Füzesgyarmat - Dohánybeváltó

Működési ideje: ~1871.
Békés megye
______________________________________________________________________________________

Füzesgyarmat neve 1871-ben megtalálható a dohánybeváltással kapcsolatban, de ennél több információt nem találni róla. Annak ellenére, hogy dohánya már korábban is ismert és híres volt, nem létesült nagy, állandó hivatal, csak beváltási bizottság működött a településen – az is rövid ideig.

Hogy miért, arra talán magyarázatot ad a Fővárosi Lapok 1885-ös, szellemes cikke, melyet érdemes egészében ideidézni: „Hontmegyében egykor híres dohányt termeltek Drégely, Palánk, Füzesgyarmat, Kospallag, Pereszlény, Riba községekben. De a váci pénzügy-igazgatóság 1862-ben, a népnek »kiirthatatlan dohánycsempészeti hajlama, sőt szenvedélye miatt«, a dohánytermelés további engedélyét megtagadta. Hogyis ne? mikor a kincstár a dohány mázsáját csak húsz forintért váltotta be, egy-egy csomót pedig titkon két forintért adtak-vettek. Füzesgyarmatnak, melynek dohányából a sági cigányok híres tobákot készítettek, mégis nagy kérelemre 1864-ben megadták a termelési engedélyt.

A dohánybeváltásnál mindamellett száznegyvenkét termelő csak 12-15 mázsát szolgált be összesen. Aztán ezektől is megvonták a termelési engedélyt. Ipolyságon 1865 nyarán törvényszéket ültünk — én, mint jegyző. Javában folyt az előadás, midőn valaki bekiált: »Finánc van a megyeháznál, a főispánnál kezdi a dohánykutatást!« Nosza, a tekintetes törvényszék elnöke, megyeelnöke, mintha puskából lőtték volna ki őket, ki erre, ki arra hivatalszobájába siet s dohányát az éppen esős időben az utcára kiszórja. Csak magam maradtam helyben, tiszta öntudattal írmagnak, mígnem a bűn súlyától megmenekült urak, dohánytól üres tudattal, könnyült kebellel, egymásután visszaszállingóztak. A fináncok csakugyan jártak a főispánnál, de nem böcsületből, mert ő méltósága Gömörmegyéből, honnan Hontba áthelyezték, a híres dohányú Csetnekről hozott magával egy kis füstölni valót s ezt az ő szemfül inasa, kin előző napon valami csínyja miatt kiadott, észrevévén, bosszúból följelentette. A táblabíró urakat a finánc a látogatástól megkímélte, aztán sajnálták, csak hogy könnyedén megdohánytalanították magukat.

A dohány-erkölcsbírák azt prédikálják: a dohánycsempészet a német világban nem volt bűn, de most a magyar kincstárt károsítjuk vele. Hja! de mikor az a gonosz világ azzal vág vissza: »lopott csók, lopott macska, lopott dohány mindig kedvesb, mint az igaz szerzemény!«”  

Eddig nem került elő kép az egykori dohánybeváltóról