Újfehértói Szivargyár

Újfehértói Szivargyár

1995 óta
4244 Újfehértó, Nyíregyházi utca 10.

__________________________________________________________________________________________

A szivarozás magyarországi virágkora szinte pontosan száz évre tehető. Népszerűsége az iparág fejlődésével együtt növekedett: az 1840-es évek elején, még a manufakturális magán-dohánygyárak idején, az állami monopólium bevezetése előtt kezdődött. A gyorsuló életritmussal viszont már egyre kevésbé volt összeegyeztethető a nyugalmat és hosszabb időt igénylő szivarozás. Az uralmat lassan teljesen átvette a cigaretta, így természetesen a gyárak termékkínálata is lépést tartott a változó igényekkel: egyre kevesebb dohánygyárban készült szivar, egyre kisebb mennyiségben. A II. világháború után szinte kizárólag gyenge minőségű, szivarnak csak nagy jóindulattal nevezhető fajták készültek, igaz a keresletük is minimálisra csökkent. Hogy aztán azért szivaroztak-e kevesen, mert nem volt jó a kínálat, vagy azért nem volt jó kínálat, mert kicsi volt a kereslet, az szinte eldönthetetlen. Mindenesetre a rendszerváltás idejére a hajdanán szinte végeláthatatlan termékválaszték mindössze hét fajtára zsugorodott, és addigra már csak az egri gyár foglalkozott szivarkészítéssel.

Ez a „bőség” sem tartott már sokáig, ugyanis a privatizált Egri Dohánygyárban 1992-ben végleg megszűnt a szivargyártás, így a fogyasztók hazai márka nélkül maradtak. Akkor már elérhető volt a trafikokban számtalan fajta külföldi szivar, olcsóbbak, drágábbak egyaránt, így kénytelenek voltak ezekre átszokni a magyar szivarosok. Persze jobb minőséget kaptak, de ezt meg is kellett fizetniük.

Ezt a méltatlan helyzetet és tátongó űrt fedezte fel és használta ki nagyon ügyesen és helyesen Tóth József, Lakatos Sándor, Vargáné Somlai Zsuzsanna és Dancs Róbert, amikor 1995-ben, magántőkéből megalapították a Csongor Szivargyár Kft.-t. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Újfehértón létrehozott üzem 1996-ban kezdte meg működését és azóta is az egyetlen szivargyár Magyarországon. A megalakulás óta eltelt évtizedek során szerzett tapasztalat segítette a gyárat mai eredményéhez: évi 3 millió szál előállításával a hazai szivarfogyasztás 30%-át adják. Jelenleg 35 fős csapat készíti az 5 különböző termékcsaládot, melyeknek összesen 13 variánsa van.

1997 februárjában, hosszas előkészületek után került a trafikokba a gyár első terméke, a 10 darabos Hunor szivar, mely a rendszerváltás előtti Csongorhoz hasonló méretű és formájú volt. Elérhető ára mellett talán ez a tulajdonsága is segítette abban, hogy a dohányosok viszonylag hamar felfigyeljenek rá és megkedveljék. Hiába volt ugyanis már nagy kínálat jó minőségű külföldi termékekből, a korábbi magyar szivarok sok mindenben eltértek ezektől, így a magyar fogyasztók ízlésével nem feltétlenül találkoztak.

A Hunort 1998-tól már új grafikájú, öt szálas dobozba csomagolták, és márciusban megjelent az eredeti, bordó traditional mellett a könnyedebb, halványsárga csomagú fine változat is. Ezek a gépi fonású szivarok azóta is megtartották stabil helyüket a magyar piacon. Csomagolásuk 2012-ben ismét modernizálódott.

1998 februárjától a szivarozóknak szánt meglepetésként ismét megjelent a piacon az évtizedeken át legnépszerűbb Csongor márka, már új, modern, 10 szálas csomagolásban, 300 forintért. 1992-es megszűnése előtt ez volt a legnagyobb mennyiségben gyártott magyar szivar, évente 26 millió szál készült belőle, így nem csoda, hogy egykori fogyasztói hiányolták. Természetesen – a kor elvárásainak megfelelően – javult a minősége, nem csak a külalakját tekintve, de a belső tartalma is. Az eredeti Csongor amolyan „hamis-szivarként” belső papírburkot rejtegetett külső borítéklevele alatt. Az új verzió viszont már 100 % dohánytartalommal, papír nélkül, két éven át természetes úton érlelt magyar és dominikai dohányok keverékéből állt, így íze is karakteresebb és enyhébb lett. Az import dohányt leszámítva teljes egészében hazai termék volt, melyet a budapesti Cigar-Tower szaküzlet megrendelésére készítettek. A Csongor sajnos mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így az első, 400.000 szálas széria után felhagytak gyártásával.

A hagyományos szivarokhoz képest teljesen új és eltérő típusú az 1999-től gyártott Ász márka. A hosszú és viszonylag vékony szivar műanyag szopókával ellátott és három féle ízben – cherry, vanília, illetve ezek kombinációjával – kapható.

2000-ben ismét más típusú gyártmány jelent meg: a cigaretta méretű, de kellemesen aromás, közép-amerikai, jávai és európai dohányokból készített Maya szivarka, 190 forintért. 5 darabos dobozban került a fogyasztókhoz, eleinte csak natúr minőségben, de a termék sikere hamarosan két újabb variánst is életre hívott: a vanília és cherry ízesítésűt. További fejlesztésként 2003-ban megjelent ezek filteres változata is Maya Premium néven, már 10 szálas csomagban, 540 forintos áron.

2004-ben ismét új termékkel bővült a gyár kínálata, bevezették a rendkívül ízléses és igényes megjelenésű, 7 szálas Nabucco szivart, mely három változatban (Egzotic, Vanilla és Caramel) készült és 600 Forintos áron volt kapható. 2006-ban az Egzotic ugyan megszűnt, de a másik két íz megmaradt. A márka csomagolása 2012-ben megváltozott, azóta is forgalomban van mind a piros és a sárga dobozú is.

2005 hozta el az újabb szivar-féleséget, megjelent a Galopp, az Ászhoz kívül-belül hasonlító, hosszú, szopókás szivar, szintén kétféle, cherry és vanília ízben. Talán a hasonlóság miatt, de nem lett annyira kelendő, mint az Ász, így 2013-ban megszűnt.

Ebben az évben egy másik új termék is született, és ez jelentős változás és előrelépés volt a gyár életében. Az addigi, gépi előállítású szivarok mellett megkezdték a tradicionális kézi fonású Don Alfredo márka gyártását. A természetes érlelésű jávai, szumátrai és hazai dohányok keverékből összeállított szivar eleinte Corona méretben, 140 mm hosszal és 42-es kaliberrel készült. Egyesével celofánba csomagolva szálanként, és 2 darabos dobozban is kapható.

2007-ben tovább bővült a kínálat ugyezen márka Half Corona (104 mm hosszú és 33-as gyűrűméretű) változatával. A szivar karakterét a bélanyaggal jól harmonizáló ízű Havana borítéklevél tökéletesíti.

2009-ben a termékcsalád legújabb tagjaként megjelent a Slim Panatella méretű (125 mm hosszú, 8 mm átmérőjű) Don Alfredo, amit azonban 2013 januárjában kivontak a forgalomból.

Nem kis eredményt ért el a gyár a működése során, hiszen a szivarosoknak aránylag bő kínálatot tudtak kialakítani hazai készítésű dohányáruból. A hagyományos magyar típust kedvelőknek a Hunor, az ízesített fajtát előnyben részesítőknek az Ász és a Nabucco, míg a könnyed szivarozás kedvelőinek a csupán pár percig tartó Maya lehet a megfelelő választás.

2006. augusztus 1-jével a Szivargyár Kft. jogutódlással beolvadt a debreceni Róna Dohányfeldolgozó Kft.-be, ez pedig mérföldkő volt az üzem életében. Az új vezetés – Borbély Zsolt és Bajusz Géza – erőfeszítéseinek köszönhetően innentől jelentősen megnőtt a cég export-termelése. Nem csak a környező országokban (Szlovákia, Románia, Bulgária, Ukrajna, Cseh- és Lengyelország) jelentek meg termékeik, de az ízesített fa- és műanyagszopókás szivarok még Hollandia, Kanada, Japán, Thaiföld, Jordánia és Sierra Leone trafikjaiba is eljutottak!

Nyilvánvaló, hogy egy magyar szivargyár sosem fogja tudni felvenni a versenyt kubai társaival, hiszen sem az éghajlati, sem egyéb adottságok nem teszik ezt lehetővé, de ez nem is feladata. Viszont elvitathatatlan érdeme az újfehértói szivargyárnak, hogy szinte a semmiből építettek újra egy egykoron szebb napokat látott, de kis híján eltűnt iparágat.

Példaértékű az a munka, amit befektettek ahhoz, hogy a jelenlegi szintig eljuthassanak, bebizonyítva: semmi sem lehetetlen, csak elszántság és kitartás kell hozzá. Remélhető, hogy még sok új termék kerül ki az üzemből, és az egyre szigorúbb feltételek ellenére is még sokáig fognak tudni hazai terméket adni a magyar fogyasztóknak.