Munkácsi Dohánygyár

Munkácsi Dohánygyár

1898-1961. (Мукачівська тютюнова фабрика)
ma Mukacheve, Ukrajna
__________________________________________________________________________________________


1898.

Munkácson 1898. augusztus 12-én kezdődött a dohánygyártás, eleinte még ideiglenes helyen, a város központi részén lévő "Vaddisznó" fogadóban. A kezdéshez 250 munkást vettek fel, akik kézi munkával készítettek drágább fajta szivarokat.

A Képviselőházi Irományok 1901-es XVII. kötete szerint „Munkácson már több mint 4 éve ideiglenes dohánygyár létezik és az ezen idő alatt szerzett tapasztalatok szerint Munkács városa egy nagyobb dohánygyár felállítására is alkalmas helynek mutatkozik. Minthogy pedig különösen a magyar dohánnyal gyártandó szivarkák előállítása fokozandó lenne és mert a munkácsi dohánygyárnál, munkáslakások felállítása esetén, a Munkácstól nagyobb távolságra eső községek munkásai is alkalmazhatóak lennének, a munkácsi végleges m. kir. dohánygyár sürgős felépítése nemcsak a jövedék érdekében állana, hanem az a felvidéki elszegényedett lakosság felsegélyezése iránt megindult mozgalom sikerét is elősegítené. Ezen dohánygyári telep felépítésére előirányoztatik 1.150.000 K.”  

A Heti Szemle 1902-ben bizakodón ír minderről: „A munkácsi dohánygyár négy évi működése által már megmutatta életképességét. Mint értesülünk, jelenleg e gyár kiépítése képezi a dohányjövedék legsürgősebb gondját s az erre szükséges fedezet egyrésze már a jövő évi költségvetésbe be lesz állítva. Tervszerint a gyártelep több év során fog kiépülni a Dubrován s jövő évben még csak egy nagyobbszerű raktár fog a telepen épülni, melyben egyelőre a szivarkagyártást kezdik meg, míg a szivarkészítés még egykét évig továbbra is a jelenlegi bérelt épületben fog folyni. A teljesen kiépült telep 1600 munkásra van tervezve, míg jelenleg a gyár csupán 260 munkást foglalkoztat.” 


1914.

1907–1908 között, egy budapesti cég építette fel a végleges, modern épületegyüttest, ahol 1909. október 1-én indult meg a gyártás Hofmann Hugó igazgatása alatt. Kezdetben csak 12 millió szál készült a Cuba, Portorico és más hagyományos rövid szivarokból. A munkáslétszám 1910-ben 704, 1913-ban már 772 fő volt. A gyár termékei nem csak a Monarchián belül, de Európa más országaiban is keresettek és népszerűek voltak.


1915.

Az első világháború után Magyarország ezt a gyárát is elveszítette, 1919. szeptember 10-én a csehszlovák dohánymonopóliumot kiterjesztették Kárpátaljára is, így a munkácsi üzem a 19 csehszlovák állami dohánygyár egyike lett. A karpátaljai dohánygyártás és -termelés tovább nőtt, elsősorban debreceni dohányt termesztettek, mert ez a fajta alkalmazkodott leginkább a térség viszonyaihoz. A szintén határainkon túlra került kassai gyárhoz hasonlóan Munkácson is negatív megkülönböztetés érte a magyar munkásokat, még azokat is, akik már hosszú évek óta az üzem dolgozói voltak. 1925-ben „illetőségi bizonyítványuk” újbóli benyújtását kérték tőlük. A városi jegyző sorra jelentette ki a régi okmányokról, hogy azok nem jók. A gyár 5-600 dolgozója közül legalább százan voltak, akik emiatt nem tudták illetőségüket igazolni, őket elbocsájtással fenyegették, ráadásul úgy, hogy nem tarthattak igényt sem nyugdíjra, sem végkielégítésre.


1916.

1928 szeptemberében ünnepelte a gyár fennállásának 30. évfordulóját, mely alkalomból a dolgozók egy gyönyörű babérkoszorút ajándékoztak Nedeczey János (1852-1934) polgármesternek. Az ő érdeme volt ugyanis, hogy anno a sok pályázó közül Munkács városa kapta meg a gyáralapítás lehetőségét.

1936 januárjának végén ismét botránytól voltak hangosak a lapok a munkácsi gyár kapcsán. Egy belső ellenőrzés során ugyanis kiderült, hogy nagy mennyiségű készáru hiányzik a raktárakból: negyvenezer egyiptomi és kilencvenezer Memphis cigaretta, valamint 7-8 zsáknyi, azaz kb. ötszáz csomag Karpatski dohány. Erről azonnal jelentést tettek az igazgatónak, aki a hír hallatán rosszul lett. A helyi rendőrség nyomozást indított és tizenhárom embert őrizetbe is vettek, de gyanújuk alaptalannak bizonyult. A raktár főfelügyelőjét mindenki becsületes embernek ismerte, az ő hibája csupán annyi lehetett, hogy az elbocsájtások következtében megszaporodott munkája miatt nem volt képes a folyamatos és mindenre kiterjedő ellenőrzésre.

Május 25-én kezdődött meg a bírósági tárgyalás, ahol nyolc vádlott volt jelen. Steinberger Mór, a fővádlott időközben felakasztotta magát. A lopás elkövetői a hírhedt Somrádi-fivérek és Lengyel József ismert betörők voltak, a többi gyanúsított trafikosként dolgozott, ellenük orgazdaság volt a vád.

1938-1944 között a gyár ismét a Magyar Királyi Dohányjövedék irányítása alá került, a II. világháború alatt folyamatosan üzemelt, több mint 600 millió cigarettát és 47 millió csomag pipadohányt készítettek. A nyersanyag magyar városokból, Kassáról, sőt Krakkóból is érkezett, majd a késztermékeket Munkácsról szállították viszza az ország különböző részeire. A gyárat a szovjet uralom beköszöntével sem zárták be, csak a többi üzemhez hasonlóan államosították, és felvette a "dicsőséges" Sztálin nevet...

1945-ben 330 munkást foglalkoztatott a dohánygyár. A nyersanyagellátás érdekében a Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsa 1945. február 10-én engedélyezte a dohánytermelést a helyi lakosság számára. A dohányért vagy készpénzben vagy cigarettában járt a fizetség a termelőknek. A környék dolgozóit is a munkácsi gyár látta el cigaretta-fejadaggal: közel 1,5 millió szálat kaptak az erdei munkások, 134 ezret a szolotvinói sóbányászok, 18 milliót az ungvári vasútvonal munkásai, 15 milliót a fogyasztói szövetkezet dolgozói. Szintén a gyár biztosította a 4. Ukrán Front csapatait és Magyar- és Lengyelországban, valamint Csehszlovákiában állomásozó katonai egységeit.

Az 1950-es évek közepére a gyár berendezései már nagyon elavultak voltak, a gyenge minőségű, szűk kínálatú termékeire már alig volt kereslet. A nem túl nyugalmas életű dohánygyárat 1961-ben felszámolták, és az épületbe a Munkácsi Hangszergyártó Üzem költözött. Az utolsó igazgató, Julij Ponevacs, 1960-ig vezette a dohánygyárat. A dohányfeldolgozás a beregszászi fermentálóban folytatódott, ahol cigarettát nem gyártottak, csupán a nyersanyagot készítették elő a gyártáshoz.


1938.


2021. október 1-én, délelőtt fél 11 körült tűz ütött ki, és az 1200 m2 alapterületű épület teljes területét elborította. Ennek következtében az egyik épületrész teteje beomlott. Közel 40 tűzoltó vett részt a mentésben, délután 5 órára sikerült megfékezni a lángokat. Senki nem sérült meg, de hatalmas károk keletkeztek a 115 éves épületben, jóformán csak a falak maradtak meg.

Képek a mukachevo.net oldalról: