Budapest, Só tér - Dohánybeváltó

Működési ideje: ~1823~1874.
Ferencváros, Só tér 4. (kb. a mai Fővám tér)
A Pesti Dohánybeváltó Felügyelőség illetősége alatt
_____________________________________________________________________________________

1823. Tabac M(agazin)

Nem tudni, mikor hoztak létre Császári és Királyi Dohánybeváltót Pesten, de már egy 1823-as térképen is szerepel „K[aiserlich] Tabak Magazin” a mai Fővám (akkori Só) téren, a mai Corvinus Egyetem épületének körülbelül a jobb felén. A mai Vámház körút szemközti oldalán lévő park helyén a Sóház állt.

Már 1865 nyarán beszámolt a Pesti Hirnök egy új dohánybeváltó és raktár létrehozásáról a Statio (ma Baross) és Rigó utcák sarkán. A Só téri dohánybeváltó, megszűntét követően ide költözött át – sajnos, nem egyértelmű, hogy mikor. A Baross utcait már 1868 nyarán működő raktárként említi egy cikk, azonban még a Só tériről is szó esik jó ideig. Feltételezhető, hogy kb. hat éven át még párhuzamosan működtek.

Tabaks Magazin, 1830.

1868-ban „Pest városa folyamodik a kormányhoz, hogy adjon engedélyt az alsó dunaparti ronda sóház és dohányraktár lerombolására, hogy helyükön egy nagy városi kórházat lehessen építeni.” 

1969-ben „hosszabb vitát idézett elő továbbá az egyetem klinikája részére adandó telek ügye. A város e czélból 4 holdnyi telket ajánlott fel ingyen a kormánynak, a mostani szegények háza közelében, míg ellenben a közoktatásügyi minisztérium ahhoz ragaszkodik, hogy a klinika a só-téri és dohánybeváltási épületek helyén építtessék, mely telket azonban a város egy országos műegyetem számára ajánlotta fel hasonlókép ingyen.”

K. K. Tabak Depot, 1838.

1869 novemberében „a sóháztéri dohányraktárba (…) betörést kísérlettek meg, de az őrálló katona a rablókat elijesztette, s a Lipót utczában kétszer lőtt is a szaladók után.”

Pár hónap múlva, 1870 januárjában újabb rablók már fél sikert értek el: „Az aldunasoron lévő régi sóház épületéből, mely dohányraktárnak használtatik, a múlt héten nagyobb mennyiségű, mintegy 30 mássa dohány ellopatott. A tettesek valamint a dohány is megkerültek. A tettesek Bálint (alias Bocskora) Károly, Wolák János ki még csak f. hó 3-án szabadult ki a váczi fegyházból és Melles I.”

A pesti m. kir. dohánybeváltó felügyelőség még 1871 novemberében is a Só téri címen szerepelt, annak ellenére, hogy a Budapesti Közlöny már 1870. július 14-én egy pályázati felhívást közölt: „A pesti fővámhivatali épületnek felállítása miatt a só téren 1. 2. 3. 4. szám alatt és hárompipa-utczában 1. 3. 4. és 6 szám alatt létező sóházi és dohány-beváltási épületek a sótéren lévő dohányraktár egy részével együtt f. évi augusztus 24-ig mindenestől lebontandók és az ez alkalommal nyert anyagok eltávolítandók lesznek.”

Egy 1858-as szabályozási terven

Az Ellenőr 1874. március 18-i cikke kissé drasztikus hangvételű: „A régi sóházat bontják. Bizony ideje is, mert a régi Pestből nem maradt fent rondább emlék, mint ez, s évek óta gubbaszkodott szembántólag, földbesüllyedt és korhadt falaival a Dunapaton, s mióta vele szemközt fölépült a vámpalota, elkészült a kőpart, már nagyon kirítt, és esdekelt a csákányok után. Régi épület volt, de Rómer Flóris buzgó régészünk bizonyára nem fog egyetlen szót se emelni a miatt, hogy még nyomát is eltüntetik. Lebontása nem kerül sok időbe, mert omladozik magától is. Helyén szabad tér lesz, mely a Gellérthegy alatti híd torkolatául fog szolgálni. Most még azon a környékén egy másik hasonlón süllyedt és piszkos épület van, amit dohányraktárnak használnak. Ennek is csákány kell, még pedig mielőbb.”

1863.

A Hon című lap írta 1875. május 15-én: „A régi sóház, vagyis dohánybeváltási épület kiürítése, valamint leromboltatása is a hatóság által elrendeltetvén, ennek eszközlése határidejéül folyó évi november hó 1-ső napja tűzetett ki; a hatóság ezen intézkedése ellen a m. kir. pénzügyminisztérium részéről felfolyamodás nyujtatván be, annak érdemleges tárgyalása előtt az összes ügyiratoknak bemutatására a fővárosi hatóság felszóllíttatni határoztatott.”

Kis változtatással ugyan, de végül „a városi tanács azon határozata, mely szerint a régi sóház és dohánybeváltási épület részben lebontandó, részben pedig kijavítandó, helybenhagyatott” – számolt be a fejleményekről A Hon 1875. október 31-én.

Dohánytár, 1870.

Ugyanez a lap 1876. május 17-én már a bontásról ír: „Tegnap d. u. a régi dohánybeváltási épület lebontásánál egy fal bedőlt s Matzek János turóczmegyei Z. ugróczi szül. 26 éves napszámost egészen betemette, ki, mielőtt kiásatott, meghalt; Zingl János 28 éves napszámos pedig súlyosan megsérült. Matzek hullája, valamint Zingl János kórházba szállíttatott, Sch. J. pallér ellen pedig, ki az épület lebontását vezeti, vétkes vigyázatlanság miatt az eljárás foganatba vétetett.”

1876-ra tehát az egykori sóház illetve dohányraktár végleg eltűnt.

1847.