Szegedi rózsa

A Szegedi rózsa dohány, mely az akkori kísérletek szerint az egyik legjobb exportképes magyar dohány volt. Főleg Békéscsaba és Battonya környékén termelték. Bőven termett sűrűbb levélállása miatt. A kezelés és kiképzés szempontjából az a tulajdonsága előnyös, hogy egyenletes, élénk piros színnel színesedik. Levélalakja miatt — szemben a túlságosan elkeskenyedő vagy a tőnél túlságosan széles, vállas levelekkel — kevésbé sérülékeny és szivargyártásra is ez az alkalmas levélfajta. Levélszövete elég finom. Az a hibája, hogy a többi nagylevelű dohányokhoz viszonyítva erős, kissé nehezen ég. Törését helyesen kell megválasztani, mert hirtelen érve könnyen túlérik és akkor már szivargyártásra nem használható. Juhász Árpád véleménye az volt, hogy keresztezéssel lehetne javítani, csak a termelési célt kell helyesen kitűzni, nevezetesen, hogy cigaretta vagy nikotingyártásra akarják-e felhasználni. Ennek megfelelően kell nikotintartalmát emelni vagy csökkenteni. A kísérletek az utóbbi irányban folytak, így jött létre a Szegedi Szumatra, melyet Battonya, Békéscsaba és Debrecen környékén termeltek.