Magyar Posta 1.

A magyar posta története a honfoglalásig nyúlik vissza, őseink már akkor jól működő hírtovábbító rendszert hoztak magukkal, a fontos híreket futókövetek vitték.

III. Károly 1722-ben egységes tarifával állami kézbe vette a postát, a 167 postahivatalból 10 főpostaként működött. 1855-ben kezdődött a levelek házhoz való kézbesítése, 1859-ben jelent meg az expressz küldemény fogalma.

1871-ben adták ki az első magyar bélyeget, ennek évfordulójáról 1971-ben a Nemzetközi Bélyegkiállítás alkalmával cigarettásdoboz is megemlékezett. 1874-ben megalakult az Egyetemes Postaegyesület (Union Postale Universelle), melyet a postai küldemények országok közötti forgalmának és az átszállítás szabadságának biztosítására hoztak létre. (Ennek 100 éves jubileumára szintén készült alkalmi cigaretta.)

1887-ben egyesítették a posta- és a távírószolgálatot, 1890-ben létrejött az első távolsági távbeszélővonal Budapest és Bécs között, majd hamarosan a legnagyobb magyar városok között is. A századfordulóra megkezdték a gépesítést, megjelent a bélyegzőgép, a pénzszámlálógép, a kézbesítő szolgálatban

1897-től motoros tricikliket, majd elsőként a világon gépkocsikat használtak a levélgyűjtő szolgálatban. Az 1925-ben meginduló rádiózáshoz (majd 1957-től a televíziózáshoz is) a posta szolgáltatta a technikát és az adótornyokat. 1973-ban elrendelték az irányítószámok használatát, ami 1978-ra lehetővé tette az automata levélfeldolgozás bevezetését.