Nagyatád - Dohánybeváltó

DOHÁNYMÚZEUM, 2010, július 13 - 11:17

Dohánybeváltó hivatalok

Működési ideje: 1909-1995.
Nagyatád, Dózsa György utca - Somogy megye
A Budapest Dohánybeváltó Felügyelőség illetősége alatt
______________________________________________________________________________________

A dohányfogyasztás növekedésével a termelés is fokozódott, így feldolgozó üzemből és gyárból is egyre többre volt szükség. A térségben az első dohánybeváltó Szulokon létesült, hiszen híres dohánytermő település volt, ott termesztették a nagylevelű szuloki fajtát. A települések versengtek egymással újabb lehetőségekért, hiszen egy beváltó létesítése munkát és fejlődési lehetőséget biztosított. A falvak ingyenesen ajánlottak fel területet egy-egy ilyen beruházás céljára.

Hauptman Gyöngyinek az atadhir.hu oldalon olvasható összeállítása különös részletességgel mutatja be a beváltó életét. 1907-ben Uray István királyi tanácsos Nagyatádra érkezett, megtekintette és megfelelőnek is találta a felajánlott, közel 4 hektáros területet, melyet a község Lelbach Keresztély földbirtokostól vásárolt meg, azért hogy azt díjmentesen átengedje a kincstár számára. Az építkezés további feltételeként iparvágányt is kellett létesíteni a leendő üzemhez. A versenyben álló három somogyi település közül Nagyatád nyerte a pályázatot, 1908. november 23-án engedélyezték a beruházást, a kivitelező a kaposvári Lamping és Fia cég volt.

1916.

1909. október 15-én került sor az avatási ünnepségre, majd a beváltó Villinger Gyula budapesti dohánybeváltási kezelő vezetése alatt, 60, főként női munkással megkezdte működését. Kissé lemaradva, december 25-én írta a Somogyvármegye, hogy „Nagyatádon 220.000 koronáért nagyszabású dohánybeváltó hivatalt építettek. Az új dohánybeváltót legközelebb átadják a forgalomnak.”

Kezdetben az infrastruktúra elég kezdetleges volt, a város szélén lévő beváltót az őszi-téli sáros időszakban csak nehezen lehetett megközelíteni, nem egyszer előfordult, hogy a terméssel érkező lovas kocsik felborultak, az értékes dohánylevelek a sárba hullva tönkrementek. A probléma orvoslására 1912-ban járdát építettek, majd hamarosan az utat is lekövezték.

1916.

Az üzem két nagy szárítóépületében a dohánybálák mozgatását liftekkel végezték.

A leszedett dohányleveleket a gazdák otthon szárították, majd bálákba varrva vitték a beváltóba, ahol osztályozás után fermentálták. Nagyatádon természetes fermentálást is végeztek a Havanna szivardohány esetében. Ebből a fajtából az 1960-as években már a teljes mennyiséget az Egri Dohánygyár vette át, mivel addigra már egyedül ott készült szivar az országban. A több hónapos fermentálás után a padlásra vitték, jutazsákokba rakták a dohányt, majd így szállították a dohánygyárakba.

1971-ben, újjászervezések után megalakult a Dunántúli, illetve a Duna-Tisza-közi Dohányfermentáló Vállalat. A nagyatádi üzem vezetője 1974-től Fodor József, 1986-1993-ig Selmeczy István, majd utolsóként Nagybocskai Tamás volt.

A rendszerváltás után a Somogy megyei dohánytermő terület 250 hektárra esett vissza, ráadásul aszály és egy vírusfertőzés tovább csökkentette a termést, olyannyira, hogy külföldről kellett dohányt beszerezni.

1995. november 25-én a beváltót eladták. 1996 februárjában nagyratörő hírek érkeztek: az egyik épületet raktárként akarták kiadni, a másikban diszkont áruházat és diszkó-éttermet kialakítani, a köztes udvaron íjász klubbal… Nem meglepő módon egyikből sem lett semmi.

A magánkézben lévő dohányszárítót és a szolgálati házat időközben lebontották, a terület fáinak nagy részét kivágták. A terület másik részén álló háromemeletes épületet az önkormányzat megvásárolta és 2018-ban tetőfelújítást végeztek rajta. A páratlan értékű, évszázados fenyődeszkákat és gerendákat a dohányfermentálás kipárolgásai megóvták a szuvasodástól is.