Selmecbányai Dohánygyár

1870-1996. (Tabaková továreň Banská Štiavnica)
ma: Tabaková 1., 969 01 Banská Štiavnica, Szlovákia
__________________________________________________________________________________________

A Rubigall-kastély és a majorság épületei 1869-ben

1870-ben a korábbi Rubigall-majorság helyén kezdték meg a gyár építését. Ezalatt a termelés is beindult, még ideiglenes helyen, a felső major kis helyiségeiben naponta 26 000 szivart sodortak. 1870. március 18-án nevezték ki az első igazgatót: Sopúch Leopoldot, aki egészen haláláig, 1878. november 16-ig töltötte be ezt a posztot. Már az első évben közel 45 000 kg dohányból 198 000 szivart készítettek, az alkalmazottak száma év végére meghaladta az ötszázat.

1900.

Az 1871 végére elkészült új épületben 1200 alkalmazott kezdte meg a munkát, és 1873-ban már közel ötvenmillió szál szivart gyártottak. 1884-ig felépültek a raktárak és az adminisztratív épület is. 1885-re a munkáslétszám 1500 főre emelkedett. Bár 1872 óta törvény korlátozta a kiskorúak foglalkoztatását, de még így is sok 12 év alatti gyerek dolgozott az üzemben. A kis létszámú férfi főleg fizikai munkát végzett, a gyártásban leginkább nők vettek részt, minden termék kézzel készült. A kezdetben napi 14 órás munka 1873-tól 12, 1883-tól 11, 1898-tól 10 órára „csökkent”.

1880 körül kezdődött a termékfajták bővítése, ekkor közel 1200 dolgozó 60-70 millió szivart készített évente, melyek a Monarchia egész területén kelendőek voltak. A századforduló utáni kisebb gazdasági válság a termelést is visszavetette. Bár a raktárak tele voltak, a szivarok iránt lecsökkent a kereslet, már nem fogytak kellőképpen. Az I. világháború alatt a dolgozók száma ezerre csökkent, a nyersanyaghiány miatt bizonyos szivarok gyártását megszüntették.

1918 októberétől sok más felvidéki gyárral együtt a selmecbányai is Csehszlovákiához, a prágai székhelyű Jövedéki Központ irányítása alá került.

A Prágai Magyar Hírlap 1924. szeptember 14-i cikke szerint „a selmecbányai dohánygyár, mely évente 36 millió szivart készít, csupán 800 munkást foglalkoztat, noha a teljes üzem fönntartásához 1200 munkásra van szükség. A gyár azért nem prosperál, mert a nyersanyag szállítását megdrágítja, hogy a küldeményeket a rendes vonatról keskenyvágányú vonatra kell átrakni, ami a gyár rezsijét nagymértékben fokozza.”

1915.

1925-ben megalakult a ČsR Tabáková režie nevű állami dohányjövedék, mely tovább gyártatta a korábbi osztrák-magyar márkákat, de már cseh felirattal: Britanika, Kuba, Portorika és Trabuka néven. 1939-től a szivarok készítését Szomolnokra helyezték át, onnantól Selmecbányán csak cigaretta és pipadohány készült. A Felvidék 1938-tól 1945-ig ismét Magyarországhoz tartozott, majd a II. világháború után újra csehszlovák vezetés alá került. Megjelentek a Detva, Lipa, és Tatra cigarettamárkák, 1945-ben megszűnt a cigarettadohányok, 1946-ban a pipadohányok gyártása.

1947-ben ismét bevezették a kézi szivargyártást, de nem nagy sikerrel, ezért 1951-ben be is szüntették. 1950-től az addigi jövedéki formát – hazánkhoz hasonlóan – felváltotta a szocialista állami vállalati felépítés és szerveződés. A fokozódó gépesítésnek köszönhetően már napi hétmillió cigarettát készítettek, viszont egyre kevesebb dolgozóra volt szükség, így számuk rövid idő alatt háromszázra csökkent. A gyár privatizációja 1992-ben kezdődött, majd egy év múlva már teljes egészében a német Reemtsma cég tulajdonába került. Ahogyan sok másik üzem esetében is, itt is ez a lépés vezetett a gyár bezárásához 1996-ban.

1910. A gyár asztalos munkásai

1910.

2015.