Mezőkövesd - Dohánybeváltó

Működési ideje: 1909. november 15.~1989.
Mezőkövesd, Dohány utca 6. - Borsod-Abaúj-Zemplén megye
A Miskolci Dohánybeváltó Felügyelőség illetősége alatt
______________________________________________________________________________________

Mezőkövesd esetében nem indultak könnyen a dolgok. Az Ellenzék című lap 1907 májusában beszámolt arról, hogy a „város képviselőtestülete ismét a reakció útjára lépett, amint lapunknak onnan írják. Az állam a dohánybeváltó hivatalt kínálta Mezőkövesdnek és ennek fejében csak egy értéktelen üres telket kért, a kavicsost, amely jóformán semmit sem jövedelmez, mindössze 40—50 g frtot egy évben, ezt sajnálták odaadni. Persze, mert a képviselőtestület nem lát tovább az orra hegyénél, nem tudja felfogni, hogy a dohánybeváltó hivatal sok szegény embernek adott volna munkát és kenyeret, azonfelül azt a forgalmat, amelyet hoz a városba, ezt semmibe sem veszik, csak a kavicsost sajnálták ingyen odaadni, mintha ellenértéket nem kaptunk volna! Bizony sajnos az adófizető polgárokra nézve, hogy ilyen tudatlan emberek dominálják a képviselőtestületet. (Tisztelet a kevés kivételnek.) Mert ennek az árát a szegényebb munkáslakosság, iparos és kereskedelem fizeti meg. Mezőkeresztes kapott az alkalmon és felkínálta önként a telket és még hozzá értékesebb telket, termőföldet, nem pedig hitvány kavicsost, csakhogy megkapja a dohánybeváltót.” 

Valószínűleg a képviselőtestület végül mégis jobb belátásra tért, mert 1908 augusztusában Borsodvármegye Hivatalos Lapja már versenytárgyalást hirdetett „A Mezőkövesd nagyközségben (Borsodvármegyében) létesítendő m. kir dohánybeváltó hivatal czéljaira emelendő hivatalház, egy szabványraktár, melléképület, munkásmenhely és egyéb létesítmények építésével járó 140.408 kor. 91 fill.-rel” előirányzott építkezésekre.

A munkálatok hamar befejeződtek, a beváltó 1909. november 15-én kezdte meg munkáját. A pénzügyminisztérium Szabó Gyulát, a IX. fizetési osztályba sorozott jászkiséri dohánybeváltó hivatali kezelőt a VIII. fizetési osztályba átsorolva az új mezőkövesdi dohánybeváltó hivatalhoz kinevezte.

A következő évtizedben csak áthelyezésekről esik szó. 1919-ben a megszálló román csapatok 509 mázsa dohányt raboltak a beváltóból.

1927-ben a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén „Beniczky Aladár kir. kamarás, majd Tarnay Gyula dr. nyugalmazott főispán felsőházi tag a dohánybeváltások terén előforduló bizonyos szabálytalanságokat tettek szóvá. Előadták, hogy a mezőkövesdi dohánybeváltó hivatal az adóhátralékkal rendelkező birtokosok részére megtagadja a dohánybeváltási öszszeg kifizetését, azzal az indokolással, hogy azt adóhátralékuk rendezésére beszolgáltatja az állampénztárba. Ez törvénytelen eljárás, amennyiben a dohánybeváltó hivatal vezetőségének illenék tudnia, hogy a beszolgáltatott dohány csak fele mennyiségben a birtokos tulajdona, annak másik fele a gazdasági személyzeté. Arra van precedens, hogy a gazda, illetve a munkaadó felelősséggel tartozik alkalmazottja adóhátralékáért, az azonban lehetetlen állapot, s súlyos anomália, hogy a mezőkövesdi dohánybeváltó hivatal a különböző terhek alatt roskadozó és fizetési zavarokkal küzdő bérlők és földbirtokosok adóhátralékáért azok személyzetét tegyék felelőssé. A két interpellációra a pénzügyigazgató helyettes kijelentette, hogy a törvény értelmében igyekszik a panaszokat orvosolni.”

1928 tavaszán felröppent egy hír, amiből később semmi nem valósult meg: „A csincsetanyai nagybirtokok intenzívebb dohánytermelése és forgalma szükségessé tette a mezőkövesdi m. kir. dohánybeváltó fejlesztését és kibővítését. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a közeljövőben megoldásra kerülő ügyet olyként oldják meg, hogy Mezőkövesdről Mezőkeresztesre helyezik át a dohánybeváltót, ahol a nagy vásártéren amúgy is alkalmasabb teret nyerne, mert Mezőkövesden az újabban tervezett állomásépületet is kiszorítaná fejlődési helyéről, mert a máv építkezései alkalmával vágányhálózatait is részben a jelenlegi dohánygyári beváltó udvarára terjesztené ki. Mezőkeresztesen még Kubik Béla főispánsága idején is tervbe vették a dohánybeváltó felállítását. Akkor azonban a terv közbejött akadályok miatt nem valósulhatott meg. A később kiürülő mezőkövesdi dohánybeváltó épületeit a kincstár pénzügyi, csendőrségi, vagy katonai laktanyának szereltetné át.” Végül ekkor sem lett dohánybeváltó Mezőkeresztesen, mi több, a mezőkövesdit sem számolták fel.

1930. január 21-22. éjszakáján „ismeretlen tettesek rablótámadást kíséreltek meg a mezőkövesdi dohánybeváltó hivatal pénztára ellen. Kedden este a dohánybeváltó tisztviselői és alkalmazottai a rendes időben távoztak el a hivatal épületéből. Az éjjeliőr éjfélig semmi gyanúsat nem tapasztalt, egy óra után azonban a pénztárhelyiségből gyanús zaj szűrődött ki. Az éjjeliőr benyitott a terembe, legnagyobb meglepetésére két idegen férfit pillantott meg a pénztár páncélszekrénye előtt, amelyben 350.000 pengő volt. Az őr sípjához nyúlt, de használni már nem tudta, mert a két idegen ráugrott és egy kemény tárggyal fejbeverte. Az őr megszédült, a falnak dőlt, a betörők pedig néhány ugrással kimenekültek a teremből és futásnak eredtek. Az éjjeliőr a nyitott ajtón keresztül kétszer a menekülő rablók után lőtt, de a sötétben nem találta el őket. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást és megállapította, hogy a támadók a helyszínen ismerős egyének lehettek. Az egyik, aki 165—175 cm, magas, barna, rövid kabátot és sportsapkát viselt.” – számolt be a Friss Ujság.

1935 őszén a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság nyilvános írásbeli versenytárgyalást hirdetett a dohánybeváltó telepén teljesítendő kb. 14.000 P értékű tatarozási és helyreállítási munkálatokra.

1950-ben „a mezőkövesdi dohánybeváltónál Mezei István újítási javaslata alapján új munkamódszert vezettek be, amellyel a dohányválogatásnál egy ember el tudja végezni ötnek a munkáját. Mezei Istvánnak még számos újítása van, melyek segítségével az anyagfelhasználás terén jelentősen csökkenteni lehet az önköltséget. A Dohányipari Központ kiküldöttei meglátogatták a mezőkövesdi üzemet és megállapították, hogy a nagyszerű újítást az ország valamennyi dohányfeldolgozó üzemében be lehet vezetni.” – örvendezett a Szabad Nép és valószínűleg az összes olyan dolgozó is, akiket azért küldtek el, mert a remek újítás miatt már nem volt szükség a munkájukra…

A beváltó 1989-ben még működött, viszont 1991-ben már „minden igényt kielégítő" bútoráruház nyílik a volt dohánybeváltó raktárában, Mezőkövesd, Dohány u. 6.

Észak-Magyarország, 1983.09.18.

Ismert vezetők és személyi változások:

1910. Szabó Gyula kezelő, Baghy Károly segédtiszt

1911-1912. Szabó Gyula kezelő, Wittner Rezső segédtiszt, Szlovacsek Rezső gyakornok

1912. Matusz István díjtalan gyakornok, azonos minőségben áthelyezve Miskolcról

1913. Szabó Gyula kezelő, Wittner Rezső segédtiszt, Matusz István gyakornok

1914-1915. Szabó Gyula kezelő, Wittner Rezső tiszt, Visky Jenő segédtiszt

1915. Szabó Gyula kezelő,, azonos minőségben áthelyezve a szolnoki felügyelőséghez

1915. Ibrányi Miklós kezelő, azonos minőségben áthelyezve Jászberényből

1916-1918. Ibrányi Mihály kezelő, Wittner Rezső tiszt, Visky Jenő segédtiszt

1920. Visky Jenő tiszt, azonos minőségben áthelyezve a miskolci felügyelőséghez

1927-1928. Szakátsy Sándor felügyelő, Wittner Rezső főtiszt

1928. Wittner Rezső főtiszt, hivatalvezetői minőségben áthelyezve Tiszaroffra

1929. Szakátsy Sándor felügyelő, Veress Miklós főtiszt

1930. Wittner Rezső hivatalvezető, azonos minőségben áthelyezve Tiszaroffról

1931. Baloghy Iván tiszt

1932-1936. Wittner Rezső felügyelő, Baloghy Iván tiszt

1937-1940. Wittner Rezső felügyelő, Figeczky Dezső főtiszt

1940. Kiss István gyakornok

1941. Wittner Rezső főfelügyelő, dr. Bernáth Zsigmond tiszt

1942-1944. Kovács Árpád főfelügyelő, dr. Bernáth Zsigmond tiszt

Ismert építkezések:

1908. dohánybeváltó hivatal építése 140.408 K 91 fill. (Saier György)

1935. tatarozási és helyreállítási munkák kb. 14.000 P

1938. tatarozási és megújítási munkák

1939. mélyfúrású kút létesítése