Debreceni Dohánykutató Intézet

DOHÁNYMÚZEUM, 2010, április 27 - 16:16

Dohánygyárak

1966-2005.
Debrecen, Attila tér 3.
___________________________________________________________________________________

Bár nem kifejezett dohánygyár, a Debreceni Dohánykutató Intézet is említést érdemel gyáraink között, egyrészt mert tevékenysége nagyon szorosan kapcsolódott az iparághoz, másrészt több mint két évtizedig készültek itt pipadohányok, és alkalmilag, kis mennyiségben cigaretták is.

A 19. században az egyre élénkülő dohányipar jó minőségű, hazai nyersanyagot követelt. Debrecen-Pallagon 1898-ban megnyitotta kapuit a Dohánytermelési Kísérleti Állomás. Azért esett a választás Debrecenre, mert a városról elnevezett dohányfajta szolgáltatta a legjobb pipadohányt.

Az állomás feladatául kapta a termelési és kezelési eljárások fejlesztését, a dohány nemesítését és a vetőmag termesztését, a gazdák oktatását, a szaktanácsadást, a szakirodalom ápolását, a dohányjövedéki tisztek és a dohánykertészek képzését. A munka ennek szellemében és rendkívül eredményesen folyt a II. világháború végéig. 1951-ben a termesztési és a feldolgozási kutatásokat a Budapestre telepített Dohánykutató Intézetben egyesítették.

A dohánybeváltó egy 1911-es képeslapon. Ez lett a Dohánykutató Intézet telephelye.

A Lágymányosi Dohánygyáron belül működött egy kutató laboratórium, melyet a gyár 1965-ös felszámolása után ismét Debrecenbe telepítettek. Sok átszervezés történt ekkor a dohányiparban, és a Debreceni Dohánybeváltó Hivatal éppen megüresedő Attila téri irodaháza alkalmas helynek tűnt. A laboratórium 1966-ban kezdte meg munkáját, majd 1971. január 1-től alakult át Dohánykutató Intézetté. A Magyar Dohányipar kutatólaboratóriumából, a kertészeti kutatóintézet, valamint a nyírségi agrotechnikai kutatóintézet dohánytermesztési részlegeiből alakították meg a Dohánykutató Intézetet, amely a dohánytermesztéstől a feldolgozásig minden fontos kutatási feladat megoldásával foglalkozott. Négy kísérleti telep tartozott az Intézethez: Pallagon, Érden, Kápolnán és Nyíregyházán.

Az intézetet ekkor a Magyar Dohányipari Vállalatok Trösztje vette át és ismét korszerű intézménnyé fejlesztette. A fajta-előállítás, a termesztési kutatások, a gyártmányfejlesztés egyaránt kedvező feltételek között folyhatott, és mindegyik területen sikert hozott (új dohányfajták, Sopianae cigaretta). Egyre inkább előtérbe kerültek az egészségvédelem kérdései.

Az Intézeten belül működött egy miniatűr dohánygyár is, egy átlagos dohánygyár századára kicsinyített mása, melyet elsősorban új termékek kifejlesztésekor használtak próbagyártásra. Az "üresjáratok" idején viszont előfordult, hogy kihasználták rendelkezésre álló, évi 80 millió szálas kapacitásukat, és besegítettek a többi gyárnak olyan termékek előállításával, melyek hiánycikknek számítottak, melyekből nem tudtak elegendő mennyiséget forgalomba hozni. Például Fecske cigaretta is készült a Dohánykutató Intézetben, mert ebből az egyre népszerűbb filteres fajtából évtizedeken át nem tudott elegendőt termelni a dohányipar.

Olyan, új módszerekkel készített cigarettamárkák (Tabán, Thália) is forgalomba kerültek, melyeket csak a Dohánykutató gyártott, és készült itt néhány alkalmi termék is. Aktívan részt vettek új, kevésbé káros, hatékonyabb füstszűrőjű termékek kifejlesztésében is, ilyen volt az 1973-ban bevezetett Sopianae, és az 1976-tól gyártott Helikon és Metropol.

Egy idő után a Debreceni Dohánygyártól átvették a pipadohányok gyártását. Itt készült a Bankett, a Jacht Club, a Joker, az Óbester és a Sztár márka, és a rendszerváltáshoz közeledve már az illatos Club, valamint a legolcsóbb Magyar és Tiszai dohányok is.

1977. április 1-től Debrecenben folytatta munkáját a Dohányipari Vállalatok Trösztje, a dohányipari ágazat középszintű irányító szerve. A nagy múltú, 110 éven át Budapesten székelő tröszt ideiglenesen a Dohánykutató Intézet Attila téri épületeiben rendezkedett be.

dr. Móger János vezérigazgató szerint a fő cél az volt, hogy a középfokú irányító szerv közelebb kerüljön azokhoz az objektumokhoz, dohányipari szervezetekhez, amelyek a termelést szolgálják. Debrecen ilyen értelemben kiemelkedő jelentőségű, hiszen a dohányipar legnagyobb gyára mellett itt van a Dohánykutató Intézet, a debreceni beváltó üzem, a debreceni fermentáló, sőt — a kutató intézettel egy telephelyen — az ellátást biztosító késztermék-elosztó is. Ugyancsak Debrecen mellett szólt, hogy az Irinyi János Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet dohányipari tagozata középfokú szakképzést biztosít. Lényeges szempont volt továbbá, hogy a nyersanyagtermelés túlnyomóan a Tiszántúlra, ezen belül is a Nyírségre koncentrálódik. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat ennek a nagy tájegységnek a dohánytermeltetését és elsődleges feldolgozását fogja össze.

A középszintű irányító szerv a költözéssel nemcsak a gyártóbázisokhoz került közelebb, de a termelőkhöz is. Munkájukhoz engedélyt kaptak egy új, háromszintes székház építésére, mely ugyancsak az Attila tér 3. szám alatt létesült, 400 méterre a Debreceni Dohánygyártól.

A dohányipar magánosításával az intézet elvesztette biztos anyagi hátterét. Szervezeti változtatásokkal, pályázatokkal, jelentős létszám- és kutatáscsökkentés árán sikerült megmaradnia. 1992-től részvénytársaságként működött 2005-ös felszámolásáig.

Ugyanezen a telephelyen 1993. október 1-jén a luxemburgi illetőségű Heintz van Landewyck és a Dohánykutató Intézet mindössze 21 fős induló létszámmal létrehozott egy vegyesvállalatot Róna Dohányfeldolgozó Kft. néven, melynek elsődleges célja volt, hogy hazai munkaerővel, költséghatékonyan gyárthasson olyan újfajta termékeket, melyek nem csak belföldön, de Európa többi országában is sikeresek lehetnek.

Az intézet igazgatói voltak

1963-1982. dr. Némethi László
1986-2005. dr. Borsos János

dr. Némethi László /1920-1990/