Tiszaroff - Dohánybeváltó

Működési ideje: ~1855~1973.
Jász-Nagykun-Szolnok megye (sajnos nem érhető el utcakép)
A Szolnoki Dohánybeváltó Felügyelőség illetősége alatt
______________________________________________________________________________________

1855-ben már biztosan működött dohánybeváló Tiszaroffon, a település szivardohánya régóta híres és ismert volt. 1868-ban kissé visszás eset történt, amikor Heves megye helytartó főispánjának, gróf Szapáry Gyulának a külföldi eladásra termelt dohányát 9 frt 50 krjcárért beváltották, jóval magasabb áron, mint a „nem grófi” termelőkét.

1870-ben „a m. k. pénzügyminisztérium folyó évi május 10-én 19818. szám alatt kelt rendeletével a tisza-roffi m. k. dohánybeváltó hivatalnál egy dohányraktár építtetését engedte meg. Ezen raktár felépítése, melynek összes költsége 14.520 ft 89 krral van felvetve, szerződés mellett a legkevesebbet ígérőnek, illetőleg a legelőnyösebb ajánlatot tevőnek fog átengedtetni, mi végből 1870. évi június 8-án a pesti m. k. dohánybeváltó felügyelőségnél árlejtési tárgyalás tartatik.”

1876 őszén újabb, még a tél beállta előtt befejezendő munkálatokra írtak ki pályázatot: a „hivatali telepnek árvíz elleni biztosítása végett az ottani töltések kijavítása vétetvén czélba, az erre vonatkozó földmunkák összköltségei 6258 frt 37 krral állapíttattak meg.”

1883-ban pályázatot írtak ki „dohánybeváltó ház és tiszti lakás kőműves, ács, asztalos, lakatos, bádogos, üveges és mázoló munkáira” 7167 frt 41 kr., illetve egy új dohányraktár felépítésére 14.690 frt 23 kr. értékben.

Kleeberg Oszvald, tiszaroffi kezelő 1886 áprilisában „a Köztelken gyakorlati útmutatásokban gazdag felolvasást tartott a hazai dohánytermelés érdekében szükséges teendőkről.”

1887 decemberében „Kleeberg Oswald, a tiszaroffi dohánybeváltó hivatal főnöke, egy — minden tekintetben elismerésre méltó — kis művet adott ki, amely éppen most, a dohányjövedéki törvények és szabályok módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor, kétszeresen napi érdekű és kiválóbb figyelmet érdemel. A szerző, mint állásánál fogva is szakférfiú, kinek az orsz. gazdasági egylet dohányügyi szakosztályában 1886. ápril 14-én tartott felolvasása, annak idején közelismeréssel találkozott, s mint dohányjövedéki vándortanító, a termelőkkel való gyakori közvetlen érintkezései folytán, a dohánytermelés mai hiányait nemcsak alaposan ismeri, hanem annak orvoslásáról is oly szakavatott véleményt nyújt művében, amely mindenesetre igényt tarthat rá, hogy illetékes helyen figyelembe vétessék.

 

A szerző — mint előszavában mondja — művét »nem a tudósoknak, nem a szoros értelemben vett szakférfiaknak, hanem a dohánytermelőknek« írta s czélja az, »hogy a termelők e kis füzetben megtalálják lehetőleg mindazt, amit az elmélet helyesnek, jónak hirdet s ha azt az élet a gyakorlatban is valóban annak igazolja.« S bátran kimondhatjuk, hogy e czélját el is érte, mert a 94 oldalra terjedő könyvecskében, igazán mindent megtalálhat a termelő, arra nézve, hogy mit és hogyan kell tennie, ha dohánytermeléssel akar foglalkozni, az erre szóló engedély mikénti megszerzésétől kezdve, egész a kész dohány beváltásáig. A mű gróf Szapáry Gyulának van ajánlva, árat írt, megrendelhető a szerzőnél, Tisza-Roffon.”

1904-ben újabb építési munkákra volt szükség: „a) III. sz. raktár emelése és padozása 2258 kor. 77 fillér, b) ácsmunka 2014 kor. 60 fill, c) asztalosmunka 516 kor. d) egy uj árnyékszék építése 80 korona költségösszegeken belül.” 1912-ben épült a hivatal ház közel 50.000 frt. értékben és csatornázási munkákat végeztek.

1913-ban „Miksik Ede, a tiszaroffi dohánybeváltó hivatal főnökének 40 éves szolgálati jubileumát szép ünnepély keretében ünnepelték meg kartársai és barátai, a kik emléktárgyakkal lepték meg az érdemes hivatalfőnököt. Az egri érsek Miksiket, mint az iskolaszék világi elnökét, leiratban dicsérte meg és azt a hálaadó isteni tisztelet alkalmával felolvasták. Az ünnepelt férfiú tiszteletére díszebédet, színielőadást és tánczmulatságot rendeztek.”

„A kommün bukása után a bevonuló oláh csapatok mindenre rátették a kezüket, így érthetőleg a tiszaroffi, a magyar kincstár tulajdonát képező dohánybeváltó hivatal raktáraiban levő körülbelül száz vagon levelesdohányra is. A megszálló csapat tisztjei Borbély György cs. és kir. kamarás, nyugalmazott főszolgabíró, tiszaroffi lakosnál voltak megszállva. Nevezettnek nem került valami nagy fáradságába az oláhoktól száz métermázsa dohányt megszerezni a szíves vendéglátásért a nála szintén vendégségben lévő Schuller Boschi Guido kőtelki birtokossal együtt. Ők ezt az óriási mennyiséget nem tartogatták arra az időre, míg az oláhok kivonulnak és azt az államnak, mint jogos tulajdonosnak visszaadják, hanem azt saját hasznukra értékesítették.

 

1919 augusztus havában felfogadtak egy fuvarost, aki kocsiteherként 300 koronáért vitte a dohányt Kőtelekre. Nevezett fuvaros vallomása szerint öt-hat kocsi dohányt szállított el az illető. Tiszaroffról Filo nevű révész hordott át dohányt a szemközti Tiszapartra, ahol szintén megbíztak néhány embert a dohány eladásával. 1919 november havában három, B. Aivaz Budapest—Wien Type M. No. 103. mintájú dohányvágó gépet szerelt fel Reitinger Ferenc tiszaroffi lakos Borbélyék lakásán, ahol azután napszámosok hétről-hétre vágták a dohányt, amit kilónként 200 koronáért kínáltak eladásra.

A vágott dohány egy nagy részét pedig Törökszentmiklóson özv. Polgár Béláné, szül. Messena bárónő lakásán napszámos leányok cigarettának töltötték, melynek darabját nyolcvan fillérért árusították. A legnagyobb piac természetesen Budapest volt, ahol azonban egy ízben a pályaudvari pénzügyőrség lefogta a csempészt, akinél nagyobb mennyiségű cigarettát találtak. Az oláh kivonulás után, 1920 februárjában a tiszaroffi dohányvisszaélésekről tudomást szerzett a fővezérség és a legszigorúbb nyomozást rendelte el. A nyomozással megbízott Ihász Miklós hadnagy több terhelő jegyzőkönyvet vett fel, őt azonban, nem tudni mi okból, elhelyezték Törökszentmiklósról, egyben az ügy is elakadt.” – tudósított A Nép.

1947-ben a Föld és Szabadság cikkében Major Győző főtiszt (elvtárs) mesél a háború utáni időszakról: „A háború alatt lényegesen sok kárt szenvedett a telep — meséli. — Belövések következtében hat óriási raktár közül négy teljesen használhatatlanná vált, kettőt pedig csak kisebb javítások után tudtunk üzembe helyezni. Különben az irodaépületek is megrongálódtak, a park és a kert is teljesen tönkrement, így igen szomorú látványt nyújtott a telep a felszabadulás után, amikor a munkához hozzáfogtunk. Kezdetben alkalmazottaink a környéket járták és szervezték a dohánytermelő gazdákat, a telep két raktárát pedig időközben sikerült rendbe hozni, így nemsokára már üzemképesen tudtuk várni a beszolgáltatott dohánymennyiségeket.

 

Eleinte rengeteg közlekedési nehézségekkel kellett megbirkóznunk, később azonban a dohányjövedék központja több teherautót bocsátott rendelkezésünkre és ezáltal le tudtuk küzdeni a vasút hiányát. — Beváltó telepünk ma már hatalmas munkát bonyolít le — folytatja — és szervesen bekapcsolódik az ország dohányszükségleteinek kielégítésébe. A földreform során a kiosztott földeken, az új gazdák legnagyobb része dohányt is termel. Jelenleg a környéken kb. 609 katasztrális holdon 785 gazda termel dohányt.

 

Tavaly valamivel nagyobb területen ültettek dohányt, de az idei aszálykárok miatt a földek egy részén nem tudtak dohányt termelni a gazdák, azonban az idei dohánytermás így is lényegesen jobb, mint a tavalyi és a nekünk beszolgáltatott dohánymennyiség sokkal több lesz, mint az elmúlt évben volt. A háború előtt csupán a nagybirtokosok és igen csekélyszámú kisgazda foglalkozott dohánytermeléssel, ma viszont, a gazdák szívesen termelnek dohányt, mert jó pénzforrás számukra és tudják, hogy, az ország javát szolgálják vele.

 

Állandó alkalmazottaink száma mindössze 7, azonban novembertől februárig több mint 60 munkást foglalkoztatunk. A községből, de más falvakból is igen sokan jelentkeznek munkára és szeretik ezt a munkát mivel nyugdíjat is kapnak. Aki 40 idényt végig dolgozik a telepen, azt nyugállományba helyezzük és egy bizonyos pénzösszeget juttatunk, neki havonként. Ma 26 tiszaroffi asszonyt részesítünk átlag havi 100 forintos nyugellátásban.”

A szocializmus idejéből érdekes módon nincsenek hírek, nem tudni a beváltó további életéről, megszűnéséről. 1973-ban még működött.

Ismert vezetők és személyi változások:

 

1873-1875. Bielek Ferenc kezelő, Szauer Ferenc tiszt

1879. Steinvalter Ödön kezelő, Pivovarszky Gusztáv tiszt

1881. Steinwalter Ödön kezelő, azonos minőségben áthelyezve Jászkisérre

1881. Kreeberg Oszvald tiszt és jászkiséri dohánybeváltó hivatali vezető azonos minőségben áthelyezve a tiszaroffi dohánybeváltó hivatalhoz

1884-1886. Kleeberg Oszvald kezelő, Gribács Mihály tiszt

1887-1890. Kleeberg Oszvald kezelő, Kamráth József tiszt

1888. Szauer Ferenc kezelő áthelyezve Csongrádról

1891. Szauer Ferenc kezelő, Kamráth József tiszt

1891. Kamráth József, tiszt áthelyezve Szegedre

1891. Trázsy Béla kinevezett VI. oszt. áthelyezve Debrecenből

1892. Szauer Ferenckezelő, Trázsy Béla tiszt

1893-1895. Szauer Ferenc kezelő, Trásy Béla, Gégi Rezső tisztek

1895. Reim Kálmán tiszt áthelyezve Szulokról

1895. Trásy Béla segédtiszt áthelyezve Szulokra

1896. Szauer Ferenc kezelő, Reim Kalmán, Gégi Rezső tisztek

1896. Szauer Ferenc tiszaroffi és Reiter György rakamazi dohánybeváltó hivatali kezelők kölcsönösen áthelyeztettek

1897. Reiter György kezelő, Reim Kálmán, Gégi Rezső tisztek

1897. Klacsó Károly kezelő áthelyezve Nagybecskerekről

1898-1901. Klacsó Károly kezelő, Reim Kálmán, Gégi Rezső tisztek

1902-1905. Klacsó Károly kezelő, Reim Kálmán, Kupecz Elemér tisztek

1905. Prágay Ödön gyakornok, azonos minőségben áthelyezve Rakamazról

1906-1909. Miksik Ede kezelő, Kupecz Elemér tiszt, Prágay Ödön gyakornok

1908-1909. Miksik Tibor gyakornok

1909. Thuránszky Károly segédtiszt áthelyezve Aradról

1909. Miksik Tibor segédtiszt áthelyezve a debreceni dohánybeváltó felügyelőséghez

1910-1911. Miksik Ede kezelő, Thuránszky Károly, Prágay Ödön segédtisztek

1912. Miksik Ede kezelő, Thuránszky Károly segédtiszt

1913-1916. Miksik Ede kezelő, Thuránszky Károly tiszt

1914-1916. Radimetzky István segédtiszt

1914. Zsarnay István segélydíjas gyakornok azonos minőségben áthelyezve a kassai dohánygyári igazgatóságtól

1915. Zsarnay István gyakornok

1916. Zsarnay István segédtiszt

1917-1918. Miksik Ede kezelő, Thuránszky Károly tiszt, Radimetzky István, Zsarnay István segédtisztek

1920. Szeleczky Géza főtiszt áthelyezve Nyíregyházáról

1920. Thuránszky Károly főtiszt áthelyezve Nyíregyházára

1923. Mangesius Ödön tiszt áthelyezve a nyíregyházai felügyelőségtől

1923. Szathmáry István tiszt, azonos minőségben áthelyezve Nyíregyházáról

1927-1928. Szeleczky Géza felügyelő, Szatmáry István tiszt

1928. Wittner Rezső főtiszt hivatalvezetői minőségben áthelyezve Mezőkövesdről

1929-1931. Wittner Rezső főtiszt, Szatmáry István tiszt

1931. Wittner Rezső hivatalvezető azonos minőségben áthelyezve Mezőkövesdre

1931. Nagy Imre hivatalvezető azonos minőségben áthelyezve Jászberényből

1932. Nagy Imre felügyelő, Szatmáry István tiszt

1935. Nagy Imre felügyelő, dr. Várady Lajos tiszt

1936. Nagy Imre felügyelő

1937-1938. Posta Lajos főtiszt

1940. Posta Lajos felügyelő, Pápay Miklós segédfelügyelő

1941. Posta Lajos felügyelő, Novák Gyula gyakornok

1942-1944. dr. Várady Lajos főtiszt

1943. Vámos István gyakornok

 

Ismert építkezések:

 

1870. dohányraktár építése 14.520 frt 89 kr.

1876. a hivatali telep árvíz elleni biztosítása, a töltések kijavítása 6.258 frt 37 kr.

1883. dohánybeváltóház és tiszti lakás építése 7167 frt 41 kr.

1883. szeptember végéig egy új dohányraktár felépítése 14.690 frt 23 kr.

1883. a hivatal épületeinek, csatornáinak és járdáinak helyreállítása 1296 frt.

1904. szeptember végéig III. sz. raktár építése és padozása, új árnyékszék 4.869 K 37 fill.

1905. épületek javítása 1158 K

1905. javítási munkák 1.526 K 98 fill.

1906. épületjavítások 3.464,70 K

1907. I-VI. sz. raktárak vakolatjavítása, meszelése 1720 K

1912. hivatalház építése, csatornázás

1932. műpalafedési és az ezzel kapcsolatos ács és bádogos munkálatok

1934. tatarozási és helyreállítási munkák 3500 P