Beregszász - Dohánybeváltó

Működési ideje: 1922~1995.
ma Берегове, Ukrajna
A hivatali épület megegyezik a nagyszöllősivel
______________________________________________________________________________________

1922 szeptemberében, csehszlovák vezetés alatt született döntés a dohánybeváltó felállításáról.

1934-ben a nagy szárazság miatt a korábbi mennyiségnek csak körülbelül a fele termett. A dohánybeváltó még így is 9.000 mázsa dohányt vett át januárig 4,10 Kc átlagárban, azaz közel 3,6 millió koronát fizetett ki a dohányjövedék a kárpátaljai termelőknek.

1936-ban a dohányjövedék központi irodája igazgatóságának határozata értelmében Stribersky Antalt, a komáromi dohánybeváltó hivatal igazgatóját Svitavára helyezték át. Helyére az érsekújvári dohánybeváltó hivatal igazgatója, Valenta Ferenc került. Érsekújvárra Bulant Lajost nevezték ki, aki addig a beregszászi dohánybeváltót vezette.

A terület 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1943-ban a háborús gazdálkodásban még fontosabbá vált a dohánytermesztés, melyet rendeletileg is kötelezővé tettek. Így a korábban 100-150 téli munkásnőt foglalkoztató beváltó 1943 telén már 450-500 munkást alkalmazott. A következő télre már 700 munkással számoltak, ami a nagyrészt mezőgazdasági, vagyis őszi és tavaszi munkából élő Beregszász életében kiemelkedő fontosságú volt, hiszen ezzel az idénymunkával azonnal megszűnik a tél idején jelentkező munkanélküliség.

1938.

A dohánybeváltó a felszabadulás után, 1944. november 24-én megkezdte működését, mégpedig 2 tisztviselővel és 14 munkással. A volt irodai személyzetnek, elsősorban Kovács Annának volt köszönhető, hogy a hivatalt jelentősebb kár nem érte, és hamar újrakezdhették a munkát. 1945 nyarától Kárpátalja a Szovjetunió része lett.

A Beregi Hírlap 1946. március 7-i cikke szerint: „A beregszászi dohánybeváltó egyike a város legélénkebb üzemeinek. A kivonuló fasiszták nem igen tettek kárt benne, mert munkásai és tisztviselői mindvégig helyükön maradtak és megvédték az üzemet, így a dohánybeváltó szinte zökkenő nélkül kapcsolódhatott bele az új termelési rendbe.

Lapunk már egy ízben beszámolt a dohánybeváltó munkájáról Azóta jelentős változás állott be. Ugyanis ezentúl a beregszászi dohánybeváltó veszi át az egész járás nyersanyagtermelését és készíti elő feldolgozásra. Evégből ki is fogja bővíteni tisztviselőkarát. Azonkívül a dohánybeváltó Sztálin elvtárs februári korszakalkotó beszéde nyomán elhatározta, hogy termelését fel fogja emelni legalább 150 százalékra.

A dohányjövedék úgy a múltban, mint most nagy szerepet játszik a gazdasági életben. Mindenekelőtt a téli időszakban, a legrosszabb munkaidőben foglalkoztatni tudja a dolgozókat, úgyhogy Kárpátalja területén a dohánnyal való foglalkozás a falvakban 1200, míg az üzemekben 1100 családnak biztosít kenyeret.

A műszaki osztály vezetője, Tuchányuk elvtárs azt mondja, hogy ha a kapitalista rendszerben a munkások verejtékével fel lehetett építeni és tartani egy ilyen üzemet, mennyivel inkább virágzóvá lehet tenni most, mikor a munkásság magának dolgozik és övé munkájának gyümölcse.

Az üzem vezetősége és szakszervezete elhatározta, hogy mindig figyelemmel fogja kísérni azon munkásait és munkásnőit, akik a megállapított normán felül termelnek. Ezek prémiumban fognak részesülni. A legelső jutalmat március 1-én osztották ki. 10 első és 10 másodosztályú munkásnő részesült jutalomban Ezek 4 méter ruhaanyagot kaptak, 300 cigarettát és fél kilogramm szappant. A három élmunkásnő: Ricu Jánosné, Mindák Andrásáé és Fekete Irén még külön jutalmat fognak kapni.

1939.

A dohányjövedék azonban nemcsak munkásait jutalmazza, hanem a dohánytermelőket is. Éspedig a beültetett terület után beszolgáltatott mennyiség szerint kapnak cigarettát, petróleumot, szappant és ruhaanyagot. Például azok a termelők, akik 100 százalékban beadták dohányukat, miniden 100 kg dohány után 700 db cigarettát, 1 méter ruhaanyagot, 2 liter petróleumot és 1 kg szappant kapnak. Azok a termelők pedig, akik 400 százalékon felül adnak be termést (?), még külön prémiumot kapnak. Mészáros György beregrákosi lakos 180 százalékot adott be. Ezért külön jutalomban részesül, éspedig 50 százalékot még mindenből. Ez a megértő és szoros kapcsolat, mely létrejön a vezetőség, munkások és termelők között, lehetővé teszi az eredményes munkát és a termelés emelését.

A dohánybeváltó nagy buzgalommal fáradozik kultúréletének kiépítésén is. Fürdőhelyiségük rövidesen elkészül, berendezkednek konyhakertgazdaságra és állattartásra. Egészséges, szellős konyhahelyiségben a munkások melegen tarthatják ebédjüket. Előtte van a mosdóhelyiség, mert igen fontos a nikotinnal dolgozó munkások egészsége szempontjából, hogy étkezés előtt kezüket alaposan megtisztíthassák. Külön figyelmet érdemel hatalmas kultúrtermük. Színpad, rendes díszletek, és ami a legfőbb, lelkes és tehetséges műkedvelő gárda szolgálja a kultúrát. A próbákra pihenőidejüket áldozzák fel és valósággal megható látni, hogy munkások és tisztviselők, mint teljesen egyenrangúak, vesznek részt az előadásban. Ennek így is kell lenni. (Elképzelhető volt ez a múltban?) Az osztálykülönbség ismeretlen fogalom a Szovjet Unióban. Itt csak az lesz különbséges, ki tud jobban dolgozni, többet termelni.

Legutóbb is nagysikerű előadást rendeztek. A jövedelmet a nők napján a legjobb munkásnők között fogják kiosztani. Az előadás mintaszerű volt. Helyszűke miatt nem említhetjük meg az összes szereplőket, de különösen ki kell emelni a fáradhatatlan és lelkes Kovács Annust, Hrabár Istvánnét és Pálóczi Bálintnét.

A beregszászi munkáskultúréletben a dohánybeváltó az élre küzdötte fel magát. Minden dicséretet megérdemel.”

Ismert vezetők és személyi változások:

1936. Bulant Lajos

1940. Mangesius Ödön főtiszt, Földváry Tamás, Molnár László tisztek

1941. Mangesius Ödön felügyelő, Molnár László, Gönczy István, Kiss István tisztek

1942. Mangesius Ödön felügyelő, Cziffra László osztályvezető, Vass Jenő gyakornok

1943. File András felügyelő, Cziffra László gyártási osztályvezető, Vass Jenő tiszt

1944. File András, Cziffra László felügyelők, Vass Jenő tiszt