Kassai Dohánygyár

DOHÁNYMÚZEUM, 2019, március 12 - 21:29

Dohánygyárak

1851. augusztus 16.-1951.
Ferencz József tér 3-4.
ma: Strojárenská 1066/1, 040 01 Košice, Szlovákia
___________________________________________________________________________________

Az 1848-49-es forradalom alatt fegyvergyárként működő épület elkobzás útján került a kincstár tulajdonába és az akkor még a katonaság által szállító-intézetnek használt épületben kezdődött meg a dohánygyártás 1851. augusztus 16-án, csupán tizenhárom dolgozóval és néhány tanulóval. A kassai az egyik legkorábbi dohánygyár volt, amelyet az állami dohánymonopólium 1851-es bevezetése után létrehoztak.

K. und K. Tabak Fabrik, 1856

Az első évben még csupán 25.800 szivart készítettek, de az év végére a munkáslétszám már negyven főre nőtt. 1854-ben már 349 munkás összesen tízmillió szivart sodort meg. A termelés egyre nőtt, így a kis üzem már szűkösnek bizonyult. A szomszédos telkeket megvásárolták és 1856-ban a régi, elavult épületet lebontották. Egy év alatt felépült nem csak az új gyárépület, hanem a raktárhelyiség és igazgatási részleg is a hozzá tartozó lakóépülettel. 1870-ben már hatvanmillió szivar hagyta el a gyárat, így ezekben az években ismét helyhiánnyal küszködtek. A kincstár megváltotta a szomszédos tüzérségi épületet, így a dohánygyár tovább tudott terjeszkedni. Az 1900 négyszögöles területen már kilenc épületben zajlott a gyártás egy 16 lóerős gőzgép segítségével. Évente 22.500 métermázsa nyers dohányt dolgoztak fel, amiből 75 millió szivar és 15.000 mm. pipadohány készült. 1880-ban érte el a munkáslétszám és a termelés is a maximumot: 1412 fő összesen százmillió szál szivart készített. 1889-ben üdvös hír volt a közművelődési tanfolyam bevezetése, melyben a gyerekmunkásokat írni, olvasni, számolni tanították. „Igen nagy jelentőséggel bír ez, hiszen a dohánygyárnak mintegy ezer családos munkása van, kik gyermekeiket, ha már kifejlődtek annyira, hogy munkásoknak alkalmazhatók, szintén magukkal vitték dolgozni, kenyeret keresni.”

1880 körül

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy folyamatosan csökkent a munkaerő mennyisége, ám nem csak a dohánygyárban, hanem minden más területen is, ugyanis sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba, a jobb megélhetés reményében. Ekkor kezdtek gyerekeket is alkalmazni a gyárban, hogy a kiesést pótolják, számuk hamarosan megközelítette a kétszázat. A századfordulóra a gyártelep területe megközelítette a 2000 m2-t. Az időközben létrehozott dohánygyárak kissé visszavetették a kassai üzem termelését, hiszen az újonnan létrehozott üzemeket mindig a legmodernebb felszereléssel látták el, nőtt a gépesítés aránya is, amivel a régebbi és elavultabb üzemek már nem tudtak lépést tartani.

A dohánygyár 10-es sorszámmal jelölve a Tímár és a Dohány utca között, 1900

Fejlesztések azért a régebbi gyárakban is történetek, a Felsőmagyarország című lap 1901. március 17-én beszámolt arról, hogy „…tegnap készítették el a vízvezetéket és a gőzfűtést. A munkálatok még a tél kezdetétől folytak s a nagy hidegek igen megnehezítették azokat. A dohánygyár minden szobájába be van vezetve most a víz, valamint a gőz is. Eddig is volt ugyan vízvezeték, de oly primitív szerkezetű, hogy azt a mai előrehaladott korban alig lehetett használni. És ezzel a dohánygyár megelőzte Kassa városát.”

dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1896

Ugyanez a lap 1904. július 16-án a gyár tatarozásáról ír: „E napokban vizsgálták meg tüzetesen a műszaki férfiak, a melynek eredményeként közölhetjük, hogy a dohánygyár keleti része teljesen új tetőszerkezetet kap s azonkívül az épület szilárdságának biztonsága végett számos terem menyezete alá vas oszlop támasztékot helyeznek. Célszerűbb volna ugyan, ha az ősdi rozoga alkotmányt végre egyszer már alaposan restaurálnák az örökös toldás-foldás helyett.”

1917. szeptember 4-én a gyári vezetőség bejelentette, hogy a munkaidőt egy órával meghosszabbítják, ezzel ellentétben a béreket napi 30 fillérrel csökkentik. A munkásnők a hír hallatán elkeseredtek és felfüggesztették a munkát, mire a vezetőség a gyárat bezáratta. Ezerháromszáz munkásnő maradt jövedelem nélkül. A sztrájkolók a polgármester támogatását kérték, sőt a pénzügyminiszternél egy küldöttség is kérte a sérelmes bércsökkentés visszavonását. 13-án még mindig tartott a munkabeszüntetés, sőt a dolgozók népgyűlést tartottak, amin Haas Kálmán budapesti kiküldött szónokolt, egységes fellépésre és kitartásra buzdítva az asszonyokat. Másnapra meglett a „megoldás”: az igazgatóság felhívást függesztett ki a gyár falára, miszerint aki nem veszi fel a munkát, azt elbocsájtják a gyárból. Nem volt mit tenni, a munkások legtöbbje aláírta a vezetőség feltételeit és kétheti sztrájk után újra megindult a termelés.

dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1896

A trianoni szerződés a Felvidéket a gyárral együtt Csehszlovákiához csatolta, ami újabb ellentéteket szült. 1922-ben arról cikkezik a Prágai Magyar Hírlap, hogy a kassai gyárba nem hajlandók felvenni magyar munkásnőket. Április 1-től új munkásokat vettek fel a gyárba, másokkal együtt Francz Erzsébet is értesítést kapott, hogy felvételi kérelmét elfogadták, és jelentkezzen a vezetőségnél. Így is tett, de amikor elbeszélgetés közben az igazgató kérdésére, hogy gyermekei milyen iskolába járnak, bevallotta, hogy magyar nyelvűbe, az igazgató durván rátámadt, mondván: magyarnak a gyárban nincs keresni valója. Az asszony hiába könyörgött, és ígérte, hogy a következő tanévben már szlovák iskolába járatja gyerekeit, az újonnan felvettek névsorából az igazgató törölte és elküldte. A munkásnők szakszervezete panaszt tett a jövedéki központi igazgatóságnál Prágában. Végül a képviselő már a minisztert kérte az ügy kivizsgálásra, felhívva figyelmét, hogy a kassai gyár termékeit Magyarországon is fogyasztják, így a magyarok is hozzájárulnak a gyár bevételéhez.

A gyárhoz kapcsolódó dohányáruraktár díszes épülete a Hernád partján, a mai Gorkého 2 címen

Egy héttel később újabb keserű szájízt okozó esemény történt: hetven munkást elbocsájtottak. Igaz, őket eleve is csak átmenetileg vették fel arra az esetre, ha a Jövedék hozzájárulna, hogy Kassán pipadohányt is gyártsanak. Mivel ezt az engedélyt nem kapta meg az üzem, a dolgozóktól megváltak. A háború előtt még 1767, ekkor azonban már csak nyolcszáz dolgozója volt a gyárnak.

1925. április 19-én hajnali két óra körül tűz ütött ki a gyárban, mely az épület középső és nyugati részét, valamint a tetőzetet is elpusztította. A Prágai Magyar Hírlap cikke szerint „a tűzoltóság egy kis kézifecskendővel a tűz kiütése után huszonöt perccel jelent meg a helyszínen, amikor a motoros fecskendők megjelentek, mentésről szó sem lehetett, csak arról, hogy a tüz lokalizáltassék. A rendőrség és az alarmirozott katonaság is segítséget nyujtott az oltásnál, azonban csak hajnali 4 órára sikerült a terjedő tüz elé gátat vetni. A gyár középső traktusát a tüz teljesen elpusztitotta, ahol nagymennyiségü kész cigaretta és szivar esett a lángok martalékául. Ugyancsak nagy károkat szenvedett a nyugati épületrész is. A pusztitó elemet csak a vasárnap déli órákban sikerült teljesen legyőzni, a tüzvész helyén azonban még az estéli órákban is füstölögtek az épületek. A tüzvészokozta kár nagyon jelentős.” A lefolytatott vizsgálat szerint a tűz a középső szárny munkaterme fölötti raktárban keletkezett, és „a kéménybe épített gerendák okozták a tüzet, amely a ventillátorok működése révén felharapódzott a tetőzetre.” Kiderült, továbbá, hogy aznap ugyanabban a helyiségben már volt egy kisebb tűzeset, „amelyet elfojtottak ugyan, de – ugy látszik – az tovább lappangott”. A kár a becslések szerint épületben és készáruban összesen nyolcmillió cseh korona. Az oltás közben öt tűzoltó súlyosan megsebesült, a gyártelepen lakó háromszáz munkás pedig egyik percről a másikra hajléktalanná vált.

A Hernád-parti egykori dohányáruraktár napjainkban, szépen felújítva

A munka folytatódott, de a károsodott épületrészeket még két év elteltével sem javították ki, melyek addigra életveszélyes állapotba kerültek. Hiába ígérte a Jövedék, hogy Kassán is bevezetik a cigaretta- és pipadohánygyártást, ebből annak ellenére sem lett semmi, hogy a szükséges gépeket már fel is szerelték a gyárban. A munkások attól tartottak, hogy a vezetőség szándékosan hagyja lepusztulni a gyárat, mert idővel teljesen le akarják építeni.

Végül hat évvel később, 1933 tavaszán kezdték meg a munkát ezek a berendezések: egy gép naponta 50.000 csomag dohányt volt képes becsomagolni, amivel 50 ember munkáját helyettesítette.

1951-ben a gyárat felszámolták, 1953-ig az épületek egy részét felújították, és onnantól mérnöki iskola működött az egykori gyár területén. Amikor 2007-ben az intézmény elköltözött, egy polgári szövetség szemelte ki a gyárkomplexumot, melyet kulturális célokra szerettek volna hasznosítani. Így jött létre 2015-ben a Tabačka Kulturfabrik, mely egy egyedi kialakítású kulturális központ, nyitott művészeti, kreatív és együttműködési tér. A Gorkij utcán álló egykori dohánygyár újragondolt területén ma 2500 m2 áll a kortárs művészetek, koncertek, színház, filmklub, oktatás rendelkezésére, ezen kívül van itt egy jó minőségű bisztró is.

A gyár igazgatói voltak

~1870~1873. Hütter Alajos
~1873-1879.02. Lipp Lipót
1880.07.-1900.09. Strache Antal
1880.08.-1880.10. Heim Vilmos
?-?
1900.09.-1919.08. Pelczer Károly
1940-1944. Rauscher Béla mb. igazgató

Pelczer Károly

A gyár termelésével kapcsolatban hiányosak az adatok. 1864-66, 1868-70, és 1892-1912 között készült itt:
- 2688 kg burnót,
- 41.613.180 kg pipadohány és
- 1.619.322.330 db szivar, melyekhez felhasználtak
372.912 mázsa belföldi és
92.059 mázsa külföldi dohányt.

1902.
2012.

Az épület 2012-ben

Az 1925. április 19-i tűzvész képei:

Érdekesség ez a kis kétfiókos, dúsan díszített fadoboz, melynek tetején a "Magyar Királyi Dohányjövedék - Kassa" felirat található. Valószínűleg a trafikokban ebből árusították szálanként a Kassán gyártott szivarokat.