Selmecbányai Dohánygyár

1870-
ma: Tabaková 1., 969 01 Banská Štiavnica, Szlovákia
__________________________________________________________________________________________

A Rubigall-kastély és a majorság épületei 1869-ben

1870-ben a korábbi Rubigall-majorság helyén kezdték meg az építkezést. Ezalatt a gyártás is beindult, még ideiglenes helyen, a felső major kis helyiségeiben naponta 26.000 szivart sodortak. 1870. március 18-án nevezték ki az első igazgatót, Sopúch Leopoldot, aki egészen haláláig, 1878. november 16-ig töltötte be ezt a posztot. Már az első évben közel 45.000 kg dohányból 198.000 szivart készítettek, az alkalmazottak száma év végére meghaladta az ötszázat.

1900.

Az 1871 végére elkészült új épületben 1200 alkalmazott kezdte meg a munkát, 1873-ban már közel ötvenmillió szál szivart gyártottak. 1884-ig felépültek a raktárak és az adminisztratív épület is. 1885-re a munkáslétszám 1500 főre emelkedett. Bár 1872 óta törvény korlátozta a kiskorúak foglalkoztatását, még így is sok 12 év alatti dolgozott az üzemben. A kis létszámú férfi főleg fizikai munkát végzett, a gyártásban leginkább nők vettek részt, minden termék kézzel készült. Az kezdetben napi 14 órás munka 1873-tól 12, 1883-tól 11, 1898-tól 10 órára „csökkent”.

1880 körül kezdődött a termékfajták bővítése, ekkor közel 1200 dolgozó 60-70 millió szivart készített évente, melyek nem csak Magyarországon, de Ausztriában is kelendőek voltak. A századforduló utáni kisebb gazdasági válság a termelést is visszavetette. Bár a raktárak tele voltak, a szivarok iránt lecsökkent a kereslet, nem fogytak kellőképpen. A világháború alatt a dolgozók száma ezerre csökkent, a nyersanyaghiány miatt bizonyos szivarok gyártását megszüntették.

1918 októberétől sok más felvidéki gyárral együtt a selmecbányai is Csehszlovákiához, a prágai jövedéki központ irányítása alá került.

A Prágai Magyar Hírlap 1924. szeptember 14-i cikke szerint „a selmecbányai dohánygyár, mely évente 36 millió szivart készít, csupán 800 munkást foglalkoztat, noha a teljes üzem fönntartásához 1200 munkásra van szükség. A gyár azért nem prosperál, mert a nyersanyag szállítását megdrágítja, hogy a küldeményeket a rendes vonatról keskenyvágányú vonatra kell átrakni, ami a gyár rezsijét nagymértékben fokozza.”

1915.

1925-ben megalakult a ČsR Tabáková režie nevű állami dohányjövedék, mely tovább gyárttatta a korábbi osztrák-magyar márkákat, de már Britanika, Kuba, Portorika és Trabuka néven. 1939-től a szivarok készítését Szomolnokra helyezték át, onnantól Selmecen cigaretta és pipadohány készült. A Felvidék 1938-1945-ig ismét Magyarországhoz tartozott, majd a II. világháború után újra csehszlovák vezetés alá került. Megjelentek a Lipa, Tatra és Detva cigarettamárkák, 1945-ben megszűnt a cigarettadohányok, 1946-ban a pipadohányok gyártása.

1947-ben ismét bevezették a kézi szivargyártást, de nem nagy sikerrel, ezért 1951-ben be is szüntették. 1950-től az addigi jövedéki formát - hazánkhoz hasonlóan - felváltotta a vállalati felépítés és szervezés. A fokozódó gépesítésnek köszönhetően már napi hétmillió cigarettát készítettek, viszont már egyre kevesebb dolgozóra volt így szükség, számuk háromszázra csökkent. A gyár privatizációja 1992-ben kezdődött, majd egy év múlva már teljes egészében a német Reemtsma cég tulajdonába került.

1910. A gyár asztalos munkásai

1910.

2015.