Temesvári Dohánygyár

Temesvári Dohánygyár

1846-2003. (Fabrica de Tigarete din Timişoara)
ma Splaiul Nicolae Titulescu, Timişoara, Románia

__________________________________________________________________________________________

A gyárat 1846-ban, még az állami monopólium magyarországi bevezetése előtt öt évvel alapította az osztrák dohányjövedék. Az üzem céljaira kiszemelt, kisebb és nagyobb józsefvárosi gabona-hombár átalakítási és bővítési munkálatai 1847 végére fejeződtek be, így a tényleges gyártás csak 1848 elején kezdődhetett meg. A gyárépítés eleinte hiábavalónak bizonyult, mert az üzem nem tudta felvenni a versenyt a környékbeli magángyárakkal. Ráadásul az osztrák jövedék termékei iránt alig mutatkozott kereslet, így rövidesen felfüggesztették a termelést. Az épületet az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc után a katonaság rövid ideig kórházként használta.


1908.

1850 első felében indult újra az üzem, közel háromszáz munkással. 1880-ban a termelés fokozása érdekében a magyar állam nagy bővítésbe kezdett. Az egész gyártelep megnagyobbítását tervezték. E célból, a két szomszédos telek megvásárlására elkülönítettek a költségvetésből 45 000, hat dohányraktár építésére és esetleges további telekvásárlásra még 72 000 Forintot.


1915 körül

Az Állami Költségvetés tervezete szerint ekkor a gyár „feladata 31 különféle pipadohány-nem, 17 szivar- és szivarkafaj kiállítása; nevezetesen ott gyártatik fel a török dohánynak nagyobb része, minthogy az ottani égalj ezen gyártásnak leginkább kedvez. A pipadohánygyártás 20 000 métermázsára rúg, míg a szivar- és szivarkagyártás közel 60 000 000 darabot megközelit.” Ez a hatalmas mennyiség szükségesség tette, hogy már az eredetileg raktározási célokra kialakított tereket is a gyártási egységek vették birtokba. Ettől viszont a raktárkapacitás annyira lecsökkent, hogy az értékes külföldi nyersanyagokat csak célszerűtlenül összezsúfolva tudták elhelyezni, a belföldieket viszont még úgy sem. Ezek a gyárudvaron, a szabad ég alatt voltak kazlakba feltornyozva. Ez a megoldás nemcsak tűzveszélyes volt, de az időjárás viszontagságai nagyban veszélyeztették a dohány minőségét is.


1904.

Ugyan a gyár termékeit kiválónak tartották, azért néha adódtak kisebb problémák, amelyek a minőséget megkérdőjelezték. A Békésmegyei Közlöny 1882. november 19-i cikke szerint különös dolog esett meg: „Ismét szivarrobbanás. Gomboson esett meg a következő eset: A napokban néhány úr ült az ottani csárdában s egyikük brittanika-szivarra gyújtott, melyet a korcsmárostól vett. Pár percz múlva pörzs-szagot éreztek s körülnéztek, vajjon nem ég-e valamelyiküknek a ruhája. E felől megnyugvást szerezvén, a brittanikát szívó úr tréfára akarta fordítani a dolgot s azt mondván, hogy valószínűleg dinamit van a szivarjában, azt egy társának orra alá nyújtotta. Ez azonban elugrott s szerencséjére, mert ebben a pillanatban a szivar nagy detonáczió mellett foszlányokra szakadt. Igy állván a dolgok, jó lesz a brittanika-szívás élvezetéről végkép lemondani.”


Az ügy kivizsgálása és a gyár hírnevének megvédése érdekében „a pénzügyminiszter elrendelte, hogy a temesvári gyárban lévő ama 35 000 darab britanika, melyből a felrobbant szivar származott, egy bizottság rendelkezésére bocsáttassék, mely felbontás, vagy tetszés szerinti felvagdalás után a vizsgálat eredményét jegyzőkönyvileg konstatálja.” Végül 70 090 darab ilyen szivart találtak készleten, melyek közül találomra kiválasztott kétezer darabot szétbontottak, de egyben sem találtak idegen anyagot, vagy robbanószert. Ezeket – újrasodorva – kétkrajcáros szivarként hozták ismét forgalomba.

A századfordulóra a gyár alkalmazottainak száma elérte a kétezret. Ebben az időben már évente kétszázmillió cigaretta készült itt. 1905-ben problémaként jelentkezett a külföldi cigaretták egyre nagyobb mértékű hazai fogyasztása. A pénzügyminiszter ezért felkérte a temesvári gyárigazgatót, Schedwitz Gyulát az egyiptomi cigaretták gyártási módjának tanulmányozására, hogy azokhoz hasonlót a későbbiekben a magyar gyárak is tudjanak készíteni.

1914 tavaszán a budapesti Központi Igazgatóság az üzem további bővítését határozta el, a feladattal egy budapesti építőcéget bíztak meg 483 495 korona értékben.

1919 végén a gyár a román állami monopólium kezelésébe került. A hetvenes-nyolcvanas évek legendás román márkái is készültek: Carpaţi, Bucegi, Snagov, Amiral, Golf, stb. Modern, percenként 8000 cigarettát készítő gépeket helyeztek üzembe, amelyek ontották a cigaretták millióit – havonta háromszázmillió darabot.

2000-ig még nagyon is nyereséges volt a gyár, tevékenységét azonban fokozatosan ellehetetlenítették. 1998-ban még 3605 tonna cigaretta készült itt, majd ez a mennyiség 2002-re a harmadára, 1103 tonnára esett vissza és ezzel a gyár fenntarthatósága veszélybe került. 2003 elején a dolgozók három hétig tüntettek a bezárás ellen a megyeháza előtt, de hiába. Szakszervezetük a kormánypártot tette felelőssé a lehetetlen helyzetért, akik szerintük több száz milliárd lei értékű törvénytelen üzletet kötöttek a gyár kárára, feketén eladták a gépek egy részét, és nem hajtották be a kintlévőségeket. 157 éves működés után Temesvár legrégebbi gyára 2003-ban végleg bezárta kapuit.

A hatalmas telep sokáig üresen állt, csak egyes helyiségeit adták bérbe raktárként. Bár műemléki védettsége miatt szerencsére nem lehet lebontani, de állagmegóvásra nem sokat költöttek, így az épületegyüttes állapota folyamatosan romlott.


1913.

2023-ban Temesvár ad otthont az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatnak, és több más nagyváros korábbi példájához hasonlóan itt is tervezik az elhagyott ipari épületek újragondolását és más funkcióval történő hasznosítását. Ezek közt az egykori dohánygyár is szerepel, mely talán így megmenekül az enyészettől.


1907.


1905.