Rimaszombat - Dohánybeváltó

DOHÁNYMÚZEUM, 2023, március 9 - 15:25

Dohánybeváltó hivatalok

Működési ideje: ~1851~1865. és ~1938~1957.
ma Trhové námestie, Rimavská Sobota, Szlovákia
______________________________________________________________________________________

Rimaszombat neve már 1851-ben feltűnik, mint dohánybeváltási hely, azonban 1866-ban már nem található meg a beváltók között.

A város az I. világháború után Csehszlovákiához került, valószínűleg ebben az időszakban, az 1930-as évek közepén hozhattak itt létre ismét dohánybeváltót. A terület-visszacsatolások után, 1938-44 között a település újra Magyarországhoz tartozott.

1939 augusztusában írta a Népszava: „Többen, akik a rimaszombati dohánybeváltó hivatalnál vagyunk alkalmazásban, elhatároztuk, hogy a Népszavához fordulunk panasszal. Mindnyájunkkal, akik a dohánybeváltónál munkát kaptunk, munkába lépésünk előtt kötelező nyilatkozatot írattak alá és nem hisszük, hogy ez a kötelező nyilatkozat olyan lenne, amit egy öntudatos munkás vagy munkásnő aláírna, ha a körülményei nem kényszerítenek reá.

A „kötelező nyilatkozat" így kezdi: „Ezennel kijelentem, hogy a Rimaszombati Dohánybeváltó Hivatal által közhírré tett és előttem is kihirdetett munkabéreket tudomásul vettem s annak bármelyik bérosztályába való soroztatásom ellen kifogással nem élhetek." Hát ez az, amibe egy öntudatos munkás sohasem egyezhet bele. Hiszen ennek a nyilatkozatnak alapján sohasem javíthatunk helyzetünkön, különösen, ha meggondoljuk, hogy a nyilatkozat további része ezt szigorúan meg is tiltja nekünk. „Ezennel tanuk előtt kijelentem és aláírásommal is megerősítem, hogy munkába lépésem percétől sem az üzem telepén, sem azon kívül bérezések és munkabeosztások ellen kifogással nem élhetek, mert amennyiben ez mégis bekövetkezne, úgy a hivatal vezetősége előtt munkatársaimnak elégedetlenkedésre való szítására törekvő akaratnak s ezzel kapcsolatban munkamenet akadályoztatására irányuló cselekedetemnek fog tekintetni s ezzel munkából való azonnali és örökre szóló elbocsáttatásomat idézném elő."

Így folytatja az a nyilatkozat, amelyet mindnyájan kénytelenek voltunk aláírni.

Ez a nyilatkozat megfoszt bennünket annak a lehetőségétől is, hogy bármilyen módon javíthassunk bérünkön, hiszen az erre irányuló kísérletet, éktelen és érthetetlen szövegezésében azonnali és örökös elbocsátásra szóló oknak jelenti ki. De mindez még nem elég; mindezek után még kötelezően ki kell jelentenünk, hogy feletteseinknek, „beleértve a munkafelügyelői teendőkkel megbízott egyént és felvigyázónőket is, mindenben engedelmeskedni és velük szemben tisztelettudó és udvarias magatartást tanúsítani fogunk. Munkatársaimmal szemben kihívó és kötekedő, valamint pletykázó, illetve rágalmazó cselekedetet nem teszek..."

Nem vagyunk tudósok, csak dohánygyári munkásnők, de szégyelltük aláírni ezt a nyilatkozatot, nemcsak megalázó tartalma, hanem érthetetlen és zavaros fogalmazása miatt is. Nem elég, hogy legegyénibb emberi jogunkban korlátoznak bennünket, hogy eltiltanak mindentől, ami sorsunkat jobbra fordíthatná, hogy szinte rabszolgai engedelmességet kell fogadnunk azért a néhány pengőért, amiért becsületesen megdolgozunk, de mindezek tetejébe olyan hangon közlik ezt velünk, aminek zavarossága és érthetetlensége fülünket is sérti.”

A Trhové námestie (Piactér) utcai, több mint 100 méter hosszú épületszárnyat 1957-ben adták át a termelésnek. A beváltó megszűnéséről nincs információ.