Sepsiszentgyörgyi Dohánygyár

Sepsiszentgyörgyi Dohánygyár

1897. november 18-2010.
ma: Strada Kós Károly 40-42., Sfântu Gheorghe, Románia

__________________________________________________________________________________________

A Szemerja és Szentgyörgy közötti szabad területeken a 19. század végéig dohányt termesztettek, melynek hagyományai a 18. századig nyúlnak vissza.A Kolozsváron megjelenő Nemzeti Társalgó 1839-es évfolyamának egyik száma is utal erre: ,,Szemerjától dohánykertek közé szorítva keskeny, de jó út viszen Szt.Györgyre."  

Korabeli feljegyzések szerint az 1849. július 23-i szemerjai csata után a honvédcsapatok dohánykerteken át jutottak a szentgyörgyi magaslatra.

A dohánygyár telke az építkezés megkezdése előtt, 1901. szeptember


Az 1860-as években az ,,516 házfüst alatt" élő, mintegy 2850 szentgyörgyi lakosból 330-nak nyújtott megélhetést a dohány. 1866-ban 314 nevet olvashatunk a termelési engedéllyel rendelkezők lajstromán. 1872 telén az aradi begyűjtőknek 11 200 kg dohányt adtak le, 1873-ban mintegy 100 holdon termesztették a dohányt: a román templom körüli telkeken (a ,,kerek hegyen"), Szépmezőn és a Szemerja felőli dombokon. Egy 1877-es feljegyzés szerint 91 szentgyörgyi lakos kapott ,,tubák ültetésére szabadalmat", s mintegy 11 000 kg dohányt szolgáltattak be az aradi gyárnak. A dohányjövedéki kihágásokat szigorúan büntették. Kováts Józsefet 1869-ben 1050 forintra bírságolták, mely összeg több volt, mint a polgármester évi fizetése. 1880-ban Sze­merjától ideiglenesen megvonták a dohánytermesztés jogát, de 1883-ban ismét 28 holdon termesztenek a szemerjai gazdák. Sepsiszentgyörgy elöljárósága ezen ágazat hagyományaira is hivatkozott, amikor 1897-ben pályázatot nyújtott be dohánygyár létesítésére. 

1894-ben kormányjavaslat született egy székelyföldi dohánygyár építésére, mely hozzájárulna a lakosság tömeges kivándorlásának megakadályozásához.

1897-ben az országosan benyújtott 41 pályamű közül Gödri Ferenc polgármester pályázata nyerte el a sepsiszentgyörgyi dohánygyár létesítésének jogát. Megfelelő épület hiányában az államkincstár 1897. október 1-jétől 1903-ig bérbe vette az éppen akkor felépült Bérpalota (a mai városháza) épületét. A ,,csomagolt dohány és szivargyártás" november 18-án kezdődött 80 munkás foglalkoztatásával.


Az ideiglenes dohánygyár a Bérpalota épületében

1901-ben az állam megvásárolta a Brassói úton a Wellenreiter család birtokában levő hatholdas telket. A mai kisstadion helyén kitermelt földet csillékkel szállították a gyártelepre, és út felőli részét egy méter magasságban feltöltötték. Még ebben az évben megkezdték a kétemeletes raktár építését.

1902—1903-ban elkészült az igazgatói lakás és két egyemeletes épület, így a gyár még az év októberében beköltözhetett. A telket körülkerítették, utca felőli részén ma is áll a Pap Lehel cementgyárában készített míves vas- és betonkerítés.1904—1905-ben a telek északi részén befejezték a második kétemeletes raktárépületet (ma a nyers dohány tárolására szolgál), a déli részen pedig az egyemeletes tisztviselői lakás, valamint a 31 méter magas víztorony építését.

1907-ben elkészült a kétemeletes főépület, így a tervezett építkezés befejeződött.


A dohánygyár parkja, 1913.

A széles gyalogjárót két oldalról 60 kanadai juharból álló fasor szegélyezte — ezek egy része ma is él —, melyet 1905-ben Heigel István igazgató kezdeményezésére ültettek.

1910-ben a szemerjai erdőben lévő Bodor-kútból — közismert nevén Tetves-kút — megoldották a gyár vízellátását. A foglalkoztatott alkalmazottak száma eddigre 900 főre ugrott. Ebben az időben készült a gyárban: Trabucos, Britanica, Cuba, Portorico szivar, az igényesebb cigarettázók választhattak parafa-, aranyozott- vagy szopókás végű cigaretták közül.

1920-tól az önálló román királyi dohányjövedékhez tartozott.

1931-ben kezdődött a máig tradicionális román márkák - Carpati, Marasesti, Nationale - gyártása.

1932-ben megszűnt a szivargyártás és átálltak a különféle típusú cigaretták és pipadohányok gyártására.

1945-ben újraindult a gyár termelése a háború okozta szünet után.

2010-ben a gyár felfüggesztette a tevékenységét. Az Adó- és Pénzügyi Hivatal (ANAF) a 2010/32205-es átiratban írásban kérte a Piraeus Bank Romániától, hogy hajtsa végre a 2.471.460 euró értékű banki biztosítékot, amellyel jótállt a cigarettagyár működéséért. Ez automatikusan a tevékenység felfüggesztését jelenti mindaddig, amíg az intézkedést vissza nem vonják.

Székelyföld egyetlen cigarettagyára 2010 elején gondokkal küzdött és leállították a gyártást, akkor az adó- és pénzügyi hivatal visszavonta a gyártási engedélyt, és lepecsételték a raktárakat, gépsorokat. Végül áprilisban a gyár visszakapta pénzügyi működési engedélyét és ismét munkába álltak az alkalmazottak. A leállásnak azonban komoly következményei voltak, jelentős megrendelésektől esett el a cég és leépítésekre is sor került.

Hosszas huzavona után végleg bezárták a 113 éves múltú gyárat.

Dohányválogató nők, ~1930.

Munkások a korabeli cigarettatöltő gépek mellett, ~1930.





1914.




1906.

 

Az orsvosi rendelő - akkor és most

 

- N A P J A I N K B A N -