Kassai Dohánygyár

Kassai Dohánygyár

1851-1951.
Ferencz József tér 3-4.
ma: Strojárenská 1066/1, 040 01 Košice, Szlovákia

___________________________________________________________________________________

Az 1848-49-es forradalom alatt fegyvergyárként működő épület elkobzás útján került a kincstár tulajdonába és az akkor még a katonaság által szállító-intézetnek használt épületben kezdődött meg a dohánygyártás 1851. augusztus 16-án, csupán tizenhárom dolgozóval és néhány tanulóval.

Az első évben még csupán 25.800 szivart készítettek, de az év végére a munkáslétszám már negyven főre nőtt. 1854-ben már 349 munkás összesen tízmillió szivart sodort meg. A termelés egyre nőtt, így a kis üzem már szűkösnek bizonyult. A szomszédos telkeket megvásárolták és 1856-ban a régi, elavult épületet lebontották. Egy év alatt felépült nem csak az új gyárépület, hanem a raktárhelyiség és igazgatási részleg is a hozzá tartozó lakóépülettel. Az 1870-ben már hatvanmillió szivar hagyta el a gyárat, így ezekben az években ismét helyhiánnyal küszködtek. A kincstár megváltotta a szomszédos tüzérségi épületet, így a dohánygyár tovább tudott terjeszkedni. Az 1900 négyszögöles területen már kilenc épületben zajlott a gyártás egy 16 lóerős gőzgép segítségével. Évente 22.500 métermázsa nyers dohányt dolgoztak fel, amiből 75 millió szivar és 15.000 mm. pipadohány készült. 1880-ban érte el a munkáslétszám és a termelés is a maximumot: 1412 fő összesen százmillió szál szivart készített. 1889-ben üdvös hír volt a közművelődési tanfolyam bevezetése, melyben a gyerekmunkásokat írni, olvasni, számolni tanították. „Igen nagy jelentőséggel bír ez, hiszen a dohánygyárnak mintegy ezer családos munkása van, kik gyermekeiket, ha már kifejlődtek annyira, hogy munkásoknak alkalmazhatók, szintén magukkal vitték dolgozni, kenyeret keresni.”

 
A dohánygyár 10-es sorszámmal jelölve a Tímár és a Dohány utca között

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy folyamatosan csökkent a munkaerő mennyisége, ám nem csak a dohánygyárban, hanem minden más területen is, ugyanis sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba, a jobb megélhetés reményében. Ekkor kezdtek gyerekeket is alkalmazni a gyárban, hogy a kiesést pótolják, számuk hamarosan megközelítette a kétszázat. A századfordulóra a gyártelep területe megközelítette a 2000 m2-t. Az időközben létrehozott dohánygyárak kissé visszavetették a kassai üzem termelését, hiszen az újonnan létrehozott üzemeket mindig a legmodernebb felszereléssel látták el, nőtt a gépesítés aránya is, amivel a régebbi és elavultabb üzemek már nem tudtak lépést tartani.

Ismeretlen évből való cikk ír a gyár tatarozásáról: „E napokban vizsgálták meg tüzetesen a műszaki férfiak, a melynek eredményeként közölhetjük, hogy a dohánygyár keleti része teljesen új tetőszerkezetet kap s azonkívül az épület szilárdságának biztonsága végett számos terem menyezete alá vas oszlop támasztékot helyeznek. Célszerűbb volna ugyan, ha az ősdi rozoga alkotmányt végre egyszer már alaposan restaurálnák az örökös toldás-foldás helyett.” Egy másik pedig még nagyobb fejlesztésről számol be: „…tegnap készítették el a vízvezetéket és a gőzfűtést. A munkálatok még a tél kezdetétől folytak s a nagy hidegek igen megnehezítették azokat. A dohánygyár minden szobájába be van vezetve most a víz, valamint a gőz is. Eddig is volt ugyan vízvezeték, de oly primitív szerkezetű, hogy azt a mai előrehaladott korban alig lehetett használni. És ezzel a dohánygyár megelőzte Kassa városát.”


1917. szeptember 4-én a gyári vezetőség bejelentette, hogy a munkaidőt egy órával meghosszabbítják, ezzel ellentétben a béreket napi 30 fillérrel csökkentik. A munkásnők a hír hallatán elkeseredtek és felfüggesztették a munkát, mire a vezetőség a gyárat bezáratta. Ezerháromszáz munkásnő maradt jövedelem nélkül. A sztrájkolók a polgármester támogatását kérték, sőt a pénzügyminiszternél egy küldöttség is kérte a sérelmes bércsökkentés visszavonását. 13-án még mindig tartott a munkabeszüntetés, sőt a dolgozók népgyűlést tartottak, amin Haas Kálmán budapesti kiküldött szónokolt, egységes fellépésre és kitartásra buzdítva az asszonyokat. Másnapra meglett a „megoldás”: az igazgatóság felhívást függesztett ki a gyár falára, miszerint aki nem veszi fel a munkát, azt elbocsájtják a gyárból. Nem volt mit tenni, a munkások legtöbbje aláírta a vezetőség feltételeit és kétheti sztrájk után újra megindult a termelés.

A trianoni szerződés a Felvidéket a gyárral együtt Csehszlovákiához csatolta, ami újabb ellentéteket szült. 1922-ben arról cikkezik a Prágai Magyar Hírlap, hogy a kassai gyárba nem hajlandók felvenni magyar munkásnőket. Április 1-től új munkásokat vettek fel a gyárba, másokkal együtt Francz Erzsébet is értesítést kapott, hogy felvételi kérelmét elfogadták, és jelentkezzen a vezetőségnél. Így is tett, de amikor elbeszélgetés közben az igazgató kérdésére, hogy gyermekei milyen iskolába járnak, bevallotta, hogy magyar nyelvűbe, az igazgató durván rátámadt, mondván: magyarnak a gyárban nincs keresni valója. Az asszony hiába könyörgött, és ígérte, hogy a következő tanévben már szlovák iskolába járatja gyerekeit, az újonnan felvettek névsorából az igazgató törölte és elküldte. A munkásnők szakszervezete panaszt tett a jövedéki központi igazgatóságnál Prágában. Végül a képviselő már a minisztert kérte az ügy kivizsgálásra, felhívva figyelmét, hogy a kassai gyár termékeit Magyarországon is fogyasztják, így a magyarok is hozzájárulnak a gyár bevételéhez.

Egy héttel később újabb keserű szájízt okozó esemény történt: hetven munkást elbocsájtottak. Igaz, őket eleve is csak átmenetileg vették fel arra az esetre, ha a Jövedék hozzájárulna, hogy Kassán pipadohányt is gyártsanak. Mivel ezt az engedélyt nem kapta meg az üzem, a dolgozóktól megváltak. A háború előtt még 1767, ekkor azonban már csak nyolcszáz dolgozója volt az üzemnek.

Kassai Dohánygyár

1925. április 19-én hajnali két óra körül tűz ütött ki a gyárban, mely az épület középső és nyugati részét, valamint a tetőzetet is elpusztította. A Prágai Magyar Hírlap cikke szerint „a tűzoltóság egy kis kézifecskendővel a tűz kiütése után huszonöt perccel jelent meg a helyszínen, amikor a motoros fecskendők megjelentek, mentésről szó sem lehetett, csak arról, hogy a tüz lokalizáltassék. A rendőrség és az alarmirozott katonaság is segítséget nyujtott az oltásnál, azonban csak hajnali 4 órára sikerült a terjedő tüz elé gátat vetni. A gyár középső traktusát a tüz teljesen elpusztitotta, ahol nagymennyiségü kész cigaretta és szivar esett a lángok martalékául. Ugyancsak nagy károkat szenvedett a nyugati épületrész is. A pusztitó elemet csak a vasárnap déli órákban sikerült teljesen legyőzni, a tüzvész helyén azonban még az estéli órákban is füstölögtek az épületek. A tüzvészokozta kár nagyon jelentős.” A lefolytatott vizsgálat szerint a tűz a középső szárny munkaterme fölötti raktárban keletkezett, és „a kéménybe épített gerendák okozták a tüzet, amely a ventillátorok működése révén felharapódzott a tetőzetre.” Kiderült, továbbá, hogy aznap ugyanabban a helyiségben már volt egy kisebb tűzeset, „amelyet elfojtottak ugyan, de – ugy látszik – az tovább lappangott”. A kár a becslések szerint épületben és készáruban összesen nyolcmillió cseh korona. Az oltás közben öt tűzoltó súlyosan megsebesült, a gyártelepen lakó háromszáz munkás pedig egyik percről a másikra hajléktalanná vált.

A munka folytatódott, de a károsodott épületrészeket még két év elteltével sem javították ki, melyek addigra életveszélyes állapotba kerültek. Hiába ígérte a Jövedék, hogy Kassán is bevezetik a cigaretta- és pipadohánygyártást, ebből annak ellenére sem lett semmi, hogy a szükséges gépeket már fel is szerelték a gyárban. A munkások attól tartottak, hogy a vezetőség szándékosan hagyja lepusztulni a gyárat, mert idővel teljesen le akarják építeni.

Végül hat évvel később, 1933 tavaszán kezdték meg a munkát ezek a berendezések: egy gép naponta 50.000 csomag dohányt volt képes becsomagolni, amivel 50 ember munkáját helyettesítette.

1951-ben a gyárat felszámolták, 1953-ig az épületek egy részét felújították, és onnantól mérnöki iskola működött az egykori gyár területén. Amikor 2007-ben az intézmény elköltözött, egy polgári szövetség szemelte ki a gyárkomplexumot, melyet kulturális célokra szerettek volna hasznosítani. Így jött létre 2015-ben a Tabačka Kulturfabrik, mely egy egyedi kialakítású kulturális központ, nyitott művészeti, kreatív és együttműködési tér. A Gorkij utcán álló egykori dohánygyár újragondolt területén ma 2500 m2 áll a kortárs művészetek, koncertek, színház, filmklub, oktatás rendelkezésére, ezen kívül van itt egy jó minőségű bisztró is.

1902.
2012.

Az épület 2012-ben


Az 1925. áprilisi tűzvész képei


Érdekesség ez a kis kétfiókos, dúsan díszített fadoboz, melynek tetején a "Magyar Királyi Dohányjövedék - Kassa" felirat található.  Valószínűleg a trafikokban ebből árusították szálanként a Kassán gyártott szivarokat.
Legalább 100 éves.