Debreceni Dohánygyár

Debreceni Dohánygyár

1887. október 25. - 2004. május 1.
4030 Debrecen, Vágóhíd utca 2.
___________________________________________________________________________________


Már egy 1820-as térképen is szerepel Dohány Fábrika (teljes térkép)

Az 1867-ben alakult Magyar Dohányjövedék tevékenységének szélesítésére a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium 1880-ban dohánygyár építését határozta el Debrecenben. A város vezetése a Pénzügyminisztérium kérésére 1880-ban 24 kat. hold földterületet engedett át a pénzügyi tárca javára. A telek a város akkori központjától kb. 1,5 km-re helyezkedett el kissé mélyen fekvő, nádas, ingoványos területen, melyet a lakosság eredetileg legelőnek használt. Nagy gondot okozott a talajvíz elvezetése, és az egész U alakú épülettömb alá 1 méteres betonalapot terveztek, mely jelentősen megnövelte az építkezés idejét és költségeit. Közel hét esztendős munka eredményeként 1887. október 25-én került sor a gyár átadására, a középüzemek fölé emelkedő munkáslétszámmal kezdődött meg a termelés. Ennek nagy részét ekkor a kézi gyártású szivar és szivarka (cigaretta), pipadohány és a Thanaton elnevezésű dohánykivonat képezte, mely utóbbit a gyógyászatban használták. Mivel a költséges kézi gyártású szivar iránt nem mutatkozott nagy kereslet, 1889-től a cigaretta és a pipadohánygyártás került túlsúlyba. A gyár nagyarányú termelése eredményeként 1889-től a zágrábi gyárban megszűnt a közönséges pipadohány gyártása. 1894-től főként a lakosság szükségleteit kielégítő olcsó cigaretták előállításával foglalkoztak. 1914-ig főleg Király, Hölgy, Magyar, Virginia cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart gyártottak, fogyasztási dohányból pedig a következőket: Legfinomabb Magyar szivarkadohányt 25 gr-os, Finom Magyar hosszúra vágott, Középfinom Magyar, Hazai és Kapa pipadohányt. 25 és 100 gr-os csomagokban Magyar és Mérsékelt árú pipadohányt állítottak elő. Az utóbbit a katonaság és egyéb fegyveres testületek részére gyártották, belső használatban csak "Limitó"-nak nevezték.

 


A megszűnt gyár átalakított épülete napjainkban

Az első világháborúban súlyos nyersanyaghiány okozott problémákat, a termelés a teljes kapacitás 30-40 %-a volt csak ezekben az években.  A pipadohánygyártás nyersanyagának pótlására sok esetben alkalmaztak a Nagyerdőben összegyűjtött, majd kiszárított tölgyfalevelet.

1926-ban a gyártási üzemet tatarozták kívülről, az addigi "Magyar Dohánygyár" felírat helyére "Magyar Királyi Dohánygyár" elnevezés került. A gyártási művelet ekkoriban a következőképpen történt: az átlag 180 kg-os dohánybálákat az előkészítési osztályra szállították, amelyből az egyik a finomválogatást, a másik a közönséges pipadohánygyártás előkészületeit végezte. A dohánybeváltókból érkezett bálákat raktárhiány miatt a gyár udvarán helyezték el 15-20 méter magas piramis alakban, és az eső ellen gyékénnyel takarták le. A 20-as évek végén a tervszerűtlen szállítás és a felhalmozás miatt  egy esőzés során tönkrement 5-6000 mázsa dohány. 1929-ben megindult a nikotingyártás, ez lehetőséget adott az addig értéktelen dohány melléktermékek hasznosítására.

1908.


A termelés kezdetben egy műszakban történt, ezt  később felváltotta a folyamatos üzemelés. 1938-ban gépesítették a dohányfermentálást, ezzel számos nehéz fizikai munkát sikerült kiküszöbölni. 1944. szeptember 8-án ideiglenesen beszüntették a gyár működését. 1944. október 19-én a harcok után felszabadult Debrecen, a város nagy része és a jelentősebb üzemek romokban hevertek. Október 23-án újra megindult a dohánygyár termelése. Főleg a Vöröshadsereg részére gyártottak cigarettát és fogyasztási dohányt jóvátétel címén, ezeket 2, 3 és 5 Pengős áron hozták forgalomba. Budapest felszabadulása után a Dohányjövedék áttette székhelyét a fővárosba. A jövedéki forma 1948-ig volt jellemző a dohányiparra. Az akkor még működő tíz gyárból 1949-50-ben öt gyárat (szentgotthárdi, pápai, szegedi, óbudai, kőbányai) bezártak. A debreceni cigarettagyártás 1946-ban indult újra. A 105/1948. sz. kormányrendelet Nemzeti Vállalattá alakította a dohánygyárat, ezt az elnevezést a Könnyűipari Minisztérium 1950-ben Debreceni Dohánygyár névre módosította. Jelentős változás következett be, új típusú gépeket kezdtek alkalmazni. A gyár ekkoriban Magyar, Munkás, Harmonia, 3 éves Terv, Virginia, Hölgy és Sellő cigarettákat gyártott, továbbá Szabolcsi, Debreceni, Tiszai, Magyar és Vegyes dohányokat.


1956. február 13. A dohányipari technikum hallgatói tanulmányozzák a szivarkák minőségi követelményeit.


A gyár termelési eredményeinek fokozását jelentette a folytonos cigarettagyártás technológiájának bevezetése, amelyet elsőként a debreceni gyáregység alkalmazott 1966-tól. A fontosabb termékek ettől kezdve a Kossuth, Terv és Munkás cigaretta, Club és Sztár pipadohány.

Az 1950-es évektől egyre nagyobb mennyiségben állított elő a gyár cigarettát (Kossuth, Munkás, Terv 1968-ig, Mátra 1957-1960-ig), míg a fogyasztási dohány termelése (Tiszai, Szabolcsi, Debreceni, Hortobágyi 1960-ig, Kerti 1957-től, Club 1963-tól, Sztár 1967-től, Magyar és Vegyes) folyamatosan csökken.

Az 1960-as évektől Magyarországon is megkezdődik a filteres cigaretták gyártása, a debreceni gyár legfontosabb márkája a füstszűrős Symphonia lesz 1972-től. 

A nikotingyártás épülete

Szociális épület

 

É L E T K É P E K
forrás: Hajdú Online - www.haon.hu


Megérkeznek a dohánybálák a gyárba


Levelek válogatása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Készülnek a Symphonia cigaretták


Kötegelik a kész Symphoniákat


Megjelent az új Debrecen cigaretta


A cigaretták "próbaszívásával" ellenőrzik a minőséget és a nikotin és kátránytartalmukat


Csomagolják a Bankett pipadohányt


A Club pipadohány csomagolása



A Niepmann csomagológép garatozása


Cigarettagyártó terem


1991.