Hódmezővásárhely - Dohánybeváltó

Működési ideje: ~1879.
Csongrád megye
______________________________________________________________________________________

Hódmezővásárhely neve amolyan múló tüneményként, minden előzmény vagy folytatás nélkül 1879-ben felbukkan Magyarország tiszti cím- és névtárában a dohánybeváltók listáján. Nem is úgy, mint Fogaras, vagy Marosvásárhely, ahol csak beváltó bizottság működött idényjelleggel, kinevezett tisztek nélkül. Kiderül, hogy Miksik Ferenc kezelőként, Petrovits Sándor tisztként irányította az azévi dohánytermés átvételét. A következő évi listán azonban már nem találjuk.

Jókora hatásszünettel, a II. világháború utáni újjáépítés és újjászervezés idején hoznak létre „újra” dohánybeváltót Hódmezővásárhelyen, mert „az idei gazdasági évben erős ütemben indult meg a dohánytermelés. Több mint kétszáz termelő vállalkozott arra, hogy szerződést kössön az állammal dohánytermelésre. Sérelmezték azonban a dohánykertészek, hogy a termést a békéscsabai dohánybeváltó hivatalba kell beszállítani, ami tetemes összegű kiadást jelent részükre, másrészt pedig sok idejüket leköti. Tekintettel arra, hogy számottevő mennyiségű termés várható dohányból, a termelési felügyelőség elhatározta, hogy Vásárhelyen is állítanak fel egy dohánybeváltó hivatalt.

Ebben az ügyben Eperjessi Béla dohánybeváltási főfelügyelő járt Vásárhelyen és kibérelte a Nagytakarék épületében lévő Bábiczky-féle textilüzletet dohánybeváltó hivatal céljaira. Ez a hivatal szeptember 1-én kezdi meg vásárhelyi működését és a termelőknek a jövőben ide kell beszállítani a termést. Máskülönben is minden dohánytermelési ügyben ott adnak útbaigazítást.” – tudósított a Vásárhely Népe. 

A Kecskeméti Lapok augusztusi, Búgó cséplőgép nyomában… címre hallgató cikke mesél nekünk erről. Fazekas Ernő szerzőben egy költő veszett el: „A Halasi-út mellett épült dohánybeváltó magas kéményével mint egy kis gyár tekint szét a pusztán. Nagy jövője lesz itt és a környéken a dohánytermelésnek. A napraforgótáblák mosolygó virágfejei suttogva mesélik egymásnak, hogy nem sokáig tarkítják már a búzavetést. Lesz helyettük más termény, amely a békeidők hangulatát lopja vissza az álmodó pusztába.”

1947 januárjában a Vásárhely Népe fontos hírt közölt: „Felhívom a kincstári dohánytermelők figyelmét, hogy január 13, 14 és 15-én a Gazdák Műmalmánál a dohánybeváltó hivatal beváltási napokat tart. Ezzel kapcsolatban jan. 5-én délelőtt 10 órakor a Gazdasági Egylet földszinti társalgójában gyűlést tartok. Felkérem azon dohánytermelőket, akik már beszállították, és akiknek ezután kell beszolgáltatniuk a dohányt, hogy a tárgy fontosságára való tekintettel a gyűlésen feltétlen megjelenni szíveskedjenek. Koncz Imre dohány szakosztály elnök.”

Valami azonban mégsem úgy sikerült, ahogy tervezték, mert 1947 után több hír nincs a hódmezővásárhelyi dohánybeváltóról – így a napraforgófejek is már szomorúan bólogattak…

Eddig nem került elő kép az egykori dohánybeváltóról