Zenggi Dohánygyár

DOHÁNYMÚZEUM, 2019, március 19 - 21:28

Dohánygyárak

1894. november 4.-1945. április 9. (Tvornica Duhana Senju)
ma Stara cesta, Senj, Horvátország
__________________________________________________________________________________________

1899. Az ideiglenes dohánygyár helyéül szolgáló tüzérségi laktanya

Mivel a fiumei gyár már nem tudta kellő mértékben fedezni az egyre növekvő mennyiségi igényeket, ezért a közelben egy új dohánygyár felállítása vált szükségessé. A választás Zengg településre esett, melynek tengeri kikötője nagyban megkönnyítette az összeköttetést Fiumével, és a szállítás szempontjából is fontos szerepe volt.

Meghívó az új gyárépület 1899. október 15-i ünnepélyes megnyitójára

1894. november 4-én, a volt tüzérségi laktanya épületében kezdték meg a termelést, eleinte még a fiumei gyár fióküzemeként. A gyár egyre bővült, majd 1896-tól már önállóan működött. Az első igazgató, a munkások között is kedvelt Vidmár György (Đuro Vidmar) egészen 1917-ben bekövetkezett haláláig, azaz 23 éven át vezette a zenggi gyárat. Még évekkel a halála után is mindig volt a sírján friss virág. Egykori beosztottai amolyan jótevőként emlékeztek rá, aki "lehetőséget nyújtott" arra, hogy kemény munkával ugyan, de megélhetést biztosítsanak családjuknak.

1900.

Az alacsony munkáslétszám eleinte folyamatos problémát jelentett, ezért a környékbeli településekről is keresték a munkaerőt, főleg lányokat, asszonyokat. 700 dolgozóra lett volna szükség, de ehhez egy új gyárépület létrehozása is kellett. Az építkezések 1897 tavaszán kezdődtek, és mire 1899. október 15-re elkészült az új gyártási részleg, addigra a munkáslétszámot is sikerült ötszáz fő körülire emelni. 1906-ban dolgoztak a gyárban a legtöbben, akkor 720 fő, de 1912-ben már csak 640 munkás állt a gyár alkalmazásában. Az új gyárépületet sok másik dohánygyárhoz hasonlóan Zobel Lajos tervezte, kivitelezője pedig a pesti Weil építő cég volt. Az épület nem csak villamosított volt, de az akkori kor legmagasabb műszaki és higiéniai elvárásainak is megfelelt.

1902.

Az 1899. október 15-i hivatalos megnyitón a Magyar Királyi Dohányjövedék delegációja is részt vett, melyről az akkori sajtó részletesen beszámolt. A Narodne Novine arról írt, hogy két gyönyörű gyári munkáslány - "Horvátország" és "Magyarország" - élőképet mutatott be stílusos jelmezben, és mindenkire nagyon kellemes benyomást tett a szép és ízlésesen megszerkesztett bemutató.

1912.

A gyárban még 12 éves lányok is alkalmazást nyertek, ami abban az időben egyáltalán nem volt szokatlan dolog. A munkabér heti 1,5-2 Forint volt, a munkaidő pedig váltakozott: nyáron 10, télen 9 óra volt.

1926-tól az új igazgató, Božidar Sabljić beképzeltsége miatt nagyon népszerűtlen volt a dolgozók körében, és a gyár termelékenysége is stagnált. Ennek oka a világháború utáni nehézségeken kívül a szivarfogyasztás csökkenése volt. Zenggben ugyanis csak szivarokat készítettek, és ezekből már jelentős készlet halmozódott fel, azonban akkor már jóval nagyobb igény mutatkozott a cigaretták iránt. Ráadásul az I. világháború után Jugoszláviához csatolt magyar területek két dohánygyárával (Zágráb és Zengg) együtt immáron 8 működött az országban, melyek kapacitása viszont jóval meghaladta az elszegényedett jugoszláv fogyasztók igényeit. A csekély vásárlóerő miatt a feketepiac erősödött.

A zenggi gyár a két világháború között csak fele kapacitással működött, 1929-től folyamatos hanyatlás indult, és a kis üzem többé már nem tudta visszanyerni régi fényét. A bérek alacsonyak, a munkakörülmények pedig egyre rosszabbak voltak. Ekkor a női dolgozók fele egyedülálló vagy özvegy volt, többnyire egyedülálló anyák. Még akik házasok voltak, azok legtöbbje is az egyetlen kenyérkereső volt a családban, mivel férjeik munka nélkül maradt kikötői munkások voltak.

A környékbeli munkáslányok öten-hatan laktak együtt sötét és nyirkos szobákban, a legalapvetőbb higiéniai feltételek nélkül. Táplálkozásuk nagyon rendszertelen és szegényes volt. Az 1930-as évek elején hirtelen megjelent és gyorsan el is terjedt a tuberkolózis, amely annyira elhatalmasodott, hogy külön bizottságot állítottak fel a helyzet megoldására. Munkáskonyha és óvoda építését, rendszeres orvosi vizsgálatokat és állandó egészségügyi ellátást javasoltak, ezekből azonban csak annyi valósult meg, hogy 1935-re felépült a helyi kórház.

A két világháború között a dohánygyári munkások helyzete valamennyivel jobb volt más munkásokénál, mert eltérő törvények és rendeletek vonatkoztak rájuk, mint dohányjövedéki alkalmazottakra. Az alkalmi munkások, napszámosok helyzete rosszabb volt, bérük alacsonyabb. A nehéz helyzet arra sarkallta a dolgozókat, hogy szakszervezetbe tömörüljenek. A szinte gyűlölt Sabljić igazgató által elvárt rengeteg adminisztráció egyre több feszültséget és konfliktust okozott.

Szerencsére hamarosan a dohányjövedéki dolgozók munkaviszonyával kapcsolatban új szabályok léptek életbe, így a zenggi gyárban ismét bevezették az állandó foglalkoztatást, 3 évnyi munkaviszony után a szabadsághoz való jogot, 8 órára csökkentették a napi munkaidőt, bevezették a betegbiztosítást és a nyugdíjazást.

A gyár helyzete kissé stabilizálódott, amikor a dohánygyártást országos szinten átszervezték, és onnantól már kizárólag a zenggi üzem készített szivarokat. 1935 fontos év volt a gyár életében, ez volt az az év, amikor először mehettek nyugdíjba a legrégebbi dolgozók.

1943. október

A II. világháború alatt, 1943-tól jugoszláv partizánok uralták ezt a területet. Az 1943. október 8-i bombázás során a gyár is súlyosan megrongálódott, a gépek nagyrésze megsemmisült, így a gyártás leállt. Gyors, de csak részleges helyreállítások után a munka a romok közt is újraindult, a dolgozók a gyárott cigaretta bizonyos részét kapták fizetségül, amit élelmiszerekre tudtak cserélni, és ez biztosította számukra a túlélést. Már nem fektettek sem energiát, sem pénzt a teljes rekonstrukcióba, így a zenngi dohánygyár 1945. április 9-én végleg bezárta kapuit.

1943. október

Az épületet végül mégis rendbehozták, bár az eredeti, különleges díszítettségét ekkor jóformán teljesen elveszítette. Az üzemet textilgyártásra rendezték be, 1948-tól itt működött a Neda Kötöttárugyár.

1907.

A gyár igazgatói voltak

1895-1896.09. Vidmár György mb. osztályvezető
1896.09.-1901.02. Vidmár György aligazgató
1901.02.-1917. Vidmár György
1917—1926. Ivan Nikolić
1926-1937. Božidar Sabljić
1937. Pavle Grćaj
1938. Božidar Sabljić
1938—1941. Pavle Grćaj
1941—1943. Josip Gržanić mb. igazgató
1943—1945. Zvonko Barbijani

1910.

A gyár termelésével kapcsolatban elég hiányosak az adatok. Az tudható viszont, hogy 1895-1912 között készült itt:
- 10.900 kg pipadohány
- 433.988.000 db szivar
- 5.980.000 db cigaretta, melyekhez felhasználtak:
- 21.504 mázsa belföldi és
- 15.453 mázsa külföldi dohányt.