Áprilisi tréfa? - Nevetséges cigaretták

Már a második világháború előtt jelentek meg bizonyos nevezetes alkalmakra, vagy cégek számára készített egyedi cigaretták. Ilyen módon lett saját szívnivalója a Magyar Nemzeti Banknak, az Országos Kaszinónak, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak, vagy a Nemzeti Színháznak. Ez idáig rendben is volt, hiszen arra méltó, valóban híres és elismert cégek reklámozták magukat saját elnevezésű cigarettákkal.

 

Aztán jött a háború, aztán az ötvenes évek és minden megváltozott. Tekinthetnénk úgy is, hogy a későbbi kor tovább ápolta a régen megkezdett szép hagyományt, de a valóság az, hogy egy kicsit átestek a ló túlfelére és már boldog, boldogtalan gyártatott saját füstölni valót.

 

Az ötvenes években még főként országos események kaptak saját cigarettát, így a mezőgazdasági és ipari vásárok, ünnepi napok, városok évfordulói.

 

A hatvanas években folytatódott a vásári hagyomány: évente rendszeresen készült cigaretta az Országos Mezőgazdasági Kiállításra, a Budapesti Nemzetközi Vásárra, és elindult egy több mint három évtizedig tartó folyamat, a Szegedi Szabadtéri Játékokra kiadott cigaretták megjelenésével. Ekkor már cégek is csináltattak cigarettát, de még tényleg csak az arra legérdemesebb, legkiemelkedőbb vállalataink, a Ganz-Mávag, az Állami Biztosító, a Csemege Vállalat, a Csepel Művek…

 

 

Viszont már ekkor feltűntek kicsit különc, furcsa szívnivalók: a Hajódaru, a Tempó Családsegítő Szolgálat, vagy az Ablaktisztítás elnevezésű márka, mely utóbbit a Takarító Szövetkezet készíttette. De mindez még csak a kezdet volt.

 

A hetvenes években kezdett igazán eldurvulni a helyzet. A dohánygyárak – legfőképp az egri – ontották a vállalati cigarettákat. Érdekes módon rengeteg fajta fennmaradt ezekből, elég sok példányban, annak ellenére, hogy csak bizonyos helyeken, vagy csak bizonyos ideig voltak kaphatók, mi több, legtöbbjük egyáltalán nem került kereskedelmi forgalomba. A Dohánymúzeum gyűjteményének hatalmas részét teszik ki ezek, de ez korántsem a teljes kínálat, eddig több mint ezer féle reklámcigaretta ismert. Bizonyára az egykori cégek dolgozói emlékként megtartották és évtizedeken át féltve őrizték korábbi munkahelyük saját márkáinak egy-egy példányát.

 

E különcök 99%-ának tervezője Pók Pál grafikus volt, aki az Egri Dohánygyárnak dolgozott az ötvenes évektől. Harminchét éves pályája során több mint 650 féle cigarettadobozt tervezett, az ő rajzasztaláról került le a közismert Románc, Filtol, Fecske csomagolása is. Az alkalmi, vállalati csomagok grafikáit is szinte kivétel nélkül ő készítette.

 

Megindult egy trend, ami nagyjából húsz éven át csak fokozódott, és furábbnál furább gyárak, szolgáltatások nevei jelentek meg a cigarettadobozokon, ezek közül lássuk itt a legnevetségesebbeket, vagy amelyeknek doboza, grafikája nem valami méltó egy cigarettához.

Nézzük először a mezőgazdaság témakörét:

 

1970-ből származik a mesekönyvbe illő, éppen telefonáló kis csirkével díszített doboz, amely a 100 éves Magyar Baromfiipar évfordulójára készült, majd később szinte ugyanezzel a rajzzal jelent meg a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjének gyártott cigaretta is. A magyar baromfinak szánt takarmányhoz a Rozmaring és a Hazafias Népfront MgTSz csíráztatta ki a Vetőmagforgalmazó Vállalat magoncait, mialatt a nagy múltú cég Vetőmag cigarettával ünnepelte 100 éves fennállását. Azt talán mondani sem kell, hogy a palánták gyorsabb fejlődését a Péti Nitrogénművekben előállított pétisó szolgálta.

 

 

A gazdák kis keresetét megforgató intézmény, az Agrobank tréfásnak szánt, de elég bénának sikerült szlogent tüntetett fel cigarettáján. A dobozról megtudhatjuk, méghozzá angolul, hogy „a dohányzás káros, az Agrobank hasznos”. Mennyi áttöprengett éjszaka kellett ennek a kitalálásához… Akit eltántorított ez a kis rém-rím, az betehette kis nyugdíját a méltán világhírű Nagybaracskai Takarékszövetkezetbe is.

 

A mezőgazdaság mellett nem volt elhanyagolható hazánk nehézipara sem:

 

A vas és acél országa természetesen nem maradhatott Lenin Kohászati Művek elnevezésű cigaretta nélkül, és persze a csodálatos Magyar Gördülőcsapágy Művek is érdemelt egy kis sajátságos cigarettafüstöt. A kohászat által megtermelt vegyes iparcikkek a Vasvill Depó üzleteiben találtak vevőikre. De hogy a cigarettadobozon mit keres egy ajándékcsomag, azt nem tudni. Szépen mutathatott a karácsonyfa alatt mondjuk 3 méter zártszelvény...

 

 

Az iparnak szüksége volt bányászatra is, melyhez az Ipari Robbanóanyaggyár Peremartoni Üzeme szállította a TNT-t. A robbantgatások utáni porfelhőt pedig a Szellőző Művek szerkezetei szellőztették ki.

 

Az ipari termelés során szem előtt kellett tartani a legfontosabbat, hogy mindenképpen Előzzük meg a baleseteket! – mert a család, az otthon mindenkit hazavár! Ezt a felhívást is cigarettadoboz hirdette 1960 körül.

 

A lakosság otthonos közérzetéhez legnagyobb mértékben a Dunamenti Hőerőmű Vállalat járult hozzá, cigarettájának dobozán Megawatt felirattal és egy nagyfeszültségre figyelmeztető hatalmas piros nyíllal. Szintén hazánk energiaellátásáról gondoskodott a szovjet baráti szálakat is ápoló Gagarin Hőerőmű Vállalat.

 

Az ipar és a mezőgazdaság tetszetős kivitelben készült iparcikkeit megvásárolhattuk világhírű metropoliszunkban, a Mezőkovácsházán található Mozaik Áruházban, esetleg a Komfort szakboltjaiban.

 

A megvásárolt élelmiszereket, - hogy el ne romoljanak, - azonnal be kellett tenni a jászberényi központú Lehel Hűtőgépgyár szerkezeteibe, melyek sokáig frissen tartották azokat.

Ha a pakolászás során valamit elpotyogtattunk a konyhában, ezen a problémán rögvest segítettek a Hajdúsági Iparművek gyártmányai. A cég cigarettáján is egy csinos kis porszívógép látható, tudat alatt mindig buzdítva egy kis házimunkára.

A napi munkaidő elteltével, otthonunkba fáradtan megtérve lerugdostuk a Tisza Cipőgyár által készített lábbelinket. Ha a Május 1. Ruhagyárban készült ruhánkon, vagy netán a Divatáru Nagyker Vállalat által forgalmazott harisnyatartós bugyinkon foltot vettünk volna észre, a problémát azonnal orvosolhattuk a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat Flóra vagy Biopon termékével. De ugyanígy alkalmasak voltak folttisztításra a Tiszai Vegyi Kombinát által előállított mosószerek is. Ezen üzemek dolgozóit sohasem érhette érdeksérelem, hiszen teljes vállszélességgel kiállt mellettük a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezete.

Cigarettadoboz szólított fel mindenkit, hogy napi munkája jutalmául Fogyassza a Közép-magyarországi pincegazdaság borait! De melyiket? Miután a doboz alternatívákat nem kínált, elpártoltunk mellőle, és inkább a nagyobb kínálatot nyújtó Magyar Állami Pincegazdaság Domoszlói Muskotályát, Egri Bikavérét, vagy Medoc-ját szürcsölgettük. Egye fene, még a gyerekek is belenyalinthattak a Törökverő likőrborba, hiszen az olyan jó volt, hogy még cigarettát is elneveztek róla. A gyomorpanaszokkal küzdő nagymama pedig kapott egy kupica gyógynövénytartalmú Hubertus likőrt. (Ezek az italokról elnevezett csomagok amúgy valószínűleg a Csemege-üzletekben kapható ajándékkosarakba kerültek).

 

Gyermekeinket mindenképp figyelmeztetni kellett, hogy csak mértékkel fogyasszák a Budapesti Likőripari Vállalat Coca-Cola termékét, mert a Szénsavtermelő Vállalat annyi buborékot rakott bele, ami már károsítja a fogzománcot, másrészt sokkal finomabb, és ráadásul a hazai gazdaságot erősíti, ha a nyugat fertője helyett inkább egy kis Márka üdítőt isznak. Aki rendesen megette a vacsoráját, az kaphatott pár falatot a Szerencsi Csokoládégyár karamella ízű tejcsokoládéjából.

Vacsora után, nagyobbik gyermekünkkel a jövőről beszélgetve felmerül, hogy ne is Ifjúmunkás legyen belőle, inkább tanuljon tovább, és akkor lehet közalkalmazott, mert azokat legalább védi a szakszervezet.

Ha a kisebbik gyerek estére belázasodott, a Medicor Orvosi Műszergyár által készített hőmérővel azonnal felmérhettük állapotának súlyosságát, és ha kellett, beadtuk neki a Medimpex által forgalmazott gyógyszerek valamelyikét. Fontos volt, hogy hamar meggyógyuljon, hiszen már izgatottan vártuk a másnapot, ugyanis a hétvégére tartalmas kikapcsolódást terveztünk: az egész család meg fogja tekinteni a Vadászati Világkiállítást.

Azzal a nyugodt tudattal hajtottuk álomra fejünket, hogy tudtuk: a Magyar Néphadsereg mindent megtesz a Népért és annak védelméért!

Ezzel a kis mesével talán érzékeltethető, hogy mindennapjainkban, életünk minden apró területén jelen voltak azok a cégek, melyek olyan fontosnak tartották termékeik, szolgáltatásaik népszerűsítését, hogy még vállalati- és reklám cigarettákat is készíttettek.

 

Végigtekintve ezen a – korántsem teljes - kínálaton, sokszor kis mosoly jelenhet meg arcunkon, mert néha elég groteszk, hogy milyen elnevezéseket, milyen grafikákat voltak képesek használni. Mai szemmel ez nem hogy nem népszerűsítő, de inkább romboló hatású kellett volna, hogy legyen. De úgy látszik, mégsem…

 

Mindenesetre az akkori kor szinte összes vállalata megtalálható cigarettadobozokon is, gyűjtők nagy örömére. Az ilyen típusú reklámcigaretták más országokban szinte ismeretlenek, főként Kelet-Európában (Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Szovjetunióban) voltak jellemzőek, de sokkal kisebb mértékben.

 

Ez a kis összefoglaló betekintést enged az alkalmi cigaretták sokszínű világába, és rádöbbent arra, hogy az a néhány ismert márka, melyekre sokan emlékeznek a múlt trafikjaiból, szinte semmi a Magyar Dohányipar történetében.

 

A honlapon azok a cigaretták, melyek 1949-1992 között készültek, de kereskedelmi forgalomba nem kerültek, külön galériában böngészhetők.