Szomolnoki Dohánygyár

Szomolnoki Dohánygyár

1872-2008.
ma Smolník, Szlovákia

__________________________________________________________________________________________

Amikor a bányászat nem hozott elég nyereséget és megélhetést, 1787-ben kis szivarkészítő üzemet alapítottak Szomolnokon. A dohánygyártás tehát már nagy múltra tekintett vissza a településen, amikor 1872-ben, a korábbi bányászati kamara reneszánsz épületét átalakították állami dohánygyárrá.

A Vasárnapi Újság 1872. május 5-i száma szerint: „A Szomolnokon felállítandó szivar- és dohánygyár a hainburginak módjára a legnagyszerübben fog berendeztetni. A pénzügyminiszterium ez új gyár segélyével nem csak az összes magyarországi szükségletet fedezhetni, hanem a dohány és szivar kellő száradását is lehetővé tenni reméli. Erre nagy szükség is van, miután a trafik szivarok rosszasága miatt folyvást sok a panasz.”


Rengeteg környékbeli asszony itt talált megélhetést, hatalmas gyakorlattal rendelkeztek a kézi szivarfonásban. Tudásuk generációról generációra szállt. A Prágai Magyar Hírlap 1928. július 12-i cikkében arról tudósít, hogy a dohánygyári munkások körében az utóbbi időben elterjedt az az aggodalom, miszerint a kormány a gyárat fokozatosan le akarja építeni, míg végül majd be is zárják. Erre abból következtettek, hogy az igazgatóság az idősebb dolgozókat nyugdíjazza, és helyettük nem vesz fel újakat. dr. Törköly József magyar nemzeti párti szenátor és Nitsch Andor, a szepességi németek képviselője felkereste dr. Pospisil-t az állami dohányjövedék vezérigazgatóját, akinek tolmácsolták a munkások aggodalmát, kiemelve, hogy azon a szegény vidéken gyakorlatilag a dohánygyár jelenti az egyetlen megélhetési forrást. Válaszként kapták, hogy a jövedék nem, hogy bezárni nem tervezi a gyárat, de a szepesbélaival és selmecbányaival együtt éppen, hogy fejleszteni akarják a szomolnokit is, hiszen ők is tudják, hogy milyen gazdasági viszonyok uralkodnak ezeken a területeken, így a céljuk, hogy e gyárak még inkább virágozzanak.

1939-től megszűnt a szivarkészítés Szepesbélán és Selmecbányán, gyártásukat Szomolnokra helyezték át. Ez az üzem afféle manufaktúraként működött továbbra is, soha nem volt valódi, gépeket használó gyár. Szinte kizárólag nőket foglalkoztattak, akik hihetetlen gyakorlattal mérték ki a szükséges dohány mennyiségét, és kis asztalkáikon pár gyors mozdulattal formázták meg az egyforma súlyú és méretű szivarokat.

Az ily módon készült szivaroknak köszönhetően méltán híressé vált gyár 136 évig, 2008 novemberéig működött, akkor az ottani gyártást Lengyelországba és Ukrajnába helyezték át. Az utolsóként foglalkoztatott női alkalmazottak elmondták, hogy a napi nyolc órában végzett szivarsodrás mozdulatsora annyira beépült már a tudatalattijukba is, annyira automatikusan jönnek a mozdulatok, hogy még a munkán kívül is kezük folyton mozgásban lenne. Észre sem vették, hogy még tévénézés közben is összegöngyölt papírt szorongattak, sodorgattak. A bezárás után legtöbbüknek több, mint egy évbe telt, míg ez a mozdulat kissé kikopott a mindennapi életükből.

Egykoron több, mint ezer munkás dolgozott a gyárban, ma a falu teljes népessége is épp, hogy csak meghaladja az ezer főt. Nagy a munkanélküliség, így a közel 150 éves épület hasznosítására, bérbeadására nem sok lehetőség van, hiába is áll a falu főterén.


1913.


1915.