Palánka - Dohánybeváltó
Működési ideje: 1846-1889. október 31. és ~1941~1988.
ma Бачка Паланка, Szerbia
______________________________________________________________________________________
„Ő cs. kir. ap. Fölsége 1845ik évi dec. 27. és 1846ik mart. 24kei legfelső végzéseinél fogvást a dohánylevél-beváltó hivataloknak Debreczenben, Szegeden, Tolnán, Aradon és Pesten állandósítását, ugyszinte négy dohány-bevásárlási állomásnak Apátfalván, Ó-Palánkán, Rakamázon és Bátorban felállíttatását kegyelm. helyben hagyni méltóztatott.” – tájékoztat a Budapesti Hiradó.
A következő hír közel negyven évvel később bukkan fel a Pénzügyi Közlönyben: „A balassa-gyarmati és palánkai dohánytermelési körzetekben a dohánytermelés a folyó 1884. évtől kezdve beszüntettetvén, erről az illetékes közigazgatási és pénzügyi hatóságok tudomás és miheztartás végett értesíttetnek.”
Különös ez a hír, mert ennek ellenére a beváltó tovább működött. 1887-ben a Pesti Hírlap beszámol arról, hogy „Láng Ferenc m. k. pénzügyi tanácsos és szegedi dohánybeváltó felügyelő által rendezett dohánykiállítás tanúságot tesz arról, hogy Palánka és vidéke valóban e művelési ágra nézve a legkiválóbb talajjal rendelkezik. (…) Ha azonban a kitűnő minőségű termelvényt s a palánkai mintatermelő telepet tekintetbe vesszük, nem kerülheti el figyelmünket azon körülmény, hogy a palánkai dohánybeváltó körzetben a dohánytermelés évről évre csökken. Ez részben a dohánytermelvény aránylag csekély beváltási árában — lévén a kerületbeli dohánytermelők által irracionális kezelési mód követve — másodszor a dohányjövedéki kihágások miatti eltiltásban rejlik. A dohánytermelők száma jövedéki szempontokból szállíttatott alább, de ez éppen kedvezőtlen eredményt szül, mivel a kisebb mérvű dohánytermelésnél fogva a dohány sokkal kapósabb s a legjobb dohány nem csekély része a csempész kezébe kerül.”
1888 decemberében ugyanez a lap tudósít: „Az idei dohánybeváltás nálunk már befejezéséhez közeledik, ami azon körülményben leli magyarázatát, hogy a kincstár az idén első ízben volt tekintettel a szállítási viszonyokra és ennek folytán a beszállíthatás könnyebbíthetése végett a Palánkához távolabb eső községek kedvéért a közelebb eső Újvidékre küldött egy beváltási kirendeltséget s így most két helyen váltják be a körzethez tartozó dohányt. A dohánybeváltás eddigi eredménye alig középszerű, ami, tekintve az elmúlt nyár fölötte kedvező időjárását, valóban megdöbbentőnek volna mondható, ha már maga a dohányanyag nem magyarázná meg, hogy a természet által kitűnő minőségben adott termés a rossz kezelés által lett tönkre silányítva.
Igen, a rossz kezelés által és ezzel nemcsak a termelők vádolhatók, hanem — fájdalom — talán elsősorban is a kincstár közegeit kell okozni. Mindenki tudja, hogy a dohányjövedék emelése céljából vándortanítók működnek nyáron keresztül, kiknek feladatuk a termelőket okszerű termelésre és kezelésre oktatni. Amily áldás lehet egy képzett vándortanító egy egész vidékre, és oly káros oly egyének működése, kik nem állanak feladatuk magaslatán. Úgy látszik, a palánkai kerület a múlt nyáron az utóbbiak fajtájából kapott oktatót, mert az észszerűtlen füllesztés, hiányos szárítás és megfoghatlan csomózás alig enged mást feltételezni.”
A fenti problémák együttesen vezethettek ahhoz, hogy „a palánkai m. kir. dohánybeváltó hivatal f. évi október hó végével feloszlattatott.” – olvasható 1889. november 21-én a Pénzügyi Közlönyben.
Valószínűleg az I. világháború után, jugoszláv vezetés alatt újranyithatták, mert a későbbi terület-visszacsatolások után, 1941-44-ben ismét hallunk róla: „A m. kir. dohányjövedéki központi igazgató Keszler Ferenc volt jugoszláv alkalmazottat ideiglenes minőségű m. kir. dohánytermelést segédfelügyelővé a X. fizetési osztály 3. fokozatába és Kékity János volt jugoszláv alkalmazottat ideiglenes minőségű szakaltisztté az 5. fizetési fokozatba az újpalánkai m. kir. dohánybeváltó hivatalhoz kinevezte.”
A II. világháború után a település ismét Jugoszláviához került. 1966 végén felvetődött, hogy gazdasági nehézségei miatt felszámolják a beváltót, de 1988-ban még működött.
Ismert vezetők és személyi változások:
1873. Schlott Károly tiszt
1875-1879. Schlott Károly kezelő, Székely Mihály tiszt
1882. Székely Mihály IV. oszt. tiszt, azonos minőségben áthelyezve Aradra
1884. Schlott Károly kezelő, Dongó János tiszt
1885. Schlott Károly kezelő áthelyezve Marosvásárhelyre
1886. Dongó János tiszt, vezető
1887. Dauscher Lajos kezelő, Hudra Péter tiszt
1888-1890. Dauscher Lajos kezelő, Kreutz József tiszt
1942-1943. Pápay Miklós felügyelő
1944. Szabó Gyula főfelügyelő
Ismert építkezések:
1875. augusztus végéig „épület átidomítás” és tatarozások 3.278 frt 04 kr.
Eddig nem került elő kép az egykori dohánybeváltóról
