Országos Kaszinó

Az eredetileg görög A. G. Cousis cég 1872-ben alakult. 1878-ban kezdte működését Kairóban, majd 1887-től Máltán, a St. Ursula utcában, Vallettában. Bár termékei Európa-szerte híresek és kedveltek voltak, még annyit sem sikerült kideríteni a cégről, hogy a tulajdonosnak mi volt a teljes neve.

A hazai kaszinók számára mintául szolgáló klubok őshazája Anglia volt, ahol már a 16. században kialakultak a klubok csírái: a vendéglőkben rendszeresen találkozó, számláikat közösen kifizető asztaltársaságok. Amikor Széchenyi István első ízben járt a szigetországban, vendéglátói bevezették a zártkörű klubok világába. Ottani élményei ösztönözték arra, hogy itthon is valami hasonlóval kísérletezzék. Már az 1825-ös pozsonyi országgyűlés idején egyfajta "magánkaszinót" rendezett be szálláshelyén, ahol élénk társadalmi élet zajlott.

A reformkor felívelő szakasza után a szabadságharc leverését követő időszak a kaszinók életében is hanyatlást hozott. A hatalom gyanúval tekintett minden társaságra, csoportosulásra. Ekkor számos kaszinó feloszlott, a megmaradók tartalékaikat felélték, újak pedig egyáltalán nem alakultak. A kiegyezést követően aztán ismét felélénkült a kaszinói élet. A fővárosban, a különböző városrészekben számos kaszinó, kör, egylet alakult, ám az elit számára még mindig csupán egy hely állt rendelkezésre: a Nemzeti Kaszinó. Ez azonban egyre inkább az arisztokrácia gyülekezőhelyévé vált. Aki nem tudott vagy nem akart itt tag lenni, az nehezen találhatott magának megfelelő társaskört. Ezt a problémát próbálták meg orvosolni, amikor 1883-ban két jelentős kaszinót hoztak létre, az Országos Kaszinót és a Lipótvárosi Kaszinót.

Az Országos Kaszinó önálló, új épületének építése 1894-ben kezdődött meg Czigler Győző műépítész elképzelései alapján, a Kossuth Lajos és a Semmelweis utca sarkán. Az épület átadására 1896. január 1-én került sor.

Az Országos Kaszinó soha nem kívánt a Nemzeti Kaszinó riválisa lenni, nem akart annak kimaradottjai számára otthont teremteni. Kizárólag az ország művelt társadalma részére kívánt egy új társaskört létesíteni, mely a Nemzeti Kaszinóval karöltve és harmonikusan akarta szolgálni a művelt körök társadalmi összefogását.

A kaszinók fénykora a 19. század nyolcvanas éveitől az első világháborúig tartott. Az ezt követő általános szegénység, majd a gazdasági világválság évei nem kedveztek a klubéletnek, de ennek ellenére a kaszinók egészen Budapest ostromáig nyitva tartottak.

Az Országos Kaszinó épülete először a Kisgazdapárt székháza lett, majd a Szovjet Kultúra Háza.