Szomolnoki Dohánygyár

Szomolnoki Dohánygyár

1872-2008. (Tabaková továreň, Smolník)
ma Smolník, Szlovákia

__________________________________________________________________________________________

Amikor a bányászat már nem hozott elég nyereséget és megélhetést, 1787-ben kis szivarkészítő üzemet alapítottak Szomolnokon. A dohánygyártás tehát már akkor is nagy múltra tekintett vissza a településen, amikor 1872-ben, a korábbi bányászati kamara reneszánsz épületét átalakították állami dohánygyárrá.

A Vasárnapi Újság 1872. május 5-i száma szerint: „A Szomolnokon felállítandó szivar- és dohánygyár a hainburginak módjára a legnagyszerübben fog berendeztetni. A pénzügyminiszterium ez új gyár segélyével nem csak az összes magyarországi szükségletet fedezhetni, hanem a dohány és szivar kellő száradását is lehetővé tenni reméli. Erre nagy szükség is van, miután a trafik szivarok rosszasága miatt folyvást sok a panasz.”


Rengeteg környékbeli asszony az új dohánygyárban talált megélhetést, rövid idő múltán már hatalmas gyakorlattal rendelkeztek a kézi szivarfonásban. Tudásuk generációról generációra szállt. A gyár életéről nem sok információ maradt fenn. Az éves dohányjövedéki statisztikák szerint az üzem 1892 és 1912 között kizárólag szivarokat készített. Az I. világháború után a települést Csehszlovákiához csatolták.

A Prágai Magyar Hírlap 1928. július 12-i cikkében arról tudósít, hogy a dohánygyári munkások körében az utóbbi időben elterjedt az az aggodalom, miszerint a kormány a gyárat fokozatosan le akarja építeni, míg végül majd be is zárják. Erre abból következtettek, hogy az igazgatóság az idősebb dolgozókat nyugdíjazta, és helyettük nem vett fel újakat. dr. Törköly József magyar nemzeti párti szenátor és Nitsch Andor, a szepességi németek képviselője felkereste dr. Pospisil-t a csehszlovák dohányjövedék vezérigazgatóját, akinek tolmácsolták a munkások aggodalmát, kiemelve, hogy azon a szegény vidéken gyakorlatilag a dohánygyár jelenti az egyetlen megélhetési forrást. Válaszként kapták, hogy a jövedék nemhogy bezárni nem tervezi a gyárat, de a szepesbélaival és selmecbányaival együtt pont hogy fejleszteni akarják a szomolnokit is, hiszen ők is tudják, hogy milyen gazdasági viszonyok uralkodnak ezeken a területeken, így a céljuk, hogy e gyárak még inkább virágozzanak.

1939-től a csökkentő kerelet miatt Szepesbélán és Selmecbányán megszűnt a szivarkészítés, gyártásukat Szomolnokra helyezték át, mert ez a gyár már addig is nagy gyakorlattal rendelkezett ezen a területen. Az üzem még mindig afféle manufaktúraként működött, soha nem volt valódi, gépeket használó gyár. Szinte kizárólag nőket foglalkoztattak, akik hihetetlenül pontos érzékkel mérték ki a szükséges dohány mennyiségét, és kis asztalkáikon pár gyors mozdulattal formázták meg a pontosan egyforma súlyú és méretű szivarokat.

Az ily módon készült szivaroknak köszönhetően méltán híressé vált gyár idővel az Imperial Tobacco birtokába került. Ahogy az rengeteg másik európai gyárral is megtörtént, hatékonyságnövelési okokból 2008 novemberében, 136 éves működés után a szomolnokit is bezárta az új tulajdonos. Az ottani gyártást Lengyelországba és Ukrajnába helyezték át.

Az utolsóként foglalkoztatott női alkalmazottak elmondták, hogy a napi nyolc órában végzett szivarsodrás mozdulatsora annyira beépült már a tudatalattijukba is, annyira automatikusan jönnek a mozdulatok, hogy még a munkán kívül is kezük folyton mozgásban lenne. Észre sem vették, hogy még tévénézés közben is összegöngyölt papírt szorongattak, sodorgattak. A bezárás után legtöbbüknek több, mint egy évbe telt, míg ez a mozdulat kissé kikopott a mindennapi életükből.

Egykoron több, mint ezer munkás dolgozott a gyárban, ma a falu teljes népessége is épphogy csak meghaladja az ezer főt. Nagy a munkanélküliség, így a közel 150 éves épület hasznosítására, bérbeadására nem sok lehetőség van, hiába is áll a falu főterén.

 

A gyár igazgatói voltak

1872.05.-1872.10. Strache Antal mb. aligazgató
1872.10.-1879. Stöckl Adolf
1879.04.-1880.07. Strache Antal
?-? ?
1883.03.-1885.07. Sroch János
1885.07.-1888.10. Stastny Antal
1888.10.-1894.04. Kucsera Antal
1894.07.-1896.07. Hreblay Kelemen
1896.07.-1900.08. Neuwirth György
1900.09.-1904.04. Loser Henrik
1904.02.-1913. Boltizár Román
1914-1918. Haehnel Vilmos


Neuwirth György


Loser Henrik


Boltizár Román


Haehnel Vilmos

A gyár termelésével kapcsolatban elég hiányosak az adatok. Az tudható viszont, hogy1892-1912 között készült itt:
- 598.391.000 db szivar, melyekhez felhasználtak:
- 18.266 mázsa belföldi és
- 33-249 mázsa külföldi dohányt.


1905.

Az 1905. augusztus 27-i tűzvész után:


1913.


1915.


1950-es évek


1953.


A gyár százéves jubileuma, 1972



Prágai Magyar Hírlap, 1928.07.12.