Hódmezővásárhelyi Dohánygyár

Hódmezővásárhelyi Dohánygyár

1996-2001.
6800 Hódmezővásárhely, Erzsébeti út 5/B

______________________________________________________________________________________

A rendszerváltás után nem sokkal megtörtént az akkor működő négy magyar dohánygyár privatizációja. 1991-93 során külföldi világcégek tulajdonába kerültek, melyek nagy lendülettel kezdtek bele nemzetközi márkáik hazai gyártásába, ami hamar jelentős választékbővülést eredményezett. A debreceni gyár a Reemtsma (R1, West), az egri a Philip Morris (Eve, L&M, Marlboro, Multifilter), a pécsi a British-American Tobacco (Kent, Lucky Strike, Pall Mall), a sátoraljaújhelyi pedig a R. J. Reynolds (Camel, Salem, Winston) tulajdonába került. A nagy múltú hazai márkákat továbbra is fejlesztették, modernizálták, bár új magyar márkanevek nemigen jelentek már meg. Egy ilyen piaci helyzetben kezdte meg működését a legfiatalabb, és egyben a legrövidebb életű dohánygyárunk: a hódmezővásárhelyi.

Veszelovszky László, magánvállalkozó merész ötletektől vezérelve eltökélte, hogy létrehozza Magyarország első és egyetlen belföldi magántulajdonban álló dohánygyárát. Legfőbb célja jó minőségű, de kedvező árú termékek gyártása volt. 1996. március 16-án alakult meg a V. Tabac Dohányipari Rt. Megálmodójának kevés idő adatott, hogy szinte lehetetlennek tűnő terveit, elképzeléseit megvalósítsa, de rövidre szabott életútja alatt is maradandót alkotott. A madosz.hu oldalon megjelent írás nyomán érdemes megemlékezni munkásságáról.

Veszelovszky László 1957. január 10-én született Szentesen. Általános iskoláit Mindszenten végezte, majd vendéglátóipari képesítést szerzett, és ebben a szakmában is helyezkedett el. Az 1980-as években már adódtak lehetőségek különféle kisvállalkozási formák beindítására is. Veszelovszky a vendéglátóipar sajátos munkarendje mellett a szabadidejében több dologban is kipróbálta magát: foglalkozott kisállattenyésztéssel, növénytermesztéssel, különféle termékek kereskedelmével. Az 1980-as évek második felében Hódmezővásárhely belvárosában megnyitotta Casino nevű vendéglátóhelyét, melyet a feleségével együtt működtetett. A forgalom növelése, a vendéglátás színvonalának emelése és vonzóbbá tétele érdekében helyszínt biztosított különféle rendezvényeknek, játékautomatákat üzemeltetett, tekepályát létesített, és más kiegészítő termékek mellett dohányárut is értékesített. A tekepálya elektromos működtetését a villamosipari végzettségű Sánta János készítette el. Ettől kezdve üzlettársak is lettek, közösen kerestek különféle üzleti lehetőségeket, építőanyagok, informatikai termékek kereskedelmével is foglalkoztak. A kezdeti üzleti kapcsolatból idővel szorosabb együttműködés, majd önzetlen barátság alakult ki.

A dohánytermékek vendéglátóipari forgalmára felfigyelve támadt Veszelovszky Lászlónak az az ötlete, hogy érdemes lenne cigarettát gyártani. Ez az elképzelés sokak számára képtelenségnek tűnt, de ő tudatosan és aprólékosan elkezdett készülni terve megvalósítására. V. Tabac Kft. néven vállalkozást alapított, és 1995-ben jövedéki engedélyt kért és kapott dohánytermékek gyártására és forgalmazására. A dohányiparban megkezdett tájékozódása során ismerkedett meg a kiemelkedő elméleti ismeretekkel és nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező Gábor Józseffel és feleségével, akik életük nagy részében dohánygyárban dolgoztak. Egy felszámolási eljárás során kedvező áron megvásárolt egy kihasználatlanul álló volt gépgyári üzemcsarnokot Hódmezővásárhelyen, az Erzsébeti úton. Sikerült használt, de megfelelő állapotú, működőképes cigarettagyártó gépeket is vásárolnia, ugyanis a hazai dohánygyárak, privatizációjukat követően gyártósoraikat korszerűsítették, régi gépeiket eladásra kínálták. Az új hódmezővásárhelyi telephelyen egykori dohánygyári szakemberek, gépmesterek irányításával az új gyár működéséhez felvett dolgozók szerelték össze a cigarettagyártó gépsort. Megkezdődött az új dolgozók betanítása, majd fokozatosan sor került az üzempróbákra is.

A gyártáshoz szükség volt alapanyagra és előkészítő-vágó berendezésekre is. Az új üzemben eleinte még nem működött dohány-előkészítés, hanem már kész dohányvágatot vásároltak az akkor még állami kézben levő fermentálótól. Új, ismeretlen vevővel az iparág korábbi résztvevői bizalmatlanul tárgyaltak, ezért 1995 októberében együttműködés céljából Veszelovszky felkereste az akkorra igen nehéz gazdasági helyzetbe került Budapesti Dohányfermentáló Rt. központját.

A fermentáló cég 1994-ben még 2096 tonna leveles dohányt vásárolt fel a termelőktől, amit maradéktalanul fel is dolgozott. A privatizált dohánygyárak azonban egyre kevesebbet vásároltak a cégtől, mert az a megváltozott minőségi és mennyiségi követelményeknek már nem tudott maradéktalanul eleget tenni. Raktárkészlete ugyan volt, de bevételei csökkentek. 1995-ben a termeltetési szerződésekben vállalt dohányátvételi kötelezettségének már nem is tudott eleget tenni, így a termelőkhöz kihelyezett eszközök bérleti díja és a termelési előlegek is a veszteséget növelték. A Dohányfermentáló Rt. – érdekeltségi területeinek széttagoltsága, elavult és túlméretezett szervezeti struktúrája miatt – nem volt vonzó a befektetők számára, így a privatizációs próbálkozások sorra sikertelenek maradtak. A kihasználatlan erőforrások költségei a vagyon feléléséhez, eladósodáshoz vezettek, ezért minden kínálkozó lehetőséget igyekeztek azonnal megragadni. A Dohányfermentáló szolnoki üzeménél túlélési esélyt láttak abban, ha a V. Tabac-kal együttműködnek, így Veszelovszky töretlen optimizmusát magukévá téve nekiláttak a váratlan és szokatlan kihívás megvalósításának.

Szolnokon az átalakításokat néhány karbantartó végezte az üzemigazgató irányításával, akiket a létszámleépítés még nem érintett. Engedélyezési dokumentációkat készítettek, lefolytatták a szakhatósági eljárásokat. Olyan módon alakították át a technológiai gépsort dohányvágat készítésére, hogy kisebb átkapcsolásokkal ismét alkalmas legyen fermentálásra is. A gyártmánylap szerinti anyagösszetételt egyszerű kézi arányszabályozóval sikerült biztosítani. Az iparágban példa nélküli alternatív gépsor több kisebb-nagyobb figyelemre méltó műszaki megoldást tartalmazott, és közel két évig gazdaságosan és eredményesen működött. Az átalakítási munkákba önzetlenül bekapcsolódtak olyan, korábban elbocsájtott dolgozók is, akik abban bíztak, hogy a termelés beindításakor ismét szakmai képesítésüknek megfelelő munkalehetőséghez jutnak. Ez a remény többek esetében meg is valósult, mert előbb az egy műszak beindításakor, majd később a kétműszakos munkarendre történő átálláskor sok korábbi dolgozó került a V. Tabac állományába. Így lettek a fermentőrökből műszakvezetők, a válogatásirányítókból keverékmesterek, gépmesterek. Ismét munkalehetőséghez jutottak karbantartók, laboránsok, anyagmozgatók, takarítók, műszakonként átlagosan 12-14 fő. A szolnoki üzemben elkészült dohányvágatot bélelt kartondobozokba töltve szállították a hódmezővásárhelyi dohánygyárba. A vágatkészítéssel hasznosult a Dohányfermentáló Rt. raktárkészlete, a V. Tabac megtérítette az üzemvitel költségeit, bérleti díjat fizetett, így a fermentáló fellélegezhetett.

Veszelovszky azt a célt tűzte ki, hogy termékeivel a magyar emberek fogyasztási szokásaiknak megfelelő, versenyképes minőségű, hazai anyagokból, hazai munkával előállított cigarettához jussanak – elérhető áron. Bízott a gyártandó mennyiség folyamatos növekedésében, sőt a határon túli értékesítést sem zárta ki. Az új termékek elnevezésének, formájának, csomagolásának kialakításán, a reklámozás, terítés szervezésén ambiciózus fiatal csapat dolgozott. A V. Tabac első márkája, a Pannónia filteres cigaretta 1996. április 30-án jelent meg a trafikokban. Reklámjához a népszerű tévés műsorvezetőt, a hódmezővásárhelyi születésű Antal Imrét kérték fel, aki maga is köztudottan erős dohányos volt. Hogy a személye mennyit tett hozzá az új cigaretta népszerűsítéséhez, az nem tudható, mindenesetre 1997-ben a vállalat piaci részesedése már elérte a 6 %-ot, ami világviszonylatban is jelentős fejlődés ilyen rövid idő alatt.

Mivel az akkori nagy dohánykereskedő cégek nem voltak nyitottak az új gyár cigarettájára, forgalmazására először az Önért Rt.-vel kötöttek megállapodást. A multinacionális cégek sem nézték jó szemmel Veszelovszky piaci megjelenését, de nem jósoltak neki nagy jövőt, ezért nem is vették túlságosan komolyan. Ezzel szemben az új termékek szinte berobbantak a dohánytermékek piacára. A Pannónia közel 20 %-kal volt olcsóbb a hasonló termékeknél, így még a feketepiaccal szemben is hatékonynak bizonyult.

Veszelovszky László folyamatosan újabb ötletekre, megoldásokra, további termékek kifejlesztésére sarkalta munkatársait. Ennek eredménye volt a legendás Pannónia motorkerékpár emlékére készült P20 nevű cigaretta termékcsalád, de a fogyasztási igények mind szélesebb körű kielégítéséhez a termékskála bővítése folytonosan napirenden volt.

Veszelovszky úgy ítélte meg, hogy az értékesítést másoktól függetlenül saját üzleti körön belül célszerű végezni, ezért 1996. április 15-én megalakítottak egy, a cégcsoporthoz tartozó, saját disztribúcióval rendelkező kereskedelmi részleget Tabán Trafik Kft. néven. Átmenetileg a korábbi forgalmazóval párhuzamosan, 1997-től pedig már kizárólagosan végezte a V. Tabac Kft. termékeinek kis- és nagykereskedelmi terjesztését. A kimagasló piaci siker elérésben és folyamatos fenntartásában nagy szerep jutott a cégnek, mely 2001-ben részvénytársasággá alakult. A függőségek kiküszöbölése érdekében olyan cégcsoportot kellett kiépíteni, melynek az alapanyag előállításától a gyártáson keresztül, egészen az értékesítésig terjed a tevékenysége. Munkatársai később mindezt úgy fogalmazták meg, hogy a cégcsoport filozófiája: „A dohánykultúrától a kulturált dohányzásig”.


A Dohányfermentáló Rt. ezalatt erőfeszítéseket tett dohánytermelőinek visszaszerzésére. 1996-ban sikerült 657 tonna dohányt felvásárolni, 1997-ben pedig ennek a mennyiségnek a háromszorosára igyekeztek szerződni. Ekkor igazolódott be annak az előrelátásnak a jogossága, hogy a fermentáló gépsor átalakítását visszafordítható módon kell elvégezni, így a vágatkészítés és a fermentálás váltott időbeosztásban történhet.

A Dohányfermentáló Rt. vezetősége is érzékelte a gyors és látványos piaci fejlődést, így már perspektivikusnak ítélték meg a fermentáló további működtetését. A V. Tabac Rt.-vel való együttműködéstől még nagyobb anyagi hasznot reméltek, ezért a munkamegosztást új, számukra kedvezőbb feltételekhez próbálták kötni. Ez megerősítette Veszelovszkyt abban az elhatározásában, hogy a függőségi korlátokat még inkább le kell bontani. Ehhez újabb lépésként megalakították a Hazai Dohány Konzorciumot, melynek tagjai elhatározták, hogy pályázatot nyújtanak be a Budapesti Dohányfermentáló Rt. ismételten kiírt privatizációjára.

A pályázat elnyerésének kihirdetését Veszelovszky László sajnos már nem érte meg, 1997. március 13-án közúti baleset áldozata lett. Kollégái, ismerősei értékes embert veszítettek el, aki minden helyzetben egyszerűen, szerényen, de céltudatosan viselkedett. Tiszteletben tartotta munkatársai, tanácsadói és üzleti partnerei véleményét. Jó emberismerő volt, ráérzett arra, hogy kivel lehet fenntartások nélkül együttműködni és kivel nem. Tragikus halála kettétörte meredeken felfelé ívelő szakmai pályáját, pedig még voltak tervei, álmai, de ezek valóra váltása családjára és üzlettársára maradt. Életműve az iparág hazai történelmének kihagyhatatlan része.

A vállalatcsoport külföldi terjeszkedése érdekében 1997-ben dohánygyárat épített és kereskedelmi céget alapított Romániában, Aradon. A vámszabályok miatt készterméket nem érte volna meg exportálni, viszont a dohányt, mint alapanyagot kedvező tarifával ki lehetett vinni, és ott gyártani belőle cigarettát. A termékeik Romániában is hasonlóan szép sikereket értek el, mint itthon. Főként a magyarlakta területeken vezették be magyar márkanevű termékeiket.

1997-ben a R. J. Reynolds cég kivonult a magyar piacról, így 1998. január 1-től a sátoraljaújhelyi gyár is a V. Tabac tulajdonába került. Az 1891-ben alapított dohánygyár megvásárlásával egy közel 120 év tapasztalatával, tradíciójával és szakértelmével rendelkező, korszerű technikai hátterű gyárral gyarapodott a cégcsoport.

Szintén ekkor hozták forgalomba az erős karakterű piros Pannónia cigarettát (Kátrány/nikotintartalma: 16/1 mg). Csomagolása fekete-fehér-piros színösszetételű volt: fehér alapon piros "V" alakú csíkrendszer, piros alapon fekete háttérrel a "Pannónia" felirat, melyet piros, csúcsosan kialakított felület övez. Az ekkor sima (barna), light (kék) és mentolos (zöld) változatokból álló Pannónia termékcsalád kibővült tehát egy negyedik taggal is. Hamar kiderült azonban, hogy ez a fejlesztés sajnos nem a legjobb döntés volt, ugyanis a Debreceni Dohánygyár eljárást indított a V. Tabac ellen a Gazdasági Versenyhivatal előtt azt állítva, hogy a cég a debreceni vállalat által gyártott piros Symphonia cigarettához hasonló külsővel hozta forgalomba az új Pannónia cigarettát. A hasonló színösszeállítás ellenére a csomagolást nem találták arra alkalmasnak, hogy a fogyasztókat megtévessze, így a GVH a panaszt elutasította.

A V. Tabac csoport, majd későbbi elnevezésén a Continental Dohányipari Zrt. számos új munkahelyet teremtett, szélesítette a hazai előállítású dohánytermékek skáláját, megmentette a Budapesti Dohányfermentáló Rt.-t a felszámolástól, hozzájárult több kapcsolódó vállalkozás működéséhez, az ottani munkahelyek megtartásához, a dohánytermelők további megélhetéséhez.

2001-ben a Continental Zrt. felvásárolta, majd április 1-én bezárta a hódmezővásárhelyi üzemet, és az ottani cigaretták készítését áthelyezte a sátoraljaújhelyi gyárba, mely lépés gazdaságosabbá, hatékonyabbá és biztosabbá tette a működését. A cégcsoport még ugyanebben az évben belépett a fogyasztási dohányok piacára is, ezzel a terméktípussal is bővítve profilját, továbbá kereskedelmi céget indítottak Szlovákiában is.

2004-ben leányvállalatokat alapítottak Belgiumban, Németországban és Olaszországban, majd megkezdték a Continental dohánytermékeinek értékesítését ezekben az országokban is. A 2004 januárjában befejezett korszerűsítő beruházás eredményeként a sátoraljaújhelyi dohánygyár garantálja fogyasztóinak a folyamatosan emelkedő, európai minőségű termékek előállítását. A Veszelovszky László által megalkotott Pannónia és P20 cigarettamárkák a mai napig forgalomban vannak.


Új Magyarország, 1996.03.11.


Esti Hírlap, 1996.03.29.


Délvilág, 1996.09.18.


Napi Gazdaság, 1997.10.02.


Délvilág, 1999.04.29.


A 7 Napról, 2001.02.22.


Népszabadság, 2001.02.22.


A 7 Napról, 2001.02.23.


Napi Gazdaság, 2001.03.03.


Világgazdaság, 2001.03.14.


Napi Gazdaság, 2001.08.30.