Szegedi Dohánygyár

Szegedi Dohánygyár

1885-1949.
6724 Szeged, Kossuth Lajos sugárút 72.

__________________________________________________________________________________________

A gyártást a Felmayer-féle kékfestőgyár épületében kezdték meg, ezután költözött a gyár a későbbi 12 holdas telekre a Rókuson. A bezárását követően ruhaipari vállalat kezdte meg működését az épületben.

Dohánygyári munkáslányok és asszonyok.


Egy budapesti lakásban bukkantak rá egy különleges korlenyomatra, egy igazi ritkaságnak számító kordokumentumra, mely a közelmúltban került be a szegedi Móra-múzeum néprajzi gyűjteményébe. Az 1894 szeptemberében készült fotót egy keretezett kép hátlapjába építették anno – azt sajnos nem tudni, miért rejtették épp oda.

A felvételen harminc lelkes és elhivatott dohánygyári munkást láthatunk – egytől egyig nőket. A kézzel készített szivarkákkal és szivarkészítő eszközökkel „pózoló” lányok, asszonyok a kor fotózási divatjának megfelelően állnak, ülnek és kiterített szoknyával a padlóról figyelnek. Akadnak köztük szomorkásan figyelő, magabiztosan mosolygó és büszkén, csípőre tett kézzel álldogáló hölgyek is. A kép szereplői kemény munkát végeztek: a szegedi dohányüzem fénykorában akár évi 40 millió szivart is gyárthattak.

A szegedi dohánygyár 1885-ben kezdte meg működését 62 munkással. A fotó elkészítésének időszakában már közel 700-an dolgoztak a gyárban, a munkások 90 százaléka fiatal lányokból, asszonyokból állt. Ez a nembeli erőfölény később is megmaradt: az 1910-es években a férfiak száma 40 fölé emelkedett, de így is csak 6-7 százalékban képviseltették magukat a hölgyekhez képest. A dohánygyár volt ekkoriban Szeged legnagyobb létszámú ipari üzeme, ahol szinte kizárólag szivargyártás folyt: a szorgos kezek főként külföldről érkező, kelet-indiai és dél-amerikai dohányból készítették az exkluzív dohányárut.

/szegedma.hu/

 

1930. Készülnek az új, egyiptomi rendszerű cigaretták a Cleopatra és a Pharao

Napjainkban: