Pápa - Dohánybeváltó

Működési ideje: 1946. július 8.~1981.
Pápa, Téglagyári út - Veszprém megye
______________________________________________________________________________________

Pápán a II. világháború után, a működő dohánygyár területén belül alakítottak ki dohánybeváltót. 1947 novemberében „a pápai és pécsi dohánybeváltó hivatali kirendeltségek körzetében dohánykertészeket keresnek. Akik leszerződni és családostól átköltözni szándékoznak, jelentsék 3 napon belül a nyíregyházi Dohánybeváltó Hivatalban. (Virág utca 9.) Az átköltözés költségeit az átköltöztető dohánytermelő viseli, de azokhoz, az előírt feltételek igazolása mellett, az illető dohánytermelő kérelmére, a dohányjövedék segéllyel járul hozzá.” – írja a Magyar Nép.

1950. december 29-én a Szabad Ifjúság büszkén újságolja, hogy „a pápai Dohánybeváltó Vállalatnál most váltják be az idei dohánytermést. A beváltások során bebizonyult, hogy lelkiismeretes, jó munka mellett kitűnően jövedelmez a dohánytermesztés. Pál György akai dolgozó paraszt két hold földön termelt dohánya után 7256 forintot, Király Gyula nagykamondi dolgozó paraszt 1300 négyszögöl dohánytermése után 2515 forintot, Fodor József kislődi dolgozó paraszt 900 négyszögöl dohánytermése után 1200 forintot kapott.”

A dohánygyárat 1950-ben megszüntették, de a beváltó még tovább működött. 1958 februárjában „vetítettképes szakelőadást tartott Szilsárkányban az elmúlt héten a dohánytermesztésről a Pápai Dohánybeváltó Hivatal. A faluban 20 holdon termelnek nikotinnak való dohányt.” – írta a Kisalföld.

A hónap végén, a beváltási időszak lezárulását követően a Népszabadság is foglalkozott egy kisebb botránnyal: „A szőnyi Szabadság Termelőszövetkezet tavaly termelt először dohányt, öt holdat szántak erre a célra, s idejében be is ültették. Szorgalmasan dolgoztak, a termés szép lett, több mint 10 mázsát takarítottak be holdanként. A szövetkezetben mégis elégedetlenkednek a dohánytermesztés miatt. A Pápai Dohánybeváltó Vállalat ugyanis a mai napig sem fizette ki a többlettermés után járó 21 ezer forint prémiumot. A baj ott kezdődött, hogy rosszul becsülték fel a termést. A tsz 9 mázsával többet takarított be, mint amennyire számítottak. A szövetkezetiek persze örültek az eredménynek, s természetesen ezt a 9 mázsát is beadták. A Dohánybeváltónál azonban ahelyett, hogy örültek volna, azon gondolkoztak, honnan lehet ez a többlet. A szövetkezet csak „balkézről” szerezhette, hogy prémiumot kapjon — mondották. S már döntöttek is: nem fizetik ki a tsz-nek járó 21 ezer forintot. Ez a döntés igazságtalan. Feltevésük pedig, hogy a szövetkezet vásárolta a 9 mázsa dohányt, minden alapot nélkülöz, s ellenkezik a józan ésszel is. A dohányt ugyanis mindenütt felbecsülik, s a termést mindenkinek le kell adnia. Azt pedig még elképzelni is balgaság, hogy bárki átadja másnak a rossz becslés következtében mutatkozó esetleges többletet, hiszen azért prémiumot kaphat.” 

1965-ben a Városi Tanács megkereste a Magyar Dohányipar vezetőségét, hogy a beváltó 7 holdas területének közel felét szeretné a város megkapni, hogy a szerintük kihasználatlan, 6-7 főt foglalkoztató beváltó épületét más célra használhassák. A dohányipar vezetője a terület átadásához hozzájárult ugyan, de kifejtette, hogy a pápai körzetben jó minőségű, az országos termésátlagot úgyszólván minden évben 25-30 százalékkal meghaladó mennyiségű dohány terem, amely minősége miatt export szempontból sem elhanyagolható, az már évek óta több milliós devizabevételt jelent, amiről a népgazdaság nem mondhat le. A pápai körzetben a dohánytermelést továbbra is fenn kell tartani, emiatt a raktár használatáról sem lehet lemondani. Nem is mondtak le, a beváltó még 1981-ben is működött. Bezárásáról nincs információ.