Egri Dohánygyár

Egri Dohánygyár

1894-2005.
3300 Eger, Törvényház utca 4.

_________________________________________________________________________________________

1893. április 25-én az Eger című hetilap tudatja: „Wekerle Sándor miniszterelnök, mint magyar királyi pénzügyminiszter, hiteles forrásból vett értesülések szerint legújabban ismét megígérte, hogy a jövő évi budget-ba egy Egerben felállítandó dohánygyár költségeit is okvetlenül fel fogja venni.” Ugyanez a lap júniusban már arról tudósít, hogy „az Egri Dohánygyár munkásnőinek összeírását a városi hatóság a múlt héten megkezdte. Az eddig jelentkezett munkásnők száma a 600-at haladja. Az összesítés még mindig folyamatban van, az illetők jelentkezhetnek a városi hatóságnál.”  

A Dohányjövedék igazgatósága 1894. január elején Graenzenstein Bélát, a pénzügyminisztérium államtitkárát küldte Egerbe, hogy a városi vezetőkkel a felépítendő gyár helyéről tárgyaljon. Megállapodtak, hogy a munkásnőket átmenetileg a helyi korona Szállóban oktatják majd. Május 21-én debreceni és szegedi dohánylevelekkel meg is indult a szivargyártás a szálló termeiben. Ekkor még ideiglenes helyen, átmenetileg kihelyezett oktatókkal, kísérleti jelleggel készült a szivar Egerben. A szeptember 25-i Egri Híradó vezércikke adja hírül, hogy „a célszerűen beosztott és berendezett helyiségekben alig pár hónapnyi kezdés után több mint 120, jól beoktatott munkásleány és megfelelő férfimunkás sürgölődik…”



1894. december 11-én Rónai István jövedéki tiszt tudatta a város polgármesterével, hogy a szervezőmunkát elvégezte, és májustól decemberig 120 alkalmazott 250 mázsa dohányból kétmillió szivart készített. A következő évben a termelés már 5,2 millió darabra emelkedett. 1895. január 30-án a városi képviselőtestület megszavazta, hogy a felépítendő gyár részére szükséges területet a vásártér felső részén átengedi.

A századfordulón napi 10 óra volt a gyári munkaidő, és a fizetett szabadság ismeretlen fogalom volt. Egy 1899-es kimutatás szerint 91 gyermek is dolgozott a gyárban, közülük kilencen 12 év alattiak. Az egyik munkásnő visszaemlékezésében elmondta, hogy 1898-ban szegődött el a gyárba, tizenkét évesen. A szivarosztályon két alakminta-dobozt kellett a székére tennie, hogy egyáltalán az asztalt felérje. A munkaidő reggel 6-kor kezdődött, aki késett, fordulhatott is vissza, aznap nem dolgozhatott – és így természetesen fizetséget sem kapott. Az asszonyok a házimunkát este és éjjel csinálták, mosni is akkor jártak ki az egri melegvízre, a „lötyögőre”.

A gyár és a munkásai sokszor kivívták a városlakók ellenszenvét, egy ismeretlen eredetű újságcikk így ír „a dohánygyári munkáslányok rakonczátlankodásáról. A múltkoriban már felhívtuk erre a dohánygyári igazgatóság figyelmét de – mint az előbbi eset is mutatja – minden siker nélkül. A minap d. u. 5 órakor szokásos módon rohantak a vásártérről lefelé. A rohanó csapattal szemközt jött egy öreg, tehetetlen asszony. Hátán putton volt, a melyből kíváncsian dugták ki fejüket a benne levő apró szárnyas-állatok. Már messziről sipákolt szegény a lányokra: »vigyázzatok, fel ne lökjetek«. Hasztalan volt minden kérés, minden figyelmeztetés. Az egyik rakonczátlan gúnyolódva lökte meg: »Hát mért nem áll odább.« A gyámoltalan öregasszonynak ez a lökés természetesen elegendő volt arra, hogy egyensúlyt vesztve, elvágódjék a hegyes köveken: Puttona leesett hátáról, a tyukok köteléke elszakadván, egyik jobbra, másik balra szaladt. A putton fenekén elhelyezett tojások kigurultak és a kövezeten mind összetörtek. Maga az asszony pedig összevissza zúzódott. – A lányok óriási hahotával csoportosultak a szegény asszony köré és segítés helyett csúfolódással illették. Igazán minden jobb érzést felháborítanak ezek a dolgok, a melyek csaknem mindennap megismétlődnek. Ha az igazgatóság nem tud ezen segíteni, akkor itt volna az ideje, hogy a rendőrség avatkozzék bele az ilyen eljárásokba és ne maradjanak büntetlenül az ilyen gonosz tréfák”. (Az Egri Dohánygyár krónikája, 1996.)

Az ebből az időből származó készletjelentések változásokról árulkodnak: a raktár ugyan tele volt, de a szivar már kezdett kimenni a divatból. A dohányáruk piacán a cigaretta lett az úr, így átszervezések kellettek ahhoz, hogy a gyár továbbra is hatékonyan működhessen. A szivarkészlet apasztása érdekében csökkentették a Cigarillos árát. A budapesti Központi Igazgatóság végül áldását adta a cigarettagyártás megkezdésére. Mivel ehhez gépeket nem kaptak, így kézzel készítették a cigarettákat, de egy darab elkészítése – kis túlzással – tovább tartott, mint amennyi idő az elszívásához kellett.

1936-ra napi 450 000 Levente és Drama márkájú, kézi töltésű cigaretta hagyta el a gyárat. Összehasonlításként: ezt a mennyiséget akármelyik fővárosi gyárban két gép egy nap alatt könnyedén megtermelte. Ugyan gépesítették a dohány felvágását, a cigarettahüvely készítését, ragasztását, darabolását – egy gép napi hatvanezer hüvelyt készített –, de a cigaretta töltése továbbra is „egyiptomi módra”, azaz kézzel történt.

1938-ban a gyár már egyáltalán nem termelt szivart, viszont 95 millió cigaretta készült továbbra is kézi munkával, ami az országos termelés 3,7 %-át adta.

A II. világháború kitörése után hadiüzemmé nyilvánították a gyárat, a munkaidőt a front cigarettaszükséglete szabta meg. A nyolc órás műszak normája 1500 db Levente volt fejenként, vagyis percenként több mint három cigarettát kellett megtölteni kézi módszerrel! Ez egészen 1940-ig ment így, amikor végre öt gépet kapott az üzem. Naponta feldolgoztak 20 kg külföldi és 1730 kg belföldi dohányt, amelyből egymillió Levente cigaretta és százezer darab Vegyes Külföldi, illetve Faintos szivar készült – napi 38 000 pengő értékben.


1907.

A háború végén elkezdték helyreállítani a katonai parancsnokság irányítása alá került gyárat, és Vpirjod (Előre) elnevezésű cigarettát készítettek a szovjet hadsereg számára. 1945 nyarán új magyar cigaretta gyártását kezdték meg Béke elnevezéssel. Június 27-én a szovjetek átadták az üzemet a polgári termelésnek. 1946-ban ünnepelte a gyár(épület) fennállásának 50. évfordulóját, mely ünnepre külön alkalmi cigarettát is készítettek.

1949-től megszűnt a dohányipar jövedéki formája. Az 1950-es években a gyár az új kor kommersz cigarettáit (Koosuth, Munkás, Terv) készítette, illetve Árpád, Csongor, Dózsa és Táncsics szivarokat gyártott.

1957 októberében került a boltokba egy új szivar, mely az Eger nevet kapta. Az üzem félmillió darabot küldött ki az elosztónak, amelyet év végéig még megdupláztak. Ezzel a hazai szivarkészítmények száma ötre emelkedett, és már folyt a munkások betanítása a következő évre tervezett újdonság gyártásához. Az Eger egészen a rendszerváltásig forgalomban maradt.

1915.

1958 szeptemberében már az új, külföldi dohányból készített Jáva szivart csomagolták, amely nem csak kiváló minőségű, de „igen reprezentatív kivitelben készül”. Jóságát igazolja, hogy a rendszerváltásig forgalomban maradt. Október végén Kádár János látogatta meg a gyárat, végigjárva az üzemcsarnokokat. A látogatás alatt „egy fiatal, barna nő jár állandóan Kádár elvtárs nyomában. Egyszer csak hátrafordul és azt mondja: »kapott-e már Kádár elvtárs egri nőtől csókot, mert én adok neki egyet.« Kádár elvtárs nem hallotta ezt, a csinos, barna nőnek azonban nem volt bátorsága, és így ma sem tudjuk: kapott-e már egri lánytól csókot Kádár elvtárs…” – meséli a pajzán történetet a Hevesmegyei Népújság. Az új Jáva szivar a Mezőgazdasági Kiállításon jelent meg először, de első szériája rögvest el is fogyott, így azonnal meg is kezdték további 10–16 ezer darab készítését. A tervteljesítésben kimagaslottak, 1958-ban 300 mázsányi nyersanyagot takarítottak meg a gyártás során.

A dohánygyárban végzett számítások szerint 1960-ra a tíz évvel korábbinak mintegy tizedére csökkent a csomagolt cigarettadohányok fogyasztása, ezzel szemben többszörösére növekedett a készcigaretták kereslete. Ebben az évben érte el forgalmi maximumát a Kossuth márka, amelyből 10,2 milliárd darab készült. Megkezdték egy új, különleges szivarka gyártását.  Extra néven, 5 darabos dobozkában került forgalomba a cigarettánál alig vastagabb, kisméretű szivar, melyet átlátszó, műanyag szopókával is elláttak.

1962-ben, a Budapesti Ipari Vásáron mutatkozott be a tíz darabos Cuba szivar. A hírek szerint a cigaretta vékonyságú szivarok a legjobb és legízletesebb tengerentúli dohánylevelekből készültek. Ettől az évtől már kizárólag az egri gyárban készültek szivarok az országban. Nem tudni, mi okból, de a Cuba szivarka 1967-ben eltűnt, majd hamarosan változatlan csomagolásban, ám már Caro névvel jelent meg ismét.

1965 augusztusában már előkészületek folytak Egerben az aromásított, illatosított cigaretták gyártásának megkezdése érdekében. A fővárosban utolsóként megmaradt Lágymányosi Dohánygyárat ugyanis felszámolták, és az ott készített márkákat szét kellett osztani a négy vidéki üzem között. Így a továbbiakban Eger vette át a Balaton, a Daru, az Ezüst Kossuth, a Fecske, a Harmonia, a Mentha, a Tihany, a Toto, a Tulipán és a Turist gyártását, és lett amolyan kiemelt funkciójú gyár.

1967 januárjában újabb mérföldkőhöz érkezett a hazai dohánygyártás: megjelent az első hazai keménydobozos cigaretta Magyar Dohányipar (röviden MD) elnevezéssel. Az 12 forintos új terméket a népszerű külföldi márkákhoz hasonlóan már minőségi csomagolásban, az úgynevezett csuklófedeles keménykarton dobozban gyártották. Ráadásul a nemzetközileg kedvelt king size méretben készült, azaz 80 milliméteres hosszal, és a nálunk elterjedt cigaretták vastagságánál 0,25 milliméterrel kisebb átmérővel. Keveréke nagyobbrészt a legfinomabb keleti dohányokból és kevés hazai Virginiából állt, amitől füstje enyhe és kellemes lett.

Húsvétra időzítették az új Tünde szivar bevezetését, amelynek formája eltért a korábban megszokott fajtákétól. Azoknál vékonyabb és hosszabb is volt: 12 centiméteres. Könnyű, zamatos dohányból készült, öt darabos dobozban 6 forintba került.

Emlékezetes újdonság volt a jubileumi 100 éves a Magyar Dohányipar cigaretta, mely egy csapásra meghódította a dohányosokat. Évtizedek óta ez volt az első, pácolási eljárással készült fajta. Ez korántsem egyszerű folyamat, egy-egy sikeresen kikísérletezett receptúra a gyárak féltve őrzött titka. Vegyészek közreműködésével több száz kísérletet végeztek, mire az új összetétel kialakult. Íz- és illatpácon kívül számtalan más anyagot is felhasználtak hozzá, amelyek a nedvességtartalmat, az égőképességet szabályozzák vagy elveszik a dohány kesernyés ízét. Emellett 6 féle illatanyag és 12 féle ízpácanyag is hozzájárult a különleges zamathoz. Annyi azért tudható a titkos receptből, hogy a 100 éves esetében szorbitot (cukoralkoholt), succust (cukorkórót), mézet, cukrot, csokoládét és egy kevés mentolt is felhasználtak.

Május elején újabb aromás különlegesség került a boltokba Egerből: a Savaria. Hevesi, Kerti, Virginia és egyéb keleti dohányokból készült és 4,80 forintos árával alig volt drágább a Fecskénél. A dohányipari szakemberek azt remélték, hogy sok Fecske-párti fog áttérni az új márkára, főleg, hogy kellemes íze, illata valószínűleg a nők tetszését is elnyeri.

Az augusztus 25-én megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron két új szivarka is bemutatkozott: a Novus és a Sanus, melyek cigarettásdobozba csomagolt, cigarettaméretű kicsiny szivarok voltak. Kívülről azonban papír helyett dohányfólia alkotta burkolatukat, ami porrá zúzott dohányból készülő, különféle anyagokkal kevert és összeragasztott, papírhoz hasonló, barna színű anyag. Az év újdonságai közül a Savaria és a Novus arany, az MD ezüst, a 100 éves és a Sanus pedig bronz díjat nyert a kiállításon. Az öt elismeréssel az Egri Dohánygyár elnyerte az élelmiszeripar egyik nagydíját is.

1969-ben jelent meg a 4,80 forintos Gitár cigaretta a Fecskénél enyhébb minőségben, pácolás és illatosítás nélkül, szabolcsi és keleti dohányokból készült. Az őszi BNV-n mutatták be először, és októberben került a trafikokba.

A harmadik ötéves terv során 100 millió forintos fejlesztést hajtottak végre, így 1970-re az egri az ország legkorszerűbb cigarettagyára lett. Ekkor a 24 féle állandó termék mellett megrendelést kaptak több mint 90 féle alkalmi cigaretta gyártására is. Az új gépeknek köszönhetően már 23 millió cigarettát gyártottak naponta, amelyből 14 millió Fecske volt. Ezt a teljesítményt a továbbiakban állandósítani kívánták, ezzel remélve a még mindig folyamatos áruhiány megszüntetését.

Újdonság volt a dobozonként 15 szálat tartalmazó Novitas, amely nagyjából cigaretta vastagságú, de annál hosszabb, dohányfóliába burkolt szivarka volt, ám nem lett túl sikeres. Nagy népszerűséget vártak a szintén ekkor bevezetett Románc márkától, mely 3,60 forintos árával a hosszúméretű filteres cigaretták között a legolcsóbbnak számított. Keveréke a Kossuth és a Munkás dohányát közelítette meg leginkább. Rövid időn belül ténylegesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket és valóban tömegtermék lett, bár inkább ára, mint jósága miatt. Ikonikussá vált csomagolását a gyár grafikusa, Pók Pál tervezte.

1971 februárjában a dohányipar legnagyobb felvásárlója, a Fővárosi Dohánybolt Vállalat megrendelésére készült a DB (Dohánybolt) cigaretta, amely csak a budapesti üzletekben volt kapható. Az egri gyárban teljesen új típusú keverékből, pácolás és illatosítás nélküli albán dohányból készítették. 4,60 forintos árával a Fecske és az albán Porti közé került, de íze azokénál gyengébb volt. Az első megrendelés 20 millió szálra vonatkozott, amolyan kóstolóként, hogy ezzel mérjék fel a fogyasztók reakcióját.

1972. május 4-től megkezdték a következő évtizedek egyik legkedveltebb cigarettájává fejlődő 80 mm hosszú, filteres Symphonia gyártását. A Népszabadság szerint „dohánya ugyanaz, mint a régié, filtere pedig a hazánkban jelenleg legjobb minőségű acetát filter lesz. Árusítását május 19-én, a Budapesti Nemzetközi Vásáron kezdik meg, dobozonként 4,80 Ft-ért. Ugyancsak az Egri Dohánygyár terméke lesz a BNV másik cigarettaújdonsága, a mentolosított 100 éves, amelynek az ára változatlanul 8 Ft marad. A vásár után mindkét cigaretta kapható lesz az ország valamennyi dohányboltjában.” Ez az év mérföldkő volt az egri üzem életében, ugyanis megkezdhették első licenc-termékük, a Golden Smart gyártását is, a márkatulajdonos Austria Tabakwerke AG engedélyével.

1973 tavaszán kezdték meg a kellemes aromájú, tartalmas ízű, könnyű Eger cigaretta gyártását. Az ezüstszínű csomagolást a város címere díszítette. Osztrák licenc alapján készített acetátfiltere a káros anyagok mintegy 30 százalékát volt képes kiszűrni. Az egyre népszerűbb Golden Smart elnyerte a Kiváló Áruk Fóruma díját, a közismert kis emblémát már a csomagolásán is feltüntették. Az év másik új terméke a 8,40 forintos Lyra cigaretta volt.

1976 áprilisától került forgalomba a Helikon, mely a későbbi idők harmadik legnépszerűbb hazai márkája lett, mivel egy teljesen új fogyasztói igényt tudott kielégíteni. Nem csupán alacsony nikotintartalmú dohányfajtákból készült, de 85 milliméteres hosszából 20 millimétert foglalt el a korábban még nem alkalmazott típusú, speciális füstszűrő. 10 forintos árával a közepes kategóriába tartozott, így a könnyebb cigarettákat keresők azonnal megkedvelték. Sikerét jól mutatja, hogy megkapta a Kiváló Áruk Fóruma elismerő emblémáját, csomagolása pedig a Hungaropack ’76 kiállítás különdíját nyerte.

Az Egri Dohánygyár sikert sikerre halmozott, újabb osztrák licenc megvásárlása után 1977 szeptemberében megkezdték az Európa-szerte népszerű Milde Sorte gyártását. Az őszi BNV-n bemutatott márka különlegesen pácolt, illatosított dohányból készült, és filtere a Helikonénál is jobban megszűrte a káros anyagokat. Ezzel a két termékkel kezdett körvonalazódni az egri üzem új profilja: az igényekkel lépést tartva a nikotinszegény termékek választékát kívánták még tovább bővíteni.

Ezek mellett a vásáron a szivarosoknak is bemutattak egy új gyártmányt, miután továbbra is sok panasz érkezett, hogy a megfizethető szivarok rosszak, a jók viszont drágák. Köztes megoldásként az egri gyár hosszas kísérletezés után megalkotta a Minaret szivart, mely a gyár szerint minőségre jobb, mint a Csongor, de az Eger színvonalát azért nem éri el. „Főfüstje kissé erős, enyhén kapar, íze és a füst illata jellegtelen.” Mindenesetre egy tíz darabos doboz csupán 8,30 forintba került. Érdekesség, hogy a korábbi Cuba–Caro átnevezéshez hasonlóan a Minaretet 1978-tól már Mecset néven, de változatlan csomagolásban készítették.

1978-ban a gyárat hatalmas „megtiszteltetés” érte, amikor a világ legnépszerűbb márkájának gyártására is alkalmasnak ítélte az üzemet az amerikai Philip Morris cég. A Monimpex Külkereskedelmi Vállalattal és a Dohányipari Vállalatok Trösztjével licencszerződést kötöttek a Marlboro gyártására.




Munkakönyv 1909-ből

1981 szeptemberében több új terméket is forgalomba hoztak egyszerre, elég nagy árkülönbségekkel. Az Ulti 8, a mentolos Helikon és a Novus 17, az aromásított Super cigaretta 20 forintért volt kapható. Az őszi BNV-n bemutatott termékeket a vártnál is nagyobb siker fogadta. Utóbbi kettő az ártalmak csökkentése érdekében egy újonnan szabadalmaztatott technológiával, úgynevezett keresztáramú filterrel készült, de ez a fejlesztés – a kezdeti lelkesedés ellenére – hosszú távon sajnos mégsem hozta meg a várt eredményt. A fogyasztóknak nem tetszett a „lyukas cigaretta”, ezért 1983-ban meg is szüntették mindkettőt.

Ezt a kis kudarcot jócskán ellensúlyozta, amikor 1981 decemberétől, a kelet-európai szocialista országok közül elsőként megkezdhették a Philip Morris második licenc-termékének gyártását is. A Multifilter a nagyobb városokban még karácsony előtt a trafikokba került 31,50 forintos áron. A közepes erősségű, aromás cigarettához magyar dohányt is felhasználtak, de a fő alkotóelemeket, az aromaanyagot és a filtert az amerikai cég biztosította.

1982-ben a BNV-n mutatták be az új, multifilteres Agria cigarettát (Eger római kori elnevezése), és megjelent a Milde Sorte 100 milliméteres változatban is.

1983 februárjában licenc alapján megkezdték a Sopianae gyártását, 500 milliós éves termeléssel tervezve, amitől azt várták, hogy megszünteti az északi országrészben a márka hiányát. Nyáron megjelent egy régi „ismerős”, amikor kilencévnyi szünet után ismét megkezdték a Harmónia cigaretta gyártását. Rövid méretű, filter nélküli elődjével ellentétben már füstszűrősen, ráadásul 100 milliméteres hosszal készült, 18 forintos áron. Szeptembertől – immáron a harmadik amerikai licenc alapján – megkezdték a 100 milliméteres L&M gyártását. A kifejezetten alacsony kátrány- és nikotintartalmú cigaretta csomagonként 36 forintért volt kapható. Az egyre kedveltebb Milde Sorte megjelent keménydobozos változatban, majd a következő évtől bevezették a Marlboro hosszú verzióját is.

1985 májusában a BNV-n mutatták be a 16 forintos Sláger márkát, majd az évek óta tartó sikeres együttműködés következő lépéseként augusztusban megkezdődött a szintén nemzetközi hírnevű Bond Street gyártása is. A márkatulajdonos Philip Morris cég képviselője a budapesti sajtótájékoztatón elmondta, hogy elégedettek az Egerben készülő licencgyártmányok minőségével.

1986 júniusától az Agria nem csak új, tetszetősebb csomagolást kapott, de a korábbinál hatékonyabb filterének köszönhetően csökkent a károsanyag-tartalma is. Újdonságként megjelent a Disco, melynek elnevezése jól tükrözi az adott kor életvitelének változásait.


1950.

1987-ben továbbfejlesztették a Helikont, a kor ízlésének megfelelően megjelent hosszú, 100 milliméteres változatban is. Hazai nagylevelű dohányokból, Virginiából és keleti dohányokból készült, főfüstjének nikotintartalma nem érte el az 1 milligrammot. Ez az újítás jó lépésnek bizonyult, mert a márka forgalma egyik évről a másikra közel négyszeresére, az 1987. évi 13,5 millióról 51 millióra nőtt.

1988-ban három új terméket is bevezettek: a nyár folyamán jelent meg a Talizmán, a Mirror és a Senator, sorrendben 20, 21, illetve 40 forintért. Szeptemberben újabb nemzetközi márkát kezdtek gyártani, az L&M Box – azaz keménydobozos – változatát. Befejeződtek a Dohánykutató Intézettel közösen fejlesztett fehér Helikon és a ventillációs filterű Pelikán cigaretták kísérletei is, így gyártásuk hamarosan megkezdődhetett. Valószínűleg ebben az időben jelent meg a dupla filteres, 100 milliméter hosszú Agria is.

1950. Készülnek az 5 éves Terv cigaretták

A rendszerváltásig legalább ezerféle reklámcigaretta is készült az országban, amelyeket az egyes cégek, vállalatok rendeltek meg üzleti tevékenységük népszerűsítésére, amolyan reprezentációs ajándék gyanánt. A nagy, országosan ismert vállalatok mellett már-már nevetséges, de legalábbis megmosolyogtató, hogy milyen cégek számára is készültek cigaretták.

A legtöbb alkalmi termék valójában csak kívülről volt alkalmi, belül az adott kor legnépszerűbb cigarettáját tartalmazta. A rövid méretűek legtöbbször a Fecske, a hosszabbak a Sopianae vagy a Symphonia dohánykeverékéből készültek. Ezt az információt általában fel is tűntették a csomag alján vagy oldalán: például: „Fecske minőség”. Alkalmi termékek az Egri Dohánygyárban készültek a legnagyobb mennyiségben, csomagolásukat szinte kivétel nélkül a gyár grafikusa, Pók Pál tervezte.

A rendszerváltás után az Egri Dohánygyár további fennmaradásához jelentős beruházások kellettek volna, ám erre a magyar államtól már nem számíthatott. A Vállalati Tanács 1991. április 5-én kötelezettséget vállalt, hogy rövid időn belül elhatározza a társasággá alakulást, és elfogadja a Philip Morrist (PM) tulajdonosként. Abban az időben az Egerben előállított cigaretták 65 százaléka licenc alapján készült, így a gyár ki volt szolgáltatva a partnereknek. A szintén ilyen módon gyártott Sopianae kötötte le a termelés felét, ha ettől az üzem elesik, nincs olyan saját hazai márkája, amivel versenyképes maradhat. Amikor a Vállalati Tanács 1991-ben elfogadta a PM 100 százalékos tulajdonossá válását, az egri termékek piaci részesedése még csupán 8 százalék volt.  


Cigaretta gyártósor

Az új vezetés el tudta érni a Sopianae korlátozott ideig tartó, ám fokozatosan csökkenő volumenű gyártásának jogát, de ez csak arra volt elegendő, hogy a gyár időt nyerjen és új, saját termékekkel pótolja a kiesést. Ez a szükség hívta elő a Helikon, Marlboro és Multifilter márkák új, keménydobozos arculatát és a termékcsaládok további bővítését.

1991 májusában, a BNV-n mutatták be a nagysikerű filmről elnevezett 37 forintos Rocky cigarettát, melyet eltérő összetétellel afganisztáni exportra is gyártottak. Szintén ekkor jelent meg az újabb osztrák licenc alapján készített Ronson, 1993-ban pedig a Toldi cigaretta.

A gyár életének jelentős fejezete zárult le 1992. március 18-án, amikor befejeződött a szivargyártás Egerben. Igaz, hogy ekkor már csak évi 5-6 millió szivar fogyott, szemben a 26 milliárd cigarettával, de ezzel a lépéssel 1996-ig, az újfehértói Csongor Szivargyár beindításáig magyar szivar nélkül maradtak a dohányosok. Ettől függetlenül az egri gyár piaci részesedése a privatizációt követően öt év alatt 8-ról 30 százalékra emelkedett. Ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a tulajdonos sorra megkezdte világhírű márkáinak (Eve, L&M, Marlboro, Philip Morris) egri gyártását.

Az 1990-es évek fejlesztései összességében mind a termelés, mind a bevételek terén hatalmas növekedést eredményeztek, a gyár rendszeresen újabb és újabb népszerű termékekkel jelentkezett. Minden költséges beruházás és elért siker ellenére a tulajdonos Philip Morris 2005-ben úgy döntött, hogy bezárja a 112 éves egri gyárat, és az ottani márkák készítését külföldi üzemeibe csoportosítja át. A gyár épületeinek egy részét lebontották, helyén ma az Agria Park nevezetű pláza üzemel. Az egykori raktárépületben szerencsére helyet kapott egy Dohánygyári Emléktár.


Szivargyártás



Szivar sodró nők, 1953.


Szopókás "Extra" szivarok gyártása


1960. március 20. Nagy Jánosné, a gyár új termékeit az "Extra" és "Cuba" szivarokat csomagolja.


1981. január 30. Gépkezelőnő a korszerű csomagológép mellett. Az Egri Dohánygyár 14 féle cigarettát készít. Termékeik tartósan jó minőségét a DH (dolgozz hatékonyan) munkamódszer garantálja, amelynek keretében a dolgozók rendszeresen ellenőrzik saját munkájukat.


1981. január 30. Gépkezelőnő a csomagológép mellett


1981. január 30. Munkásnő a korszerű, nagy teljesítményű gép mellett, mely sodorja, tölti, ragasztja, majd darabolja és csomagolásra készíti elő a cigarettaszálakat.


1991.


1991.


1991.


1991. december 13. Egy munkásnő dolgozik a gyár cigarettakartonozó gépén. A gyárat 80-20%-ban megvásárolta a Philip Morris és az osztrák TabakWerk - Fotó: H. Szabó Sándor


A régi díszkút, már az Agria Plaza területén

Az egri gyár igazgatói:

Boltizár Román
Lózer Henrik
Mertz Lajos
Haehnel Vilmos
Zámbó Béla
Dániel Jenő
Oltványi Adorján
Balogh Jenő
Vitéz Hollós Géza
dr. Sipos Zoltán
dr. Vendrei Géza
dr. Domán László
Francisco Lopes
Constant Renaudin
dr. Vecsernyés Csaba