Fiumei Dohánygyár

Fiumei Dohánygyár

1851-1945.
ma: Krešimirova ulica 28B, 51000 Rijeka, Horvátország
___________________________________________________________________________________

1851. május 24-én a Kvarner-öböl partján álló egykori cukorfinomító épületét vásárolta meg a kincstár 100.000 forintért, és ebben rendezték be az új dohánygyárat. 1867-ben kibővítették a Virginia szivar gyártására szánt épületszárnnyal és a Monarchia legnagyobb dohányfeldolgozó üzeme lett. 1884-ben már 2600, főleg női munkás dolgozott a gyárban meglepően jó szociális körülmények között. Ebédet, egészségügyi vizsgálatokat, orvosi ellátást és fizetett betegszabadságot is kaptak. 1880-ban 160 millió, tíz évvel később már 250 millió szál cigaretta készült az üzemben. Évente átlagosan 12.000 métermázsa - leginkább török, egyiptomi és amerikai - dohányt dolgoztak fel, melyből 1895-ben 49 millió darab szivar és 212 millió cigaretta, 64.000 kg pipadohány és 8600 kg tubák készült. A gyártmányok értéke ebben az évben megközelítette az 5 millió forintot.


1840 körül

"A város nyugati részében a tágas vasúti állomáson túl egész sor nevezetes épület következik a Volosca felé vezető Corsia Deák nevű úton. Nehány vendégfogadó előtt a szép platán-fasor alatt elhaladva, legközelebb érjük a magyar kir. dohánygyár épületét. Ez Magyarország legnagyobb dohánygyára, melynek Fiume és környéke népére különös fontossága van. A hatalmas épületben 2500 munkás nyer napi foglalkozást, s köztük rendesen 2300 leány. A köznép fiatal leányai csoportonként még Buccari környékéről is bejárnak a dohánygyárba s este felé, a munka után sokszor látni és hallani, a mint a Draga-völgyön dalolva, nevetgélve vonúlnak haza. A leány-munkások átlagos napi keresménye 75–80 krajczár, a férfimunkásoké 120–130 krajczár."


1870 körül

Furcsa módon, háborús időben, 1915 tavaszán láttak neki a gyár bővítésének. A Budapesti Hírlap szerint „az ehhez szükséges költség meghaladja az egy millió koronát, a mire az idei költségvetésben 450.000 koronát irányoztak elő. Az átalakítás után a gyár három emeletes lesz, s a szabad kikötőben levő dohányraktár is a kibővitett épületben nyer majd elhelyezést.”


1870 körül

Az első világháború és a Monarchia bukása után – ha csökkentett kapacitással is, – a gyár folytatta munkáját. A munkakörülmények viszont folyamatosan romlottak, a szociális juttatások csökkentek. Egyre gyakrabban fordultak elő kisebb-nagyobb sztrájkok.

A folyamatos hanyatlást csak tovább súlyosbította a II. világháború, mindez végül a gyár végleges bezárásához vezetett 1945-ben. Utolsó igazgatója Augusto Vannini volt. A leszerelt gépeket és felszereléseket a rovinji gyárba szállították át.

1945 és 1995 között motor- és traktorgyár működött az épületegyüttesben. Az egyre pusztuló épület szerencsére műemléki védettséget kapott, és különféle helyreállítási munkák után könyvtárat, Rijeka város múzeumát, modern- és kortárs művészeti múzeumot alakítanak ki benne.

A gyár utolsó, még élő dolgozója, a 92 éves Tonica Rubinić 2017-ben mesélt emlékeiről a novilist.hr híroldalnak. 1940-ben, tizenöt éves korában került a gyárba, mert – bár szeretett volna továbbtanulni – apja nyomására munkát kellett vállalnia. Mivel semmilyen gyakorlata nem volt még, végig kellett járnia a betanulás hosszú folyamatát. Jó munkakörülmények voltak, de a vezetés szigorúan vette a precíz munkát, így minden károkozást meg kellett téríteniük a munkásoknak. Reggel nyolctól délig dolgoztak, egy órás ebédszünetük után pedig folytatták a munkát délután négyig. Sok terméktípusnál norma alapján dolgoztak, és vagy bónuszt, vagy levonást kaptak attól függően, hogy teljesítették-e az előírt mennyiséget vagy sem. Az idősebb, régebbi dolgozóknak kék vagy fehér egyenruhájuk volt, a fiatalabbaknak rózsaszínű, és fejfedőt is kellett viselniük. Ugyan munka közben nem beszélgethettek, csak a dohány zizegő hangja hallatszott, mégis jó kapcsolat volt a munkások között. Főként nőket foglalkoztatott a gyár, de kisszámú férfimunkásra is szükség volt a gépek kezeléséhez, így néha még egy-egy szerelmi viszony kialakulásának is tanúi voltak.