizonytalan. Ennél a dohánynál csakúgy, mint a tiszainál, a nemesítés során a világos szín, finom jelleg, ritka és vékony erezet, jó illat és enyhe íz biztosítása volt a kitűzött cél. A rekonstrukció után ökológiai alapon szétválasztott mintegy 16 Debreceni fajtaváltozat minőségileg lényegesen meghaladta az előző év kevert terméseinek értékét.