Nikotinmentes nyaralás

Manapság természetesnek vesszük a dohányzás körüli hisztériát, a folyamatos szigorításokat, tiltásokat, pedig a dohányzás káros hatásaira való felhívás és az ártalmainak csökkentésére tett törekvések nem új keletű dolgok. A gyártók már viszonylag korán elkezdtek foglalkozni azzal, hogy a dohánytermékeket érő támadásokat kiküszöböljék, úgy, hogy kevésbé káros cigarettákat kínáltak fogyasztóiknak.

A dohányzási kockázat csökkentésének érdekében számos kutatás zajlott, eleinte a dohánylevélben lévő nikotin mennyiségét próbálták csökkenteni. Ez történhet fajtanemesítéssel, azt elérve, hogy maga a növény tartalmazzon kevesebb nikotint. Emellett különféle eljárásokkal a már szárított dohányban lévő mennyiség is csökkenthető. Persze ez csak bizonyos mértékig volt lehetséges, tehát a korabeli reklámok „nikotinmentes” jelzője a legkevésbé sem fedte a valóságot.

Az 1913-ban megjelent Denikó-gyártmányoknál a nikotin és más káros anyagok mintegy 40-60%-át tudták csak eltávolítani. A dohányt vízgőzzel párolták át, úgy, hogy először gyenge lúggal felszabadították sóiból a nikotint. Aztán vízgőzt áramoltattak át rajta. Ez az eljárás ugyan eltávolította a nikotin egy részét, de annyira károsította a dohányt, hogy szinte élvezhetetlen lett tőle a cigaretta. Bizonyos márkákból készítettek ilyen, mondhatni "light" változatot is, és bár nem voltak túl népszerűek, 1930-ig forgalomban maradtak.

Később a száraz desztillációs eljárás mellett döntöttek: a leveleket 100-150 Celsius-fokon különböző nyomáson kezelték, ami a nikotin sókat bontja, majd az így felszabaduló nikotint párás levegővel szellőztették ki.

Az igazi áttörés akkor következett be, amikor 1930. április 1-én 200.000 Pengő alaptőkével megalakult a Nikotex Rt. a nikotincsökkentés lehetőségeinek kutatására, és a kevesebb káros anyagot tartalmazó termékek kifejlesztésére. Hatalmas lendülettel, rengeteg kutatást követően megkezdődött a Nikotex-termékek gyártása, melyek még az év őszén forgalomba is kerültek és a mai könnyű cigaretták elődjeinek tekinthetőek.

A legnépszerűbb márkákból készítettek nikotincsökkentett változatot is, különféle kiszerelésekben. 1930-ban forgalomba került 47 féle Nikotex-cigaretta, 46 féle szivar, sőt 12 cigaretta- és 15 féle pipadohány is, azaz a dohányosok egyik napról a másikra szembetalálták magukat kereken 120 féle új termékkel. Bevezetésüket szeptemberre tervezték, de mivel egyidejűleg a vidéki trafikokat is el akarták látni az új dohánytermékekkel (és ez 12.000 dohányárudát jelentett), forgalomba hozatalukat október 15-re halasztották, hogy addig kellően hatalmas raktárkészletet halmozhassanak fel. Míg a korábbi Deniko-termékeket csak azoknak a trafikosoknak szállították, akik ilyet kértek, addig a Nikotex-fajták az ország összes trafikjában kaphatóak lettek.

Képes Pesti Hírlap, 1930.10.15.

Az új termékek bevezetésében hatalmas szerepet kaptak a trafikosok, hiszen nekik volt közvetlen, napi kapcsolatuk a fogyasztókkal. A hosszú évek során kialakult vevő-eladói bizalom nagy lehetőségeket rejtett magában. A Dohányárusok Közlönye tippeket adott a trafikosoknak: milyen kis fondorlatos cselekkel lehet rábeszélni a fogyasztót, hogy próbálja ki kedvenc márkájának Nikotex-változatát, ami ugyan kicsit drágább, de az egészséget csak az védi igazán! A legkülönfélébb indokokkal és magyarázatokkal szolgáltak a trafikosok, miért érdemes az új termékeket választani – persze igyekezetük motivációja és jutalma ugyanaz volt: a drágább szívnivalóból származó nagyobb bevétel.

Az, hogy a szív-panaszokkal küzdőknek ajánlgatták a Nikotexet, – ami a reklám szerint megvédi a szívet – már megszokott volt, de nem is gondolnánk, hogy ugyanez a termék volt orvosság a szédülésre, torokkaparásra, köhögésre, de még a fogpanaszokra is. Magyarán mindenre és minden ellen is hatásos volt!

A Dohányárusok Közlönyének egyik nyári száma 1938-ban aggódva félti a trafikosokat a nyaralási időszak bevétel-csökkenései miatt. Az egyik probléma, hogy a vevője által otthonhagyott trafikos elesik a megszokott bevételétől, hiszen a vásárló átmenetileg más dohányboltba fog járni. Ha jár majd egyáltalán.

Ugyanis a lap szerint, aki nyaralni megy, hogy leromlott egészségét feljavítsa, a gyógyulás és feltöltődés céljából kevesebbet vagy egyáltalán nem fog dohányozni, ami tarthatatlan állapot. A jó trafikos feladata, hogy az ilyen „betegeknek” a gyógy- és üdülőhelyeken kifejezetten ajánlja a nikotincsökkentett termékeket, melyeket a nyaralók a legnagyobb nyugalommal fogyaszthatnak regenerálódásuk alatt is. Még ha kevesebbet is vesznek, az sem baj, hiszen a magasabb ár miatt nem sok különbség lesz a bevételben.

A másik gond, hogy az otthonmaradt trafikosnak meg kell küzdenie a kánikulával. Ugyanis – szintén a lap szerint – a nagy forróságban az emberek nem szívesen szívják be a cigaretta maró füstjét, a fogyasztás visszaesik, és a trafikosnak felkopik az álla.

Áthidaló megoldásként a nem nyaraló vásárlóközönségnek fel kell hívni a figyelmét, hogy a Nikotex-áruk gyengék, füstjük kellemes, nem maró, és ezeket a legnagyobb melegben is lehet szívni minden gond nélkül.

Ugyanez a helyzet a kirándulóhelyeken is. Nehezen fér össze a tiszta levegőn kirándulni, hegyet mászni vágyó nyaraló és a dohányzás. Aki szabadidejét a várostól távol, a természetben tölti, az esetleg úgy gondolhatja, hogy egy átcigarettázott esztendő után, kicsit pihenteti a szervezetét és az üdülés alatt mellőzi, de legalábbis minimálisra csökkenti a füstölést. Ilyenkor ismét színre lép az élelmes trafikos, aki megnyugtatja vevőjét, hogy a Nikotex-cigaretták olyan gyengék, hogy még kirándulás közben is fogyaszthatók.

Ha sikerült a dohányost meggyőzni a kipróbálás felől, onnantól már a Jövedék által nyújtott valóban kiváló minőség szinte biztosan garantálta, hogy az újfajta szívnivalót megkedveli a fogyasztó, és azontúl is azt választja. Így ő is és trafikosa is megnyugodhat, hogy többé nem kell tartani a hörghuruttól, és az már igazán mellékes, hogy a csökkentett nikotintartalmú cigaretta mindig egy picikét drágább a hagyományosnál. Így a káposzta is jól jár és a kecske is megmarad.

Ilyen és ehhez hasonló praktikák voltak a múltban, de még ezek sem hatottak úgy, mint a legjobban bevált ösztönzési mód: a reklám.

Ugyanis megfelelően átgondolt és előkészített reklámhadjárat is készült a Nikotex-termékhez. A kor neves grafikusait (Berény Róbert, Berger Oszkár, Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Gebhardt Tibor, Pálla Jenő, Végh Gusztáv) kérte fel a Jövedék plakáttervezésre. Ezek a reklámok számolócédulákon is megjelentek, melyek miniatűr reklámként szolgáltak. A számolócédulákat a vendéglátóipar és a kereskedelem a negyvenes évek végéig általánosan használta és mondani sem kell, hogy majdnem minden iskolás gyerek gyűjtötte őket. A legkevésbé sem zavarta a Dohányjövedéket, hogy ez a gyűjtőkör a fiatal korosztályból kerül ki, hiszen jól tudták: a fogyasztók leendő nemzedékéről van szó.

Már-már arcpirító szlogenekkel buzdítottak ezek a reklámplakátok az új, "kockázatmentes" termékek kipróbálására. A város legkülönbözőbb pontjaira kiragasztva, padok háttámláján, villamoson, ceruzán, hamutartón olvashatták a dohányosok, hogy „Nem veszélyes a dohányzás, ha Nikotexet szív!”, vagy „Nikotex – Megvédi szívét!”, esetleg: „Hosszú élet, makkegészség titka: Nikotex!”.

Természetesen nem kétséges a frissen bevezetett szívnivalók valóban jó minősége, alapanyagaik kiválósága, és az is igaz, hogy az alkalmazott eljárásoknak köszönhetően valóban kevesebb nikotint tartalmaztak a korábbi és a hagyományos márkáknál, de kifejezetten egészségesnek beállítani ezeket már kicsit túlzás. Számolócédulán egy sportoló bizonygatta, hogy ezt még ő is bátran elszívhatja, hiszen Nikotex. Sőt, miután a nyaralókat sikerült meggyőzni egészségük megóvásának fontosságáról, gondolni kellett a telelőkre is: így a reklámok már azt is bizonygatták, hogy síelésnél is a Nikotex a legjobb választás!

Az ötletes reklámgrafikusok, a pénzüket féltő trafikosok és a bevételét fokozni vágyó Dohányjövedék együttes erőfeszítései és összehangolt munkája meghozta a gyümölcsét: a Nikotex, mint egészségkímélő, sőt védő (!) termék rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert és egészen az 1950-es évek végéig sikeres maradt. Karrierjének csak a füstszűrős Fecske cigaretta 1962-es bevezetése vetett véget, de addig is a bevételek folyamatosan nőttek, a fogyasztói tábor egyre gyarapodott, és megnyugodhattak a gyengélkedő betegek, a nyaralók, a kirándulók, de legfőképp a trafikosok. Egyszóval mindenki boldog volt…