Villamosvasút

1846. július 15-én adták át Magyarország első vasútvonalát, amely a Magyar Középponti Vasúttársaság irányításával két év alatt épült meg Pest és Vác között. A 33 kilométer hosszú vonalat József nádor és felesége nyitotta meg a forgalom számára, az ünnepély alkalmából a főhercegi pár is elgördült az első szerelvényen Vácig. A vonat – a Dunakeszin töltött 10 perces várakozási idővel együtt – egy óra alatt tette meg első útját.

A Magyar Királyi Államvasutak története a csődbe ment Magyar Északi Vasút 1868-as felvásárlásával kezdődött. A következő évtől az állam szerepvállalása erősödött, a nehéz anyagi helyzetbe kerülő magánvasutakat az állam kisegítette vagy kivásárolta. Vonalaikat és járműveiket a MÁV vette át, így a hálózat fejlődése töretlen volt. 1949-től a MÁV formálisan is a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium, vagyis az állam része lett, és így működött a rendszerváltásig. 1993-tól részvénytársasággá alakult.

A MÁV már a 20. század elején tervezte a vasúthálózat villamosítását. Az első ilyen vonalakat 1911 őszén nyitották meg Rákospalota–Veresegyház–Vác és Veresegyház–Gödöllő szakaszokon. 1923-ban (a Budapest–Vác–Szob vonalon) a Nyugati pályaudvar és Dunakeszi–Alag között is elektromos felsővezetéket helyeztek üzembe. A Budapest–Szob vonal teljes villamosítása 1971 végére készült el, de akkor még ezzel együtt is a magyar vasúthálózatnak csupán 10 százaléka volt alkalmas villanymozdonyok használatára.