Temesvár - Dohánybeváltó

Működési ideje: ~1851-1897. július 31. és 1909. november 15.~1932.
Zöld pázsit utca (ma Strada Gheorghe Barițiu, Timișoara, Románia)
______________________________________________________________________________________

A dohánymonopólium 1851-es bevezetésekor létesült dohánybeváltó Temesváron, ami ráadásul kerületi felügyelőségként is működött, a palánkai és nagybecskereki fiókhivatalok, illetve a csókai és bajai beváltó bizottságok tartoztak alá.

1879. május 11-én a szegedi m. k. dohánybeváltó felügyelőséget az árvíz következtében további intézkedésig ideiglenesen Temesvárra helyezték át. Majd 1881-ben „a szegedi m. kir. dohánybeváltó-felügyelőség, mely annak idejében az árvíz pusztításai következtében ideiglenesen Temesvárra helyeztetett át, Szegedre visszaköltözvén, működését az utóbbi helyen f. év október 22-től kezdve folytatja.”

1897. augusztus 20-án jelent meg a Pénzügyi Közlönyben, hogy a „csányi és temesvári m. kir. dohánybeváltó hivatalok feloszlattatnak s működésüket f. évi julius hó 31-ével beszüntették. Miről az érdekelt hatóságok és hivatalok azzal értesíttetnek, hogy eddig a csányi beváltási körzetbe tartozott Csány és Síróhegy községek a csongrádi m. kir. dohánybeváltó hivatal körzetébe, a temesvári beváltási körzetbe tartozott Folya, Knéz és Sándorháza községek, valamint a csákovai földmíves iskola pedig a zsombolyai m. kir. dohánybeváltó hivatal körzetébe osztatnak be.”

Ezek után meglepő az 1909. november 1-i számban azt olvasni, hogy „Mezőkövesden, Nagyatádon és Temesváron m. kir. dohánybeváltó hivatalok létesíttetvén, ezen új hivatalok működésüket folyó évi november hó 15-én kezdik meg.” 

A Temesvári Hírlap 1926. augusztus 24-i cikkében penészes dohány miatt füstölög: „Abban a nagy igyekezetben, amellyel a penészes dohány forgalomba kerülésének felelősségét egymásra hárítani iparkodnak, olyan vélemények is hangzottak el, amelyek a dohány megpenészesedésének okát a hibás fermentálásban vélték felfedezni. A temesvári dohánybeváltó hivatal fermentáló osztályának nevében Benke Szilárd osztályfőnök a hivatal reputációjának megvédése érdekében távirati úton kért hivatalos vizsgálatot.  

A vizsgálat lefolytatására Pescaru vezérfelügyelőt delegálták, aki szombaton reggel meg is érkezett Temesvárra. Szombaton délelőtt kerestük fel a dohánybeváltó hivatalnak a Zöldpázsit utcában lévő erjesztő telepeit. Éppen jókor érkeztünk, mert Pescaru vezérfelügyelő ugyanakkor kezdett hozzá a hivatal működésének inspiciálásához. A vezérfelügyelő, aki kezében egy penészes csomag dohányt tartott és annak a tartalmát vizsgálta, a következőket jelentette ki: Mint ennek a doboznak tartalmán is látható, a dohánynak csak a legfelsőbb rétege penészes, míg a belseje tökéletesen száraz és kifogástalan állapotban van. A hozzáértő már ezen felületes szemlélés után is megállapíthatja, hogy ezt a penészesedést nem a rossz fermentálás okozta. A penészesedésnek csupán két oka lehet. Az egyik az, hogy a dohány esetleg nagyon száraz állapotban került a gyárba és hogy könnyebben lehessen vágni, túlságosan megnedvesítették és kevéssel utána töltötték is. Ilyen eseteikben természetes, hogy a dohány megpenészesedik. A második és fontos oka a dohány megpenészesedésének az időjárás.

A dohány hidroszkópikus természetű, éppen úgy, mint például a só és minden nedvességet magába szív. Erre pedig az igen esős időjárás jóvoltából számos alkalma nyílott. Természetes, hogy ebben a tekintetben nem számíthat, hogy a dohány hogyan volt fermentálva, mert hidroszkópikus természete miatt még a legjobban fermentált dohány is vizet szív magába, ha történetesen nedves helyre kerül, vagy ha bármilyen módon nedvesség ér hozzá. Ezek után Pescaru vezérfelügyelő Oszkár Károly raktárfelügyelő és Benke Szilárd fermentálási osztályfőnök kíséretében meglátogatta a hivatal raktárhelyiségeit.”

1929-ben „a dohánygyár beadványt intézett a városhoz és engedélyt kért arra, hogy a Zöldpázsit utcai dohánybeváltótól egészen a dohánygyárig iparvágányt létesíthessen. Tekintettel arra, hogy az iparvágánynak két utcán keresztül kellene haladni és az egyik helyen feltöltés is szükségessé válnék, a város állandó választmánya az engedélyt nem adta meg.” 

Nem egyedi esetről szól a Magyarság 1930. márciusi cikke: „A temesvári dohánybeváltó főnöke elbocsátja a magyar és német munkásnőket. A temesvári dohánybeváltó hivatal is még a magyar kormányzás alapítása. Ebbe is, mint a többi sok magyar alapításba és építkezésbe, egyszerűen beültek az oláhok. Nem elég azonban nekik a könnyen jött uraság, ugyanott a magyarok üldözésére rávetemednek. Az alig huszonkilenc éves Dimitrescu Konstantin, a temesvári dohánybeváltó főnöke, bevezette, hogy neki ne „jónapot“, hanem „kezét csókolom“-mal — „sa rut mana“ — köszönjenek a munkásnők. Újabban azt is megtiltotta, hogy egymás között ezentúl magyarul és németül beszéljenek. Egyedül oláhul szabad beszélni a hajdani magyar dohánybeváltóban. E tekintetből nem is lehet ellenük kifogás, ha még a nyelvük kettétörik is belé, ma már oláhul beszélnek. Azért még sincs kegyelem nekik, legújabban a névlajstrom alapján 47 magyar és német munkásnőt elbocsátott, noha a legtöbbje 15—20 év óta szolgált a napi szerény hatvan-hetven-nyolcvan lej bérért, amelyből azonban az adót is levonják. Az elbocsátott régi munkásnők helyére pedig regáti oláh munkásnőket vett fel heti 150 lejjel több bérre. Sőt kilátásba helyezte Dimitrescu, hogy a magyar-német munkásnőket mind kirúgja, és regáti jóvérűeket hozat helyükre.”

„Érdekükben a munkásszervezetek, a sajtó, a kormányzóság és a város részéről megindult mozgalomnak az volt az eredménye, hogy a munkásnők ígéretet kaptak, hogy őszre, amikor a dohánybeváltóban újból megkezdődik a munka, visszaveszik őket. Az igazgatóságnak tartozunk vele, hogy megírjuk ezen a helyen, az ötvenhét munkásnő közül ötvenkettőt tényleg vissza is vettek. (…) A hivatalos teendőket a harminc éven még inneni főnök alatt csupa regáti gyakornok látja el, akik a legdurvábban bánnak a magyar és német munkásnőkkel. Megkövetelik, hogy azok románul kezétcsókolommal köszönjenek nekik és minden kicsinységért a sárga földig hordják le a szegény gyermekes anyákat, sértő és a női tisztességbe vágó jelzőkkel illetik őket. A szegény, lelkileg megalázott asszonyok pedig nem mernek egy kukkot sem szólni, mert máskülönben annak teszik ki magukat, hogy kidobják őket a munkából és kenyértelenekké válnak. A magyar és német szó a dohánybeváltóból teljesen ki van zárva. A munkásnőknek még egymás között sem szabad kisebbségi nyelven beszélni. A legújabb rendelet szerint pedig, ha bárkit közülük megszólítanak románul, aki az államnyelvet nem érti, annak nem szabad magyarul vagy németül válaszolnia, hanem jobb kezének mutató ujját keresztbe kell tenni a száján és ezzel jelezni, hogy nem tud, más nyelven pedig nem szól.” – írta az üggyel kapcsolatban a Déli Hírlap 1930 novemberében.

1931 szeptemberében „nagy károkat okozott az ítéletidő a temesvári dohánybeváltó hivatal józsefvárosi, Zöldpázsit utcai telepén is, ahol a raktárakat lecserepezte, az ablakokat pedig kerettel együtt kitépte. A pusztítást sűrű eső fejezte be, amely becsapott a raktárakba és a felhalmozott dohányt eláztatta. A dohány megmentésén a hivatal teljes személyzete a késő éjszakai órákig keményen dolgozott. A dohánybálákat a vihar által némileg megkímélt raktárakba helyezték át és kibontották, hogy a penészedéstől megóvják. A szenvedett kár azonban így is jelentős.”

1932 januárjában a Déli Hírlap féloldalas cikkben foglalkozik az az évi dohánybeváltás számtalan problémájával: „A józsefvárosi Zöldpázsit-utcának a Pályaudvar-sorra torkoló részében naponta valóságos szekértábor van. Az utcának ez a külső képe nem is fog megváltozni február 26-ig, ameddig az idei dohánybeváltás tart. A szekerek gazdái bent vannak a sárgafalú dohánybeváltó intézet tágas udvarán. Soknak az arcán reménység, bizalom ragyog. Ezek azok a dohánytermelők, akiknek dohánya még nem került beváltásra. Hiszik, hogy egész évi nehéz és gondos munkájuk eredményét leolvassák neki megérdemelt bankókban és csengő ércpénzben. Soknak az arca viszont csalódást, csüggedést, keserűséget tükröztet vissza. Ezek a dohánytermelők, akik már keresztülestek a beváltási műveleten és sokkal, de sokkal kevesebbet kaptak, mint amennyire számítottak. Akárhány van olyan, aki még a napszámot sem kereste ki a kapott beváltási összeggel és nem lévén saját kocsija, még a fuvarköltséget külön is ráfizette veszteségére.

Nem kicsi dolog és nem kevés fáradság a dohánytermesztés. Az állam elszerződik a termelővel tíz esztendőre, aki kötelezi magát, hogy egy bizonyos — a szerződésben pontosan maghatározott — területen dohányt termeszt. Az állam a termelőnek tíz-húszezer lejnyi előleget ad, amely összeget aztán évi részletekben von le tőle. Ezzel az előleggel, amelynek biztosítására a gazda földje szolgál, aztán az állam erősen fogja a dohánytermelőt. Minden év februárjában a dohánybeváltó hivatal adja a termelőnek a dohánymagot. A földet gondosan kell gyomlálni, háromszor kapálni. Mire eljön az ősz, következik a termett dohánylevelek leszedése, aztán csomóba kötözése, pajtákban szárítás végett való felakasztás. Egész télen keresztül kezelni kell ezeket a leveleket, újév táján következik a csomózás. Január végén pedig Temesváron megkezdik a dohánybeváltást, amikor az összecsomózott dohányleveleket óriási téglaalakú formákba rakva kocsin behozzák a dohánybeváltóba.

 
Itt fogadja aztán a reménykedően érkező dohánytermelőket a kiábrándulás. A dohánybeváltó udvarára behozott hatalmas dohánykötegeket a beváltó munkásai sorra fölteszik a mérlegre. A dohány beváltási ára a minőség szerint kilónként hetven, hatvan, negyvenöt, harminchárom, huszonhét, huszonkét, tizennyolc, hat és egy lej között váltakozik. A hetven lejes dohány a regál. Ilyet ezen a héten, amióta a beváltás folyik, még nem állapítottak meg. Azután következik osztályok szerint a lux, kilónkint hatvan és tizennyolc lej között váltakozó árral. Nagy kivétel, hogy valamely termelőnek öt-tíz-tizenöt mázsájából tíz-húsz kiló hatvan lejes dohányt állapítanak meg. Átlagban a legalacsonyabb osztályokba sorozzák a legtöbb dohányt.

A legtöbb termelő dohányát furdának jelentik ki. Ez pedig azt jelenti, hogy kilójáért mindössze hat lejt kap. Van aztán nagymennyiségű olyan dohány is, amelyre azt mondják: zob. Ennek kilójáért mindössze egy lejt kap a termelő. Még mostohább sorsa van annak a termelőnek, akinek dohányára az átvevő kijelenti: distrus. Ezért a dohányért nem fizetnek semmit. Vissza sem adják. Megsemmisítik.

A tisztviselő elmagyarázza, hogy a dohányt azért osztályozzák olyan szigorúan, mert még tavalyról is nagy készletük van. Majdnem egy millió kiló. Egyelőre nem tudják átadni a dohánygyárnak sem, amely szintén tele van feldolgozatlan dohánnyal. Más években nagy volt a dohánykivitel Lengyelországba, Csehszlovákiába, de tavaly nem szállítottak oda semmit és nincsen kilátás arra sem, hogy a dohányexport ebben az évben megindul. És mert nincs export, ezt a dohánytermelő sínyli meg. Azért osztályozzák olyan szigorúan a dohányt. Hogy milyen mértékben csökken a dohánytermelők jövedelme, arra példa egy józsefszállási termelő esete. 1925-ben a termesztett dohányért még hetvenezer lejt kapott. 1931-ben ugyanannyit hozott be, de már csak tizenötezer lej jutott neki. A mennyiség 1932-ben sem volt kevesebb, de már csak tízezer lejt fizettek ki neki. Emellett annak a termelőnek olyan földje van, ahol jobb minőségű dohány terem. És a kétezer termelőből, akik a temesvári dohánybeváltóhoz tartoznak, sok olyan van, aki felteszi magában, hogy mihelyt véget ér a szerződése, felhagy a dohánytermeléssel. A jelek szerint ebben az évben körülbelül húsz-huszonöt millióval kevesebbet fizetnek ki a dohánytermelőknek, mint tavaly.”

 

A beváltó további működéséről, megszűnéséről nincs információ. Épülete a dohánygyártól egy utcányira, a mai Strada Gheorghe Barițiu és Strada Gării sarkán állt. A terület ma üres telek.

Ismert vezetők és személyi változások:

 

1873. Havliček József tiszt, Paulicskó Mátyás tiszt

1875. Verényi Tamás tiszt, Dongó János tiszt

1879. Hrastl József kezelő, Klacsó Károly tiszt

1884. Mann György kezelő, Klacsó Károly tiszt, Hudra Péter gyakornok

1885. Konrád Sándor I. oszt. kezelő áthelyezve Nyírbátorból

1886. Konrád Sándor kezelő, Klacsó Károly tiszt, Hudra Péter gyakornok

1887. Konrád Sándor kezelő, Klacsó Károly tiszt

1888-1890. Konrád Sándor kezelő, Magyarossy Árpád tiszt

1891. Konrád Sándor kezelő, Milutinovits Sándor gyakornok

1891. Schön Nándor tiszt áthelyezve az aradi dohánybeváltó felügyelőségtől

1892. Milutinovics János VI. oszt. tiszt áthelyezve Érsekújvárra

1892. Konrád Sándor kezelő, Schön Nándor tiszt, Milutinovits Sándor gyakornok

1893. Konrád Sándor kezelő, Milutinovits Sándor segédtiszt

1893. Milutinovics János segédtiszt áthelyezve Aradra

1893. Ambrosich Géza segédtiszt áthelyezve Aradról

1894-1896. Konrád Sándor kezelő, Ambrosich Géza tiszt

1897. Konrád Sándor kezelő

1909. Szolnoki Lajos kezelő áthelyezve Jászberényből

1910-1912. Szolnoki Lajos kezelő, Oszlár Károly tiszt

1911-1912. ifj. Koss Zsigmond segédtiszt

1911. Polatzek János kezelő, azonos minőségben áthelyezve Nagylétáról

1913-1914. Polatzek János kezelő, Oszlár Károly tiszt, Koss Zsigmond segédtiszt

1914. Oszlár Károly kezelő, azonos minőségben áthelyezve Csókára 

1914. Veress Miklós segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve Szegedről

1915. Kedačič Róbert kezelő, Koss Zsigmond, Veress Miklós segédtisztek

1915. Koss Zsigmond segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve Szolnokra

1915. Mittermayer Mihály segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve Szolnokról

1916. Kedačič Róbert kezelő, Veress Miklós segédtiszt

1916. Kedačič Róbert kezelő, azonos minőségben áthelyezve Érsekújvárra

1916. Oszlár Károly kezelő a csókai dohánybeváltó hivatalnál, azonos minőségben áthelyezve az érsekújvári, illetve temesvári dohánybeváltó hivatalhoz

1917-1918. Oszlár Károly kezelő, Veress Miklós tiszt, Mittermayer Mihály segédtiszt

 

Ismert építkezések:

1879. október végén két új dohánytár építendő 13.234 frt 44 kr.

1882. november végéig egy új dohányraktár felépítése 15.533 frt 25 4/10 kr.

1883. november 30-ig egy hivatalház és fakerités felépítése összesen 15.674 frt 18 kr.

1883. szeptember végéig egy új dohányraktár felépítése 15.533 frt 25 4/10 kr.

1902. a volt dohánybeváltóhivatal telepén bádogos, kőmives és cserépfedőmunkák 604 K

1916. 2 raktár újra zsindelyezése, raktár zsindelytető javítás a 6.186 K 38 fill.

 

Eddig nem került elő kép az egykori dohánybeváltóról