Pécsi Dohánygyár

DOHÁNYMÚZEUM, 2010, április 28 - 10:38

Dohánygyárak

1912. április 12. óta
7622 Pécs, Dohány utca 2-6.
__________________________________________________________________________________________
A dohány és Pécs kapcsolata nagyon régre, egészen az 1750-es évekig nyúlik vissza, a Dél-Dunántúl dohánytermesztése jelentős volt már akkor is. Annak ellenére, hogy 1879-ben Tolnán, Faddon, Barcson és Szulokon volt dohánybeváltó állomás, dohánygyár sokáig nem létesült a környéken, pedig az ország többi részén sorra nyíltak meg az új gyárak. Bár a dohánygyártásnak is van múltja a dél-dunántúli területen: az állami dohánymonopólium bevezetése előtt Pécsett működött a Stern-féle, Nagykanizsán pedig a Spanier-féle szivargyár. Több éven át Szekszárdon is volt szivargyár, melynek tulajdonosa, Piszter István kilenc évet töltött Amerikában, hogy a dohánygyártás területén tapasztalatokat szerezzen.

A jobb szélen látszik, hogy itt még zajlik az építkezés

A pécsi sajtó - amely akkor még német nyelvű volt, ahogyan a polgárság zöme is - már 1870-ben jelezte, hogy szükség volna egy dohánygyár létesítésére. "Ez azért is fontos lenne - írja a lap - mert a pécsi szénbányákban és más iparvállalatokban körülbelül 2000 férfimunkás áll alkalmazásban, akiknek feleségei és leányai lehetnének a dohánygyár munkásnői, ami által a termelési költségek nem emelkednének a normális magasság fölé."

1911.

Az idő telt, sorra jöttek létre újabb és újabb gyárak az ország területén. A pécsi küldöttségek egymást érték a kormánynál: 1895-ben, 96-ban, 1900-ban és 1903-ban is sürgették egy dohánygyár Pécsre telepítését. Indokként hozták fel a Pécs környéki hegyek szőlőit teljesen elpusztító filoxérát, mely miatt sok ember veszítette el megélhetési forrását; és a városban bőségesen rendelkezésre álló női munkaerőt. További érvként, hogy a pécsi szénbányák miatt itt sokkal olcsóbb a tüzelőanyag, valamint hogy a környék dohánytermelő területeiről olcsóbban és könnyebben beszerezhető a nyersanyag. Kiemelik a város jó vasúti összeköttetését, és hozzáteszik, hogy a pécsi gyár Szlavóniát is elláthatná szívnivalóval, hiszen ott nincs dohánygyár. Hosszú huzavona után végre 1906. január 13-án a 68015/1904. sz. rendelettel az 1904. XIV. tc. alapján felállítandó új cigarettagyár székhelyéül Pécs városát jelölte ki, és ezzel a gyár alapítása megtörtént. Innét még hat évnek kellett eltelnie, mire 1912-ben végre megindulhatott a termelés.

A megváltozott fogyasztói szokások miatt szivar sosem készült Pécsett, a dohányból a feldolgozást követően cigaretta- illetve pipadohány lett, melyeket 25, 50 vagy 100 grammos egységekben, papírcsomagban vagy kartondobozban hoztak forgalomba.

A gyár fő profilja a kezdetektől a cigarettagyártás volt. Készült itt kartonszopókával ellátott szopókás, vagy a cigarettapapír teljes hosszában dohánnyal kitöltött szopóka nélküli cigaretta is. A gépekkel előállított cigarettát két munkamenetben gyártották, kétféle munkagéppel, ha szopókásak. Az egyik gép elkészítette a szopókával ellátott hüvelyt, a másik megtöltötte ezt dohánnyal.

Léghajó és automobilok

A szopóka nélküli cigarettákat egy munkamenetben állították elő. A vágott dohány garatszerű adagolóba került, ezt a gép a cigarettapapír-szalagra vezette. A papír két egymásra hajtogatott szélét a "varrott" cigarettáknál összesajtolta, a ragasztottaknál összeragasztotta. A gép hosszú dohánytörzset készített, és ebből vágta le a megfelelő méretű darabokat egy borotvaszerű késsel. A kész cigarettákat gondos átvizsgálás után 10, 20, 50, vagy 100 darabos egységekbe csomagolták. Pécsett gyártották a Drama szivarkát, mely különleges módon, "akként készül, hogy az egyik vége csigaszerűen becsavartatik".

Az első világháború idején, a megnövekedett dohányszükséglet miatt folyamatosan nőtt a munkáslétszám, a gyár hadiüzemként dolgozott. Amikor Pécs városa 1918 novemberében szerb megszállás alá került, hatalmas károk érték a gyárat. Czapek Ödön, akkori aligazgató elmondása szerint a pusztítás 1918 novemberében kezdődött, amikor egy szerb főhadnagy lefoglalt ötszázezer kiló nyersdohányt, ötezer kiló vágott dohányt, és közel 47 millió szivart és cigarettát.

1911.

A Pesti Napló 1921. augusztus 30-i cikke szerint a szerbek teljesen kifosztották a dohánygyárat, mely az összes közül a legfiatalabb, ráadásul mintaszerű volt. „A gyár külső képe már messziről mutatja, hogy a szerbek vandál kezei nyúltak ehhez a gyönyörű alkotáshoz. Az épület homlokzatán egy kis torony emelkedik, amelyben egy óra díszelgett. Ezt is elcipelték. Az ablakok legnagyobb része be van törve és ha az ablakokon keresztül tekint be az ember, csak mocskot, piszkot és törmeléket lát ott, ahol máskor a ragyogó tisztaság és a legpéldásabb rend uralkodott.”

A kazánházból minden fémet és csövet elvittek, a villanyvezetékeket letépték, a liftet és a szellőztető készüléket elhurcolták. A főépületben egyetlen rézkilincs maradt meg.

1911.

Ilyen rombolás után nem ment egyik pillanatról a másikra a termelés újbóli beindítása. 1923 augusztusából való a Zalai Közlöny híre: „A pécsi dohánygyár a közelmúltban ismét felvette üzemét. A békebeli teljes apparátussal természetesen nem tudnak most még dolgozni, de tervük oda irányul, hogy idővel semmivel ne maradjanak annak mögötte. A gyár jelenleg már százon felüli munkással dolgozik. Tehát máris tekintélyes nagyságú munkaerőt foglalkoztat.”

A következő 15 év végre békésen telt és újabb fellendülés következett, aminek a második világháború vetett véget. Ekkor visszaesett, majd szünetelt azoknak a cigarettáknak a gyártása, melyek összetételét főként drága, külföldi dohányok adták. Ezt egyrészt a beszerzés nehézségei, másrészt a hirtelen megemelkedett árak okozták.

1914.

A dohánygyár 1944. december 6-tól 1945. augusztus 30-ig a szovjet hadsereg alakulatainak dolgozott, a nyersanyagot is ők szerezték be. Egyre nagyobb nyomás nehezedett a gyár dolgozóira, az előre megadott mennyiségű gyártmányt csak túlóra árán tudták előállítani, de sokszor ki sem fizették őket. A gyárban megszaporodtak a lopások, leginkább ez ártott az oroszokkal való kapcsolatnak. Tudomásukra jutott, hogy a Nádor Szálló portása, főpincére, és még sokan mások nyíltan, a piacokon árulják a pécsi gyár termékeit irreális áron, 45 Pengőért 100 db Symphoniát.

A gyártmányok 1945-től kezdve először Magyar és Munkás, majd Kukás, 3 éves Terv cigarettákból állottak. Ezt követően Harmonia, Kossuth, Sellő, Bástya és 5 éves Terv márkák jelentek meg.

Dohánykeverék készítése, 1950 körül

1949-től feloszlott a Magyar Dohányjövedék, és a gyárak nemzeti vállalatok lettek. Az 50-es évektől a legnépszerűbb márkákat szinte az összes gyár készítette. Új fejezet a lágymányosi gyár 1965-ös bezárásával kezdődött, amikor az ottani filteres Fecske márka gyártását áthelyezték Pécsre és Egerbe.

Dohányvágó gép, 1950 körül

A következő tíz évben nagy változás történt: megkezdődött az akkor újdonságnak számító, aktívszenet tartalmazó, kreppelt papírból és acetát szálból készített kombinált filterek gyártása. Folyamatos kutatásoknak és fejlesztéseknek köszönhetően a gyár lépést tudott tartani a változó fogyasztói szokásokkal. Ez hívta életre a mai napig sikeres Sopianae márkát 1973-ban.

Skoda típusú cigarettatöltő gép, 1970 körül

1986-ra a filteres cigaretta fogyasztás 34%-át már a Szofi adta. Az aktívszenes filter gyártását a gyár szabadalmaztatta, az új termékek mindegyike már olyan filterrel készült, mely jelentősen szűri a kátrányon és nikotinon túl az egyéb káros füstalkotókat is.

Sorakoznak a Sopianae cigaretták, 1980 - Fortepan 125.015

A Sopianae továbbfejlesztéséből született 1987-ben a Sopianae17, mely mini, 17 darabos csomagolásban került forgalomba, alacsony árkategóriájú cigarettaként.
A hagyományos változatnál alacsonyabb kátrány- és nikotintartalmú Sopianae Lady és Junior mellett a magasabb igények kielégítését célozta az elegáns megjelenésű 100-as Sopianae. Ennek és a Nádornak a filtere C-vitamint is tartalmazott, mely számtalan jótékony hatása mellett képes a rákkeltő anyagok egy részét kémiailag megkötni, ezért dúsították vele a filtert. Több támadás is érte ezt az újítást, sokak szerint ezzel a felirattal megtévesztik a fogyasztókat, azt sugallva, hogy ez a cigaretta nem káros, mi több, egyenesen egészséges. A márka továbbra is forgalomban maradt, de csomagjáról lekerült a vitaminos felirat.

Kész cigaretták, 1980 - Fortapan 125.016

A gyár 1992-es privatizálása óta a tulajdonos British-American Tobacco jelentős és folyamatos befektetéseinek, fejlesztéseinek köszönhetően megújult a Pécsi Dohánygyár, modernizálódott az egész vállalat. Az ezredfordulóra a British-American Tobacco Hungary korszerű, országos nagyvállalattá vált, amely kiváló termékekkel és mintegy 47%-os piaci részesedésével a magyar dohánypiacon vezető szerepet vívott ki.

Cigaretták égőképesség vizsgálata, 1980 - Fortepan 125.019

A privatizáció után bő egy évtizedel külföldi tulajdonosai 2004-ben bezárták a 118 éves debreceni; és 2005-ben a 112 éves egri dohánygyárat. Ezek után már az is nagy szó, hogy a valaha létezett temérdek magyar dohánygyárból a sátoraljaújhelyi mellett a pécsi az, amelyik megmaradt, de 2006-ban nagy változást hozott, hogy a gyár már az európai piacra is termelhet, nem csak a hazai fogyasztókat látja el.

2012.

A gyár igazgatói voltak

1910.02.-1910.09. Schedivetz György mb. aligazgató
1910.09.-1910.11. Mingovits Adolf mb. aligazgató
1910.11.-1920.10. Loser Henrik
1922.09.-1926.12. Péter József
1929.08.-1932.07. Szobovich Albin mb. aligazgató
1932.07.-1935.04. Szobovits Albin
1936.01.-1943. Berend Géza
1943-1948. Benke Szilárd mb. aligazgató
1948.09.-? Thán Nándor ?
1949.05.-1950. Kaucz Ede
?-? Hajdu József ?
1954-1955. Ivanoczák János
?-? Haisch Károly ?
1957-1962. Bordács István
1963-1967. Perlaki József
1968.01.-1992. Irimi Sándor

Loser Henrik

Péter József

Szobovich Albin

Perlaki József

Irimi Sándor

A gyár termelésével kapcsolatban nagyon hiányosak az adatok, információt annak ellenére sem találni, hogy ma is üzemel. Az 1912 és 1948 közötti időszakból csupán 16 évből vannak adatok, ekkor készült itt:
- 5.851.132 kg fogyasztási dohány és
- 5.807.873.725 db cigaretta.

Ehhez gondoljuk hozzá, hogy a privatizáció óta kb. 10 millárd szál az éves termelés!