Ruffy Péter - A szivarfonónő

Az egri dohánygyárban már félórája nézem Szabó néni kezét. Szabó néni a gyár legöregebb munkása. Életében közel tízmillió szivart font. Mennyi füst! Hány elszállt gondolat...
Mikor első szivarját fonta, még Ferenc József volt a király, s az újságokban Némó dr. hirdetett, aki becsületszóra megnövesztette a gazdag emberek és kopasz emberek haját. Szabó néniről nem beszélt senki soha. Negyvenhetedik éve ül a dohánygyár első emeletén, ollója, pépje, mángorlója, szivarsodró deszkája mellett és fon.
Font már hosszú Upmannt, Britanicát és Operast, font vastag szivart és vékonyat, még olyat is, amelyben szalmaszál volt, hogy jobban szeleljen, s a szalmaszálban cirokszál, amellyel meg lehetett gyújtani.
Ő fonta Ferenc József szivarjait külön rendelésre.
- Emlékszik még arra?
- Rég volt - jegyzi meg.
Arca kerek, mint a telihold, haja fehér, mint a dér.
Régen király szivarjait fonta, ma meg azokat az Upannokat, amelyeket a Nemzeti Színház rendel Shaw darabokhoz és a pesti filmgyár korabeli urak részére.
- Például a Klein professzor! - mondja. - Kinek a szivarjait szívta a Semmelweis című filmben?
S madárfejével kendője mögül kiles.
- Aztán a Heltai úr, az író, szivarozik-e még?
A vén kéz sebesen sodor, készíti az eljövendő füstöt, emésztések néma tanúit, bölcs percek társát: készíti azt a meg nem fogalmazható örömet, mikor a füst lassú bodrával elszáll, s az embernek eszébe jut a tűnő élet, ifjúsága csínytevései s egy borzongató, ájult szerelem...
- Családjában dohányzik valaki?
- Senki.
Férje nem él. Életében nem szívott semmi, soha. Három gyereke van. Egy sem dohányos.
Egy veje van. Az is tűzoltó!
Munkaasztala felett ez áll:
"Dohányozni tilos."