Arad - Dohánybeváltó

Arad - Dohánybeváltó

Működési ideje: 1844-2008.
Arad, Románia
Az Aradi Dohánybeváltó Felügyelőség központja
_____________________________________________________________________________________

„A dohánytermesztést Aradvármegyében azon időpontra lehet visszanyomozni, midőn az Magyarországon általán meghonosíttatott, a mi valószínűleg a törökök betörésével esik össze, miután a »dohány« név a török »duhan«-ból látszik származni. A jelen évszázad [XIX.] kezdetéig azonban a dohányművelés alig emelkedhetett a mai zöldségtermelés jelentőségén fölül, mert az olcsóbb szállítási eszközöknek teljes hiánya folytán a termelés csak a tulajdon szükséglet fedezésére szorítkozhatott.

 

Csak azon időponttól, midőn az osztrák tartományokban — a hol a dohányegyedáruság még 1784-ben állíttatott fel, — az ottani jövedéki gyártmányok fogyasztása rohamosan kezdett emelkedni és a mint eközben a hajózási viszonyok Magyarországon évről-évre javultak, nyert a dohány-termékekkel való kereskedés jelentőségben a jobb piacztól távolabb fekvő vidékeken, tehát Aradvármegyében is, még pedig annyival inkább, mert az itt termelt fajoknak a gyártásra való határozott használhatósága bebizonyult. Nagy kedveltségnek örvendtek azon időtájt Glogovácz és Uj-Szt-Anna községek dohányai, miután szelíd, kellemes illat által tűntek ki és különösen más fajokkal való vegyítésre kiválóan alkalmasak voltak.

 

A magyar dohányok fővevője ez időtájt az osztrák dohányjövedék (abaldo vagy appalto) volt, mely a vételt vagy szabad kézből saját közegei által kirendeltségei, vagy pedig nagyszállítók (báró Sina, Wodianer és Schossberger) útján eszközölte. Midőn az Aradvármegyében lefoglalt kincstári telepítvények, valamint később egyes nagybirtokosok vagy uradalmak is, az osztrák jövedéknek dohánylevelek termelésére és átadására szerződésilegesen kötelezték le magukat, nevezett jövedék 1844-ben Aradon egy külön dohánybeváltó hivatalt állított fel, melynek raktárai eredetileg a radnai-úton voltak, a hol jelenleg a Neuman-féle gabona-magtár áll, később azonban e czélra a város ez útnak végén, a Maros árterében, egy nagyobb területet engedett át. E hivatal foglalkozott a nyers anyagok átvétele-, kiképzésével, válogatása- s bálozásával és közvetítette ezeknek elszállítását a cs. kir. dohánygyárakba.”

 

A dohánybeváltó „…jelezhető e tekintetben az első, mondhatni korszakot alkotó haladás, mert e hivatalnak akkori vezetője, Mandis János, ki az ebbeli tapasztalatait Németországban és Hollandiában szerezte, a dohánylevelek szárítását illetőleg oly eljárási módozatoknak tört utat, melyek nemcsak a levélnek épségben maradását teszik lehetővé s ezáltal értékét a gyártás szempontjából emelik, hanem egyszersmind ezen ma oly fontos mezőgazdasági ág jövedelmezőségét is lényegesen fokozni alkalmasok.

 

Hogy a beváltási üzlet mily terjedelmű lehetett, azt jelenleg nehéz kipuhatolni, de az évi átvétel összes mennyisége valószínűleg 1844-től a dohányegyedáruságnak Magyarországban történt felállításáig átlagosan 10.000 bécsi mázsa, a vételár pedig mázsánkint 6-7 frt közt lehetett. Az 1820-1830-as években az átlagár mázsánkint éppen csak 4-5 frt volt.

 

A dohányegyedáruságnak 1851-ben Magyarországon történt behozatalával a viszonyok lényegesen megváltoztak, mert ezen uj intézmény népszerű nem, sőt mondhatni gyűlöletes lévén, az a természetes törekvés keletkezett, hogy az azelőtt szabadon vásárolhatott dohányt ezentúl dugáruság útján szerezzék meg és pedig annyival inkább, mert a cs. k. osztrák jövedék gyártmányainak árait ez országban addig szokatlan magasra csigázta, a mihez másrészről a közönségnél egyébként igazolatlanul elterjedt azon előítélet is járult, hogy a trafika-dohány nem valódi és tiszta, hanem präparált állapotban adatik el a fogyasztóknak. A pénzügyőrségnek sürgős dolga lett a mindinkább elharapódzó csempészetet megakadályozni és a mint ez irányban kifejtett tevékenysége elégtelennek bizonyult, a természetes következmény lőn, hogy azon községekben, hol a csempészetnek gátat vetni nem lehetett, a dohánytermelés lassanként redukáltatott s későbben mindenkorra be lőn szüntetve.

 

A csempészetet odaadással űző kizárólag kistermelők kizárásával első sorban így azon községek sújtattak, melyek a legkedvezőbb fekvés és talajviszonyok folytán a dohánytermelés legjelesebb előfeltételeinek birtokában voltak és a melyeknek határaiban ennek következtében a legjobb anyag állíttatott elő, mert hiszen éppen ez örvendett a csempészetben a legnagyobb keresletnek. Ennek folytán éppen a tényleg legjelesebb dohánytermékek tűntek el a forgalomból mindenkorra.

 

A kistermelők kizárásával nyert termelési területeket lassankint a nagy termelőknek engedték át, kik a csempészet tekintetében sokkal megbízhatóbbaknak bizonyultak. Ezek a dohánytermeléssel járó minden kezelési munkálatot, tehát a palánták felnevelését és kiültetését, a növények kapáltatását, töltegetését és bugázását, végre a levelek szedését, fűzését, szárítását és csomózását feleskertészek, az úgynevezett gányók vagy kukások által eszközöltették, mely szolgálmányokért nevezettek szabad lakást, fűtést és más kisebb naturálékat, valamint havi élelmezési előlegeket kaptak. A feleskertészekkel az országban egy specialis cseléd-osztály teremtetett, mely a dohány-művelésnek állandó növekedésével Magyarországban oly mértékben gyarapodott, hogy ma, a midőn a termelési összterületeknek jó kétharmad része a nagytermelők kezében van, az országban legkevesebb 20 ezer ily család létezik.” 

(Jancsó Benedek: Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája, Arad, 1898)


Jancsó Benedek bőséges és részletes leírása mellett más, lényegi információ alig található az aradi dohánybeváltóról. 1905-ben pályázatot írtak ki a beváltó területén levő raktárak lebontására és újjáépítésére.


1909 májusában „nagy zivatar vonult el a város felett, miközben több perczig borsónagyságú jégeső esett. A villám becsapott a dohánybeváltó hivatalba és a raktárt felgyújtotta. A raktáron levő nagymennyiségű dohány elégett. A kár jelentékeny.” – írta a Magyarország.


1913-ban új tiszti lakot építettek 18.898 korona költséggel.


1919 júniusában, a raktárakban „mintegy négyszáz métermázsa leveles dohány van felhalmozva. Ezt a mai viszonyok között jelentékeny mennyiséget a dohánybeváltó hivatal a vasúti forgalom szünetelése következtében nem tudta rendeltetési helyére idejében elszállítani, értékesíteni és így az a terv merült fel, hogy a négyszáz métermázsa jó magyar dohányt Aradon dolgozzák fel. Greén Nándor főispán érintkezésbe lépett már az illetékes tényezőkkel, úgy hogy ez az életrevaló és különösen ma felette értékes terv rövidesen valóra válik. A készletet pipa- és cigarettadohány céljaira fogják feldolgozni, mert ehhez nem szükségesek különleges gépek. Az aradi dohánygyár nem csupán a dohányzó közönség érdekeit szolgálja, hanem a városi pénztárét is.” – írta a Vásárhelyi Reggeli Újság.


1919-ben a beváltó a Depozit de fermentare a tutunului RMS nevet kapta az új román vezetés alatt.


1928. szeptember 30-án temették el Braila Constanint, az aradi dohánybeváltó hivatal 39 éves korában meghalt igazgatóját.


1932-ben az Aradi Közlöny szerint „nagyobb szabású sorozatos tolvajlást sikerült leleplezniök az aradi dohánybeváltó éjjeli őreinek. A dohánybeváltó vezetőségének már régebbien feltűnt, hogy főleg a kiselejtezett dohányból nagyobb mennyiség hiányzik. Természetesen, azonnal fokozottabb ellenőrzést rendeltek el, amelynek egy ideig nem mutatkozott eredménye, mivel a dohányneműekben ezentúl is szinte naponta nagyobb hiányt fedeztek fel. Az elmúlt éjszaka azután az egyikéjjeli őr, Marin János egy surranó alakot vett észre a beváltó udvarán, amint az egy nagyobb csomaggal távozni igyekezett. A rejtélyes alakot megállásra szólította fel, ez azonban futni kezdett. Az éjjeli őr ekkor figyelmeztette társait, akik rövidesen előkerültek és szintén az idegen üldözésére siettek. Ez, amikor már veszélyben érezte magát, eldobta a csomagot és anélkül igyekezett menekülni. Az éjjeli őröknek végül is sikerült az idegent elfogulók, aki azonban ellenállást tanúsított és verekedni kezdett. Az éjjeli őrök nem hagyták magukat és a tolvajfogás hevében úgy elverték az idegent, hogy azt a kórházba kellett szállítani.  


Az eseményről jelentést tettek a rendőrségnek, amely az ügyben bevezette a nyomozást. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az idegen Stana Traian aradi lakossal azonos, aki már hosszabb idő óta dézsmálja a dohánybeváltó raktárait. Az elfogott tolvaj kihallgatása alkalmával sikerült megtudni orgazdáinak nevét is, akiknek állandóan szállított dohányt és akiket ma előállítottak a rendőrségre. Az orgazdák kihallgatása még folyik és ennek befejezésekor nyer tisztázást az, hogy Stana mióta folytatta üzelmek és hogy tulajdonképpen mennyit tesz ki a dohánybeváltó kára.” 


A II. világháború után, 1949-ben kezdte meg ismét a működését, a temesvári és kézdivásárhelyi dohánygyárak számára készítette elő a termelőktől átvett dohányt. 1962-ben a háromszintes raktárépületben 3000 tonna dohányt dolgoztak fel. 1965-ben műszaki fejlesztéseket hajtottak végre, így a feldolgozási kapacitás évi 5000 tonnára emelkedett. A dohányraktár – a folyamatosan csökkenő munkáslétszám mellett – 2008-ig működött. Akkor egy olasz vállalkozó szerezte meg a telepet, de mivel semmilyen fejlesztés nem történt, az épületek állapota rohamosan romlik.

 


 

Ismert vezetők és személyi változások:

 

1873-1875. Székhelyi Majláth Gyula kezelő, Gamberszky József tiszt, Kleeberg Oszvald tiszt

1877. Feichtinger Miksa kezelő, azonos minőségben áthelyezve Nyíregyházáról

1877. Kleeberg Oszvald tiszt, azonos minőségben áthelyezve a budapesti felügyelőséghez

1879. Feichtinger Miksa kezelő, Pitny István tiszt, Schelly Mátyás gyakornok

1880. Füstös Ede, III. oszt. tiszt, azonos minőségben áthelyezve Barcsról

1882. Székely Mihály, IV. oszt. tiszt, azonos minőségben áthelyezve Palánkáról

1884. Tóth Frigyes V. oszt. tiszt, azonos minőségben áthelyezve Csókára

1884. Feichtinger Miksa kezelő, Pitny István tiszt, Schelly Mátyás tiszt

1885. Kohányi Róbert kezelő, áthelyezve Marosvásárhelyről

1886. Schön Nándor V. oszt. tiszt, azonos minőségben áthelyezve Zsombolyáról

1886-1891. Gamberszky József kezelő, Schelly Mátyás tiszt

1887. Schanner Lajos gyakornokként

1887. Kohányi Róbert, I. oszt. kezelő áthelyezve Békéscsabára

1888. Haehnel Vilmos gyakornokként

1890. Ambrosich Géza tiszt áthelyezve Szulokról

1891. Schön Nándor tiszt áthelyezve Temesvárra

1891. Oroszy Géza áthelyezve Faddról, Schannen Lajos Kiskunfélegyházáról

1892-1893. Gamberszky József kezelő, Schelly Mátyás és Seide Károly tisztek

1893. Ambrosich Géza segédtiszt áthelyezve Temesvárra

1893. Milutinovics János segédtiszt áthelyezve Temesvárról

1894-1895. Gamberszky József kezelő, Schelly Mátyás, Seide Károly, Milutinovits János tisztek

1896. Gamberszky József kezelő, Schannen Lajos, Seide Károly tisztek, Sztarek Dezső gyakornok

1896. Sztarek Dezső gyakornok áthelyezve Nyíregyházára

1897-1898. Gamberszky József kezelő, Schannen Lajos és Kovách Lajos tisztek

1898. Kovách Lajos tiszt, azonos minőségben áthelyezve Budapestre

1898. Koncz Sándor segélydíjas gyakornok, azonos minőségben áthelyezve Miskolcról

1899. Gamberszky József kezelő, Schannen Lajos tiszt

1900. Kezelő: — Schannen Lajos tiszt, Oszlár Károly segédtiszt

1900. Schannen Lajos tiszt, azonos minőségben áthelyezve Szegedre

1900. Kamráth József tiszt, azonos minőségben áthelyezve a szegedi felügyelőségtől

1900. Oláh László segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve a szegedi felügyelőségtől

1901. Baloghy Imre kezelő, Kamráth József tiszt, Oszlár Károly és Koncz Sándor segédtisztek

1901. Székely József tiszt áthelyezve Nagytárkányból

1902-1903. Baloghy Imre kezelő, Székely József és Kamráth József tisztek, Koncz Sándor és Oszlár Károly segédtisztek

1902. Gyakornok: ifj. Balogh Imre.

1903. Kedačič Róbert segédtiszt azonos minőségben áthelyezve Budapestről

1903. Trux Béla tiszt áthelyezve Miskolcról

1903. Koncz Sándor segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve Nagykárolyba

1903. Baloghy Imre kezelő, azonos minőségben áthelyezve Miskolcra

1903. Szakolczai János kezelő, azonos minőségben áthelyezve Debrecenből

1904. Baloghy Imre kezelő, Kamráth József, Trux Béla tisztek, Oszlár Károly és Kedačič Róbert segédtisztek, ifj. Baloghy Imre gyakornok

1905. Szakolczay János kezelő, Kamráth József, Trux Béla, Oszlár Károly tisztek, Kedačič Róbert segédtisztek, ifj. Baloghy Imre gyakornok

1906. Schelly Mátyás kezelő, Kamráth József és Oszlár Károly tisztek, Kedačič Róbert és ifj. Baloghy Imre segédtisztek

1906. Milutinovics János tiszt, áthelyezve Miskolcról

1906. Oszlár Károly tiszt áthelyezve Battonyára

1907. Schelly Mátyás kezelő, Kamráth József, Reiner Zsigmond, Milutinovics János, Kedačič Róbert tisztek, ifj. Baloghy Imre, Szoják Sándor segédtisztek, ifj. Kamráth József gyakornok

1908. Schelly Mátyás kezelő, Milutinovics János, Kedačič Róbert tisztek, ifj. Baloghy Imre, Baghy Károly segédtisztek

1909. Schelly Mátyás kezelő, Killer Lajos, Kedačič Róbert tisztek, Baghy Károly segédtiszt

1909. Balassa György kezelő áthelyezve Nagybecskerekről

1909. Thuránszky Károly segédtiszt áthelyezve Tiszaroffra

1910-1911. Schelly Mátyás és Killer Lajos kezelők, Kedačič Róbert és Reiter József tisztek

1912-1913. Killer Lajos kezelő, Kedačič Róbert, Reiter József, Schlott Jenő tisztek

1913. Murády Árpád János gyakornokként

1914. Killer Lajos, Kedačič Róbert kezelők, Reiter József, Schlott Jenő tisztek, Murády Árpád János gyakornok

1915-1918. Killer Lajos kezelő, Reiter József, Schlott Jenő tisztek, Murády Árpád János gyakornok

1919. Nyírák Béla tiszt, azonos minőségben áthelyezve Budapestről

 

Ismert építkezések:

 

1869. hivatali ház, fészer, három raktár építése, terület körbekerítése 56.347 frt.

1881. a dohánybeváltó felügyelőség épületének cserépfedése, kerítés javítása 877 frt 66 kr.

1904. épülettatarozás 3.762 K

1904. épület és raktár tatarozása 4382 K

1905. épület helyreállítás 1.808 K 98 fill. (Czettel Fülöp)

1905. deszkakerítés felállítása 2.183 K (Czettel Fülöp)

1905. dohányraktárak lebontása és újjáépítése 1600 K

1906. ács-, kőműves- és mázolómunka 3.363 K 30 fill.

1907. épülettatarozás 2.723 K 15 fill.

1913. tiszti lakás 18.898 K 37 fill. (Vandracsek Ignác)