Munkácsi Dohánygyár

Munkácsi Dohánygyár

1898-1946.
ma Mukacheve, Ukrajna
__________________________________________________________________________________________


1898.

1898-ban kezdődött Munkácson a dohánygyártás, eleinte még ideiglenes helyen. A Képviselőházi irományok 1901-es XVII. kötete szerint „Munkácson már több mint 4 éve ideiglenes dohánygyár létezik és az ezen idő alatt szerzett tapasztalatok szerint, Munkács városa egy nagyobb dohánygyár felállítására is alkalmas helynek mutatkozik. Minthogy pedig különösen a magyar dohánnyal gyártandó szivarkák előállítása fokozandó lenne és mert a munkácsi dohánygyárnál, munkáslakások felállítása esetén, a Munkácstól nagyobb távolságra eső községek munkásai is alkalmazhatóak lennének, a munkácsi végleges m. kir. dohánygyár sürgős felépítése nemcsak a jövedék érdekében állana, hanem az a felvidéki elszegényedett lakosság felsegélyezése iránt megindult mozgalom sikerét is elősegítené. Ezen dohánygyári telep felépítésére előirányoztatik 1,150.000 K.”

A Heti Szemle 1902-ben bizakodón ír minderről: „A munkácsi dohánygyár négy évi működése által már megmutatta életképességét. Mint értesülünk, jelenleg e gyár kiépítése képezi a dohányjövedék legsürgősebb gondját s az erre szükséges fedezet egyrésze már a jövő évi költségvetésbe be lesz állítva. Tervszerint a gyártelep több év során fog kiépülni a Dubrován s jövő évben még csak egy nagyobbszerü raktár fog a telepen épülni, melyben egyelőre a szivarkagyártást kezdik meg, míg a szivarkészítés még egykét évig továbbra is a jelenlegi bérelt épületben fog folyni. A teljesen kiépült telep 1600 munkásra van tervezve, míg jelenleg a gyár csupán 260 munkást foglalkoztat.”


1914.

1907-08 között, egy budapesti cég építette fel a végleges, modern épületegyüttest. Kezdetben csak 12 millió szál készült a Cuba, Portorico, és más hagyományos rövid szivarokból. A munkáslétszám 1908 végére már háromszáz főre nőtt.

Az első világháború után Magyarország ezt a gyárát is elveszítette, de a karpátaljai dohánygyártás és termelés tovább nőtt, elsősorban a debreceni dohányt termesztették, mert ez a fajta alkalmazkodott leginkább a térség viszonyaihoz. A szintén határainkon túl került kassai gyárhoz hasonlóan Munkácson is negatív megkülönböztetés érte a magyar munkásokat, még azokat is, akik már hosszú évek óta az üzem dolgozói voltak. 1925-ben „illetőségi bizonyítványuk” újbóli benyújtását kérték tőlük. A városi jegyző sorra jelentette ki a régi bizonyítványokról, hogy azok nem jók, így az egyszer már igazolt illetőség ismét kérdésessé vált. A gyár 5-600 dolgozója közül legalább százan voltak, akik emiatt nem tudták illetőségüket igazolni, őket elbocsájtással fenyegették, ráadásul úgy, hogy nem tarthattak igényt sem nyugdíjra, sem végkielégítésre.


1915.

1928 szeptemberében ünnepelte a gyár fennállásának 30. évfordulóját, mely alkalomból a dolgozók egy gyönyörű babérkoszorút ajándékoztak, Nedeczey János polgármesternek. Az ő érdeme volt ugyanis, hogy anno a sok pályázó közül Munkács városa kapta meg a gyáralapítás lehetőségét.


1916.

1936 januárjának végén ismét botránytól voltak hangosak a lapok a munkácsi gyár kapcsán. Egy belső ellenőrzés során ugyanis kiderült, hogy nagymennyiségű készáru hiányzik a raktárakból: negyvenezer egyiptomi és kilencvenezer Memphis cigaretta, valamint 7-8 zsáknyi, azaz kb. ötszáz csomag Karpatski dohány. Erről azonnal jelentést tettek az igazgatónak, aki a hír hallatán rosszul lett. A rendőrség nyomozást indított és tizenhárom embert őrizetbe is vettek, de gyanújuk alaptalannak bizonyult. A raktár főfelügyelőjét mindenki becsületes embernek ismerte, az ő hibája csupán annyi lehetett, hogy az elbocsájtások következtében megszaporodott munkája miatt nem volt képes a folyamatos és mindenre kiterjedő ellenőrzésre.

Május 25-én kezdődött meg a bírósági tárgyalás, ahol nyolc vádlott volt jelen. Steinberger Mór, fővádlott idő közben felakasztotta magát. A lopás elkövetői a hírhedt Somrádi-fivérek és Lengyel József ismert betörő voltak, a többi vádlott trafikosként dolgozott, ellenük orgazdaság volt a vád. A nem túl nyugalmas életű gyárat 1946-ban felszámolták, és az épületbe műszergyár költözött.